Petőfi Népe, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-05 / 130. szám
1970. június 5, péntek «. oldal DUNAVECSEI TUD A pártkongresszus tiszteletére 0 D0 Az Kivezető emlékezik Az úttörőrovat legrégibb tudósítója Kutyifa Ilonka jelenleg a kiskőrösi Petőfi gimnázium tanulója. 1962- ben 9 éves korában küldte első híradását egy úttörőkarneválról. Aztóta is rendszeresen jelentkezik hetenként, kéthetenként, mint a régi csapat ifivezetője. Az idén beküldött írásai közül a legszebb az a megemlékezése, melyet csapatvezető tanáráról Fecske Istvánné- ról írt. „Csapatvezetőm az úttörőmozgalom megalakulása idején 1946-ban kezdte meg irányító munkáját a pajtások között. Először ErAvaíáson Az elmúlt vasárnap ünneplőbe öltözött kisdobosok és úttörők sorakoztak a Kecskeméti Zrínyi Ilona Általános Iskola udvarán. Avatásra jöttek. Vécsy György, az iskola igazgatójának rövid megnyitója után Kocsis Mihály honvédtiszt mondta az avató beszédet, majd az ünnepély legszebb pillanata következett a kék, illetve piros nyakkendők felkötése. Az iskola úttörőtanácsának titkára, Cseh Erzsébet ismertette az elmúlt évben elért eredményeket, majd dőtleiken, kis csapatnál látott munkához, majd 8 év múlva a kiskőrösi 1431-es Petőfi Sándor úttörőcsapat vezetője lett. Kérésemre szívesen emlékezett a kezdés nehéz éveire. — Rendszeresen értékeltük már kezdetben az őrsök tanulmányi eredményét, ez a gyerekek között igen jó versenyszellemet alakított ki. Soha nem bántam meg, hogy vállaltam a csapatvezetést. Legnagyobb boldogság számomra, ha egy-egy járási, megyei rendezvényen találkozom régi csapatom tagjártam átadta négy pajtásnak az úttörők legmagasabb kitüntetését, a kiváló jelvényt. Ezután dr. Szentendrei Lászlóné csapatvezető beszámolt a következő tanév terveiről és dicséretben részesítette az 5/a. osztály tanulóit. akik a hulladék- gyűjtésért kapott pénzt teljes egészében az árvíz- károsultak részére juttatják el. A csapatgyűlés végén a pajtások virággal kedveskedtek tanáraiknak és a meghívott vendégeknek. G. Nagy Edit ifivezető jaival, akik ma már felnőtt emberek.” Ilonka Fecske tanárnő irányításával vált az úttörőmozgalom kiváló tagjává, majd vállalta örömmel a legszebb KISZ-munkát mellyel a két ifjúsági szervezet kapcsolatát erősíti, élénkiti, régi csapatába visszajár, rajvezető helyettesként tevékenykedik. A Kiskőrösi Petőfi Sándor Üttörőcsapat vezetőjét több alkalommal kitüntették jó munkájáért. A legszebb kitüntetésként tárt- hatja számon volt tanítványai, úttörői megemlékezéseit mezekből az iránta érzett tisztelet, csendül ki. Hírek A kiskőrösi általános iskolán kisegítő tagozatán a kispajtások örömmel készültek a bajai kulturális szemlére. Első nyilvános szereplésük volt ez. Dicséretet és elismerést kaptak! * Molnár Ilonka, a kecskeméti Mathiász János úttö- csapat krónikása örömmel számol be arról, hogy csapatuk a gyermeknap alkalmából aszfaltrajzoló versenyt rendezett. Három nyolcadikos pajtás nyert első díjat, egy vietnami témájú képpel. Egyre több termelőüzemben határoznak úgy a munkáskollektívák, hogy a felszabadulási évfordulóra és a Lenin-centenáriumra tett versenyvállalásaikat a X. pártkongresszus tiszteletére felajánlásokkal egészítik ki. A szabadszállási Lenin Tsz-ben 9 brigád csatlakozott a versenymozgalomhoz, öszesen százharminc tsz-tag részvételével. A növénytermesztők 240 munkanap ledolgozását vállalták, a traktorosok a nor- málhold-költség 62 forint alá szorítását, valamint az üzemanyag felhasználásánál 110 ezer forint megtakarítását tűzték célul. Ezen felül a brigádok tagjai egyénenként 20—25 órás közhasznú és a gazdaságon belüli társadalmi munka elvégzésére vállalkoztak. Kunszentmiklóson, a VÁV-gyárban a brigádok 3500 társadalmi munkaóra ledolgozásával készülnek a pártkongresszusra. A Rákóczi nevét viselő szocialista brigád tagjai terven felül elvégzik egy 10 kilo- wattos VHTR szabadtéri transzformátorház és egy ENVE típusú transzformátor-blokk lefestését. A Szikra brigád a községi 2. számú óvoda felújítását, a gyerekek játékainak és egyéb használati tárgyainak kijavítását határozta el. A VÁV-gyár az idén ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját is. Ki akarnak tenni magukért! Szabadszálláson, az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetben működő brigádok közül három már elnyerte a szocialista címet. A kongresszus tiszteletére tett kiegészítő fel- aiánlásuk rövid, de sokat mondó: az éves tervet 5 százalékkal túlteljesítik. A bolti egységek egész évben rendben tartják az üzleteket, gondozzák a környező parkokat. Vállalásaik között szerepel az is, hogy az eddigieknél még pontosabban és udvariasabban szolgálják a vásárlókat. A dunavecsei Virágzó Tsz háromszáznegyven tagja vesz részt a versenyben. Vállalásaik többsége a gazdálkodás önköltségének csökkentését szolgálja. Nem kevesebbről van szó, mint 1 millió 200 ezer forint megtakarításáról. A traktorosok és a műhelyben dolgozók az üzemanyag felhasználásánál 200, az alkatrészek pótlásánál^ pedig 150 ezer forintos megtakarítást irányoztak elő. A baromfitenyésztő A megye juhtenyésztésének számottevő bázisa az Országos Állattenyésztési Felügyelőség szalkszent- mártoni telepe. Az ötvenes évek elején létrehozott kis gazdaság meglehetősen mostoha körülmények között kezdte el tevékenységét. Ma már korszerű feltételek mellett, akár kutató vagy kísérleti munkát is képes ellátni. A juhapaállat-tartás és -tenyésztés a telep fő feladata. Átlagosan 1400 tenyészkost gondoznak és az állomány jelentős hányada a megyén belüli juhtenyésztést szolgálja. A magyar fésűs merinó mellett a magas gyapjúhozamú aszká- niai és sztravlopoli merinó fajták alkotják az állomány zömét. A húsfajták közül elsősorban import tenyészállatokat tartanak, a német merinót és a francia precoce-t. Korábban juhutód-ellen- őrző állomás működött itt, az országúti bejárónál elhelyezett tábla még erről árulkodik. Kovács Gábor állattenyésztő agronómus szerint az utódellenőrzés jelenleg lassabb ütemben halad. A termelő gazdaságoktól visszahozott tenyészállatok tulajdonságait vizsgálják, s eldöntik, hogy melyek alkalmasak a tovább\ munkacsapat a tojáshozam növelésével 200 ezer forin-' tot kíván letenni a közös asztalára. Nem marad el az asszonyok brigádja sem: 2 milliós évi tervüket 10 százalékkal akarják túlteljesíteni. A fentiekhez hasonló, fi-' gyelemre méltó vállalások születtek a Dunavecsei Vegyesipari Vállalatnál, a Kunszentmiklósi ÁFÉSZ- nél és még jó néhány Du-i na-melléki üzemben. Szabó - Attila tenyésztésre. E tevékenységre — egyelőre — sajnos, kevés idő jut, pedig feltétlenül megérné. A megye juhtenyésztő állami gazdaságaival, termelőszövetkezeteivel sokoldalú kapcsolatban áll a szalkszentmártoni telep. Számon tartja a jelentősebb állományokat, szaktanácsokkal segít és a megyei Állattenyésztési Felügyelőség irányítása mellett folyamatosan végzi a juhál-' lományok felfrissítését. Az idén megjelent rern delkezés szerint a termelőszövetkezetek részére ezentúl csak mesterséges termékenyítést engedélyezhetnek. A háztáji gazdaságokban levő juhállományok termékenyítésére azonban kéthónapos időszakra továbbra is kiad a telep tenyészkosokat. A rendelkezés lényege: a juhtenyésztő gazdaságok ösztönzése az apaállatok nevelésére, helyi tenyésztésére. Hodik Ferenc főkönyvelőtől megtudtuk, hogy a jövőben a tenyésztési munka minőségének javítása mellett, nagyobb gondot fordítanak a pecsenyebárány-te- nyésztésre. A törekvések érthetőek. Már az idén 6 milliós terv elérését tűzték ki célul. —ó—a Csaknem 1300 úttörőt és kisdobost avattak a nemzetközi gyermeknapon Kecskeméten. Képünkön a Jókai Mór általános iskolában dr. Losoncz Mihály orvos ezredes tartja az avatóbeszédet. Látogatóban a juhtenyésztőknél Jiri Milisek: Hogyan lettem híres? nap „Fejesugrás bált a sorokból. A negyven méterről’’ mellettem fekvő be- cím alatt olvashat- tegtárs megirigyelt, tam az újságból a — Én egy kutyáMár gyermekkoromban is mindig szerettem volna híres ember lenni. A dicsérő és elismerő szavak értékesebbek voltak számomra, mint a cukrozott gyümölcs. Hétéves koromban Burian Vlasta komikust, nyolcéves koromban Futurista Ferencet tudtam utánozni. Tizenhárom éves voltam — amikor mutált a hangom — Greta Garbót utánoztam. De aztán hirtelen mindennek vége lett. A csodagyerekek tipikus esete voltam, a vágyakozásom azonban a dicsőség és a siker után, változatlanul megmaradt és a szerencsés, híres embereket nagyon irigyeltem. Láttam, hogy amikor Effa Karel uégigsétált az utcán, az emberek megfordultak utána. „Láttad?" — súgták egymásnak. „Effa!” De, ha velem találkoztak, rám sem hederítettek, egyik se fordult meg és nem kiáltott fel: „Látod, ő Pontius Vaclav, szaladjunk át a mellékutcába, hogy még egyszer találkozzunk vele.” A Severin étterem pincére se törődött velem, mert éppen Petra urat szolgálta ki és hallanom kellett, amint így szólt: „Petra úr kérem, kitűnő borjúhúst tudnék ajánlani,.. vagy mit szólna egy pisztránghoz?” Ha rám került a sor, csak fasírozottat ajánlott, káposztával. Irigység emésztett. Azon fáradoztam, hogy mint zeneszerzö jussak el a dicsőséghez. Hogy ezt hogyan kezdi az ember — azt mindenki tudja. Csak külföldi adásokat hallgattam; itt egy fél hanggal süllyesztettem, amott néhány keresztet jegyeztem be, de nem voltam elég gyors. Mielőtt a szerzeményt átírhattam volna, már sláger volt. Próbáltam modern történeteket írni' amelyeket senki nem ért meg ... mégis mindenki nevet rajta, nehogy azt higyjék, hogy a poént nem értette meg. Munkám azonban valószínűleg nem volt elég érthetetlen ... Lesújtva ténfe- regtem a Mala Stra- na romantikus utcácskáin. MU tegyek? A toronyóra éjfélt ütött, amikor a Károly-híd közepén jártam. Valaki meglökött. — Bocsánat... — szóltam. — Mi az, hogy bocsánat? — hallottam, és egy pofont kaptam. — Kérj bocsánatot! Fiatal suhancok csoportja vett körül és mielőtt szólhattam volna, megragadták kezemet, lábamat, és... Soha nem hittem, hogy ilyen sokáig tart, amíg az ember a hídról a vízbe ér. Megpróbáltam úszni, de rettenetesen fáztam. Hogy a mentőcsónak hogyan talált rám a sötétben — ma is rejtély előttem. A parton sokan ácso- rogtak, a rendőrség éppen azzal volt elfoglalva, hogy a tetteseket autóba tuszkolja. Másnap a kórházban tértem magamhoz. Egy nővér állt az ágyam mellett. — Tudja, hogy ugyanott dobták a vízbe' ahol Nepo- muki Jánost? — kérdezte. — Kint várja egy újságíró. Beengedhetem? Bólintottam. Máshuligánokról, azzal a tanulsággal kibővítve, hogy milyen jó, ha valaki ruhában is tud úszni. Nevem szinte kiaban botlottam meg és három bordám tört el. De ilyesmit meg se említenek! A látogatási napon az áayam ki se látszott a rengeteg virág közül. Ismerősök, ismeretlenek halmoztak el kérdéseikkel. — Hogy érezte magát, amikor repült? — Ledobott már téged valaki a hídról? — Fejre, vagy hasra estél? Még egy úszóklub edzője is meglátogatott. — Mint tiszteletbeli tagot vettük fel önt a szövetségünkbe — mondta és megszorította a kezemet. A nővérek minden látogatási napon kiemeltek a virágtengerből és az injekciókhoz, amiket kaptam, a legvékonyabb tűket választották ki. Csak most tudtam meg igazán, mit jelent híres embernek lenni. Vágyam teljesüli. Verset írtam „Fejesugrás a hídrólj’ címmel és a főorvos feleségének ajánlottam. Hálából almásrétest küldött nekem. Amikor a kórházat elhagytam' a nővérek pityeregtek. Első ebédre a Barokoba indultam. — Valami köny- nyűt... — mondtam a főúrnak. —. En vagyok az, akit a hídról ledobtak. A főúr szeme felragyogott. — Mi lesz a fácánommal? — hallottam a szomszéd asztaltól. — Egy pillanat, Stuchal úr ... — válaszolt a főár jelentőségteljesen —, ezt az urat szolgálom ki... bizonyára ismeri az ügyet a hídról és a huligánokról ...? Ügy éreztem, mintha dicsfény övezné a homlokomat. Es még ma is hálával gondolok azokra á huligánokra, szegénykék... egy-egy évet kaptak ... (Fordította: An tally István)
