Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-17 / 166. szám

1970. július 17. péntek 5. oldal mJL Érettségi Választás idején A nyári hónapok nem- sak a gondtalan nyaralást ilemtik az embereknek, ha­em az érettségizett fiata­jk és hozzátartozóik szá­lára gondot, izgalmat, vá­ltozást: hova menjen, mit múljon, hol dolgozzon ;b? E kérdések, e számos lalád számára valóban iz- ilmas kérdések, problé- iák minden esztendőben iben az időszakban vál­ik szinte „sorsdöntővé”, gyanis nemrég fejeződtek e a középiskolákban az ■ettségik, s a felsőfokú in- izményekben a felvételi zsgák. Az első kérdés mindjárt pályaválasztás helyessé- : vagy helytelensége. Ho- mn tudja eldönteni egy atal, milyen pályára al- ilmas leginkább? Nagy gítséget adhat az iskola, szaktanár, ha őszintén egbeszélik, jónak tart- k-e választásukat. Sók­or pozitív, de sajnos, sók­or negatív irányban be- lyásolják a szülők a pá- aválasztást. Néhány szü- nem tud „reális” lenni •érmekével, nem fogja fel t, hogy bizonyos alacso- rabb tanulmányi átlag eve nem sok reményt ad- it arra nézve, hogy a fel­oktatásban megállják a ilyüket. Fontos a szaktudomány inti érdeklődés. A diák, i korábban, éveken át m foglalkozik a válasz- t-t vagy választandó tudo- íny újabb eredményeivel, szakkönyveket nem for- t: már félig „vesztes­eit” indult a felvételire. 5vés csak a középiskolai nkönyv tanulmányozása. : alapot adja meg csu- n a továbbihoz. Külön probléma a „diva­s’’ szakok, szakmák kér- se. Mindenki a jobb ke­leti lehetőség reményé- n vagy valóban egyéni ieklődés alapján választ pályát. Ez nem mindig in­dokolt. Tudunk valóban szerencsés választásról, mégpedig több évre vissza­gondolva. Egyik tanítvá­nyunk évekig készült vá­lasztandó pályájára. Sike­resen. Most jeles eredmé­nyekkel maga mögött, több éve orvostanhallgató. Máskor a türelmet, a várakozást kell megtanulni, hisz nem mindig sikerül első évben a felvételi. Má­sok pedig már erről le­mondva kerestek maguknak állást. És megelégedettek. Vagy ismertünk olyan fia­talt, ki egy év „kihagyás” után olyan pályát válasz­tott, amire korábban nem gondolt; készült, tanult, felvételizett. Hogyan találják meg he­lyüket a termelő munká­ban a volt középiskolai ta­nulók? Egyrészt az ipari tanuló képzésben vesznek részt, ez a tanulás és mun­ka hidalja át a korábbi ta­nulással eltöltött éveket és a későbbi munkás esztendő­ket. Mások azonnal munkát vállalnak. Általában nem idegen ez a korábbi közép- iskolásoktól. hisz az építő­táborokban és a nyári szü­netekben is sokan dolgoz­tak. De azt is meg kell je­gyeznünk, hogy nagy a vándorlás a munkahelyek között. Ez részben az érett­ségi utáni tanulással is összefügg: például többen végeztek műszaki rajzolói tanfolyamot, s ezután más munkahelyre mentek. Hamar felnőttnek kell lenni a fiatalnak, dönteni kell szakmája, pályája ügyében. A felnőttektől több segítséget várnak, több útmutatást. Azt hisz- szük, többször várják azt, hogy leüljön melléjük a szülő, a rokon, a tanár, s elbeszélgessen velük. S a sikertelen felvételi után is segítséget várnak. Ez is mindnyájunk feladata. Szekér Endre (66) Amikor a Mokotovszkij-sarokhoz ért, észrevette, 5gy szokatlanul néptelen az utca. Rossz előjelnek vet- !, hogy a járókelők eltűntek az utcáról. Egy trafikos éppen mellette rántotta le a redőnyt, nna megállt egy pillanatra, s éppen kérdezni akart damit, amikor szinte belerohant egy asszony, aki ;inte húzta maga után a kenyeres szatyrát: — Fogdossák az embereket a Krucsej-sarkon — li- ;gte, s futott tovább. Anna rögtön útirányt változtatott, s közben megál- pította, hogy már tíz percet késett. A Marsallkovszkijon