Petőfi Népe, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-05 / 130. szám

1910. június 5, péntek S. oldal Szeged lassanként felélegzik FOLYAMATOSAN APAD A TISZA Csütörtök délelőtt eső áz­tatta Szegedet. A rókusi vasútállomás melletti or­szágúti felüljáróról lepil­lantva az első látvány ez: nedvesen csillannak a kör­töltésre borított fóliák. Kö­rös-körül fóliába csomagol­narendszerébe betört a víz, s több helyütt szivárog, bu­zog fel az utcákra. Teljes képtelenség: a csatorna- rendszer folyóba torkoló nyílásait idejében elzárták, s a szennyvizet közönséges szivattyúkkal emelik át. badtéri színház széksorai már az idei évadnyitásra várnak. De a tér oldalában teherkocsik hosszú sora áll készenlétben. A Móra Ferenc sétány megcsúfult, csapzottá vált. De egyedül ez őrzi majd Milliók az árvízkárosultaknak Sokasodnak a felajánlások ták a töltést. A védekezés továbbra is átgondolt, elő- ralátó — immár túl a drá­mai csúcsponton. Dr. Vágás István, az Al- sótiszavidéki Vízügyi Igaz­gatóság főmérnöke a még mindig főhadiszállásra em­lékeztető folyóparti szék­házban: — Második napja tart az apadás. A ma reggeli szint Szegednél 929 centiméter. Csongrádnál 926. De Tisza- ugtól Szegedig még mindig magasabb a víz, mint an­nak előtt bármikor. Nagy segítségünkre van a Maros hirtelen apadása. Ugyan­csak apadóban yan a Duna jugoszláviai szakasza. Ez is gyorsítja a levonulást. Ám a számításokkal nem árt óvatosnak lenni: öt-hat nap szükséges még ahhoz, hogy Ember és anyag az ár ellen Pár napja Újszegeden, amikor a gát egyik szaka­sza megcsúszott, egy óra­hosszán át volt érvényben a kitelepítési hirdetmény. Az emberek még jóformán hozzá sem foghattak a cso­magoláshoz, a riadót máris lefújták. • „Hadiállapotra” csupán a Lenin-körúton belüli Tisza- parti szakasz egyes részei emlékeztetnek. A közgaz­dasági szakközépiskola tö­vében többszörös védőfalat emeltek a homokzsákok­ból, hogy a vékony mell­védfalon átszivárgó vizet felfogják. Amikor a szorí­tógátak magasságát kiszin­tezték, az emberek egy sorral magasabbra rakták a homokzsákot. A tetőzés­kor az óránkénti cigaretta­A pihenés percei, órái (Pásztor Zoltán felvételei) i0 alá „menjünk”. Amíg : meg nem történik, a fi­zetem percre sem lankad­Ilyen adatokat hallani: szerdán is még 25 ezren dolgoztak az igazgatóság­hoz tartozó folyamszakasz gátjainak erősítésén. Közü­lük 19 ezren részesültek közétkeztetésben. Csongrád térségében ha­talmas buzgár tört fel, köz­vetlenül a város szélén. Az utolsó pillanatban sikerült körgyűrű közé szorítani. A város lakói drámai perce­ket éltek át. Valaki megjegyzi: az ár­vízveszéllyel kapcsolatos rémhírek a Szegedtől való távolság arányával négyze­tesen növekednek. Egye­bek között híre ment, hogy a Tisza-parli város esator; szünetet sem vették igény­be. Csütörtökön már felléle­geztek. Bár munka válto­zatlanul adódik: a magasí­tásra szánt homokzsákokat leszedik, s az oldalsó erősí­tésben helyezik el. A vé­dőfal alacsonyabb lesz, de még tartósabb. A fizikai áldozatvállalást jól kiegészíti a szakértelem. Csak a körúton belüli vé­dekezésnél 40 vízügyi szak­embert foglalkoztatnak. * Jól látni a partról is: sodrása van a víznek. A napokra „elsüllyedt” lám­pafejek újból a vízszint fö­lé kerülnek. De a meg­nyugvás még korai: a víz egyenlőre magasabban van, mint a Széchenyi téri fő­posta járdája. Amott, a Dóm téri sza­néhány hétig, hónapig az idei, minden képzeletet fe­lülmúló védekezés nyomait. Hatvani Dániel Tegnap délelőtt Kecske­méten, a Vöröskereszt me­gyei titkárságán tartotta heti ülését az a több szerv képviselőiből alakított bi­zottság, amely az árvízká­rosultak megsegítésére in­dított társadalmi akciót hi­vatott összefogni. Ágoston András, a Vö­röskereszt megyei titkára, a koordinációs bizottság vezetője ismertette az árví­zi helyzetet: örömmel szólt a veszély enyhüléséről, de hangsúlyozta egyúttal, hogy optimizmusra még mindig nincs ok. Elmondotta, hogy a megyeszékhelyen június első napjaiban már két és fél millió forintot tett ki a felajánlások összege. Igen sok csomag is érke­zik — ruhaneművel, egyéb használati holmikkal — a Vöröskereszthez. Ezeket gondosan tárolják addig Is, amíg a rendeltetési helyre szállíthatják, hiszen jelen­leg a járműveket a véde­kezés munkái kötik le. A segítőkészség számos konk­rét példáját is megemlí­tette. Dunavecsén az egyik épí­tőbrigád 30 ezer salak­blokktégla legyártására vál­lalkozott. A Kalocsai Sütő­ipari Vállalat 50 mázsa szá­raztésztát ajánlott fel. Egy pedagógus házaspár egy ár­vízkárosult gyermekcsoport egész nyári felügyeletét vállalta, más valaki pedig teljes szobabútort ajánlott fel a károsultaknak. Az adakozás méretére jellem­ző, hogy sok helyütt már pótlásra szorulnak a ko­rábban kibocsátott gyűjtő­lapok. Az egyik ilyen ív húsz adakozó összesen 21 és fél ezer forintot kitevő segélyét rögzíti! Ezután a különböző in­tézmények, társadalmi szer­vek képviselői számoltak be az újabb felajánlások­ról. A tanácsok saját alapjuk­ból 8 millió 300 ezer fo­rintot juttatnak a rászo­rulóknak. A megye fogyasztási szö­vetkezeteinek dolgozói át­lagosan egynapi keresetü­ket adják a nemes célra, s ez csaknem félmillió fo­rintra rúg. Emellett a MÉSZÖV 800 ezer forinttal segíti a Szabolcs-Szatmár megyei szövetkezeteket. A választott vezetőség tagjai mintegy 60 ezer forintot ki­tevő év végi tiszteletdíjukat ajánlották fel. A szövetke­MrankásőrUk a aratón Tiszakécskétől néhány ki­lométerre, az inokai rét és a Tisza gátjának találkozá­sánál a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság sza­kaszmérnökségének épüle­tébe települt a dunavecsei önálló munkásőr század harcálláspontja. Antal Mi­hállyal, a század parancs­nokával két rádióbeszélge­tés szünetében sikerült szót váltanom. — Május 30-án, szomba­ton este 9 órakor riadóztat­ták az egységet, s éjszaka egy órakor munkásőreink már szolgálatban álltak. Feladatunk két részből áll: figyelőszolgálat és a gát vé­delmének karhatalmi biz­tosítása. Öbögtől Lakitele­kig, mintegy 42 kilométeres szakaszon látjuk el ezt a munkát. A munkásőrök 12 órás megfeszített, kemény szolgálatot adnak a 28 fel­állítási helyen. A munkásőr század, amely egy hét óta teljesít szolgálatot, jó kapcsolatot épített ki a vízügyi igaz­gatóság szakembereivel, a polgári védelmi egységek­kel, s a néphadsereg kato-, náival. Az egység munká­jára nagyon számítanak. A Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság szakaszmémö- ke például kijelentette: — Nem is tudom mit tennénk, ha nem lennének itt a munkásőrök, ugyanis azt apadás ellenére jelentős a veszély. Lelkiismeretes munkájukon sok múlik, ugyanis időben jelzik az esetleges szivárgásokat, buzgárokat, amelyek elfo­gására azonnal intézke­dünk. A magas vízállás még sokáig tart, ezért szük­ség van tevékenységükre. Miután mi nem rendelke­zünk elég közerővel, rájuk számítunk. A munkásőr századat meglátogatta Boza József, a dunavecsei járási pártbi­zottság első titkára, dr. Greiner József, a megyei pártbizottság titkára, vala­mint a munkásőrök mun­kahelyeinek igazgatói, sőt a családtagok is. Kálózi Géza munkásőr­rel, a Solti Állami Gazda­ság bösztöri üzemegységé­nek gépszerelőjével a zsilip mellett találkoztunk. Nyolc éve munkásőr, s ezt a szol­gálatot harcfeladatnak te­kinti. — Éppen 11 órája vagyok szolgálatban, éjfélkor jöt­tem ki a felállítási helyre. Szakaszomon különösebb esemény nem történt, sőt néhány centimétert apadt a víz. Az időjárásról azon­ban nem mondhatok sem­mi jót, mert kétóránként, szabályos időközökben nya­kunkba zúdul a zápor ... Nem unatkozom, mert ál­landóan figyelem a vizet, a gát állapotát. Kálózi Gézi munkásőr mellett teljesít figyelőszol­gálatot Seres Béla, a víz­ügyi igazgatóság szakembe­re, akinek a zsilip őrzése is feladata. Szolgálat köz­ben beszélgetnek, s a mun­kásőr gépszerelő megismer­kedik, értője lesz az árvíz- védekezésnek. Mielőtt a gátat elhagytuk volna, ismét Antal Mihály századparancsnokkal be­széltünk a munkásőrök el­helyezéséről, élelmezéséről. — Az egységet a tisza- kécskei kultúrházban he­lyeztük el, s most megra­gadom az alkalmat, hogy köszönetét mondjak a köz­ség párt- és tanácsvezetői­nek, akik mindent megtet­tek azért, hogy munkás­őreink a nehéz szolgálat után kényelmesen pihen­hessenek. Az ellátásra nem lehet panaszunk. Munkásőreink nemcsak a gyakorlatokon, de a harc- feladatban, az elemi csapá­sok kivédésénél is dereka­san helytállnak. Gémes Gábor zetek házilagos brigádjai egyheti építőmunkára vál­lalkoztak, több ÁFÉSZ pe­dig építési anyagot juttat az árvízsújtotta vidékre. A Szakszervezetek Me­gyei Tanácsánál június el­ső napjaiban már két és fél millió forint a felajánlá­sok összege. A MEDOSZ szervezetei 18 családnak kínáltak fej otthont. Megyénk KISZ-fiataljai a veszély elmúltával esedé­kes anyagmentő tenniva­lókban vesznek részt, a szakmunkástanulók pedig az újjáépítés során vállal­nak munkát. * A fent említetteken kí­vül is nap mint nap az együttérzés, a segítő szán­dék egyenként fel sem so­rolható példáiról érkeznek hírek szerkesztőségünkbe. A Bács-Kiskun megyei tűzoltóparancsnokság egész személyi állománya fizeté­sének 5 százalékát ajánlot­ta fel, s a tekintélyes ösz- szeget már postára is ad­ták az árvízkárosultak csekkszámlájára. A Kis­kunfélegyházi Vegyipari Gépgyár dolgozói a fel­ajánlott. 100 ezer forinton felül 3 barakk díjmentes felépítését vállalták. A MÁV kiskunhalasi pálya- fenntartási főnökségének dolgozói társadalmi munká­ban egy családi házat épí­tenek fel az árvízsújtotta területen. A kiskunfélegyházi egye­sült Lenin—Rákóczi Tsz a Szabolcs-Szatmár megyei nagvhódosi Petőfi Tsz-nek 200 mázsa lucernaszénát, 100 mázsa kenyérgabonát és 50 ezer forint készpénzt ajánlott fel. Ezenkívül szükség esetén a szegedi Felszabadulás Tsz 40 csi­kójának és 800 sertésnek az elhelyezését és tartását is vállalják. Gergely Sán­dor kecskeméti villanysze­relő mester levélben közöl­te, hogy részt kíván venni az újjáépítésben, s anyag­gal együtt vállalja egy csa­ládi ház villanyszerelési munkáinak elvégzését. > J. T. „Elítéljük a tolvajt Az AKÖY dolgozóinak válasza << Lapunk május 31-i szá­mában Gyorsított eljárással ítélték el az árvízvédelmi homoktolvajt címmel cikk jelent meg Kovács III. Sándor, a 9-es számú AKÖV gépkocsivezetőjéről, aki Szegeden egy tehergépko­Művelődésügyi tanácskozás Tegnap Kecskeméten, a megyei pártbizottság szék­hazában a városi és járási pártbizottságok ideológiai kérdésekkel foglalkozó tit­kárai, művelődési osztály- vezetői, a városi és járási tanácsok elnökhelyettesei és művelődési osztályveze­tői részére értekezletet tar­tottak. A tanácskozáson Gila János, a megyei ta­nács vb művelődési osztá­lyának csoportvezetője, az országos népművelési kon­ferenciáról, Madarász Lász­ló, a megyei tanács vb-el- nökhelyettese a művelődés; ügy és az egészségügy ne­gyedik ötéves tervéről, Bre- nyó Mihály, a megyei párt- bizottság munkatársa a pártoktatás tapasztalatairól és az új oktatási évad elő­készítéséről adott tájékoz­tatót. Végül Gyóni Lajos, a megyei pártbizottság mű­velődési és propaganda osz­tályának vezetője foglalta össze a tanácskozást. Szó­lott a lakáskérdéssel kap­csolatos párt- és kormány- határozattal és egyéb tö­megszervezeti ügyekkel kapcsolatos tennivalókról. esi homokot adott el. A 9-es számú AKÖV dolgozói azzal a javaslattal fordul­tak Sohajda József igaz­gatóhoz, hogy Kovács III. Sándor gépkocsivezetővel szemben a legsúlyosabb fe­gyelmi büntetést, az azon­nali elbocsátást alkalmaz­za. A gépkocsivezetők le­velükben a következőket írják: „A 9-es számú AKÖV dolgozói az árvízvédelmi munkák kezdetétől becsü­letes helytállást, példamu­tató magatartás!^ tanúsítot­tak, elsők között siettek se­gítséget nyújtani a bajba jutottaknak. Mélységesen elítéljük a tolvajt. Elhatá­roljuk magunkat Kovács III. Sándor magatartásától, s egyetértünk a Szegedi Já­rásbíróság gyors, határo­zott intézkedésével.” A 9-es számú AKÖV igazgatója figyelembe véve a dolgozók javaslatát, Ko­vács III. Sándor gépkocsi- vezető munkaviszonyát el­bocsátással azonnali ha­tállyal megszüntette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom