Petőfi Népe, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-06 / 131. szám

Gyerekek nyáron AUTOAPOLAS A gyerekeknek kivé­tel nélkül örömet jelent a vakáció, ám a szü­lők egy részének éppen­séggel gondot S ez érthe­tő is, hiszen az év kilenc és fél hónapjában megszo­kott életrend most meg­változik. Azokban a csa­ládokban, ahol az anya is dolgozik, kifejezetten megnyugtató volt, hogy a nap egyik felét jó he­lyen, az iskolában töltöt­te a gyermek. Ha pedig napközibe is járt, akkor meg semmi félnivalója sem volt. Most hirtelen minden megváltozik, két és fél hónapig otthon lesznek a gyerekek, ez pedig még akkor is prob­lémákat okoz, ha az anya otthon van. Természetesen más gondok vannak a városi gyerekekkel, s mások a falusiakkal, és megint mások a kisgyerekekkel és a kamaszokkal, sőt az sem mindegy, hogy egy gyerekről van-e szó, vagy több testvérről. Mert vá­rosban, különösen a nagy forgalmú városré­szekben a gyerekek fel­ügyelete tűnik szinte megoldhatatlannak — ki­vált, ha nincs a közelben játszótér. Faluhelyen pe­dig a változatos szórako­zási lehetőség hiánya, a viszonylag szűk környe­zet túlzott egyhangúsága nehezíti az igazi kikap­csolódást, meg az, hogy sok család szinte az egész nyárra befogja munkára a nagyobbacska gyereke­ket. A környezetváltozás, ha mégoly rövid ideig is tart, nagyon fontos a gye­rekek számára. Az úttö­rőtábor, vagy a nagyob­baknál a KISZ-tábor, az iskolai kirándulás és a napközis tábor, a szülők­kel együtt töltött üdülés, vagy néhány hét a ro­konoknál szinte megdup­lázza a nyár jótékony hatását. Kivált akkor hasznos a környezetvál­tozás, ha ismeretszerzés­re, élménygyűjtésre is le­hetőséget kínál. Ezért, ha mód van rá, a városi gyerekek inkább vidék­re, a falusiak pedig vá­rosba, talán éppen Buda­pestre menjenek. N agypm hasznos le­het természetesen a fiatalok erejének és al­katának megfelelő mun­ka is — de csak akkor, ha az nem tart egész nyáron. Nem kell félteni a gyerekeket a KISZ ön­kéntes építőtáboraitól, a gyári, vagy a mezőgaz­dasági kisegítőmunkáktól, tehát a fizikai tevékeny­ségtől, mert ez kifejezet­ten egészséges számukra. S közben megismerked­nek az életnek ezzel a részével is, önbizalmat szereznek, önállóbbak lesznek, s nem utolsó­sorban valami pénzt is keresnek. Pénzt, amit nem kell teljesen elvenni tőlük, s amit nem szabad elszórniuk. Legjobb, ha valamilyen régen dédel­getett terv megvalósításá­ra — utazásra, kerék­párra, új ruhára, azaz hasznos dologra — köl­tik a kereset többségét, hogy egyrészt segítse­nek a családnak, másrészt pedig maradandó legyen a nyári munka eredmé­nye. Az általános iskolás gyerekek zöme azonban nem fog sem üdülni, sem dolgozni, hanem otthon tölti az egész nyarat Mi legyen velük, s azokkal a társaikkal, akik már hazatértek a táborozás­ból vagy üdülésből? Mit engedjenek meg nekik, s mit követeljenek tőlük? Mindenekelőtt arra tö­rekedjenek a szülők, hogy valamiféle állandó rit­musa, rendje legyen a gyerekek szünidei életé­nek. Tehát keljenek ál­talában azonos időben — ha nem is olyan korán, mint a tanévben — s ne lustálkodjanak belátásuk szerint az ágyban. Ugyan­olyan rendszeresen tisz­tálkodjanak, s reggelizze­nek, mint eddig, legyen meg az állandó ideje az ebédnek, az uzsonnának és a vacsorának is. És programjukban éppúgy legyen munka — takarí­tás, mosogatás, ház kö­rüli teendő —, mint já­ték és szórakozás. Csak most az utóbbiakra tevő­dik a hangsúly. Nincs szomorúbb látvány, mint az unatkozó gyerek. E ngedjék meg ne­kik, hogy nézzék a televízió szünidei prog­ramját, hogy rádiót hall­gassanak — esetleg ép­pen a vakációra vett tás­karádiót —, s ne vegyék rossznéven, hogy most többet járnak moziba, mint eddig. Megfelelő fel­ügyelettel rendszeresen strandolniok is kell a gyerekeknek. És az olva­sás sem felesleges. íras­sák be őket ifjúsági könyvtárba, esetleg a szülők is hozhatnak ol­vasnivalót az üzemi könyvtárból. Aztán a nyelvtanulásra is meg­felelő idő a nyár, ha van ambíció a gyerekekben, s nem csupán tananyag­ként kívánnak foglalkoz­ni nyelvekkel, hanem azért, hogy azokat be­szélni is tudják. Ám íec- keszerűen semmivel se foglalkozzanak — még a javítóvizsgára bukottak is legyenek szabadok leg­alább a nyár egyik felé­ben —, inkább arra tö­rekedjenek a szülők, hogy érdekes kiegészítő olvas­mányokkal ébresztgessék a fiatalok ismeretszerzési vágyát A vakáció előtt ter­mészetesen meg­kapják még a gyerekeik a bizonyítványt Ki job­bat, ki pedig gyengéb­bet Az egyik szülő örül­ni fog, a másik meg bosszankodik. De bár­mennyire is jogos lesz a bosszúság, a gyerekek nyári pihenését ne a je­gyeikhez mérjék. Rossz taktika, ha az elégsége­sek, vagy a közepeseik miatt megvonjuk tőlük a felszabadult pihenés és szórakozás lehetőségét. Egy tanév még azoknak is fárasztó, akik alig tet­tek többet, mint bejártak az iskolába, s rész vettek az órákon. Most kikap­csolódás kell nekik, s ha jobb bizonyítványt aka­runk, a jövő tanévben törődjünk többet velük. T. L. 1 Ma már közel 200 ezer személygépkocsit üze­meltetnek az országban. Tulajdonosaik bizony nem elégedhetnek meg azzal, hogy időnként le­mossák a rárakodott por­tól, sártól. A gépkocsi szakszerű ápolást is kí­ván, amely jórészt a ko­csi kényelmét élvező csa­ládra hárul. Sokan megelégszenek azzal, ha a kocsi motorja jól működik és nem sok gondot fordítanak az al­vázra, a futóművekre és a karosszériára sem. Pe­dig az időnként megis­mételt karbantartással el tudjuk kerülni a kocsi fémrészeinek a rozsdáso- dását, a nikkélezett és krómozott részek halvá- nyodását, korrózióját is, a karosszéria faanyagá­nak megkorhadását, a fé­nyezés kopását. Mi kell hozzá? Gondos ápolás. A kocsik legnagyobb ellensége a víz, por, sár. Mégis rendszeresen mos­ni kell a kocsit, még­pedig úgy, hogy a víz ál­tal a szennytől megsza­baduljon, de a víz mégse okozzon károsodást az ápolás folyamán. A még tiszta kocsit vonjuk be a szaküzletekben kapható védőréteggel, amely vé­kony filcként tapad a lakkra, és megakadá­lyozza, hogy a hajszál­repedéseken keresztül és védőréteg híján víz hú­zódjék a lakkréteg alá. A víz a festék alatt ugyanis megduzzasztja a lakkot, rozsdásodást okoz a fémrészeken, amelyről hamarosan lepattogzik a festék. A por — különö­sen nagy sebességnél, szinte lecsiszolja a fes­tékréteget. A benzin és az olaj foltokat idéz elő, amelyeket nehéz ugyan eltüntetni, de meg kell tőle tisztítani a felületet. Aszfaltos úton vékony aszfaltréteg tapadhat a kocsi alkatrészeire, amit el kell távolítani. Az al­vázat zsírtalanítani kell mosás után, s ugyancsak rendesen kell motormo- sást is végezni. Mindezt házilag megoldhatjuk, mégpedig úgy, hogy az elektromos részeket mű­anyagzsákba bújtatjuk, hogy a víz ne okozzon zárlatot. Megfelelő és védő karbantartó anyagot minden művelethez lehet kapni. Egy azonban nagyon fontos, hogy a mosásnál ne takarékoskodjunk a vízzel, különösen akkor, ha a karosszériát autó­samponnal mossuk. A sampon levisz minden szennyet. Ha azonban nincs védőréteg a laklton, benyomul a hajszálrepe­désekbe a fém, vagy mű­anyagfelületre és ott el­bomlik. Három liter 3 százalékos samponanyag lemosására legalább 150 liter tiszta víz szükséges. Utána puha kefe, szivacs és szarvasbőr kell a szá­rításhoz. Tűző napon, d2 nedves, párás levegőn fogjunk hozzá a kocsi- ápoláshoz. Ne mossál, forró vízzel, sem lúgos savas, vagy olyan anya­gokkal, amelyek karcol­nak. E célra a szintetikus mosószerek sem alkalma sak. Ha nem kapunk ki­mondottan autóápolási-; készült cikkeket, inkább maradjunk csák a tiszía víznél. Száraz ronggyal se törölgessük a port, amely esetleg karcolhat, csak puha finom tolisep­rűvel. A krómozott ni’kkcle- zett és alumínium része­ket vonjuk be autóbal­zsammal, vagy ha ép­pen nem jutottunk hoz­zá, savmentes, vékony olajréteggeL Ez különö­sen fontos akkor, ha hosszabb túra előtt ál­lunk. A kocsi belsejét, a kárpitozott részeket leg­alább kéthetenként por­szívózzuk ki, az ülések alól is szedjük ki a le­ülepedett piszokrétegeket. A gumikhoz ne érjen az olaj, se benzin, mert ha­marabb tönkremegy a pneu. A kéthetenkénti otthoni karbantartás — természetesen, ha gondo­san végeztük el — felér egy havonkénti üzemi szervizzel és olcsóbb is. Ne sajnáljuk tehát a ko­csiápolásra szánt időt, mert járműveink élet­tartamát esztendőkre meghosszabíthatjuk. Zs. L. SZÍNES BÚTOR? Homokszínű, acélkék, piros művelur huzatú ülő- és fekvőbútorok társaságában barna-fehér, kék-fehér, piros-fehér, szekrénysorok, székelt, asztalok. Vala­mennyi a Budapesti Bútoripari Vállalat mintadarab­ja, közvéleménykutatás céljából mutatták be őket a BNV-n. Még nevet sem kaptak, csak az ABC egy-egy betűjét. Üdék, szépek, hangulatosak. Lehet, hogy ná­lunk is megszeretik őket, s ez lesz a következő évek bútordivatja? (Pásztor Zoltán felvételei.) HÉTFŐ: Sóskaleves, pirított zsemlekocka, kelkáposztafő­zelék tükörtojás, alma. KEDD: Zöldborsóleves, pap­rikáskrumpli kolbásszal salá­tával, cseresznye. SZERDA: Krumplileves, ízes palacsinta, cukrozott szamóca. CSÜTÖRTÖK: Lebbencsle­ves, zöldborsós tojás, alma. PÉNTEK: Zöldségleves, ra­kott karfiol, cseresznye. SZOMBAT: Zöldborsóleves, paradicsomos káposzta, ser­téssült, alma. VASÁRNAP: Húsleves, rán­tott csirke új burgonya pet­rezselymesen, uborkasaiata, gyümölcskenyér. RECEPTEK ZÖLDBORSOS TOJÁS. (4 személyre). Hozzávalók: 50 deka frissen fejtett zöldborsó, 8 deka vaj, 8 darab tojás, 1 csomó petrezselyemzöldje. A cukorborsót vajban, fedő alatt puhára pároljuk. Meg­hintjük finomra vágott zöld­petrezselyemmel, gyengén sózzuk és csipetnyi cukorral ízesítjük. Ekkor . tűzállótálba tesszük, ráütjük az egész to­jásokat úgy, hogy a sárgája ne fakadjon fel, gyengén megsózzuk és középmeleg sü­tőben percek alatt megsütjük. Forrón tálaljuk és fejessalátát adunk hozzá. TOJÁSLEPÉNY GOMBÁ­VAL. (4 személyre). Hozzá­valók : 20 deka gomba, 5 de­ka zsír, kevés apró vagdalt hagyma és vágott zöldpetre­zselyem, só, törött bors, 8 darab tojás, fél deci tejföl. A gombát megtisztítjuk, fel­vágjuk és zsíron kevés hagy­mával megpirítjuk. Zöldpet­rezselyemmel, sóval és törött borssal ízesítjük. Külön felüt­jük a tojást, megsózzuk és elkeverjük a tejföllel. Ezután megfelelő nagyságú serpenyő­ben zsírt hevítünk fel. A to­jáslepényt félig megsütjük, beleöntjük a lepirított gombát és összehajtva készre sütjük. Előmelegített tálra borítjuk, fejes salátával tálaljuk. TEJFÖLÖS GOMBA TÜ­KÖRTOJÁSSAL. (4 személy­re) . Hozzávalók: 50 deka gom­ba, 1 deci tejföl, 1 deci tej­szín, 3 deka vöröshagyma, G deka vaj, 3 deka liszt, fél csomag zöldpetrezselyem, ke­vés törött bors, só, 4 darab tojás. Serpenyőben 3 deka vajon megpirítjuk a finomra vágott hagymát, majd a felszeletelt gombát, megsózzuk, borsoz- zuk és együtt megpirítjuk Meghintjük kevés liszttel, fel­engedjük tejföllel és tejszín­nel. Jól felforraljuk, utána ízesítjük. Külön sütött tükör­tojással tálaljuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom