Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-14 / 163. szám

1970. július 14. fieúa 5. oldal iranykoszorúsok Nyolcvankét évvel ezelőtt lakúit meg a Kecskeméti oddly Kórus. Először ecskeméti Polgári Dalos- ör volt a neve. Kremán ímuel negyven évig volt karnagya, Tóth László edig az örökös elnöke, öbbnyire mindig kisipa­rokból verbuválódott a gság. Ma is. Galamb Lajos a kórus nöke, negyven éve éne­it. Zsiga László tizenöt > óta van itt; először csak írustag, aztán másodkar- igy, majd karnagy. Ök tájékoztatnak az ed- gi eredményekről. Városi, megyei versenye- n, fesztiválokon számta- n aranyérmet szereztek, ’.után következtek az or- ágos minősítő hangver- nyek. Ilyen alkalmakkor tűnő zenei szakemberek- l álló zsűri előtt bizonyí- ni is kell: mire képesek, íromszor ezüstkoszorús vénnyel tüntették ki et. Az is rangot adott a rusnak, nagyon örültek ki. Legutóbb, a múlt hó- pban Baján végre meg- pták az annyira áhított ínykoszorús jelvényt! sang Árpád zeneszerző, zsűri elnöke azt mondta értékeléskor: — Jóleső érzés volt hai­ti egy kórustól ilyen te- rhangokat! Nagy volt hát az örö­ik. — Milyen számokkal sze­leitek az országos minő- 5 hangversenyen? — Négy számot adtunk . Az egyik Kálmán La- 5 kecskeméti zenetanár gi kiskun dalok című, át gyűjtésű népdalfeldol- tása volt. Ezzel arattuk legnagyobb sikert. Éppen írt most szeretnénk a itó nyilvánossága előtt köszönetét mondani a íért és a kiváló zongora- éretért. Ennek a műnek előadása most a „Rö- Ij páva” mozgalom miatt nagyon időszerű volt. i művészi célkitűzések- Zsiga László karnagy tzél: — Igazán családias ez a rUs, a vezetés legalább — mondja tréfásan —, •janis a feleségem a ke­ttes karnagy. De ko- •lyra fordítva a szót: a <-us nevéhez méltóan a dály-életmű elterjeszté­közkinccsé tétele az lik legfőbb célunk, s a rtárs zeneszerzők mű­nek tolmácsolását, meg- lertetését is feladatunk- c tartjuk. Népdalokat kí- aunk szép előadásban ábbra is a közönség elé mi. Különösen a Bács gyei dalokat. Ebben a ■nkánkban továbbra is mítunk Kálmán Lajos légánkra. És természe- en szeretnénk az eddi- knél is nagyobb mérték- i beilleszkedni Kecske- t kulturális életébe. — Hány tagú az ének­ri — Negyven — feleli Ga- ib Lajos elnök. — Ha r ez szóba került, meg- líteném a legfőbb prób­ánkat. A tagok átlagos tkora veszedelmesen ma- ;. Vagyis nagyon erőtel- en az elöregedés jelei •,tatkoznak. Ezen szeret­ik változtatni, de — saj- ; — ez nem csak rajtunk Próbálunk közeledni a tál férfiakhoz (mivel Inemű a kórus), de ke- ; eredménnyel, nemigen álunk új tagokat. Félőn idolunk arra: mi is lesz ■el a Szocialista kultú- írt kitüntetésben része- t kórussal néhány év ilva, ha nem változik ez helyzet? Varga Mihály Látogatás a major] A kecskeméti Magyar— Szovjet Barátság Termelő- szövetkezet nagy gondot fordít az állattenyésztés fejlesztésére. Elsősorban a szarvasmarha-létszámot kí­vánják emelni, a technoló­giát korszerűsíteni. Képün­kön a borjúnevelő látható. A termelőszövetkezet szak­emberei saját elgondolásuk alapján oldották meg az etetőrácsok praktikus elhe­lyezését. A növendékállato­kat egyszerűen, könnyen és gyorsan látják el a gondo­zók, két asszony 120 borjút etet. Itt már épül az új, 400-as tehénistálló. A szakosított telepen a legkorszerűbb technológiát vezetik be. A gé­pi fejés után a tej csöveken át kerül a tejházba. 80 jószágot egy ember gondoz majd. Szeptember 5—6: Szüret az Áranyhomokon Megyei kertészeti kiállítás Kecskeméten Ismét megrendezik a már hagyományossá vált szüre­ti rendezvénysorozat kere­tében a megye kertészeti termékeit bemutató kiállí­tást. Az esemény színhelye a kecskeméti Széktói Stadi­on, illetve az ezt környező parkosított terület, a szep­tember 5-én és 6-án nyit- vatartó, kétnapos kiállítás célja bemutatni a nagyüze­mi gazdaságoknak kerté­szeti termelésben elért eredményeit. A bemutatás­ra kerülő termékeket bírá­ló bizottságok minősítik. Ezek a megnyitást megelő­ző órában befejezik mun­kájukat. A résztvevők ter­mékeik után arany-, ezüst-, bronzplakettet és oklevelet kapnak. A kiállítással egyidőben felelevenítik a szüreti ün­nepségeket, a felvonulást, a népi hagyományokat. A felvonulást vágtató csikó­sok indítják, nyomukban feldíszített kocsikon mula­tó, szüretelő fiatalok. A menet fogatokkal folytató­dik majd, amelyeken he­lyet foglalnak a népi tánc­csoportok tagjai. Hangula­tossá teszi a felvonulást a szeremlei és az érsekcsaná- di tánccsoportok szüreti menete. A műsor második felé­ben a csoportok saját vi­dékük legszebb táncait mu­tatják be a színpadon, il­letve a pálya gyepén. A táncosok Kecskemét jelvé­nyét utánzó élőképet ala­kítanak ki, amely lassú, majd gyors csárdásban ol­dódik fel. Meghatározott jelre a közönséget elzáró kordon kapui kinyílnak és a táncosok a nézősereget bevonják a mulatóágba. A rendezvénysorozathoz tartozik a fogatverseny is. Lesz díjhajtás, gyorsasági verseny, ügetés és vágta a | salakpályán. A versenyszá­mok elbírálása a Magyar Fogatderby szabályai sze­rint történik. A jelentkezések megkez­dődtek. A kiállításon való részvétel jogosultságát az illetékes járási, városi ta­nács végrehajtó bizottsága­inak mezőgazdasági és élel­mezési osztályai bírálják felül. A lótenyésztés jól jövedelmező melléküzemág. 140 sportlovuk van, ebből 65 csikó. A nyugati országokból, főként a Német Szövetségi Köztársaságból, az Egye­sült Államokból rendszeresen felkeresik a termelőszö­vetkezetet a vásárlók. A kiváló lipicai fajtáért magas árat adnak. (Pásztor Zoltán felvételei.) (63) — Menjünk — mondta ingerülten Kloss, s belül fojtogatta a gyűlölet. Ránézett a lányra, aki éppen tö- rölgette a szemüvegét, s így, a fekete keretes üveg nélkül még rútabbnak, még visszataszítóbbnak látta Benitát. Szerette volna eltaszítani magától ezt a bé­kát, de a lány már magához szorította, s nyirkos te­nyerével megsimogatta az arcát: — Menjünk hozzád, Hans. — Képtelenség — mondta Kloss. — Tisztességtelen lennék, ha visszaélnék gyenge pillanataiddal. De iga­zad van, menjünk. Hol a lakása kisasszony, ahová kísérhetem? — Ugyan, csak nem akarod azt mondani, hogy nem tudod, hová szállásolták el Henning professzort? — nézett rá csúfölódó arckifejezéssel a lány. — Töredelmesen bevallom, ezt kinyomozni elfelej­tettem, de biztosíthatlak, hogy e mulasztás oka egyedül csak az, hogy eddig még mindig pontosan megjelentél a randevún, s nekem nem kellett mozgósítanom fel­kutatásodra a Wehrmachtot. Ez az alakítás nagyszerűen sikerült — nyugtázta Kloss — de a lány tovább hitetlenkedett; — Ruppert sem árulta él? — Ruppert ismerős és nem barát — mondta szinte rendreutasítóan. — Ismerősökkel szemben pedig bizal­matlan vagyok. — Szóval nem bírod Ruppertot? — faggatta tovább a lány. — Nem. Én a határozott és kemény embereket sze­retem. — Én is — mondta a lány. — s te, remélem kemény vagy? * Másnap reggel, alig hogy belépett az irodába, Rechte hivatta. Rechte még a régi iskola tisztje volt. született Abwehr-tiszt, aki keserű szájízzel fogadta, hogy a há­ború felhígította az Abwehr sorait is. Jellemzőként em­legették róla, hogy rtj,ég Canarist is új embernek ne­vezte bizalmas társaságban. Monoklis, szikár, bizalmatlan Abwehr-káder volt, aki hozzászokott, hogy beosztottjai néhány szavából is pontosan megértik, mit kell tenniük. Most sem volt bőbeszédű: — Menjen el Lotharhoz. Tíz óra harminckor várja a Polizer strassén. — Igen. — Valamibe megint bele akarják ütni az orrukat az urak. — mondta Rechte. — Hallgassa meg őket. Remélem, tud hallgatni? — Tudok — válaszolta Kloss. — Semmiféle beszélgetést nem kezdeményez Lothar- ral. Sejtetni kell csak vele, hogy az Abwehr mindent lát, mindent hall és mindent megjegyez, de nem dob­ja kártyáit kiabálva az asztalra. Az Abwehr csak ak­kor teszi ki az adut, amikor fontosnak tartja. Meg­értett? — Természetesen. Kloss tisztelgett és távozott. Nem árult el semmit abból a belső feszültségből, amelyet ez az utasítás vál­tót ki benne. Oka volt rá, hiszen Anna ma 12-kor ta­lálkozik másodszor Rupperttel, s ha a Gestapónál a beszélgetés másfél óránál tovább tart. nem tudja biz­tosítani Annát. Elindult Lothar központja felé, s közben azon töp­rengett, hogy vajon Rechte tud-e valamit Ruppertról, s ha igen, mit? Az lett volna a legegyszerűbb, ha meg­kérdezi Rechtét, hiszen az ilyen öreg rókák egész archívumot hordoznak a fejükben. De kockázatos do­log lett volna bármit is kérdezni, Rechte úgyis rendre- utasította volna, vagy legjobb esetben gyorsan másra terelte volna a beszélgetést. Rechte mindig csak azt használja fel archívumából, ami neki, vagy Cenaris- nak érdeke, s az egész Abwehrt afféle saját szerveze­tüknek tekintik, államnak az államban. És a Gestapo? — tette fel önmagának a kérdést, de erre sem tudott válaszolni. Megállt a szucskói sorompónál, s végignézett az ut­cán. Jól ismerte minden házát, minden fáját. Az utca végén lakott egykor Ludka néni, anyja testvére. Kloss most keserűen gondolt arra, hogy mindössze néhány- száz lépés választja el gyermekkorának emlékeitől, s ezt a néhányszáz métert lehet, hogy évekig nem teheti meg. Teherautó állt meg a sorompónál. SS-ek ugráltak le, s egy embercsoportot tasáigáltak fel a platóra. Egy öregasszony, akiben egykori tanítónőjét vélte felfedez­ni, üres tekintettel nézett át rajta. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom