Petőfi Népe, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-02 / 127. szám

1910. június 2, kedd

5. oldal

Az iskola jövője,

__ rr 4 A i ^ •

a jovo iskolája

IV. Egységes tanintézet — 4-1 öl 18 éves korig

Hogyan alakul az iskola jövője, milyen lesz, milyen legyen a jövő iskolája? Vagyis: hogyan tovább?

Az Iskolaépítés tanulmányköteteinek szerzői — építészek és pedagógusok — a felelethez támpontul adják a nemzetközi iskolafejlődési irányzatok számunkra hasznosítható tapasztalatait; előrevetítik az 1975-ig és tovább, sőt vázlatosan, a 2000-ig megfogalmazható hazai szakképzési igényeket, arányokat, várható eltolódásokat.

Változások a munka- megosztásban

Az aktív keresők közül a fizikai dolgozók aránya hazánkban 1968-ban még 81 százalék volt, az 1975 végére becsült arány már csak 78 százalék. A technikusállomány 1968-ban 97

ezer, 1975-ben várhatóan 133 ezer. Becsült adatok szerint 1975 végére a mérnök, fizikus, vegyész, biológus, matematikus állomány a mai, együttesen 48 ezer fő helyett több mint 106 ezer főre gyarapodik.

Az ezredfordulóig szóló prognózis szerint a társadalmi munkamegosztás még jobban megváltozik: közvetlenül a termelésben betanított munkás ma 57 százalék, előre becsülhető arányuk 2000-ben 11 százalék. Szakképzett munkaerő ma 33 százalék, 60 százalékig nőhet az arányuk. Középiskolát végzett munkaerő ma 8 százalék, eléri minimálisan a 21 százalékot. Egyetemet végzett ma 2 százalék, minimálisan 7 százalékra emelkedik. Tudományos munkaerő ma közvetlenül a termelésben 0 százalék, 2000-ben 1—6 százalék várható. E prognózis szerint a középiskolások jelenlegi létszáma 2000- ig a háromszorosára nő, s az egyetemi hallgatók számának meg kell négysze- reződnie, ha a képzés lépést akar tartani a tudományostechnikai forradalom követelményeivel.

A kutatócsoport munkája kollektív összefoglalójában ennek a hatalmas, minőségileg is teljesen új feladatnak a megoldásához néhány alapelvet ajánl megfontolásra a döntésekre illetékes szerveknek.

Nevelési, képzési központ

1. A jövő szempontjából a továbbiakban összevont nevelési, képzési központok épüljenek, egységes összevont óvodákban és iskolákban gondolkodjunk. Kutatások bizonyítják, hogy a gyerekek hatéves koruk előtt sok mindent könnyebben tanúinak, mint később, pnr jk megfelelően az iskolai jeftegű képzést helyes kiterjeszteni a 4—5 éves korra. A jövő képzési központja tehát Intézmény- együttes, vagyis óvoda és iskola 3—18 éves korig. Ezen belül a jövő Iskolája a 4—18 éves korig tartó általános egységes iskola ,, lenne, amelyben az alapo- j

iskola, a gimnázium és a

szakközépiskola feladatkörét. Elvégzése után 18 éves kortól az egyetem, főiskola vagy a termelő munka várja a fiatalokat.

2. Fel kell készülni az ötnapos iskolahétre, összhangban a felnőttek ötnapos munkahetével. Az ösz- szevont nevelési központokban az egész napos napközi otthonos, étkezést is biztosító iskolát kell megvalósítani. A „házi feladatot” pedagógus felügyelet mellett végezzék a gyerekek, így kikapcsolható az oktatás folyamatából a különböző nívójú, magatartású, képzettségű, lakáskultúrájú, stb. szülői ház.

Megszűnőben a hagyományos osztály egyeduralma

3. Gondoskodni kell a korszerű oktatási módszerek és formák elterjesztéséről. A hagyományos iskolai osztály egyeduralma megszűnőben van. A pedagógusok nem csupán kü- lön-külön osztályokban tanítanak majd, hanem főleg 4—5 főből álló szakcsoportokban: adott esetben 300— 150, 30, 15 vagy 1 diákkal foglalkoznak. Rátermettségük szerint előadást, konzultációt, csoportos foglalkozást, laboratóriumi vagy műhelymunkát, egyéni foglalkozást stb. tartanak.

4. E korszerű oktatáshoz az iskola új szakemberek egész sorát követeli. Például: szervezési, igazgatási szakembereket, főállású könyvtárosokat, ifjúsági vezetőket, pedagógiai gondozó segéderőket, technikusokat, orvost, pszichológust stb.

5. A hagyományosan használt könyv, térkép, kréta mellett az oktatási segédeszközök egész tárháza vonul be az iskolába. (Rádió, tv, magnó, film, dia, oktató-feleltető és számítógépek, laboratóriumi kísérleti eszközök, műhely- felszerelések, szertárak stb.)

6. A nevelési központ kialakítása a település- és városfejlesztésnek is fontos része. Hozzákapcsolódnak kulturális és sportlétesítmények, konyha és étterem, könyvtár, ifjúsági klubok, szakkörök, műhelyek, ünnepségekre, előadásokra alkalmas aula, vagy díszudvar stb. Így a lakókörzetben a képzési központ közösségi rendeltetésűvé is válik, társadalmi művelődési centrum.

A pedagógia és az építészet kölcsönössége

7. Mindennek megvalósításához ki kell dolgozni a korszerű pedagógiai elveken nyugvó tervezési és építészeti követelmény- rendszert. Néhány alapelv ehhez: az intézmény-együttes helyiségei feleljenek meg a flexibilitás (alakít- hatóság) elvének; a belső tereket lehessen osztani, összevonni, mozgatható, ilHogy az elvek gyakorlati alkalmazhatóságát kikísérletezzék, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium 1967-ben pályázatot hirdetett ilyen lakókörzet gyermeknevelési intézmény-együttes megtervezésére. A tervpályázat alapján két tanulmányterv készült (A és B változat). Mindkettő egy tízezres létszámú lakókörzet igényeit, 2000—2300 gyermek nevelési központját vette alapul. Mind a két változat tízezer lakos közösségi, kultúr- és sportigényeit képes kielégíteni, külön ilyen célú intézmények tehát általuk megtakaríthatók.

Mi és hogyan valósítható meg a tanulmány öt kötetének rengeteg hasznos, merész, korszerű javaslatából? Sok minden. Az időpont most különösen kedvező ehhez: lezárulóban van az iskolaépítés meny- nyiségi szakasza, s a minőségi követelmények kerültek előtérbe. Az átmeneti szakaszban meg lehet oldani a jó állapotban levő iskolák számbavételét és előkészíteni átalakításukat a tudományos-technikai forradalom, a korszerű pedagógiai igények szerint.

Vége

Szenes Sándor

Az előrelépés gondja

Amikor egy évvel ezelőtt elkészült a kiskunhalasa járási könyvtár új épülete, az öröm mellett aggód ác is ébredezett a könyvtárosokban: az a

tény, hogy a központból ide kerültek ki, a Csipkeház mögötti, viszonylag félreeső helyre, nem csök- kenti-e majd az olvasók számát?

Kellemesen csalódtak. A több mint négymillió forintból épült, kívül, belül impozáns könyvtár, amelyben ötvenezer kötet könyv várja a betűre szomjas halasiakat és a környékbelieket, vonzónak bizonyult.

Csaknem félezerrel több most az olvasójuk, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Év végére, minden jel szerint elérik a négyezres számot. Az ifjúsági részlegnél és a tizenegy fiókkönyvtárban is van háromezer olvasójuk. Ez azt jelenti, hogy a helybeli lakosságnak mintegy huszonkét—huszonhárom százaléka beiratkozott a könyvtárba.

Ez nagyjából megfelel az országos átlagnak.

A csendes olvasóterem, a fejhallgatós stúdió (melyben négyféle zenét, műsort adhatnak egyszerre), a folyóirat-olvasó, a szabadpolcos kölcsönzési rendszer, a könnyen hozzáférhető katalógus, a kellemes környezet, mindez ide szoktatja az olvasókat, az irodalmat, könyvet szerelőket.

Tíz szakképzett könyvtáros segíti ebben a minden igényt kielégítő, gyönyörű könyvtárban a művelődésre szomjas emberek igényének kielégítését.

Megalakult és működik a könyvbarátok klubja. Meghívnak írókat, költőket. Volt itt már Jobbágy Károly, Kiss Benedek és a közeljövőben várják Jókai Annát is.

