Petőfi Népe, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-26 / 148. szám
1 oldal 1970. június 26, péntek A versengés Mennyit ér a női munka? A Finomposztó Vállalat bajai gyáregysége az elmúlt évet külső és belső okok — akadozó nyerskjyagelláCis, nagymérvű munkaerő-vándorlás — miatt nem zárhatta eredményesen. Gazdálkodási tervét csak 98 százalékra sikerült teljesíteni, ezért a jubileumi, majd a kongresszusi munkaverseny-fel- ajánlásait a vállalati gazdálkodási terv alapján tették meg. Fő célkitűzésük a 100 százalékos teljesítmény elérése, a 3—3,2 millió négyzetméter készáru előállítása. A kongresszusi munkaversenyben minden dolgozó részt vesz valamilyen formában. Folyik a harc a „kiváló dolgozó”, a „szocialista brigád”, a „szocialista műszak” címért. Az új szövődében — ahol fülsiketítő zaj fogadja a belépőt — Kővári János főművezető műszakja dolgozott látogatásunkkor. Felajánlásaik között a 100 százalékos tervteljesítés, a balesetek miatt kieső munkanapok számának 5—10 százalékos csökkentése, a munkafegyelem megszilárdítása szerepel. — Kezdetben valóban idegesítő a zaj — mondja jó hangosan a főművezető —, de később elviselhető lesz. persze, van, aki nem tudja megszokni, s inkább megválik munkahelyétől. Ezeknél a részlegeknél legnagyobb a munkaerő mozgása, általában n szövőnőt kell kiképeznünk ahhoz, hogy egy megmaradjon. Az itt dolgozók 65 százaléka brigádtag. Azért ennyi, mert — éppen az előbb említettek miatt — csak egyéves munkaviszony után nyerhetnek felvételt a kisebb kollektívába. A brigádtagság pedig már kötelez: náluk kevesebb az igazolatlan hiányzás: szilárdabb a munkafegyelem. Az állandóan mozgó gépek között a legkisebb vigyázatlanság balesetet okozhat. Tavaly is 160 munkanap esett ki emiatt. A művezetők, segédművezetők, szerelők vállalták, hogy még jobban figyelemmel kísérik a kopásokat, azonnal kijavítják a hibákat, kicserélik az alkatrészeket. Ezáltal csökkentik a balesetveszélyt és a gépállások idejét is. Kevesebbet kell túlórázni, a számunkra megállapított napi 2770 vetést 8 óra alatt teljesíteni tudjuk. Véleményem szerint vállalásaink reálisak. A műszakomban dolgozó három szocialista brigád mindegyike kitűnő munkát végzett az első negyedévben. Talán a Tóth Kálmán nevét viselő kollektíva tagjai a legjobbak, akik itt is eredményesen dolgoznak, de a vállalati, megyei, országos vetélkedőről is elhozzák legalább a második helyezést. A Férfi Fehérneműgyárban a jubileumi verseny sikeres lezárása után 45 brigád tette meg felajánlását a kongresszus tiszteletére. Régebbi vállalásaik mellett néhány új, érdekes kezdeményezés is akad. f-ehéz lenne mindet elsorolni, de néhányat érdemes megemlíteni. A 20 éve létrejött gyár 1200 dolgozójából 739-en törzsgárdatagok, akik vállalták, az új dolgozók pat- ronálását; a szalagokon dolgozók a kellék-, illetve anyagtakarékosságot: a műszaki brigád az újítók táAz üzem legrégibb dolgozóinak egyike — Erdősi Antalné — ez évben kapja meg a 20 éves törzsgárda- jelvényt. — Brigádunk — a Megértés — öt évvel ezelőtt alakult. Feladatunk a nyersáru mennyiségi és minőségi vizsgálata. Már háromszor nyertük el a szocialista brigád címet, összesen nyolcán végezzük ezeknek az ellenőrzését — mutat végig a hosszú teremben legalább 3 méter magasra feltornyozott áruk során. A minőségi munka mellett a gyorsaság elengedhetetlen, a szabászatnak folyamatosan kell szállítanunk az anyagot. A kongresszus A Kecskeméti 623. sz. Szakmunkásképző Intézet folyosóin izguló fiúk és lányok csoportjait láttuk hosszú napokon keresztül. Folytak a beiratkozások. Több tucat szakma közül választhattak azok, akik szakmunkásként szeretnék élni az életüket. — Hány új tanulót nettek fel? — kérdezem Tóth László igazgatót, miután lezárultak a beiratkozások. — A tavalyi ötszázhetvenhárommal szemben idén csak négys'/zhetven helyet engedélyezett a minisztérium. A nagy létszámú érdeklődés, jelentkezés szempontjából külön öröm, hogy a megyei tanács ezt a számot ötszázhúszra bővítette. — Minden hely betelt? Nincs már lehetőség további felvételekre? — De van. Villanyperelő tanulónak, szerszámkészítőnek, gépi forgácsolónak még vehetünk fel fiatalokat. Lányokat is. — Milyen szakmákban volt túljelentkezés? — Műszerész tanulónak akartak menni sokkal többen, mint amennyit felvehettünk. No és ahogy ez szokott lenni: női fodrásznak. — Milyen eredménnyel zárult a tanév? — Az átlagos tanulmányi eredményünk közepes lett. Ezzel nagyjából elégedettek lehetünk. Ám azzal már nem, hogy a tavalyinál több a bukott tanulók száma. Az ezerháromszázhuszonhat tanulóból száznyolcvankettő. Annál inkább fájó ez, mert tanáraink nem sajnálták a fáradságot: rendszeres korrepetálást végeztek. — Mi lehet az oka a sok bukásnak? — Egyik ok, hogy az emeltszintű oktatásban s >k fiatal az elégtelen előkép- gnfctséa miatt nehezen kétiszteletére vállaltuk, hogy betegség vagy szabadság esetén elvégezzük a távollevők miatti többletmunkát, s nem kérünk máshonnan segítséget. Ezt nem lesz könnyű teljesíteni, mert a megvizsgált szövetért egyénileg is felelősséget vállalunk a ráütött bélyegzővel Ha valami mégis „becsúszik” — bár ilyen nagyon ritkán fordul elő — hibapontot kapunk érte, ami bizony prémiumelvonással jár. A Fehérneműgyárban naponta értékelik az eredményeket. A kongresszusi zászló gyakran cserél gazdát, útját érdeklődéssel figyelik az üzem dolgozói. D. É. pes lépést tartani. — Vége a tanévnek. Befejeződtek nagyjából a felvételek. Ez azt jelenti, hogy a nevelők megkezdhették jól megérdemelt pihenésüket? — Korántsem. Most folynak a végzős tanulók szakmunkásvizsgái. Június 16- án kezdődtek. — Az első napok tapasztalatai? — A most bizottság előtt szereplő fiatalok meglepően jó felkészülést mutatnak. Természetesen ki kell várni a végét. — Hogyan készülnek fel a következő tanévre? Máris elkezdtük. Az új szakmunkástörvény, amely januárban lépett életbe, megköveteli tőlünk, hogy magasabb szintű gyakorlati képzést nyújtsunk. E célból létesítünk korszerű, új tanműlyeket, ahol a szakma minden csínját-bínját elsajátíthatják a tanulók. — Hol létesítenek új tanműhelyeket? — A-z AKÖV-nél gépjármű-villamosságit, a Konzervgyárban és a Szolgáltató és Javító Vállalatnál elektroműszerész-tanműhelyt. A DÁV-nál villany- szerelők gyakorolhatnak ősztől kezdve korszerű tanműhelyben. — A vállalatok segítenek ebben a munkában? — Igen. Felismerték ennek nagy jelentőségét. Egy kivétellel. A Gépjavító Vállalatról — sajnos — nem mondhatjuk ezt el. Pedig nagy szükség lenne ott egy esztergályos tanműhelyre. A jelenlegi körülmények között egyáltalán nincs biztosítva a tanulók képzése. — Mikor kerül sor a bukott tanulók pótvizsgáira? Augusztus huszonötödiké után. —Az iskola két épületben van. Nem okoz ez problémát a tanításban? Első szocialista alkotmányunk csaknem 20 évvel ezelőtt hivatalosan is deklarálta a férfiak és a nők egyenjogúságát a munkában, a magán- és a közéletben. Ma, 1970-ben sem beszélhetünk azonban teljes egyenlőségről. Vizsgáljuk meg közelebbről a nők helyzetét, szerepét a legfőbb társadalmi tevékenységben, a munkában. Rendkívül gyorsan növekedett a dolgozó nők aránya. Jelenleg körülbelül kétmillió asszony és lány dolgozik hazánkban, kétszer annyi, mint 1949- ben. A nők nagyarányú foglalkoztatása a társadalmi átalakulás és felemelkedés egyik legfontosabb eredménye és feltétele. A szocialista iparosítás, a munkahelyek számának gyors növekedése lehetővé és szükségessé tette a nők fokozott munkavállalását, új szakmák elsajátítását, új munkakörök betöltését. Ezzel gazdaságilag biztonságosabbá vált a nők helyzete, lényegesen növekedett a családok életszínvonala. Igen sok dolgozó nő ma már el sem tudja képzelni életét munka nélkül. A nők gazdasági aktivitásának rendkívül gyors növekedését érthető módon bizonyos ellentmondások kísérték. A háztartásbeliek többsége vállalatokhoz kerülve általában csak szak— Sajnos, igen. De a hátrányos körülményeket jó munkaszervezéssel igyekszünk áthidalni, — Mondana • valamit a nevelőtestületről? — Elégedett vagyok a tanárokkal és a szakoktatókkal. Fiatalos, friss szellemű a tantestületünk, amelynek létszámát negyvenötre kívánjuk felemelni szeptemberig. Varga Mihály mai képzettséget nem igénylő fizikai munkát vállalhatott. Az ipar igénye és a munkavállalók lehetősége egyaránt ezen az alacsony szinten találkozott. Ám később is többnyire hiába bátorították a nőket továbbtanulásra, a háztartási munka. az anyai hivatás nem tette lehetővé az előbbre jutást. Így jelenleg is a betanított munkások 56 százaléka, a segédmunkások 41,4 százaléka nő, a szakmunkások között pedig mindössze 17 százalékos a nők aránya. (A nők aránya egyébként az iparban dolgozók 41,4, az építőiparban 13,7, a mezőgazdaságban dolgozók 38,8 százaléka.) Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy jelenleg is a nők végzik a legnehezebb munkák tömegét az iparban, a kereskedelemben, a mezőgazdaságban, az egészségügyi ellátásban. (Bár mostanában már nem várjuk el tőlük, hogy bányászok, kohászok. kőművesek, traktorosok legyenek.) Meglepő módon viszont 1949-hez képest 3 százalékkal csökkent a nők aránya az adminisztrátori, alkalmazotti, igazgatási munkakörökben, holott ezek sokkal inkább megfelelnek a nők fizikai adottságainak. Holott az iménti alkalmazotti munkakörök közé sorolják az utóbbi időben „elnőiesedett” betegápolói, pedagógusi állásokat is. A női munkaerő aránya általában azokban a munkakörökben magas, amelyekben alacsony színvonalú a társadalmi és az anyagi megbecsülés. Levonhatunk-e ebből olyan következtetést, hogy a női munka kevesebbet ér. mint a férfi? Aligha. Sokkal indokoltabb következtetés: a női emancipáció társadalmi és gazdasági feltételei még nem teljesek. Az anya minden családban jelenleg még lényegesen többet vállal magára a gyermeknevelés, a házi munka terheiből, mint az apa. A nők társadalmi fel- emelkedésének fontos feltétele a gyermekintézmények, a szolgáltatások, a háztartási munka gépesítésének fejlesztése. Társadalmunk sokat tett már ezért. Elég, ha a világszerte egyedülálló gyermekgondozási segély bevezetésire utalunk. De a nők társadalmi fel- emelkedése csupán részben gazdasági fejlődésünk függvénye, részben szemléletbeli változást is igényel a „teremtés koronáitól”. Több segítséget otthon a családban és nagyobb megértést, jóindulatot a munkahelyen. Sok vállalatnál, intézménynél, a nők ugyanazért a munkáért kevesebb bért kapnak, mint a férfiak. Visszaélnek például azzal, hogy a nők kevésbé köve- telőzőek, és nehezebben cserélnek munkahelyet. Főként a nők által végzett betanított gépmunkáknál feledkeznek el a bérfejlesztésekről. Az alkalmazotti munkát végző nők bérezésénél. előléptetésénél, az elbíráláskor gyakori az a megalapozottnak látszó, de valójában hamis érv, hogy nem ők a családfenntartók. S ha az egyenlőtlen bérért nyújtott teljesítmények is eltérőek, mindjárt van rá kész ideológia: lám, ennyit ér a női munka. Gyakran elhangzik, hogy a nők alkotó energiáinak nagy részét leköti a magánélet, felemészti a gyereknevelés, a házi munka. Sok igazság van ebben, s tegyük hozzá, nem is lenne jó, ha az anyák családdal szembeni felelősségérzetét is a férfiak nagyvonalúsága jellemezné. Mégis fontos feladat a nők munkahelyi gátlásának, az ambíciók esetleges hiányának felszámolása. Az anyagi gyarapodás öröme, s a házi munka gondja sem feledtetheti a kulturáltabb, az emberibb, a teljesebb élet iránti vágyat. Hogy valójában mennyit ér a női munka? — erről csak az előítéletektől mentes, felvilágosult vezetők győződhetnek meg. Kellő bizalom esetén sokszor bebizonyosodott már, hogy a nők a vezetésben, a kutató-fejlesztő munkában, a termelésben, a közéleti tevékenységben egyaránt a férfiak azonos értékű partnerei. A nők közismerten lelkiismeretesek, megbízhatóak, hűségesek a munkában, a béremelésre, az előléptetésre, a bizalomra utólag is méltónak bizonyulnak. Érdemes erről előítéletek nélkül széles körben meggyőződni. K. J. Három kádban íürösztve Ami tegnap korszerű volt, ma már csak nehezen tudja kielégíteni a rohamosan növekvő igényeket. Nem egy esetben az egyébként modern berendezés kis változtatással sokkal gyorsabbá, termelékenyebbé válik. Ahol találékonyak a műszakiak, ott az ilyen módosításokat hamar végrehajtják. A napokban arról adtunk hírt, hogy a Baromfiipari Országos Vállalat kecskeméti gyárában ebben a hónapban 247 vagon baromfit kell feldolgozni. A gépsorok még csak bírnák az iramot, azonban a hűtés lelassította a feldolgozást. Ezért változtatni kellett a technológián. A folyadékos előhűtő pályát az eddigi egy helyett három kádon vezették keresztül. Az első kádban négy, a másodikban 2, a harmadikban 0 fokos a hűtőfolyadék. Ezzel a módszerrel tudták felgyorsítani a feldolgozó gépsor mozgását. Az új technológiát két hete alkalmazzák teljes sikerrel Képünkön a hűtőkádak láthatók. (Pásztor Zoltán felvétele) A Férfi Fehérneműgyár Megértés brigádja. Száinvcíés és indulás