látszólag nyugalom volt. Az iságárus nagy hangon kínálta a Növi Warszavszki Ku­rt, emberek álldogáltak a buszmegállónál, a sarkon %y szemüveges úr saját készítésű cigarettát árult, nna ráköszönt, mert ismerte valahonnan. Ügy rém­it a lánynak, hogy a lerohanás előtt az Erdőgazdál- Ddási Minisztérium tisztviselője volt. Köszönését egy osollyal is kiegészítette, s továbbsietett. Kloss várt. Megfeszített figyelemmel nézte az utcát, találgatta, hogy melyik irányból érkezhet a lány, ha »yáltalán eljön. Kloss szerette volna hinni, hogy An- a nem érkezik meg. Közben azon töprengett, hogy Lothar figyelteti-e az teát, s környékét? Észre kell venni Annát, mielőtt kávézó közelébe ér — mondta újra, meg újra ma­inak. A megállóba érkező villamos egy percre eltakarta z utcát, s amikor az utolsó kocsi is elhaladt végre, .loss megpillantotta a lányt. Milyen nehéz nem futni most — állapította meg, hogy átsietett az úttesten, Anna felé. Egy katonai iherautó majdnem elgázolta, s a fékcsikorgásra felfi- yelt a lány is. Kloss melléje lépett, s egy mozdulattal iütötte a lány kezéből a kis kézitáskát. — Bocsánat — mondta Kloss, s miközben lehajolt retikülért, odasúgta; Öt országos helyezés Sokáig úgy élt a köztu­datban, hogy a nyár a mű­velődés holtszezonja. Vall­juk be, hogy még manap­ság is hallunk itt-ott olyan megfogalmazást, amely „kulturális évadot” emle­get, tehát annak a véle­ménynek ad hangot, hogy a kulturálódás időszakhoz kötött. Szerencsére elmúl­tak azok az idők, amikor az évzáró vizsgákkal, a tanév befejeztével bezárul­tak a művelődési házak kapui, megszűnt a kultu­rális élet. Más formák és módszerek Az kétségtelen, hogy nyáron — június, július és augusztus hónapokban — a tanulásnak, a közműve­lődésnek, a kulturális élet­nek más formái, más mód­szerei lépnek előtérbe. Mert amíg télen, vagy ha úgy tetszik, a tanév során a szervezett oktatás, a hétről hétre pergő események, rendezvények, előadások, szemináriumok, addig nyá­ron a tömegeket csábító kiállítások, bemutatók, ki­rándulások, szabadtéri elő­adások, tánccsoportok ve­télkedői jelentik a műve­lődési lehetőségeket. Közismert, hogy például a megye városaiban, úgy­szólván mindegyikben van úgynevezett nyári műve­lődési program. Elegendő talán, ha megemlítjük, hogy a Kecskeméti Katona József Színház művészei minden nyáron egy-egy hó­napot Baján töltenek. Kis­kunfélegyházán az idén he­tedik alkalommal rendezik meg a kiskun napokat: táncosok, irodalmi színpa­dok találkozója, írók, mű­vészek előadásai szerepel­nek a műsorban. Egyre na­gyobb teret hódít — a TIT kezdeményezése — az utcai filmvetítés. De sorolhat­nánk még a példákat az országos bábszakemberek tiszakécskei találkozójával, a szelidi napokkal, s a mű­velődési otthonok, könyv­tárak és klubok egyéb „apró” programjával, a honismereti szakkörök ku­tató munkájával. Világraszóló esemény Kiemelkedik az idei nyár kulturális eseményei közül a július 20-án kez­dődő és egy hónapig tartó Kodály-szeminárium, amely nemcsak a megye, az or­szág, de a nemzetközi ze­nei élet fénypontja lesz. örvendetes, hogy ez a „fénypont” innen Kodály szülővárosából sugárzik szét a világba. Ma már or­szágos esemény a néhány évvel ezelőtti, ugyancsak kecskeméti kezdeményezés: a népzenei találkozó. Er­re közvetlenül a Kodály- szemináriumot követően kerül sor. Érdemes azonban még megemlíteni egyéb, szintén nagy tömegeket, ezer és ezer embert érdeklő kul­turális eseményt, progra­mot. Bizonyára ebben az évben, az idei nyáron is több száz lesz azoknak a száma, akik megyénkből megtekintik a Szegedi Sza­badtéri Játékok egy-egy előadását. Tehát már nem holtszezon Kiveszi részét a nyári programból a TIT is. Az előző évek gyakorlatához hasonlóan az idén is — a Volánnal és az IBUSZ- szal közösen — kirándulá­sokat szervez az ország hí­res kulturális és történel­mi emlékeihez. A körülbe­lül 300 országjáró csoport tagjaként mintegy 10—12000 ember ismerkedik a lakó­helyén kívüli világgal. — Riadó! A Gestapó megszállta a presszót. Ruppert áruló. Anna megköszönte a táskát, s irányt változtatva el­tűnt a környékről. Kloss végre egyedül maradt. Elin­dult a Mokotovszkij utcán, s mélyeket szippantott a cigarettából. Kábult volt egészen.'idegeinek feszültsége most kezdett oldódni. — Nyugodj meg, pajtás — mondta önmagának. — Ha nehéz is volt ez a tánc, már vége. Anna bizton­ságban ér haza. Megállt egy régi épület előtt, s szíve összeszorult az örömtől, amint olvasta a gyatrán lemázolt feliratot a falon; „Varsó harcolf­Tizenkettő negyvenkor a két gestapós Rupperthez lépett: — Na, menjünk. A lány szimatot kapott. Ruppert kényszeredetten állt fel a helyéről. Erezte, tudta, hogy mi vár rá odabent, Lothar rezidenciájá­ban. s már csak abban reménykedett, hogy az utcán még találkozhat a lánnyal, s akkor megoldódik min­den. De a Marsallkovszkij utca néptelen volt. Már nem sajnálta a lányt. Már kívánta, hogy Lot­har kezébe kerüljön. Mert ez jelenthetne számára va­lami reményt a menekülésre. Anna nem jött. S az iszonyú félelem egyre erőtelje­sebben hatalmába kerítette a századost. Tudta, sejtet­te, hogy igen nagy ára van az életnek, s ezt aligha tudja megfizetni. Lothar már várta őket. Kifejezéstelen arccal nézte végig Ruppertet, mintha életében először látná, s úgy, mint a hóhér méri végig áldozatát. A Sturmbartnführer cigarettára gyújtott, s Ruppert hiába várta, hogy a megszokott mozdulattal feléje nyújtja a tárcát. Űjabb félelem ébredt a századosban, s Lothar végre megszólalt: — Becsaptál minket, Ruppert — mondta pimasz hangon Lothar, — Pedig neked illene tudnod, hogy a Gestapót nem szabad becsapni. Ruppert szeretett volna tiltakozni a tegezés ellen, végtére is német tiszt, még akkor is, ha gyanúsítjuk, de tiltakozás helyett csak ennyit tudott ki nyögni Vé- ségbeesetten: — Én igazán megbeszéltem a lánnyal a talál! herr Sturmbannführer. Megbeszéltem, ezt kém. (Folytatjuk.j Nem hagyhatjuk figyel­men kívül az ifjúsági épí­tőtáborok kulturális prog­ramját, hiszen országos hí­rű együttesek, neves elő­adóművészek, zenekarok, tánccsoportok lépnek fel a táborok színpadjain. Korántsem akarjuk az elmondottakkal azt érzé­keltetni, mintha minden a legnagyobb rendben volna a nyár művelődési prog­ramja körül. Sokat, nagyon sokat lehetne ég kellene tenni annak érdekében, hogy a jelenleg még kita­pintható különbség, a nyá­ri és a téli kulturális prog­ram közötti tartalmi diffe­rencia elmosódjék. A je­lek, az eddigi eredmények viszont biztatóak. G. S. A Bajai Kertészeti Tech-, nikumban az elmúlt tan-; évben is megrendezték a tanulmányi versenyt, csat­lakozva a Művelődésügyi Minisztérium felhívásához. A napokban megtörtént a verseny eredményeinek az értékelése. Ennek alap­ján megállapítható, hogy a technikum diákjai kivá­lóan megállták helyüket a vetélkedőben: öten értek el ugyanis országos helyezést. A szőlőtermesztési > sza­kon második helyezést ért el Frei István, harmadik helyezést Barkóczi Béla. A gyümölcstermesztési szakon Kővári Ferenc harmadik, Hanák Tibor negyedik he­lyezést szerzett. A zöldség­termesztési szakon Halmai József a hatodik helyre ke-; rült. Új könyvekről Marsall László vízjelei MANAPSÁG egyáltalán nem ritka dolog, hogy va­lakinek csak harminchét éves korában jelenik meg a pályakezdő kötete. A mű­vészi jelentkezésnek ilyen méretű kitolódása termé­szetesen okot ad az aggo­dalomra. Annál értékesebb viszont, hogy áthaladva az emberi életkor felén, olyan költői szenvedéllyel keres­se valaki a tiszta emberré válásnak és az önmegvaló­sításnak a módjait, mint Marsall László teszi első verseskönyvében, a Vízje­lekben. Ez a szándék nem csupán költeményeket, stró­fákat hívott életre, hanem el is rendezte a verseket. Így azon túl, hogy Marsall igazi alkotóként mutatko­zik be, kiválóan szerkesz­tett a kötete is. LOGIKUS, törvényszerű a kezdet, amely az első cik­lust vezeti be. A felnőtt számbaveszi gyermek- és kamaszkori élményeit, és előző énjében talál olyan tulajdonságokat, amelyeket tovább kell őriznie az em­bernek. Köztük is első a természetesség, a hajlamok­nak és a játékosságnak az a fajtája, amely bűntelenül szép. A felnőtté érés első állomása, amikor félig ér­zelmi, félig tudatos alapon elérkezik a döntés pillana­ta. De már a szóbanforgó versekben — Kirekesztett gyerek, Első szerelem, Csak álmodjam, Kitörés — nyil­vánvaló egy másik jelen­ség is. Az ember — néha már a gyermek — mintegy kívülről érzékeli cseleke­deteit; súlyosabb esetekben két részre osztódik, és az egyik énje szinte leválik önmagáról. Ennek a hasa­dásnak is meg kell jelölni a határait, amelyeken be­lül épp egy nagyobb fokú értelmességgel élhetünk, és személyiségünk még nem válik kórossá. Az egyik le­hetőség a csupán szemlé­lődő magatartás elkerülése. Marsall tagadja a mozdu­latlanságot, a passzív nyu­galmat. Visszatérő motívu­ma a változtató nap, a meg- I újító széL Tagadja az egy helyben álló, kiszolgál­tatott „kapuszerepet”. A Kapu című versben behe­lyettesíti magát egy ilyen mozdulatlan helyzetbe. Az egyedüli megoldást a befe­jező két sor tartalmazza: A kapu elszáll velem vagy szétszakad. A PÁLYAKEZDŐ költő első verseskötetében min­dent újraértékel. A törté­nelmet, a nagy személyisé­gek sorsát és mindennapi életünket, a fiatalok maga­tartását úgy világítja át, mint a papírlapot, hogy felfedezze a „vízjelet”, a jellegzetességet. Napjaink társadalmi életéről írva lá­zad a megkövesedő emberi szerepekbe való belenyug­vás ellen. Hangja magas hőfokú indulatot árul el a Sóhaj című négysorosban; ... csupa álarc és csupa szerep tízezeréves kövületek nem ember, aki nem akarja szétrobbantani önmagát. Hasonló sorai az úgyne­vezett Kilencek elnevezésű költői csoporthoz sorolnák, bár Marsall László nem sze­repel azok közös kötetében az Elérhetetlen föld című antológiában. A VÍZJELEK jelentős al­kotó műve, aki tömören képes szólni. Megszenve­dett kísérleteket és tökéle­tes verseket egyaránt tar­talmaz a kötet. A viszony­lag késői jelentkezéssel jár, hogy egyébként szinte el­képzelhetetlen végletekkel találkozunk. Több szerelmi tárgyú versét például a küzdelmes, dinamikus ér­zelem ihlette. Ezzel szem­ben a tagoló ritmusú Add a kezed a halál előtti, az „asszonyi jőság”-ról szívszo- rítóan író Babits Mihály strófáira emlékeztet: ... Kösd fejemre két tenyeredet, mint esőtől hűvös leveleket, nyugtató posta, tízágú bocsánat. Halász Fercí A Fórum 28-án jelentkezik A Televízió egyik legnép- ? i’űbb műsora, a Fórum j ius 28-án ismét jelent- k -zik. Ezúttal az egészség- ü gyei kapcsolatos problé- mikról kérdezhetnek a né­zők, s a legilletékesebbek válaszolnak: dr. Szabó i Zultán egészségügyi minisz­[ tér, dr. Pesta László, az országgyűlés egészségügyi | bizottságának elnöke, Gál László, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titká­ra tájékoztatja a kérdező­ket a képernyőről és tele- I ionon. A riporter Szepesi 1 György lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom