Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-15 / 164. szám
6. oldal 1970. Július 15. szerda Találkozások - Krímben Hídfői hosszú házak II. Szabálytalan interjú Vasárnapra estek a ' legfelsőbb tanácsi választások a Szovjetunióban. Hamar magyarázatot találtam tehát régi, kedves barátunk, Vladimír Alek- szandrovics Bobasinszkij, a Krímszkája Pravda főszerkesztőjének hétfői fáradtságára, sápadtságára. — Hajnali ötkör fejeződött be a szavazatok ösz- szeszámlálása, természetes, hogy ilyenkor a szerkesztő is talpon van. Különben is azt tartják; fiatalember beéri másfél—kétórai alvással. Meglátja, estére nyoma sem marad a sápadtságomnak! — magyarázza kedélyesen Bobasinszkij elvtárs, majd hozzátette: — Reggelig dolgozott a városi pártbizottság első titkára, Revkin elvtárs is. Ebben a pillanatban megcsörrent a telefon. A Krím területi napilap főszerkesztője néhány pillanat múlva kezével takarta a kagylót, és újságolta: — Revkin elvtárs van a vonalban, egy nagy építkezésről jelentkezik. Örömmel találkozna az elvtársakkal, előbb azonban szeretne hazaszaladni, átöltözni a tiszteletükre. — A világért se fáradjon, hiszen megtiszteltetésnek vesszük, ha munkaru- hásan is időt szakít számunkra! — jegyeztem meg gyorsan. Alig tíz perccel később hivatalában, a városi.. pártbizottságon fogadott ’ bennünket Szimfero- pol első titkára, szinte zavarba ejtő szeretettel, közvetlenséggel. Nem hivatalos küldetésünkben is a testvéri Kecskemét képviselőinek szólt Mihail Va- sziljevics Revkin nyíltszí- vűsége. Jómagam még csak formáltam az első kérdést, amikor ő valósággal elárasztott a tudakozódásával: — Milyenek a gabonaterméskilátásaik? Hát a szép szőlő- és gyümölcsültetvényeik ígérnek-e sokat? Mi újság Kecskeméten? És az egész megyében? Minr denekelőtt azonban: hallottuk hírét a nagy pusztító tiszai árvíznek. Ugye nehéz az ellene való küzdelem. Jóleső tudni, hogy a mi katonafiaink is ott segítkeznek. Tudomásom szerint egy szakaszon Bács- Kiskun megyét is határolja a Tisza. Okozott-e sok bajt a dühöngő ár? Beszámolónk után a legnagyobb készséggel tájékoztatott bennünket Szim- feropol életéről, hétköznapjairól. Megtudtuk, egyebek között, hogy a híres krími borvidék 650 ezer tonna szőlőt adóit tavaly. Az idei terméskilátás ennél is jobbnak ígérkezik. A testvérváros dolgos népe az ötéves tervfeladatok végzésén fáradozik. Céljuk: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója tiszteletére teljesíteni a tervet. — A magunk részéről közben a soron következő ötéves terven dolgozunk — tette hozzá Revkin elvtárs, majd jólesőn újságolta: Tavaly 2750 új lakással gyarapodott a város, s ennél kevesebbel az idén sem érik be, hiszen nagy a lakásigény. Erőteljesen növekszik a város lakosainak száma, s legalább ennyire a hagyományos, családi házakat korszerű távfűtéssel, hideg-meleg vízzel ellátott, kényelmes otthonok iránti igény is. S a lakáskérdéssel ösz- szefüggésben még egy örömmel újságolt hír: 8 millió rubeles állami beruházással házgyár épül Szimferopolban. S ez az évente 2700 lakáskapacitású létesítmény 1972 végén már termel. Kilenc—tizenkét emeletes lakóházakat, ponthoz, a Moszkvába és a Szevasztopolba vezető országutakat összekötő, háromkilométeres trolibuszjárta széles úthoz, vendéglátónk lelkesen magyarázta: — íme, testvérvárosunk utcája, mert Kecskemét nevpt viseli. Önöknek a túlhaladott arcát mutatja. A gyümölcsfák sokaságában megbújó, kis családi házakat. Mi azonban így Restoran Kecskemét— Szunferopolban. amelyekben — mert sok kifogás érte — már nagyobb konyhákat terveztek. — Beszélgetésünk közben nem mulaszthattam el a kérdést: — Milyennek értékeli Revkin elvtárs testvérvárosaink kapcsolatát? — Egyértelműen jónak, gyümölcsözőnek — hangzott tömören a válasz, amelynek egy kérdéssel is nyomatékot adott Szimfe- ropol első titkára: — Látta a város határában a törpegyümölcsös ültetvényeinket? Ugye, ismerősek? A módszer a testvéri Bács- Kiskun megyéből való. Egyesek már termőre fordultak, s büszkék vagyunk ezekre az ültetvényekre. Amiben tudtunk, és tudunk, gondolok például a különböző tervdokumentációkra, vagy a lakossági szolgáltatásokban szerzett jó tapasztalataink átadására, igyekszünk mi is testvérvárosunk, testvérmegyénk segítségére lenni. Általában területeink vezető képviselőinek megállapodásai szellemében munkálkodunk, s ez kétségtelenül népeink javát szolgálja — tette hozzá szerényen. A továbbiakban város" nézésen folytatódott a Revkin elvtárssal készített szabálytalan interjú. Amikor elérkeztünk 1 a meglepetésnek szánt célókoskodtunk: testvérvárosunk tempósan fejlődik, legyen e vonatkozásban is névadójához méltó az utca! Nézzék csak ott a bal partot! Az a gázvezeték nyomvonala. A túlsó oldalon meg a terepegyenge- tést és a vasbetongerenda- sokaságot! Több mint százlakásos ház, iskola és két óvoda építésének előkészületei ezek. A rekonstrukciót egyidejűleg az utca több pontján kezdjük. S ebben örömmel vennénk a kecskeméti tervezőkkel való együttműködést, konzultációkat. Kecskeméti utcánk a jövő utcája lesz; testvérvárosunkra emlékeztető üzletekkel, s mindennel, ami szép, korszerű és igazi kecskeméti hangulatot áraszt. Szívet melengető él° mények sokasága egyetlen délután, a város első titkárának jóvoltából, akin az átdolgozott éjszaka után a fáradtság leghalványabb árnyéka sem látszott. Egy bizonyos: a Restoran Kecskemét-ben való vendéglátásunk után — birtokomban, tisztelete jeléül a Revkin elvtárstól kapott virágcsokorral — jaltai szállásunkra tartva váltig foglalkoztatott a gondolat: vajon vissza tudja-e adni toliam a testvéri barátság szimferopoli megnyilvánulásait? Perny Irén (Folytatjuk.) Betérek a két hosszú ház egyik lakásába, amely két szobás ugyan, de csillagnyi távolságban van az összkomforttól. S hiába keresnénk itt azt a környezetet is, amelyet a „tisztes szegénység” kifejezéssel szokás illetni. Lehangoló az igénytelenség és az elha- gyatottság látványa: rozzant, kibicsaklott lábú bútorok, ágynemű van is, meg nincs is, a falakról, a mennyezetről mállik, pereg le a mész, a vakolat. A tisztaság fogalmával sem tudunk mit kezdeni. Itt él a tíztagú Lakatos család. Azazhogy most már kilencen vannak: az egyik felnőtt lány férjhez ment Tiszák écskére. — Egyedül anyánk lakik velünk — mondja az álmosszemű Fiatalember, Lakatos Gyula, felkelve az egyik ágyról, amelyre csak úgy ruhástól dőlt le. Rajta kívül csak az egyik kisebb húga, Júlia van idehaza. A lány 14 éves, most iratkozott be a hetedikbe. Naponta gyalog jár át a jó másfél kilométerre levő Tiszaugra. Van egy 16 éves bátyja is, az csak négy általánost végzett és Lakiteleken dolgozik, a tsz-közi téglagyárban. A fiatalember építőipari segédmunkás, naponta bejár Kecskemétre. Az anya szintén a megyeszékhelyre ingázik. A vonat megállója a híd túlsó végénél van, reggel fél hatra kell odaérni, s a vicinális hét óra nulla-ötkor ér be Kecskemétre. Visszafelé ugyancsak jó másfél óra az út. Csodálkozom, hogy nem találnak közelebb munkahelyet. Lakiteleken tsz van, állami gazdaság, erdészet és a szőlészeti intézet gazdasága. Lakatos Gyula némi tűnődés után ezt feleli: — A tsz-ben kevesebb volna a családi pótlék. A család havi összes jövedelme így is csak négyezer körül van. Nagyon be kell osztani.' Ezek után hiába is kérdezem, miért nem mozdulnak innen, amely sokkal inkább menedékhely, mint lakás. — Ha volna egy házhely, amihez hozzájutnánk, elmennénk. Építenénk mi magunk. Ennél csak különb volna... Amint a Tiszántúlról érkező utas átér a hídon, a lefelé lejtő műút magassá- ból letekintve először az egymással derékszöget bezáró két hosszú ház tűnik a szemébe. A kelet felől érkezőt Alkalmi útítársak Az országút szélén két pöttömnyi gyerek integet a közelgő személyautónak Megállunk, felvesszük őket. — Hol — A ■ Szovjet Tsz ben szedtünk forintot — mondja voltatok? Magyar- Barátság szamócát Én 49 kérésiem a kisebbik, H év körüli. — C csak ?I forintot kap a mai munkájáért — mutat a melleti.3 ülő fiúra. — Miért? — Csak ebéd után dolgoztam. De a mú't héten én kerestem többet! — Mióta dolgoz tetf — Három hete. — Nyaralás? — Nem megyünk sehová, ez a nyár kimarad. A bácsik hol dolgoznak? Megmondtuk. Ölbe tettéK szamócától pirosló kezüket és ettől fogva ők is kérdeztek, s nekünk válaszo'nunk kellett. Aztán újra ők következtek. Egyiküknek már kétezer forint megtakarított pénze van. Hogy mire gyűjti? Még nem döntötte el, de jő ha van, mert az apjától tudja, aki a banknál dolgozik, hogy a pénzt meg kell becsülni és keményen meg kell dolgozni érte. A városközpontban kiszálltak, s búcsúzóul integettek utánunk. Egyikük pilóta, a másik páncélos hadmérnök akar lenni. Egyelőre viszont szamócát szednek. Szabó Attila Bács-Kiskun megye a „Fűrészteleppel” köszönti. Így hívják ugyanis a 11 család nyomorúságos lakóhelyét. Mert valamikor uradalmi fűrésztelep volt itt, s a házakban cselédlakások voltak. Azóta a lakók többször is cserélődtek; itt találtak helyet az ország különböző tájairól idevetődött ágról- szakadtak. A házak a tanácsé, a lakók 23 forint havi lakbért fizetnek. A Lakatosékén kívül csak a Jánosi Mihályéké kétszobás. A többiben egy szoba van, meg egy konyhának használt előszobaféle. A közös udvaron gyom- növényédzsungel, helyenként méternyi magasra nőtt. A kétfülkés árnyékszékről hiányzik az egyik ajtó. Vigasztalanabb környezetet nehéz volna találni. A körüldeszkázott, romantikus tetővel ellátott ártézi kút csövéből szakadatlanul csörgedez a víz. Ez az egyetlen hangulatosabb színfolt a telepen. Itt találkozom a telep többi lakójával, míg telnek a vödrök, a kannák. A 72 éves özvegy Kutasi Mihálynét érelmeszesedés gyötri. Lánya is betegeskedik, de eljár az állami gazdaságba, Borbásra. Idős a Major-házaspár is. Major József átjár dolgozni a tiszaugi tsz-be. — Elmennénk mi innen szívesen, ha volna hová — sóhajtja. — De idősek vagyunk, nehezen mozdulunk. Egy másik idős asszony: — Érdemes megnézni a konyhánkat. Már csak az imádság tartja. Szító János bekötött lábfejjel sántikál ide. Vasdarab esett rá, mint mondja. Traktoros a lakiteleki Szikra Tsz-ben. Békésszentand- rásról jött, itt talált munkát. S itt is nősült meg. — Adtak volna egy tanyát, de az se különb. Javítgattam már a tetőt, a falat, de nem sokat ér. Az iskolás gyerekek mindegyike Tiszaugra jár át. Itthoni tanulásra nem ad módot a környezet. Középiskolát itt eddig csak a Szabóék lánya végzett. Öt kérték meg pár hónapja a telep lakói, hogy írjon a tanácsnak: vezessék ki ide a a villanyt. A tanács Ígéretet is tett, a jelentkezőktől 1500 forint hozzájárulást kérve. Villamosítási igényét öt család jelentette be. Major Józseféknak tavaly volt egy kisborjújuk, el kellett adniuk, mert nem tudták hová tenni. Jelenleg négylábú jószágot — egy tehenet és a borját — csak Juhász Mi- hályék tartanak. Lakrészük már kívülről is elüt a többitől, szép fehér, gondosan meszelt a fal, az elkerített, pár négyszögölnyi kis élőkért néhány szál virágnak zöldség- és hagymasornak ad helyet. Bent is rend van, tisztaság. A házigazda nyugdíjas gátőr. Amikor nyugdíjba ment, kiköltözött a szolgálati lakásból, újra megnősült, s úgy került ide, minthogy az asszony már korábban is itt lakott. A 809 forint nyugdíj mellett 500 forintos félállása van, s azonkívül a tehénke is hoz a konyhára. Jól megvannak kettesben, a felnőtt fiú már önálló, nem lakik velük. Harmincketten laknak s közös udvarban. Elképzelhető, hogy korántsem mindig békésségben. De a veszekedések zaja csak ritkár hallatszik ki a nemzetköz: forgalomba kapcsolt műútra. Látogató ide még ritkábban érkezik. A kútná beszélik, hogy tavaly bejött ide egy jólöltözöt autós hölgy, külföldön éle magyar, kérdezgette őke erről-arról, s megígérte hogy küld majd egy raká: használt ruhát. Máig sen érkezett meg a küldemény ... De már nem is várják Mint ahogy lemondtal sorsuk jobbrafordításáró is. Holott volna megoldás a nagy, udvart fel kelleni parcellázni, s egy-egy ki részt juttatni minden csa Iádnak: rendezkedjék bi azon. — Ez már folyamatba! van — adja tudtomra Lő rincz Istvánná lakiteleki ta nácselnök. — S ha megtör ténik, mód lesz arra, hog lakrészüket a lakók nagyoi olcsón megvásárolják, s el bontsák. A tanács ezért ha nyagolja az épületek fel újítását. Bár korábban ali igényelt, kapott építőanya got a felújításra, ingyei csak a munkát kellett elvé geznie. De még ezt is a la kők kisebbik része vállalt« Az bizonyos, hogy a mos tani helyzet sokáig má nem tartható, az épülete állaga mind gyorsabba romlik. Az itt lakók részé re olyan lehetőséget ke teremteni — s ez elsősoi ban nem anyagi kérdés — amely kimozdulásra kész teti őket. Boldogulásuk« eddig is leginkább a fé sultság, a beletörődés ff kezte. Hatvani Dániel Magyar hét Bulgáriában Huszonöt éves szocialisl fejlődésünket bemutató ft tódokumentum kiállít« megnyitásával és bolgármagyar barátsági gyűléss hétfőn magyar hét nyílt bulgáriai Tirnovóban, v: lamint a hozzátartozó rügyében. A tirnovói magyar hét legnagyobb szabású aze között az ünnepségek ki zött, amelyekkel Mag ya ország negyedszázad elől felszabadulására emlékt. tek Bulgária megyéiben. A magyar hét alkalm ból hivatalos látogatást Tirnovóban tartózkod Roska István, hazánk sz fiai nagykövete és Sip István irodalomtörténész Szófiai Magyar Intéz igazgatója. A hétfő esti b rátsági gyűlésen Dimit Sztojanov, a BKP megy bizottságának titkára Roska István mondott b szádét, méltatva a magya országi szocialista épít sikereit és népeink hagy mányos barátságát. A magyar hét kulturá eseménysorozatának fén pontja a Budapest Tán eevüttes három hangvers ny<A
