Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-28 / 175. szám

6. oldal 1970. július 28. kedd Baja tisztaságáért A HAZAFIAS NÉPFRONT i Sziller Dezsőné, dr. Vári | tönzőbb, addig csak hiába bajai városi bizottsága Béláné, Lehoczki Jánosné, mellett létrehozott nőbizott- dr. Lantos Istvánné, Bükki ság alakuló üléséről kezd-| Józsefné, Gilián Lajosné;— tem beszélgetni Petrich 1st- j többen kétszer-háromszor vánr-al, a népfront városi i kértek szót. titkará-al. Miután elmon- j Volt szó arról, hogy a dotta, hogy „teljes” volt a város nőtársadalma nem­megjelenés — harminc nő : csaij az üzemekben, tsz-ek- —, s a bizottság titkárává I ^en szervezett egészségügyi közmegelégedésre Bükki Józsefnét, a volt nőtanács titkárát —, elnökké pedig dr. Lantos Istvánnét vá­lasztották —, gondoltam, sok érdekest nem hallok már. Igaz, munkaprogra­mot is fogadtak el 1970 második felére, de mi tör­ténhet, „kiemelkedő”, egy alakuló bizottság ülésekor? Meglepődtem hát, amikor Petrich István, az esemény protokoll részének ismerte­tése után, szinte hangot váltva jelentette ki; — Rendkívül aktív ülés volt... Bár csak hallhatták volna a tizenöt felszólalást, akik kételkedéssel, fenntar­tással szoktak vélekedni a nők közéleti érdeklődésé­ről .. Azt lehetett volna várni, hogy amiképpen máshol is szokásos, sorra veszik a munkaprogram célkitűzé­seit, és a végén leszögezik: egyetértenek, tetszik, elfo­gadják. Ez meg is történt —, de egyszerűen, röviden. Hanem... „Azt a vi­hart...!” — idézte a ta­nácskozás légkörét a nép­fronttitkár, és jegyzeteit se­gítségül híva vette sorra a hozzászólásokat. Ezek idő­rendi ismertetése helyett elsőkéit a felszólalók ne­veit soroljuk fel. Igazán megérdemlik: Kélesi Antal - né, Eckert Istvánné, Keller Lajósné, oszwald Józsefné, ismeretterjesztő előadáso­kat igényli. Kérik, kizáró­lag nőgyógyászati tájékoz­tatók tartását a lakókörze­tekben is. Panaszkodtak az orvosi rendelők, várók kor­szerűtlensége, illetve zsú­foltsága miatt. Több helyen az utcán kell várakozni emiatt. A „VIHAR” azonban a zsörtölődünk —, „Ejnye, ej­nye, de rendetlen ez a vá­ros!” Szenvedélyesen kikeltek a piac és környéke, az ital­boltok piszkossága, s több peremkerületi bolt elha­nyagoltsága, a szerte lát­ható sok szemét miatt. Tűrhetetlen állapotok uralkodnak például a Su- govica-parti, állami gazda­sági poharazónál. Részegek hemperegnek a padokon, illemhely nincs, szemét, gusztustalanság — a város legszebb helyén! — Az 1. sz. szociális otthon előtt, a kórház közelében levő po- harazót nemhiába ismeri a város „Akvárium” gúnyné­város utcáinak, parkjainak i ven; ez is az alkoholmá- szennyezettsége, rendetlen- j mort kedvelők találkozó- sége miatt kerekedett. Töb- I helye. Valóban, mintha ak- ben úgy vetették fel, hogy [ váriumban imbolyognának hozzon a városi tanács odabent. Ugyanott fagylal- olyan szabályrendeletet, j tot, süteményt árusítanak; amely szabálysértési bírság | képzeljük el, mit" lát a árán is kötelezi például az gyerek, akit — nem csoda üzletvezetőket a boltjaik előtti járdaszakasz tisztán­tartására. Mert ezt ma nem követelik meg sem tőlük, sem a házfelügyelőktől. El­hangzott azonban az is, hogy a lakosságon is mú­lik, milyenek a házak előtti utak, a kisebb parkok. Kér­ni kell az embereket, tö­rődjenek ezzel, segítsenek — félve engednek el a szü­lők egy kis édességért eb­be a tisztátalan környezet­be. — s nem engedhető meg az sem, ami a paci csarnokban fennáll. Közel a húst, élelmiszert áruló üz­letekhez megint italbolt. Trágár beszéd, ittas alakok, köpködés; — milyen érzé­sekkel állnak sorban hú­ők is a kis füves terek sért, egyébért a szomszéd­rendbehozásában, csinosítá­sában. „Ne csak a számlát nyújtsák be a tanácshoz.” — Annál is inkább, mivel a tanács anyagi erejét meg­haladó sok-sok igény ki­elégítéséről , lenne szó. Volt olyan megjegyzés, hogy a köztisztasági dolgo­zók hiánya — bérkérdés is. Amíg a bér nem lesz ösz­SZEGEDI ESTEK Esőisien siratta a trójai nőket Az ezüstszakállú Poszei- don, s újdonsült szövetsé­gese Pállasz Athéné vil­lámlás és mennydörgés kö­zepette szombaton már a kora délutáni órákban „esőátkot’’ szórt a Tróját ostromló görögökre. Fákat csavaró viharos haragjuk később alábbhagyott, hogy a Szegedi Szabadtéri Játé­kok premierjén újult erővel bosszút álljanak Hellasz gőgös népén. Hekabé átko- zódása, könyörgése mitsem ért, Kasszandra monoló\ ját az eső félbeszakította. Csak a fél óráig tartó kényszerszünet után foly­tatták Euripidész-Sartre Trójai nők című drámá­ját. Valahol, a monumentális nézőtér utolsó soraiban a vizes padra ismít leül­tem .. i Ruttkai Éva élőről kezdte monológját. A hang­szórók meghibásodása miatt sajnos, Illyés Gyula költői fordításából nem so­kat hallottam. A kitűnő rendezés, a gördülékeny előadás, a drámához_ illő komor, „vésztjósló” díszle­tek Vámos László munka- jr dicsérik. Másnap sor kerülhetett az öreg Háry valószerűtlen meséire, vagyis a daljáték múlt szombaton elmaradt premierjét tegnapelőtt este láthatta a közönség. Melis György és Moldován Stefá­nia szép hangkultúrája, előadásmódja pillanatnyilag elfelejttette velünk, hogy a közelmúltban már több íz­ben vendégül láttuk az öreg HáryU Milyen kár, hogy ennyire szűkreszabott a repertoár, hisz’ a többi között egy la­tin közmondás is állítja: varietas délectat. A válto­zatosság gyönyörködtet... Tárnái László ságukban a háziasszonyok? „Ráadásként” a csarnokban szép számmal fészkelő ve­rebek hullatják szemetjü­ket a portékákra. RENDET követelnek a bajai nők, háziasszonyok! Javasoltak a már említett szabályrendeleten kívül is. Szemétkosarakat a perem­kerületi üzletek környéké­re, a buszvárókhoz: felaján­lották, hogy patronálják a szép Déry-kertet, ahol esők utón tiszta sár a gyerekját­szótér, mert nem szórják fel rendszeresen homokkal. Idézték az egykori adomá­nyozó, Déry Frigyes jeligé­jét, amely ott olvasható a márvány táblán; „Otthonául napsugárnak, madaraknak, gyermekkacagásnak.” Ezt nyugodtan vonatkoz­tathatnánk erre az egész, szépséges városra. Milyen gyönyörű lehetne —, ha tisztább lenne. Tóth István Kalocsai idegenforgalom Századunk „népvándor­lásának”, az idegenforga­lomnak szerte a világon, így hazánkban is egyre in­kább növekszik a jelentő­sége. Nem is csodálható egy-egy város, település, vidék jó hírét. Kalocsán is felismerték az idegenforgalomban rej­lő kedvező lehetőségeket, s ez annál is inkább örven­hát, hogy szinte versengés detes, mert Kalocsa és vi- folyik a bel- és külföldi déke a Szelidi-tóval együtt látogatókért, hiszen amel- Kecskemét-Bugac után me- lett, hogy a vendégek hoz- gyénk második legfonto- nak is a „konyhára”, egy- sabb idegenforgalmi terü- úttal szétviszik a világban lete. Néprajzosok, filmesek, újságírók A város és vidékének sajátos népművészeti arcu­lata, a barokk-kori építé­szeti műemlékek sok kül­földi látogatót vonzanak. A dászterülete” Kalocsa a minden iránt érdeklődő filmeseknek, fotósoknak, újságíróknak is. Sokan te­kintik meg a Népművészeti főképpen nyugati országok- Házat, a könyvtárat, orgo- ból érkező vendégek kö- nahangversenyt hallgatnak, zött gyakran bukkannak gyönyörködhetnek a káló­iéi néprajzzal foglalkozó csai népi együttesek szín­kutatók, de kedvelt „va- pompás ■ produkcióiban. „Hiánycikk ’ a cicerone A meglevő lehetőségek sorban a szervezés terén jobb kihasználását számos mutatkoznak hiányosságok, körülmény gátolja. Első- A városnak nincs például Fiatalok ^óru MA Az if 'úiági munka Az elmúlt hónapban í tartalmas eszmecserék zaj- j lottak le az MSZMP Köz­ponti Bizottsága ifjúság- { politikai határozatának fel- | dolgozásakor. A viták kö- | zéppontjában nem az if- j júság általános helyzeté- | nek bemutatása állt, ha- ! nem a ma már ismert té- I nyékből kiindulva, mindé-. I nütt igyekeztek meghatá- | rozni a konkrét tennivaló­kat. A pártszervek által meg­vitatott és jóváhagyott he- I lyi feladattervekben vilá- j gosan megfogalmazódott a i szándék: meg kell terem-1 teni az ifjúság szocialista | szellemű neveléséhez, mű­velődéséhez, szórakozásá­hoz szükséges feltételeket. A Központi Bizottság szó­ban forgó határozata ki is mondja ezt. Nem vitás, hogy a leg­sürgősebb teendőnk a fel­tételek javítása. Hiba len­ne azonban, ha a gondok megoldásában csak az anyagi eszközökre, a költ­ségvetési szervek segítsé­gére támaszkodnánk. Az elmúlt időszakban született helyi határozatok, javasla­tok jól mutatják a falu, a város és a kisebb közösség összefogásában rejlő lehe­tőségeket. Megvalósításuk­hoz nem elegendő a pénz, több kell: korszerűbb szemlélet és elhatározó szándék. Az ötletek közül mindenféle rangsorolás megelőzésével és a teljes­ség igénye nélkül, néhá­nyat érdemes felsorolni. Az utóbbi négy év­ben a megyében 11 kultúr- házat és 99 klubot építet­tek, illetve rendeztek be. Ezzel együtt jelenleg 228 olyan művelődési, szóra­kozási objektum működik, ahol a fiatalok „második otthonra” találhatnának. Ennek ellenére sem meg­oldott a helyiségprobléma. Különösen gond ez a na­gyobb községekben, a te­rületi KISZ-szervezeteknél. de ide sorolható a tanuló ifjúság tekintélyes hánya­da is. A termelőszövetkezeti klubok egy része zárva van a fiatalok előtt. Más helyeken van ugyan helyi­ség, de a felszerelés el­avult, hiányos, A középiskolai tanulók klubjai csak alkalomsze­rűen működnek, program­juk pedig nagyrészt iro­dalmi, helytörténeti és rit­kábban művészeti kérdé­sekhez kapcsolódó. Keve­sebb lehetőségük van pi­henésre, játékra — igazi klubéletre. Hatványozottan vonatkozik ez a bejáró ta­nulókra, akik szabad ide­jük egy részét a pályaud­varokon, vagy az utcán töltik. Tagadhatatlanul lát­szik, hogy a szórakozásban, a klubok életében a tanuló ifjúság kissé elkülönül az üzemi és a termelőszövet­kezeti ifjúságtól. Sajnos, sok községben csak a mű­velődési otthonok táncos rendezvényein vagy az ut­cán találkozhatnak egy­mással. A vidéki üzemekben dol­gozó fiatalok sem bővel­kednek önálló helyiségek­kel, a fejlesztési, rekonst­rukciós tervekben nem­igen kap helyet a klub. A gondok enyhítését az segítené a legjobban, ha a megye valamennyi községében barátságos, jó! felszerelt klubokat, ifjúsá­gi házakat létesítenének, melyeknek a művelődési házak nem versenytársai, hanem tevékeny segítői lennének. Persze, mindez csak akkor valósulhat meg, ha a rendelkezésre álló költségvetési kereteken túl a helyi gazdasági egysé­gek nagyobb anyagi támo­gatást nyújtanának. Hogy ez az út mennyire járha­tó, azt a katymári, a sü- kösdi példák bizonyítják. Itt a termelőszövetkezetek összefogása nyomán nagy­szerű helyiségekhez jutot­tak a fiatalok. A pártszékházakkal kap­csolatban: a KlSZ-szerveze- tek bátrabban vegyék igénybe e helyiségeket, po­litikai és szervezeti jel­legű rendezvényeik meg­tartására. Ezzel is jelentő­sen csökkenhetnek a gon­dok. Több helyen elhangzott, hogy a kultúrházak ve­feltételei zetői közül kevesen ren­delkeznek ifjúsági-mozgal­mi tapasztalatokkal. Ezek­nek az ismereteknek és készségeknek a birtoká­ban sokkal eredményeseb­ben dolgozhatnának fon­tos munkaterületüköt. A jövőben az iskolai végzett­ség, a szakmai hozzáértés mellett ez a szempontot i« figyelembe kellene venni. Gyakran vitatott kér­dés a pedagógusok iskolán kívüli munkája. Szeren­csére nem kevesen érez­nek hivatást ahhoz, hogy az általános iskolákból ki­került korosztályok nevelé­sével foglalkozzanak — helyzetük azonban nem könnyű. A gyakorló peda­gógusok, s az ifjúság ne­velésével, vezetésével hi­vatásszerűen foglalkozók gyakran szembe találják magukat az iskolai túlórakeret tilalomfáj ávaL A községi vitafórumokon egységes javaslat született, mely szerint: több szabad időt kell adni azoknak a pedagógusoknak, akik szí­vesen vállalják a többlet- munkát. Végül, szólni kell a ki­rándulásokról — minde­nekelőtt a termelőszövet­kezeti fiatalok lehetőségei­ről. A közös gazdaságok — helyesen — milliós össze­geket fordítanak tagjaik kultúrálódására, szórakozá­sára. Egyes szövetkezetek­ben azonban túlzottan „szűkmarkúak”, ha a fia­talok, vagy a KlSZ-alap- szervezet önálló kirándulá­sáról van szó. Pedig ők is tagjai a tsz-nek és mun­kájuk alapján a felnőtt tagokhoz hasonló juttatá­sok illetik meg őket. El­lentétes jelenség is tapasz­talható, amikori s érdemen felüli kedvezményeket ad­nak a fiataloknak. Monda­ni sem kell, hogy e gya­korlat mennyire káros. A felsoroltak csak egy kis részét képezik az ifjúsággal kapcsolatos ten­nivalóknak. Megvalósításuk jól szolgálhatja a Közpon­ti Bizottság ifjúságpolitikai határozatának végrehajtá­sát. Szabó Attila 1970 idegenforgalmi hivatala, amely helyben szervezné a programokat. Gondot je­lent a szakképzett idegen­vezetők hiánya is; emiatt gyakran csak a kulturális értékek töredékét ismerhe­tik meg a látogatók. Így fordulhatott elő, hogy a népművészeti ház vendégei munkaszüneti napokon csak az intézmény gondno­kától kaphattak — egyál­talán nem kielégítő — tá­jékoztatást. Propaganda — hangtompítóval Az idegenforgalom „fegy­vertárában” az egyik leg­hatékonyabb eszköz a pro­paganda. Sajnos — az utóbbi időszak kivételével — a kalocsaiak szinte hangfogót tettek saját pro­pagandájukra. Az Idegen- forgalmi Hivatal által né­hány évvel ezelőtt kiadott ötnyelvű tájékoztatóból már hírmondó sem akad, a kalocsai képeslapok zö­me pedig kivitelében alig méltó a világhírű népmű­vészethez. örvendetes vi­szont, hogy a városi tanács vb nemrégen megjelent kiadványai — a „Kalocsai kertek alatt” című dalos­könyv, a „Kalocsa népmű­vészete” című monográfia — valamint a Népművé­szeti és Háziipari Szövet­kezet színvonalas képes­lapjai már egy hatéko­A megoldás Feladat tehát van bő­ven, s örömmel tapasztal­hatjuk, hogy Kalocsán tesz­nek is az elvégzésük érde­kében. Az IBUSZ irodát nyit a városban, ahol lehe­tővé válik az emléktár­gyak, képeslapok árusítása munkaszüneti napokon is. Az ÁFOR korszerű üzem­anyagtöltő állomás építését tervezi, ugyanakkor számos elképzelés van a közleke­dés korszerűsítésére, s in­tézkednek az éttermi, szál­lodai szolgáltatások kibő­vítéséről is. A városi mű­velődési központ irányítá­nyabb propaganda „elősze­lét” jelzik. Hogy mennyi teendője van a város vezetőinek az idegenforgalom fejlesztése terén, jól érzékelteti még a hevenyészett felsorolás is: eligazító táblákat kell el­helyezni, javításra várnak a városba vezető utak, de maga a közlekedés is. Ki­használatlan a „nagy kék országút”, a Duna; kor­szerűtlen a benzinkút. A város vendéglátó üzemeit is alkalmassá kell tenni a megnövekedett vendégfor­galomra. sával fogják össze a város történetével, népművésze­tével foglalkozó helybeli szakembereket, s felhasz­nálják alapos ismereteiket az idegenforgalom céljai­ra. Megindult tehát egy ked­vező folyamat, melynek eredményeképpen Kalocsa is elfoglalja helyét azon városok sorában, ahol „örömmel forog az idegen”, s kellemes emlékekkel gaz­dagodva, jó szívvel gondol a vendéglátókra. Csapai Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom