Petőfi Népe, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-04 / 129. szám

4. oldal 1370. június 4, esütHríök m segliség ez ámzkárosuüaknak Naponta változatlanul követik egymást a vízkár által sújtottak támogatását, megsegítését célzó felaján­lások. »z érsekcsanádi Búzaka­lász Tsz tagsaga az össze- gvűlt 35 200 forinton kí­vül az 1969. évi munka­versenyben elért járási első helyezés jutalmát, 15 ezer forintot is teljes egészében a károsultait javára aján­lotta fel. Az izsáki Aranyhomok Tsz gazdái 80 ezer forinttal járulnak hozzá a bajbaju- to italt segélyezéséhez. Ezen felül pedig a közös gazda­ság valamennyi dolgozója egy 10 órás munkanap tel­jes jövedelmét is a nemes célra juttatja el. A kalocsai általános is­kolások a városi művelő­dési házban megrendezésre kerülő hangversenyük tel­jes bevételét ajánlják fel. Az árvízsújtotta gazda­ságok segítésére indított akcióban a Kecskemét— Kiskunfélegyháza környéki Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezetek és Szakszövetke­zetek Területi Szövetsége a Szabolcs-Szatmár megyei Nagyhódos községben gaz­dálkodó Petőfi Termelő­szövetkezetet segíti. Az 1100 holdas gazdaság 900 holdját öntötte el a víz. Az állatállományt sikerült megmenteni, azonban a tartalék szálas- és abrak- takarmány odaveszett. A károk enyhítésére indí­tott akcióban eddig mint­egy 400 ezer forint kész­pénz gyűlt össze a homok­hátsági körzetből. Több száz mázsa szálas- és ab­raktakarmányt ajánlottak fel feleslegeikből a terme­lőszövetkezetek. Jelentős mennyiséggel" jelentkezett a kiskunfélegyházi Vörös Csillag, valamint az Egye­sült Lenin—Rákóczi, a kecskeméti Törekvés. Pén­teken tíz teherautó indul abrak és szálastakarmany- nyal, valamint vetőburgo­nyával a nagvhódosi Ter­melőszövetkezetbe. (29.) Nem tévedhettem — meditált Kloss, s megmar­kolta a férfi vállát, miközben ismételte: — Üdvözletét hoztam Zsuzsanna nénitől. — Ismeri őt? — kérdezte vissza az orgonista. — Rokonom. — Bántja még a reuma? — Szeptember óta jól érzi magát — válaszolta Hans, s egy kicsit megkönnyebbült. Néhány perc múl­va elnémult a hangszer, s folytathatták a beszélgetést. Az orgonista közelebb jött Klosshoz, végigtapogatta felsőtestét, s amikor keze a vállpántokhoz ért, kérdőn szólalt meg: — Egyenruhában vagy? — majd néhány pillanat múlva: — Bocsáss meg, tudom, hogy nem kell kérdeznem semmit.Vártalak. Vártalak, s ez azt jelenti, hogy Zsuzsanna néni... — Semmit sem jelent — mondta szárazon Kloss. — Parancsom van, hogy a helyzettől függően itt a hely­színen hozzak határozatot. — Hát jó — bólintott a másik. — Jó. hogy éppen ma. — Sürget az idő — figyelmeztette Kloss az orgonis­tát. Az nem sietett. Félbevágott cigarettát vett elő egy dobozból, faszipkába helyezte. Kloss öngyújtóért nyúlt. — Köszönöm, de inkább a sajátommal — mondta, s egy töltényhüvelyből barkácsolt öngyújtót vett elő. — Először vagy Wroclawban? — kérdezte Klosst. — Először. — Ismered a történteket? — Nem — mondta türelmetlenül Kloss —, de mi köze annak ehhez a témához? — Minden fontos — mondta az orgonista. — Ismer­ted például Első Artúrt? . — Igen, de végre számolj be. — Az elejétől? — kérdezte még mindig ráérősen amaz. — Az elejétől. Ügy, mintha semmit sem tudnék — adta meg magát Kloss, mert érezte, hogy ez az ember mindenképpen beszélni akar. — Szóval vizsgáztatsz? — kérdezte hirtelen változ­tatott hangnemben az orgonista. A szinte fájdalmasan ironikus hangra Kloss békítőén válaszolt: — Nem akarlak sem vizsgáztatni, sem ellenőrizni. Fent megbízhatónak minősítettek. Az orgonista szembefordult a főhadnaggyal, de sze­meit sötét szemüveg takarta. — Köszönöm — s végre meggyújtotta a cigarettát. — Egy órával ezelőtt kaptam a jelentést Második Ar­túrtól. — Hol a láda? — kérdezte Kloss. — Itt — mutatott a templom hajója felé az orgonis­ta. Lent a Szent Antal szobor talpazatában. Szerinted ez hiba volt? — Semmit sem tudok még, hallgatlak. — Már három hónap telt el — folytatta az or­gonista. — Megállapítottunk mindent, amit meg lehe­tett. — A Gestapo elkapta a fonalat? — Igen. Szeptember 15-én éjjel lepték meg Első Artúrt a lakásán. Amint meglátta őket, ciánkálit nyelt. — Ez biztos? j — Igen. — Tehát nem szedhettek ki belőle semmit? — Tőle nem. De 16-án reggel másik két csoporttagot is lekaptak a vagongyárban. Két munkást a Heinrich Strasséról. — S mit jelent ez a munka szempontjából? — ök sokat tudtak és nemcsak Artúrról, ök jelez­ték a központnak, hogy áruló van a csoportban. Kilé­tére vonatkozóan már nem tudtak tájékoztatást adni. Lekapták őket. — És a csoport? — kérdezte türelmetlenül Kloss. — Dolgozik. Második Artur továbbítja a jelentése­idet hozzám. Elhatároztuk, hogy felderítjük az árulót. Csak azt nem értjük, hogy ha valóban sorainkban van, akkor a többieket miért hagyják még mindig dol­gozni. — A Gestapó nem szerzetesrend — mondta Kloss, s közelebb húzódott a vakhoz. (Folytatjuk.) A múlt század 80—as éveiben épült, 1700 személyes operaházat három éve újították fel, kétmillió ru­belt költöttek rá, s a leghíresebb szovjet építőmes­terek, restaurátorok vettek részt újjávarázsolásában. IV. Odesszai vendégségben A Fekete-tengert, amely élő embereket azonban r " hol nyugalmas szürkés- szinte képtelenség egyet- I zöldjével, hol az égbolt len szóval jellemezni. j színét visszaverő kékségé- Odesszai látogatásunk mi­vel kápráztatja el a csen- sodik napján kétszáz ma- [ Tavaszi vasárnap délelőtt a tengerparton. %: V ' / ,. <.~s különböző gyárakba, a Te- elindultunk a tengerparti rősök néztük meg együtt levízióhoz, szanatóriumba, üdülők felé. Miközben Olgával, Szvetával a tex­egyetemre... azon törtem a fejem, ho- tilesek épülő második Vendégségben az új városnegyedben Kora délelőtt volt és gyan tudnám orosz nyel- gyermeküdülőjét, az új la­csodálatos napsütés, ami- ven megköszönni a kedves kónegyedbem a vállalati des szemlélődőt, még az gyár útitársammal együtt kor autóbuszra ültünk meghívást a mellettem ülő, alapokból fenntartott, re­ókori görög hajósok ne- több mint tíz meghívást több könnyűipari üzem szelíden mosolygó, szőke mekül felszerelt gyermek­zeték el Vendégszerető kaptunk. Előadásra hívtak dolgozójával és szakszer- fiatalasszonynak, Sztojano- birodalmat, a kétszáz sze­tengemek. A tengerparton az operába, vendégségbe a vezetőnek képviselőjével, s va Olgának, valaki isme- mélyes bölcsődét és óvo­rős dalt kezdett dúdolni dát, valamint a textilüzem a közelemben. A követke- szanatóriumát... ző pillanatban már min- Az általunk két-három tienki énekelt: És száll a órára tervezett látogatás­dal majd, ocsiny harasó.,. ból pedig végül is estébe Mire a tengerpartra ér- nyúló vendégség lett, me­tünk, másik szomszédom- lyen a barátságon kívül A testvérvárosról elnevezett ról, az élénk Szvetlánáról nemcsak azt tudtam, hogy néhány évvel ezelőtt turis­taként ismerte és szerette meg Budapestet, hanem azt is, hogy melyik magyar népdal áll a szívéhez leg­közelebb ... Így a tengerparti séta után print régi-régi isme­természetesen a Kommu­nista munka hőse emlék­zászlót elsőnek elnyert vállalat, az odesszai fono­da kilencezer dolgozójának egészségére is ürítettük poharunkat... (Folytatjuk.) Eszik Éva — Tóth Sándor '-V

Next

/
Oldalképek
Tartalom