Az a harmincöt fiatal, aki tagja a klubnak, megtalálja a színvonalas szórakozást, jól érzi magát itt.

A fentiek alapján azt hihetnénk, hogy minden rendben van, hogy csak az öröm hangján szólhatunk mindarról, any ebben a könyvtárban történik.

Nem így van.

A fejlődéssel, előrelépéssel a gondok is megszaporodtak.

Először is: a rendelkezésre álló évi száztizenhá- romezer forintos beszerzési keret az új, megnövekedett igényeket már nem elégíti ki. Kevés. Ezt a járás bizonyítja a költségvetésében, noha a könyvtár elsősorban városi funkciót tölt be. És mit ad a város?

Július végén:

lovasjátékok Nagyvázsonyban

Immár hatodszor rendezi meg a Veszprém megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala az IBUSZ- szal és az Országos Ló- tenyésztési Felügyelőséggel egyetértésben a nagyvázsonyi lovas játékokat.

A több mint 250 lovast fel- nyésztési bemutató, ügyes

vonultató színes, látványos revüt július 26. és augusztus 2. között tekintheti meg, a jelek szerint minden eddiginél nagyobb számú érdeklődő, a nagyvázsonyi kastély parkjában. Díjugrató verseny, ebte

ségi számok, fogatok felvonulása teszi teljessé a nagyszabású idegenforgalmi rendezvényt, amelynek ebben az évben is elmaradhatatlan része lesz a történelmi korokat idéző lovasok jelmezes felvonulása.

Egyetlen fillért sewc Sftérf1: Mondván, hogy az intézmény nem az övéké. A járásé. Ez egy olyan ellentmondás, aminek feloldása az elkövetkező évek fontos feladata lesz majd.

Furcsa és érthetetlen ez, amikor ma már a legtöbb községben dicséretes a tanácsok segítőkészsége. Jánoshalmán például egy évre ötvenkétezer forintot, Mélykúton huszonhatezer forintot adtak a könyvtárak támogatására.

Arról van s*ó ugyanis, hogy a halasi modern könyvtár csak akkor lehet igazán a korszerű igényeknek megfelelő, ha a könyvkiadással lépést tart. A beszerzésre biztosított

összeg erre nem elég. Ezt az olvasók hamar észreveszik, úgyis mondhatnánk, megsínylik.

A másik probléma; bővíteni kellene a fiókkönyvtár-hálózatot. A felső- és alsóváros könyvtári ellátottsága megoldatlan.

A korszerű könyvtári

épülethez a mai igényeknek megfelelően a presszó vagy a büfé is hozzátartozik. Ezt a könyvtár vezetőinek nem sikerült eddig még létrehozniuk. Az illetékes vendéglátóipari szervek (a kevés haszon miat) elzárkóznak.

Hogyan foglalhatnánk össze az elmondottakat? Halason a járási könyvtár — városi funkciót teljesítve, helyi igényeket kielégítve — korszerű épületbe költözött egy évvel ezelőtt. Azóta az olvasók száma növekedett. Tehát a feladatok megsokasodtak.

Nos, e megsokasodott feladatoknak a továbbiakban csakis úgy tehetnek eleget, ha Kiskunhalas városa is hozzájárul anyagilag e munkához.

Varga Mihály

letve átszerelhető válaszzó képzés után a gyermek 1 falakkal vagy más megolérdeklődése és a képzés cél- ; dással; a helyiségeket ape- ja szerint sokrétű, tagolt, dagógiai igény szerint több szakágazatokban folyik a célúan variálhassák; az tanítás-nevelés. Ez az Is- I épület bővíthető legyen a kola jórészt átvenné a je- i mindenkori új igények sze lenlegi óvoda, az általános! rint.

(27.) Kloss arcán egy izom sem rándult meg. Első pillantásra észrevette, hogy Stadtke még mindig Sturm- führer. Tehát nem léptették elő Kloss felszámolásáért — gondolta kárörvendve.

— Hasonlít?

— Az kevés — mondta dühösen Stadtke. — Egyformák. Habár... Profilból! Profilból nézze! — mutatott egy képet Müllernek. Aztán ismét Klosshoz;

— Elnézést uram, de a hasonlóság elgondolkoztató. Közben Müller a telefonhoz lépett, felemelte a kagylót, s csak ennyit mondo+'"

— Bevezetni.

Nyílt az ajtó, s egy idős ember lépett be rajta. Rövidre nyírt hajával, borostás arcával inkább nevetséges volt, mint ilyesztő. Egyenesen Krolewcből hozták ide repülővel. Ágyból rángatták ki, se szó, se beszéd, hozták. Szegény azt sem tudta, hogy mi történik vele.

Kloss megfordult, s egy-két másodpercnyi döbbent csend után elkiáltotta magát:

— Bácsikám! Helmut bácsi!

— Hans, fiacskám! Te még élsz? Mi már elsirattunk. Bocsáss meg — törölte meg szeme sarkát az öreg. — Mi van anyáddal, apáddal, a húgoddal?

— Később — mondta Müller. Később megbeszélhetnek mindent Kloss doktor — tette nyugtatóan az öreg

. vállára a kezét. — öccsét még néhány óráig lefoglaljuk, aztán feleleveníthetik az elmúlt nehéz hónapokat, éveket.

Hát sikerült; — lélegzett fel, de csak gondolatban.

Tetette magát, hogy figyelmesen hallgatja Müllert, aki hirtelenjében beszédes lett. s elmesélte, hogy egy bolsevik ügynök Hans Kloss nevében beférkőzött az Abwerhbe... Kloss várta a pillanatot, amikor kedvező hatással „döbbenhet rá”, hogy bemocskolták a nevét.

— Végre értem; — kapott a fejéhez, s kétségbeesetten tenyerébe temette az arcát. — végre értem, hogy miért volt ez a nagy bizalmatlanság, hogy miért volt ott az a végnélküli faggatás mindenkiről, akit valaha is ismertem. Bemocskolták a Kloss nevét... — majd néhány másodpercnyi csend után folytatta;

— Uraim! Nem tudom, hogy milyen eskü a legerősebb, de esküszöm mindenre, ami szent...

— Régen volt otthon Kloss, s nem tudhatja, hogy nem sokat adunk az esküre — vigyorgdtt Stadtke. — Eskük helyett az SD vette át a lelkiismeret nehéz szerepét. s nyugodjon meg, azt a másikat, azt az ügynököt is likvidáltuk.

— Uraim — szólalt meg ismét Kloss. — Remélem az SD most sem végez félmunkát. Kérem, ha elérkezik az idő, hogy visszakapjam bizalmukat, tegyék nekem lehetővé, hogy akár közkatonaként a keleti frontra kerüljek, s megbosszulhassam a nevemen, s népem becsületén esett sérelmet.

— Nemes bosszúvágyát tiszteletben tartjuk — mondta Müller.— De miután tisztázódott minden félreértés, azt hiszem, az Abwehr is szívesen fogad vissza egy elveszettnek hitt tisztjét, akit egyéb jótulajdonságai mellett még személyes bosszúvágy is fűt az oroszokkal szemben, s mindemellett jól beszéli a lengyel és tűrhetően az oroszt. Addig is — folytatta a Sturmbannführer —, amíg felterjesztésünkre válasz érkezik, ön a tiszti laktanyában nyer elhelyezést, s most, első útja a törzsszobához vezessen, ahol főhadnagyi egyenruhájának gyors elkészítését Stadtke Sturmführer kísérete garantálja. — Aztán Stadtkehoz fordulva folytatta:

,— Szeretném, ha védőszárnyai alá venné Han» Kloss főhadnagyot, Herr Sturmführer.

— Remélem, az igazival már kevesebb bajom lesz — nevetett Stadtke, s Kloss először látta a Sturm- führert emberi módon nevetni.

— Kloss főhadnagy készen van? — kérdezte Stadtke, s búcsúztak. Kloss szeretett, volna mielőbb találkozni a nagybátyjával, de amíg a kapuig értek, egyre csak azon gondolkozott, hogy ilyen könnyű lett voina az egész? S mi volt az az összenézés búcsúzáskor Müller és Stadtke között?

Tűnődésre nem sok ideje maradt. Kocsijuk egy elegáns szállodához érkezett, s alig léptek ki a kocsiból, valaki rájuk kiáltott:

— Hans! Hans Kloss.:;

(Folytatjuk)