Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-15 / 164. szám

2. oldal 1970. júlhis 15. szerda Párizsié látogat az angel küilgynieiszter Els5 hivatalos külföldi látogatására szerdán Pá­rizsba érkezik sir Alec Douglas-Home, angol kül­ügyminiszter. A Párizsban rokonszenwel fogadod új konzervatív kormány kül­ügyminiszterét egynapos látogatása során ebéden látja vendégül Maurice Schumann külügyminisz­ter, aki az ebédet követően négyszemközt tárgyal ven­dégével. Sir Alec Douglas-Homet fogadja Jacques Chaban- Delmas miniszterelnök is. A hivatalos programban nem tervezik a brit kül­ügyminiszter és a köztár­sasági elnök találkozóját. Mindegyik áldozat diák voít Közzétették az FBI, az amerikai szövetségi nyo­mozó iroda szokásos évi je­lentését, amely megállapít­ja, hogy az elmúlt tanév­ben jelentősen emelkedett az egyetemi megmozdulá­sok száma. A jelentés be­számol arról, hogy a tava­szi nagy egyetemi tünteté­sek során 462 rendőr sebe­sült meg és „nyolc személy vesztette életét”. Különös módon a jelen­tés nem közli azt a tényt, hogy a nyolc halálos áldo­zat mindegyike diák volt és azt sem említi, hogy az összes sebesülteknek hozzá­vetőleg a fele szintén a tüntető diákok közül került ki. TERROR KAMBODZSÁBAN A Lón Nol rezsim hadserege kegyetlenkedéssel, brutális terrorral áll bosszút azon vidékek lakossá­gán, ahol a szabadságharcosokat támogatják. Képünk a főváros közelében, Saang városban készült, ahol a kormánykatonák lábánál fogva felakasztották és ha­lálra kínozták áldozatukat. Hová vezet a tory külpolitika Az alig egy hónapja hi­vatalba lépett angol kon­zervatív kormány tagjait meghökkentette az az el­lenséges visszhang, amelyet a toryk két kedvenc külpo­litikai elképzelése, a dél­afrikai fegyverszállítások felújítása és a Perzsa­öbölben való angol katonai jelenlét meghosszabbítása váltott ki világszerte. A dél-afrikai fegyverembar­gó feloldása már befeje­zett ténynek tekinthető: a múlt héten Anglia terje­delmes bizalmas levélben tudatta 27 nemzetközössé­gi tagállam vezetőivel, hogy „az 1955. évi simons- towni szerződés értelmé­ben Anglia bizonyos vé­delmi fegyvereket fog szál­lítani Dél-Afrikának”. A részletek még hátra van­nak ugyan, de Douglas Ho­me szombaton már közöl­hette az elvi elhatározást Rogers amerikai külügy­miniszterrel, s az ameri­kai vendég nem csinált tit­kot abból, hogy a döntést kocl/*zatosnak tartja, mert az — mint mondotta — „Afrikában bizonyos rosz- szallást vált majd ki”. Bár a konzervatív párt vezetői csaknem valameny- nyien elszánt hívei a fegy­verszállítások felújításá­nak, nem minden tory- képviselő helyesli a lé­pést, amelyet sokan a po­litikai rövidlátás jelének minősítenek. Befolyásos konzervtív körökben ki­fejtik, hogy a fajgyűlölő rezsimekkel való nyílt ka­tonai szövetség csak „a legfőbb ellenfél” malmára hajtja a vizet, elősegíti a „kommunista agitációt” Afrikában. A munkáspárti lord Caradon, aki Anglia ENSZ-főmegbízottja volt június 19-ig, a BBC-rádió adásaiban is kifejtette azt a véleményét, hogy a fegy­verszállítás nem egyszerű technikai vagy külkereske­delmi kérdés, hanem sú­lyos erkölcsi probléma, amelynek kimenetelétől függ, vajon Anglia melyik oldalra kerül a világot megosztó legnagyobb kér­dések egyikében: a faji problémában. Ezt a félelmet tükrözi a mértékadónak ismert Ob­server vezércikke is: „mi­nél mélységesebben csa­lódnak az afrikai államok, annál nagyobb az a ve­szély, hogy az afrikai or­szágok érzelmei mély gyű­löletbe, Anglia teljes el­utasításába csapnak át”. Kedden a Times és a Daily Mirror vezércikkben szólítja fel a kormányt, ve­gye még egyszer fontolóra a kérdést és mondjon le a fegyverszállításokról. Folytatódik a szovjet-nyugatnémet eszmecsere NAGY figyelemmel kísé­ri a közvélemény az NSZK politikai életét. Az érdek­lődés oka elsősorban a bonni kormány külpolitikai programja, amelyet hiva­talba lépésekor tavaly ősz­szel hirdetett meg a Brandt- kabinet. A nem sokkal az­után megindult tárgyalások Moszkva és Bonn. Varsó és Bonn, valamint az NDK és az NSZK között egy olyan folyamat részévé váltak, amely végered­ményben az európai szocia­lista országok és a Német Szövetségi Köztársaság kö­zötti viszony javulását eredményezheti. AZ ÉRDEKLŐDÉS nem­csak ezeknek az újszerű jelenségeknek szól, hanem annak a belpolitikai küz­delemnek is, amely a Né­met Szövetségi Köztársa­ságban robbant ki a kor­mánypártok és a jobbolda­li ellenzék között. A CDU, CSU ugyanis minden esz­közzel meg akarja akadá­lyozni a bonni kormány ke­leti politikájának megvaló­sítását. A Brandt-kabinet ugyan­is július 23-i ülésén dönt a szovjet—nyugatnémet tár­gyalások további szakaszá­ról, miután Scheel külügy­miniszter a kormánykoalí­Dollárért börtön A Pravda keddi száma hanoi tudósítójának beszá­molóját idézi a saigoni rendszer börtöneiben ural­kodó iszonyatos állapotok­ról. Az utóbbi hetekben hír­hedtté vált Con Son-sziget központi börtönét ameri­kai pénzen bővítették ki, még Ngo Dinh Diem ural­ma idején. Az amerikaiak vietnami bűncselekménye­it vizsgáló bizottság tagjai a Pravda tudósítójának el­mondották, hogy ebben a börtönben a felügyelők korlátlan jogot élveznek a rabok ütlegelésére, kínzá­sára és meggyilkolására. A foglyoknak eledelül homokkal ég kőtörmelék­kel kevert rizst, sós rizst, amely után nem adnak vi­zet, továbbá a teljesen vi­taminmentes, úgynevezett fehér rizst adnak. Nem csoda, hogy a foglyok rendszerint megbeteged­nek. Gyógyszereket nem adnak nekik. Ha valaki e borzalmak következtében eszét veszti, a felügyelők az egészségesekkel egy cel­lába zárják és vasrudat adnak a kezébe, majd sza­disták módjára figyelik, amint ütlegeli társait. A sokat emlegetett „tig­risketrecek” felül vas­ráccsal elzárt vermek a szabad ég alatt, amelyek­ben a foglyokat lábukon megbilincselve tartják. A Con Son-i börtönökön kívül számos fegyház van Dél-Vietnamban, amelyek neve talán kevésbé ismert, ám rabjaik éppen úgy szenvednek, mint a Con Sonban fogva tartottak. Phu Loyban a foglyokat vegyi anyagokkal mérgez­ték. Phu Quioc szigetén je­lenleg 30 000 ember síny­lődik, Khieng Hongban a foglárok egy alkalommal szörnyűséges vérfürdőt rendeztek: 52 fogolynak vágták el a torkát. A Pravda cikkírója rá­mutat, hogy az amerikai hatóságok nem mondanak igazat, amikor arra hivat­koznak, hogy nincsenek ér­tesüléseik arról, mi törté­nik ezekben a börtönök­ben. Con Son szigetén va­lójában 47 amerikai kato­na tartózkodik. Még pa­rancsnokuk neve is is­mert: Berkley-nek hívják. Köztudott ezenkívül, hogy nagy számú dél-vietnami rendőr és börtönőr az Egye_ sült Államokban kapott kiképzést. A Pravda hanoi tudósí­tója végül, e tények alap­ján levonja a következte­tést, hogy az Egyesült Ál­lamoknak a teljes felelős­séget kell vállalnia azért, ami a saigoni tömlöcökben történik. Genfi leszerelési értekezlet Kedden délelőtt a genfi Nemzetek Palotájában meg­tartotta 478. plenáris ülését a genfi leszerelési értekez­let. A szónokok listájára Hollandia, Svédország, Ja­pán, Jugoszlávia, a Szov­jetunió és Burma képvise­lője iratkozott fel. ció szabad demokrata párt­jának vezetője már megvi­tatta az FDP vezérkarával a még függőben levő, illet­ve magyarázatra szoruló kérdéseket. A néhány hete lezajlott tartományi válasz­tásokon ugyanis a szabad demokraták komoly szava­zatveszteséget szenvedtek, s a jobboldali ellenzék, a CDU/CSU ezt a Brandt- kormány megbuktatására akarta kihasználni. Ügy tű­nik, hogy a Brandt-kabinet egyelőre túljutott ezen a veszélyes szakaszon, s ener­giáját kevésbé köti le ke­leti politikája ellen indí­tott belső aknamunka. A JOBBOLDAL akciói­nak célja természetesen to­vábbra is az, hogy valami­lyen módon megakadályoz­za a szovjet—nyugatnémet megbeszélések sikerét, az erőszakról való kölcsönös és ünnepélyes lemondást tartalmazó egyezmény alá­írását. Holott egy ilyen megállapodás nemcsak a Szovjetunió és az NSZK vi­szonyában, hanem össz­európai vonatkozásban is igen jelentős előrelépés lenne. Az is bizonyos, hogy a bonni kancellár az eddi­ginél nagyobb és őszintébb­nek tűnő érdeklődést mutat az európai biztonsági érte­kezlet előkészítése iránt. Ez természetesen nem kis mér­tékben _ annak a legutóbbi kezdeményezésnek az ered­ménye, amelyet a Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszterei a buda­pesti memorandumban fo­galmaztak meg. MOST MÁR bizonyos, hogy az idei nyár, az álta­lános hagyományokkal el­lentétben Európában nem a viszonylagos politikai uborkaszezon ideje lesz. A szocialista diplomácia lé­pései nyomán továbbra sem lankad a figyelem a jövő egyik kulcskérdése, az európai biztonság és az ennek garanciáit megvitató konferencia távlatai iránt. Épp a minap ért véget több északi ország, közöttük a Szovjetunió képviselőinek murmanszki tanácskozása, amelyen a résztvevők ugyancsak az európai biz­tonsági konferencia össze­hívásának szükségességét fogalmazták meg. Továbbra is igaz természetesen az a tétel, hogy egy ilyen érte­kezletnek nincsenek és nem lehetnek előzetes feltételei. Bizonyos fejlemények vi­szont jótékonyan befolyá­solnák e konferencia mi­előbbi összehívásának esé­lyeit. illetve a tanácskozás sikerét. Az egyik ilyen kí­vánatos fejlemény a már régebben folyó szoviet— nyugatnémet tárgyalások pozitív kimenetele lehetne. HuszárezreÉl - iiinppáncéígsek Hagyományos nagyszabá­sú díszszemlével ünnepel­ték meg kedden Párizsban a július 14-i nemzeti ünne­pet. Az idei díszszemlén vonultak fel első ízben a francia nukleáris ütőerő egységei, a rakétakilövő be­rendezéseket szállító külön­leges gépkocsik. Első ízben vett részt a felvonuláson két tengeralattjáró legény­sége és voltak jelen a ka­tonaiskolák képviselői. 1956 óta most voltak ott újra a Champs Eivsées-i felvonu­láson az idegenlégió egysé­gei is. A monet­o«zlnr..'ihaji. il megfelelően, ezúttal is fel­vonultak az Eszterházy-hu- szárezredek egységei, ame­lyek azonban már nem lo­vasokból, hímem könnyű páncélosokból állanak. A katonai díszszemle előtt, amelyet Georges Pompidou köztársasági el­nök és nagyszámú közönség tekintett végig, az elnök meggyújtotta a Diadalív előtt, az Ismeretlen katona sírjánál az emléklángot és kitüntetéseket nyújtott át. Michel Fourquet tábornok, a francia vezérkari főnök I megkapta a Becsületrend Kínai vasútépítés P&úngben aláírásra ke­rült a Kínai Népköztársa­ság, a Tanzániai Egyesült Köztársaság és a Zambiai Köztársaság kormánya kö­zött a Tanzánia—Zambia vasútvonal építéséhez nyújtc* kínai kölcsönről, intézkedő magállapodás jegyzőkönyve, továbbá a vasútvonal építését meg­előző helyszíni szemléről, az építési tervekről, s az építési tárgyalásokról ké­t'/iilt i.afli 1/ y.Alt/\r, \x m Vatikáni diplomácia A Zycie Warszawy keddi számában VI. Pál pápa é3 Brandt kancellár' találkozóját kommentálva a többi között megállapítja: Brandt ismertette a pápával keleti politikájának céljait, VI. Pál pedig „bátorságot kívánt” a nyugat­német kancellár céljainak megvalósításához. A Vati­kán eddig nem támogatta Brandt keleti politikáját. VI. Pál kifejezte reményét, hogy az NSZK és Len­gyelország, valamint az NSZK és a többi európai or­szág viszonyának rendezése a „lehető leggyorsabban bekövetkezik.” Az NSZK kormányának szóvivője kijelentette, hogy haladó nyugatnémet katolikusok támogatják az Ode- ra-Neisse határ végleges elismerését. Úgy néz ki, hogy most hasonlóképp vélekedik a vatikáni diplomácia, a pápa közvetlen környezetének jelentős része és ma- aLa. a- is. Ez a tenv elég lém/peps új elem. Szöuli huzavona Csüng II Kvon a dél-ko­reai bábrezslm miniszter- elnöke magyarázatot fű­zött hétfői kijelentéséhez, amely szerint benyújtaná kormánya lemondását; ha az Egyesült Államok visz- szavonja Dél-Koreában ál­lomásozó csapatainak egy részét. Kedden már úgy nyilatkozott, hogy „csak akkor lenne hajlandó az amerikai csapatok részle­ges kivonásáról megbeszé­lést kezdeni, ha a jelenleg folyó tárgvalások. ered­ménnyel járnak”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom