Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-16 / 165. szám
8. oldal 1970. ,{ú]jus U. esütörtSfc Találkozások - Krímben III. Jaltai koktél Gemenci képeslapok Cgyszertí történet — Nagyon szeretik itt a virágot! — jegyezte meg kedves turistacimborám, Budai Lászlóné, a kecskeméti IKV dolgozója. Csakugyan szeretik. Éppúgy, mint az étkezésnél el- maradhatalan uborkát, a nylonzacskóban frissen mosott ropogós cseresznyét, vagy meggyet, a barnító napfényt, a gyógyító tengervizet és a jaltai levegőt. Évente másfél millióan, vagy még ennél is többen keresik és találják itt a piTürelmes várakozók hada a nap perzselésében. Éppúgy, mint az uborkát, gyümölcsöt árusító utcai standoknál. Csakhogy ezt a száznál is több várakozót számláló sort, amely minduntalan feltöltődik, a betű éhe állította ide. Üjságra várakoznak. Aztán két-há- rom-négyféle, lepedőnyi nagyságú sajtótermékkel gazdagodva, irány vissza a szürke kövek borította parton elfoglalt, emberhossz- nyi „stábjukhoz”. S amíg utolsó betűjét is fel nem Éhe a betűnek... henést, felüdülést, s a gyógyulást, mintegy ötven, szebbnél szebb szanatóriumban. A hatalmas Szovjetunió minden tájáról, de egyre tekintélyesebb az idegenforgalom is. (A nagy Jalta lakosainak száma: 118 ezer). A hullámok játékos nyaldosásával gyönyörködtető tengerpart napfürdőző, lubickoló embersokaságtól nyüzsög nappal. Pöttömnyi gyerekek úgy vetik magukat a nagy tarajú hullámokba, hogy a következő, méteresnél is nagyobb hullámmal együtt, hanyatt bukfencezve érnek ismét talpraesetten partot. Valóságos kis ördögfiókák bravúros mutatványai! Amott, a napfürdőzők sokaságából egy óvatos néniké kászálódik fel. Széles karimájú kalapban, kombi- néban, kezében jókora re- tiküllel. Megáll, s mintha önmagával is alkudozna: merészkedjen-e a tengervízbe. Aztán bátorságot merít, elszántan tesz meg néhány lépést a célig. Majd falja a tekintet, s az értelem, nem kerül ki a kezekből az újság. A csoportunk által birtokolt stégen egy szőke, bájos anyuka két kicsijét uzsonnáztatja, mielőtt a mai napra búcsút vesznek a parttól. A fiatal, szép szál apa már útrakészen, most került elő. Rózsából és liliomból álló csokrot tesz asszonya ölébe. Szeretik itt a virágot. S érdekes: nem rakják aktatáskába, nem gyűrik zsebbe, s nem bújtatják zakó alá a tisztelet jeléül, kedveskedésnek szánt csokrot, mint odahaza, a mi férjeink ... Most jut eszembe: biztos engesztelődésre számíthatott hazatérve az a vékonydongájú férfi is, akire az egyik, sört mérő utcai tartálykocsinál lettem figyelmes. Felhörpintve — az alighanem már ráadásnak szánt korsó — sörét, imbolygó magabiztossággal méregette egyik szélétől a másikig a széles járdát. Am kezében, mint diadakni lobogót, vitte a jókora liliomcsokrot Vajon akadhat-e annyira harcias menyecske, aki ennyi bűnbánattal, s az ártatlanság jelével hazatérő férje- urának rögvest meg nem bocsát?... Virághoz az illat fogalma társul. Az utóbbiról pedig az illatok királya: a rózsaolaj jut eszembe. És íme, a jaltai epizódok közé ismét egy szimferopoli vegyül: Kedves ottani kollégám, Mihail Mojszejevics Sztron- gin nemcsak arról nevezetes, hogy egész nyáron át — amely jóval kiadósabb, mint a miénk — szinte nem kerül le róla a nyakkendő és a zakó. Naponkénti feladatai közé tartozik ugyanis a szimferopoli nagyforgalmú repülőtérre és a még nagyobb forgalmú állomásra érkező hivatalos személyiségek és különböző delegációk fogadása, pontosabban: a jöt- tükről, küldetésüről való tudósítások megírása. Talán ezért is van, hogy hivatásos idegenvezetőként is kitűnően megállná a helyét — annyira szívélyes, s városa életének legapróbb részleteiben is jól tájékozott Tőle értesültem — nem kis meglepetéssel — arról, hogy a Krím terület tekintélyes rózsaültetvényeiről is híres. A Szovjetunió ró- zsaolaj-termelésének nem kevesebb, mint 80 százalékát adja! — Egy kicsit még bolgár barátainkat is felülmúljuk az olajnyerésben. Az idén mintegy 3 ezer tonna sziromra van kilátásunk, ebből pedig több mint 3 ezer kiló csupaillat, rózsaolaj készül — magyarázza lelkesülten Sztrongin kolléga, s közbevetőleg megkérdezte: — Önöknél, van-e sok rózsa? — Nem járt még nálunk? — Magyarországon nem, de Csehszlovákiában és a Német Demokratikus Köztársaság területén igen. Erről emlékem is van ... — s a zsebéből két kitüntetés szalagját vette elő: — Ezt Csehszlovákiában, ezt meg Németországban kaptam, a fasizmus elleni Nagy Honvédő Háború idején ... (Folytatjuk.) Perny Irén Alul a harmattól, felül az izzadságtól, de vizes vagyok tetőtől talpig. Hiábt, az izgalom mellé a napsugarak is fűtenek. Pedig, ha jól gondolom, még csak hat óra lehet. De csak megyünk, megyünk, előttem hűséges kis nyomozóm. Egyszer csak kiugrik, eltűnik a sűrűben. Megállók, kifújom magam. Pár perc múlva hallom a várt morgást, csaholást. Igen, ott van a disznó. Futólépésben mindenen keresztül. (Persze ez a „futólépés” csetlés-botlás a szedres, iszalagos aljnövényzetben.) Mire oda érek, csak az úszó disznót látom. Nyomában kiskutyám. Olyan, mint a többi. Olyan, amelyek naponként száz meg száz változatban peregnek le a Duna menti erdők életének soha meg nem álló, élő filmszalagján. Csak fotós-filmes vadász legyen, aki ezt meg tudná örökíteni... A júliusi kánikulát megelőzően már csökkent a vízállás. Pedig itt a Siótoroknál még most is csak gumicsizmában lehet közlekedni. Nagyon tele van a talaj vízzel. A dús növényzet alatt olyan a föld, mint a szivacs. A vadász a vadállománynyal együtt örül, hogy legalább a Duna árterén nem volt árvíz. Pedig több mint két hónapig a harmad- és másodfokú készültség mellett elsősorban a Tisza-vi- dékieknek adtuk sok-sok aggódó gondolatunkat. * Most, amikor a határban domborodnak a búzakeresztek, izzó nappalokon és tikkasztó éjszakákon az erdő élete sem sokat változik. Legfeljebb annyit, hogy kicsit korábban mozog minden. A vad nyomában a vadász is. Mondjuk úgy, hogy a munka hajnali háromkor kezdődi7 Ilyenkor még fekete sáv szegélyezi a határt a horizonton. A csillagfényes égbolt ott ölelkezik az alvó földdel. Most csörög az ébresztőóra ... Éppen háromkor. — Kitty is ásít, de a csizmahúzásra és a puska váll- raakasztásakor máris ébren van, ezt jelzi élénk farkcsóválása ... A mai program: területellenőrzés, duvadlövés. Mint annyiszor. • A komor sötétséget lassan, arra a Duna felé aranysárga cirógatás, a napsugarak váltják fel. Derékig érő harmatban megyünk. Ebben a tempóban óránként csak két kilométert teszünk meg. Mindent meg kell figyelni... Kutyám elmarad, orra hol a földön, hol a levegőben. Csatakos szőre is felborzolódik... — Mi az kiskutyám? — Keresd! Sietek a nyomába. Ez csakis disznó lehet, mert azt tudja, hogy őz és szarvascsapát nem szabad felvennie. bokáit áztatva, kitartóan élvezi a tengervíz adta enyhülés örömét... De lámcsak, ott a parton vajon mire várakozik az a hosszú-hosszú embersor? Amerikai kannibálok Két fiatalembert tartóztattak fel egy gyorsforgalmi úton, akiknek a zsebében emberi ujjak lerágott csontját találták. Mindkettőjüket gyilkossággal vádolják. A rendőrség kedden bejelentette: hogy Yellowstone-i nemzeti parkban levágott fejű és kivágott szívű holttestet találtak. A letartóztatottak egyike a 22 éves Stanley Baker beismerte, hogy pisztollyal követte el a gyilkosságot, késsel feldarabolta a holttestet, megette a szívét és levágta uj- jairól a húst. Baker nyíltan bevallotta, hogy egy emberevő vallási szekta tagja. (Reuter); Jövőre nem jár a kenyérgabona után adókedvezmény A Magyar Közlöny szerdai számában megjelent kormányhatározat 1971. június 1-vel eltörölte az állam részére értékesített kenyérgabona után járó adó- kedvezményt. Ezzel kapcsolatban az MTI hírmagyarázója az alábbiakat írja: A kenyérgabona után mázsánként 30 forintnyi adókedvezmény élveznek a mezőgazdasági nagyüzemek. Korábban ezzel az anyagi ösztönzéssel keltették fel a termelők érdeklődését az igen fontos növényi kultúrák iránt. Sikerült is elérni, hogy a mezőgazdaság már magtermeli az ország kenyerét, sőt esetenként exportra is jut. A termelés felfutását azonban nemcsak ez az egy — évente összesen 000— 700 millió forintot kitevő — kedvezmény segítette. 1966-ban és 1968-ban mindent egybevetve 50 százalékkal növelték a kenyérgabona felvásárlási árát, arról nem is beszélve, hogy időközben a korszerűtlen fajtákat végleg felváltotta a nagy hozamú szovjet Bezosztája búza, amely hazánkban kitűnően meghonosodott és évről évre gazdag termést ad. A kormányhatározat a jövő évtől elvonja az adó- kedvezményt. A határozatot minden bizonnyal azért hozták jóval a határidő előtt nyilvánosságra, hogy a termelők ősszel még idejében a vetés előtt megfontolhassák, továbbra is kitartanak-e a kenyérgabonatermesztés mellett. Azt az üzemet, amely netalán, nemet mondana, nem éri károsodás, hiszen az idei termés után még jár az adókedvezmény. A szakemberek — a helyzet ismeretében — bizonyosra veszik, hogy a vetésterület jövőre sem változik lényegesen, annál is inkább,1 mert a kenyérgabona tér- mesztése a kedvezmény elvonása után továbbra is a mezőgazdaság legjövedelmezőbb ágazata marad. Az aránylag kedvező felvásárlási ár ugyanis megfelelően ösztönzi a termelőket. A határozatból az következik, hogy a termelőket nem akarják tovább ösztönözni a kenyérgabona ve_ tésterületének növelésére. Az ország nyugodt és egyenletes kenyérellátását a jelenleg meglevő területről is fedezni lehet. Megkerülöm a lapost. A csaholás irányába tartok. Útközben minden felső ruhát eldobtam. Felszerelésem a fényképezőgép és a puska. Eközben újból vizsgázik a kis terrier, hűséges cimborám. Már csak kétszáz, száz, ötven... Harminc méter. Egy dörrenés ... Ezt már nem hallja az agyaras. Rövidesen az erdei tisztás ravatalán fekszik. Kép és szöveg: Kovács Gábor
