Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-29 / 176. szám
2. oldal 1970. Július 29. szerda; Közel-Kelet, Indokína Harcok, tárgyalások, nyilatkozatok „Spanyol szuverenitás BECS: »» Mára halasztották az izraeli kabinet kedd délelőttre tervezett ülését, amelyen a kormány az amerikai javaslatokra adandó választ kívánta megvitatni. A halasztást hivatalosan nem indokolták: megfigyelők szerint a kormány az amerikai javaslatok egyes pontjainak további tisztázását várja Washingtontól. Jól tájékozott körök szerint Nixon elnök bizalmas levélben biztosította ugyan Golda Meir asszonyt, hogy az Egyesült Államok a javasolt fegyvernyugvás idején is mindent megtesz az erő- egyensúly fenntartásáért, továbbá, hogy Izraelnek nem kell majd kiszorulnia a megszállt arab területekről, amíg létre nem jön a megállapodás a békerendezésben — a miniszterelnökasszony továbbra is fontolgatja a választ. Nixon arra is felhívta Izrael figyelmét, hogy egyedül kell viselnie a felelősséget, ha elveti a Ro- gers-tervet. Az Egyesült Államok szerint — ez a nyilatkozatokból kiviláglik — sokkal nagyobb dologról van szó, mint egy háromhónapos tűzszünetről. Hosszú idő után most először csillant fel a lehetőség, hogy felújítják az érintkezést az Egyesült Államok és EAK között. Nyilvánvaló, hogy az amerikaiak nem akarják elvágni ezt a vékony szálat. Miközben a diplomaták teljes erővel, dolgoznak, a tárgyalások tető alá hozásán, a harcok sem szünetelnek. Az egyiptomi légvédelem kedden visszaverte 24 Dávid-csillagos repülőgép támadását. A repülőgépek közép-európai idő szerint 9 órakor a Szu- ezi-csatorna mentén levő állásokat kezdték bombázni. A támadás sem emberéletben, sem felszerelésben nem okozott károkat. Kairói közlés szerint egyiptomi gépek is intéztek támadásokat izraeli katonai állások ellen. A Tel Aviv-i katonai szóvivő bejelentette, hogy izraeli pilóták lelőttek két egyiptomi MÍG—17-es gépet. Tegnap az esti órákban jelentette az MTI kairói tudósítója, hogy Mahmud Riad, az EAK külügyminisztere, a délutáni órákban Vinogradovval, a Szovjetunió kairói nagykövetével a közel-keleti helyzet legújabb fejleményeiről tanácskozott. . A thaiföldi fegyveres erők főparancsnoksága — jól időzített módon — ismét félni kezdett. Ugyanis nem a tegnapi eset az első, hogy a kormány valamelyik magas beosztású tagja újságírók előtt kijelenti: a kambodzsai— thaiföldi határon tevékenykedő partizánerők súlyos veszélyt jelentenek az ország biztonságára. Ilyenkor érdemes figyelni a hír- ügynökségi jelentéseket: rövidesen arról érkezik hír, hogy újabb egységeket vezényeltek Kambodzsába. A thaiföldi parlament egyik ellenzéki képviselője, aki nemrégiben négynapos körutat tett Dél-Vietnamban, elmondotta: thaiföldi katonák is részt vesznek a kambodzsai katonai akciókban a délvietnamiak oldalán. A kormány eddig 11 ezer katonát bocsátott a saigoni rendszer rendelkezésére. A Lon-Nol-féle kormány bejelentette, hogy a kambodzsai szabadságharcosok hétfőn éjjel elkeseredett harc után Kampót városában elfoglaltak egy cementgyárat. A várost védő kormánycsapatok kénytelenek voltak visszavonulni. A szakértők arra számítanak, hogy Kiri Rom városában — amely az utóbbi időben már többször cserélt gazdát — ismét kiújulnak a harcok. A szabadságharcosok Norodom Szihanuk palotája mellett építették kj állásaikat. Tegnap délután sajtó- értekezletet tartott Kittikacsom thaiföldi miniszterelnök és cáfolta azokat a kijelentéseket, miszerint Kambodzsában thaiföldi csapatok is részt vesznek a hadműveletekben. B. P. Lopez Bravo spanyol külügyminiszter tájékoztatta a nemzetgyűlés külügyi bizottságát a Spanyolországban levő amerikai támaszpontokra vonatkozó, új spanyol—amerikai kormányközi megállapodásról. Kijelentette: az új megállapodás lényege az, hogy a spanyol földön levő ame- A genfi leszerelési érte- [ rikai támaszpontokat a jö- kezlet kedden ülést tartott.! vőben spanyol szuverenitás Felszólalt Lord Lothian, az alá helyezik. Az új angol külügy- és nemzet-j 5 évre szóló kormányközi közösségi ügyek miniszté- magállapodást — előzetes Leszerelés riumának parlamenti ál lamtitkára, az angol küldöttség új. vezetője. t- 4 k szerint — augusztus- b tk írják alá Washingtonban. SILT ST BÉCS (MTI1 Bécsben a szovjet nagy- követség helyiségében kedden megtartották a stratégiai fegyverkezési verseny megfékezésének kérdéseivel foglalkozó szovjet—amerikai tárgyalások 27. ülését. Az ülés 45 percig tartott. A legközelebbi megbeszélést pénteken az amerikai nagykövetségen tartják. A DP A jól tájékozott körökből úgy értesült, hogy a két küldöttség még nem foglalkozott a SALT-tár- gyalások jelenlegi fordulója befejezésének, vagy berekesztésének időpontjával. A „KEMÉNY DIÓ” Olasz kormányválság Negyedik hetébe lépett az olasz kormányválság. Andreotti i tán most Colombo próbálkozik. Mint ismeretes, a kijelölt miniszterelnök hétfőn saját pártjának, a keresztény- demokratáknak képviselőit fogadta. A párt teljes támogatásáról biztosította Colombót. és kiadott közleményében a szocialistákat, a szociáldemokratákat és a republikánusokat jelölte meg koalíciós partnereként. Colombo megbízatása Andreottiéval ellentétben csupán „középbal kormány megalakítására” szól. Politikai megfigyelők ezért nem tartják kizártnak, hogy a volt kincstárügyi miniszter nem egypárti koalíciós, sőt esetleg egyáltalán nem is koalíciós kormány létrehozására törekszik. Ennek valószínűségét növeli a szocialisták és a szociáldemokraták közismert ellenségeskedése. A Reuter úgy értesült, hogy Colombo kedden csak a legkisebb volt koalíciós partnerrel, a republikánusokkal találkozott, s ma, vagy holnap kerül sorra a „kemény dió”, a szocialista és az egységes szocialista párt. A szociáldemokraták — mint ismeretes — elvetnek mindenfajta közösködést a kommunistákkal. Mint a TASZSZ hírügynökség írja, ez nemcsak a széles néptömegek-1 vele egyet a szocialista ben és az ellenzékben vált párt és a kereszténydemok- ki ellenállást, de nem ért [ ráták balszárnya sem. Italt PÄW 5' t£W fi, K V\ ilMUAn-o.. Az olasz belpolitikai élet egyik sok szenvedélyt kiváltó kérdése a válási törvény, amelyet a katolikus klérus, a Vatikán ellenkezése miatt a parlament máig sem tudott elfogadni. Az olasz városok utcáin gyakoriak emiatt a tüntetések. Halogatás Még naponta érkeznek, szinte rutinszerűen, a harci cselekményekről beszámoló jelentések a Közel- Keletről. Ezekben a napokban mégis úgy van vele az ember, hogy ezeket türelmetlenül futja át, mert másfajta híradást keres Persze, hogy másfajta hírekre lesünk, hiszen a jelek mintha valamiféle fordulatra, de legalábbis újfajta mozgásra utalnának. Az arab világ legnagyobb állama, az Egyesült Arab Köztársaság, lényegében elfogadta az Egyesült Államoknak azt a „Rogers-terv” néven forgalomba hozott elképzelését, amelynek egyik fő alapeleme, hogy háromhónapos tűzszünetre szólítja fel a feleket, a másik fő vonását pedig úgy határozhatnánk meg, hogy immár közel áll a Biztonsági Tanács 1967. november 22-én hozott határozatához. Húzzák-halasztják a feleletet Tel Avivban. Hétfőről keddre, kedden pedig — hivatalos indokolás nélkül — szerdára halasztották a választ megfogalmazó minisztertanácsi ülést. A kemény irányvonal hívei Izraelben nehéz helyzetbe kerültek, ám — az eddigi látszat szerint — a kormányban ők a hangadók, s nyilván ez. ' sik oly soká a válasz. . katonai fölény erőpolitikájára blazírozók ugyanis egyszersmind az USA-ra alapozzák elképzeléseiket: kellemetlen lenne tehát éppen egy Washingtonból kiinduló tervet kereken elutasítani. Bonyolítja persze a helyzetet az arab világ egységének hiánya. A Palesztinái ellenálló szervezetek elutasították az amerikai tervet. Érre érdekes válasz érkezett Kairóból: kedden hivatalosan bejelentették, hogy az EAK hírközlő szervei ideiglenesen beszüntetik néhány Palesztinái szervezet rádióadásának közvetítését. Különös, de történelmileg nagyon is ismerős helyzet: a jobboldali izraeli politikusok és a szélsőséges arab körök, noha látszólag egymásnak engesztelhetetlen ellenségei, valójában egy platformra kerültek negatív magatartásukban. „Kiselejtezett anyagok" A Pravda tudósítója jelenti, hogy a luxemburgi Ka- pellenben levő NAT O-raktárakból küldenek Izraelnek tartalék repülőgép-alkatrészeket és más hadianyagot. A hadianyag-szállításokat egy új amerikai magán- társaság cégére mögött bonyolítják le. Ez az amerikai társaság 50 millió dollárért vásárolt a NATO európai raktáraiból tartalék alkatrészeket sugárhajtású repülőgépekhez, és egyéb hadianyagot. Haladó luxemburgi személyiségek, akiket nyugtalanít, hogy országuk területéről küldenek jegyvert Izraelnek, kérdést intéztek illetékesekhez ebben az ügyben, amire azt a választ kapták, hogy csupán a NATO „hadianyag-feleslegéről” és „kiselejtezett anyagokról” van szó. Rendőrterror A francoista rendőrség letartóztatta a betiltott munkásbizottságok ( a demokratikus szakszervezetek) körülbelül 100 vezetőjét, amikor azok Madrid peremvárosában megtartották az „Országos Koordinációs Bizottság” ülését. Az országos koordinációs bizottságot a közelmúltban alakították, hogy kidolgozza a harc stratégiáját. Kiolt minden tüzet MANSON-PER Az Appalache-i hegyek körzetében, az Egyesült Államok „szénövezetében” kirobbant bányász-sztrájk a National Observer című lap kifejezésével élve azzal fenyeget, hogy „kiolt minden tüzet Amerikában”. A már három hete tartó sztrájk azzal kezdődött, hogy a bányákban munkaképtelenné vált bányászok nagyobb nyugdíjat követeltek. Jelenleg több mint 16 ezren sztrájkolnak, A Sharon Tate amerikai filmszínésznő és mások brutális meggyilkolásával vádolt Manson-féle hippi- család ügyét tárgyaló bíróság hétfőn kihallgatta a 21 éves Linda Kasabiant, aki, noha a véres akcióban maga is részt vett, tagadja, hogy ténylegesen gyilkolt volna, és ellene vallott társainak. Perdöntő vallomásáért cserébe már korábban megígérték, hogy ügyét külön fogják tárgyalni. A hippivezér védőügyvédje kifogásolta Kasabian asszony kihallgatását, arra hivatkozott, hogy a fiatal- asszony „nem beszámítható”, mert rendszeresen hódolt az LSD elnevezésű kábítószer élvezetének. A bíróság a kifogásnak nem adott helyt, és Linda Kasabian az úgynevezett „Manson-család” életmódjáról számolt be a hüledező bíróságnak és 'hallgatóságnak. Kihallgatását kedden folytatják. Nixon és doktrínája A „KAMBODZSAI FŐPRÓBA: a márciusi puccs, majd a májusi amerikai invázió, s végül a hadműveletek július óta mind erőteljesebb „albérletbe adása” Washington ázsiai vazallusainak egészen új megvilágításba helyezi azt a politikai-stratégiai irányvonalat, amelyet Nixon- doktrínaként ismert meg a világ. Hadd tegyük itt nyomban hozzá, hogy az amerikai elnök maga is a „doktrína” szót használja még tavaly, Guam szigetén meghirdetett ázsiai akcióprogramjára. A kifejezés önmagában tehát nem becsmérlő: a tartalom az, ami azzá teszi. Nem tudni, mi vezette Nixont, amikor némely elődjének példájára saját doktrínát hirdetett. Meglehet, hogy az elnök, aki közmondásosan sokat ad a reklámtechnikára, egy új „márkanév” vezetésének — s vele a ködösítő politikai egyszerűsítésnek — kedvező hatására épített. Alkalmasint új kezdetként kívánta eladni a propagandapiacon guami doktrínáját, ám a megfigyelők óhatatlanul beillesztették az amerikai agresszív nagyhatalmi politika — Truman, Eisenhower és Johnson saját doktrínáival fémjelzett — folyamatába. MA MÄR nyilvánvaló, hogy ez a „jogfolytonosság” korántsem csupán formai jegyekből adódik, hanem — mint Kambodzsában is láthattuk a nixoni politika lényegéből. Ennek megértéséhez azonban mindenképpen emlékeztetni kell arra, mi is voltaképpen a Nixon- doktrína. Dióhéjban ennyi; az Egyesült Államok csökkenti tényleges részvételét szövetségeseinek katonai (vagy éppen háborús) erőfeszítéseiben, s a „védelem” terheit fokozatosan áthárítja rájuk. Vietnamban tehát „vietnamizál”. Ázsiában — „ázsiaisít”. Ezt a dióhéjat Washington tavaly a háborúellenes tiltakozások közepette azzal törte fel, hogy a Nixon- doktrína magva voltaképpen az a visszavonulás lenne, amelyet az imperialista kalandokba belefáradt belső ellenzék szorgalmaz. Ez a körülmény máris jelezte, hogy az Egyesült Államok tényleges gazdasági és szociális problémái mellett, amelyek valóban a „globális felelősségvállalás” (értsd: világcsendőri szerep) feneketlen hordójába vesző dol- lármilliárdok átcsoportosítását követelnék, milyen taktikai megfontolások diktálták Nixonnak doktrínája megfogalmazását. CSAKHOGY a washingtoni „diótörők” korántsem az egész gyümölcsöt hámozták ki ezzel a burokból. Miként a „vietnamizálás” amerikai elnöki feltételei között ott találjuk a saigoni rezsim hadseregének megszilárdítását, Nixon ázsiai doktrínája szintén a szövetségesek potenciáljától teszi függővé a katonai teherviselés áthárítását. Ez pedig egyszerre két dolgot jelent. Egyrészt azt, hogy a Nixon- doktrínában beharangozott „visszavonulást” eleve korlátok között tartja s
