Petőfi Népe, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-25 / 147. szám

II világűr és a földi tudományok A műholdak és földkö­zeli pályán keringő űrha­jók — mondotta K. Kond- ratyjev, a SZTA levelező tagja — lehetővé teszik, hogy tanulmányozzuk a Föld felületének nagy tér­ségeit felölelő jelenségeket. A „fentről” végzett meg­figyelés egészen más — szokatlan — képet nyújt, mint a hagyományos. Egy pillantás a Föld felé. és máris jól látjuk a ciklo­nok, tájfunok, orkánok vo­nulását. Onnan fentről a földfelszín bármely pontja megfigyelhető, illetve an­nak a pontnak megfelelő közeli-távoli környezet. A lcgrétcg határain túl­ról végzett megfigyelés, az így kapott informá­ciós és mérésadatok sok­kal részletesebbek, mint korábban. A hőmérséklet eloszlása, a levegő nyomása és pára- tartalma, a felhőtakaró vízszintes és függőleges el­helyezkedése, a légtöme­gek mozgásának iránya és sebessége sehonnan és se­hogyan sem figyelhető meg olyan jól, mint a Föld körüli pályán kerin­gő űrhajóból. Néhány műhold például eddig annyi adatot szol­gáltathat a meteorológiai számítóközpont részére, mint sok ezernyi földi megfigyelőállomás. Nem kevésbé jelentős a földközelből megfigyelni a naptevékenységet. Ismere­tes, hogy a napkitörések hatással vannak mind a biológiai, mind a meteorológiai fo­lyamatokra. Egy-egy kitörést kozmikus részecskék „zuhataga” kí­sér, amelyek elérve a Föl­det, kölcsönhatásba lép­nek az atmoszférával. Ezt mindenkor különleges — a Földről nem észlelhető — naptevékenység előzi meg, de az űrből jól megfigyel­hető. így lehetővé válik, hogy még — a napfoltte­vékenység előrejelzésével — a földi rádiókapcsolatok zavarait, vagy teljes szü­netelését is „megjósolják”. A több száz kilométeres magasságból jól megfigyel­hető a mezőgazdasági nö­vényzet érlelődése nagy te­rületeken, a tűzfészek pontos helye az erdőségek­ben. Az óceánok fényké­pezésével megállapítható a nagyobb halrajok vonu­lása. — A gorkiji aspiránsok kutatásának fő iránya — mondotta V. Radzijevsz- kij, a fizikai-matematikai tudományok doktora —. a fény nyomásának, és az elektromágneses erőknek a kisebb égitestekre gyako­rolt hatása. Tanulmányoz­zuk az adott jelenségek miatt bekövetkező pálya­módosulásokat, a kozmikus anyag sűrűségének elosz­lását, és kölcsönhatását a Földdel és más égitestek­kel. A kutatások eredményeit egy sor kozmonológiai és űrmechanikai kérdés — többek között a „nap- vitorlák’’ problémájának — megoldására kívánjuk felhasználni. A mesterséges égitestek pályamódosulásai, a boly­gók és holdjaik keletkezé­se és tengelykörüli forgá­suk természete, a naptö­meg változása, valamint a poranyag elhelyezkedése a világűrben és a földközel­ben mind-mind fontos kérdés. Mi az űrhajózás­tól várjuk korábbi követ­keztetéseink megerősítését. Nem lehet tovább lépni, ha nem ismerjük előző méréseink és következte­téseink helyességét. Már korábban volt lehetősé­günk ilyen ellenőrzésre. Kiderült, hogy helyesen indokoltuk az amerikai Echo műhold periegumá- nak ingadozását, ami elke­rülhetetlennek látszott. Meggyőződésünk, hogy a következtetések hasznos­nak bizonyulnak az űrha­józás szempontjából is. A Föld és a bolygók térségé­ben elhelyezkedő kozmikus por jelentős kihatással le­het a döntésre, amikor az űrhajók pályáját jelölik ki. — Geológiai téren felbe­csülhetetlen értékű ered­ményekre juthatunk az űrhajókról végzett megfi­gyelések segítségével, az adatok feldolgozásával — mondotta A. Kapisztyin, a Középvolgai Geológiai Igazgatóság főgeológusa, így lehetővé válik, jelentős ráfordítások nélkül a geológiai körzetek fel­mérése és az ásványi kincsek előzetes felbe­csülése. Még a kisebb körzetekre vonatkozó űrmegfigyelések is lehetővé teszik, hogy vi­szonylagos értékelést adja­nak az olaj lelőhelyekről. A későbbiekben a geológiai expedíciók útirányát az űrrepülések során beszer­zett adatok segítségével jelölik ki. A Szojuz—9 űrhajó “ „kozmoszregénye" napról napra újabb folyta- tásokkal bővült, s ez rend­kívüli módon megnövelte az érdeklődést a „szerzők" iránt, akik minden rekor­dot megdöntve rótták kö­reiket Földünk körül. Az elemző csoport rendkívüli módon elégedett a két szov­jet kozmonauta tevékenysé­gével. Mind a Szojuz—9 parancsnoka, mind pedig fedélzeti mérnöke kitűnően megbirkóztak a kiszabott programmal. Gazdag ta­pasztalatok halmozódtak fel a kozmikus biológiának él orvostudománynak még vá­laszolnia kell. A „kozmikus orvosok* közül egyesek azt állítják, hogy biztosítani lehet a* ember huzamos kozmosz­beli tartózkodását. Mások kételkednek ben­ne. Alekszej Jeliszejev hangsúlyozta, hogy meg­győződése: a kozmoszban való huzamos tartózkodás megoldható, különösen, ha az űrhajóban létrehoznak minimális értékű mestersé­ges nehézségi erőt, s ellát­ják az űrhajósokat megfe­A kozmoszregény a kozmikus biológiai és or­vostudomány számára. A Szojuz—9 útja lépés a Föld körül tartósan keringő nagy méretű orbitális állo­mások létrehozása felé. Ez­zel összefüggésben sok mű­szaki feladatot már sike­rült megoldani, a technika jelentős mértékben felké­szült arra, hogy ilyen űr­állomásokat létesítsen, de ugyanezt az emberről még nem lehet elmondani. Mi­lyen eszközökkel lehet biz­tosítani az ember huzamos űrtartózkodását? Miképpen lehet elhárítani az emberi szervezetben fellépő, az egészségre ártalmas válto­zásokat? Melyek az ember munkavégzésének optimális feltételei űrrepülés idején? Ez csupán része azoknak a kérdéseknek, amelyekre A rakéta, amellyel az új szovjet űrhajót felbocsátották. lelő orvosságokkal, gyógyá­szati eszközökkel. Az orbi­tális űrállomások építésé­nek elvi, műszaki problé­máit az előző űrrepülések során megoldották. Ugyan­akkor a szüntelenül töké­letesedő irányító berende­zést, az űrhajó elektronikus berendezéseit a Szojuz—9 útja során szigorú gyakor­lati próbának vetették alá. Ennek kapcsán Jeliszejev külön kiemelte a csillagok szerinti tájékozódás ered­ményes kísérleteit. Parin akadémikus, a Pravda hasábjain az űrre­pülés huzamosságából adó­dó problémákat elemezte. Hangsúlyozta, hogy a Föld körül keringő állandó jelle­gű jövendő orbitális labo­ratóriumok, a jövőben sor­ra kerülő bolygóközi utazá­sok előtérbe helyezik a koz- monautika orvosi, biológia oldalát. Az ember aktív te­vékenysége az űrhajóban és azon kívül, az orbitális sze­relő munkálatok, a világ­űrben való tájékozódás, az űrhajózás és irányítás fel­adatai, a különböző tudo­mányos kutatások végzése a kozmoszban új komoly problémák elé állítják a bio­lógusokat is. A felsorolt műveletek ugyanis a koz­monauták magas fokú munkaképességét követelik meg a huzamos repülés va­lamennyi szakaszában. A szovjet tudós ennek kapcsán rámutat az emberi szervezet fiziológiai funk­cióit szabályozó mechaniz­mus mélyreható kutatásá­nak jelentőségére s külön nyomatékkai hangsúlyozza a matematikai módszer fontosságát. Cikkében Parin akadé­mikus felveti azt a gondo­latot is, hogy a nagyon hosszú ideig tartó csillag­közi űrutazások során eset­leg alacsony testhőmérsék­leten mesterségesen altat­nák a kozmonautákat. Békés célú rakéta A korábban használt ku­tató léggömbök legfeljebb 20—30 km magasságig emelkedhettek fel, a raké­ták segítségével fellőtt mű­szerek viszont a sokkal ma­gasabban húzódó rétegek fizikai paramétereiről is tá­jékoztatást nyújtanak. A szovjet gyártmányú kétlépcsős meteorológiai rakéta 100 km-re képes el­távolodni a Földtől, de van olyan típus is, amely 200 km magasra emelkedhet. E rakéták a nemzetközi tudo­mányos együttműködés szá­mára is rendelkezésre áll­nak, a közelmúltban pél­dául francia műszerekét tartalmazó tartályokat jut­tattak fel velük 170—200 km magasságba. Az űrhajózás jövője Az APN tudósítója a következő kérdést tette fel a világűrben kétszer is járt Vlagyimir Satalov és Alekszej Je- liszelejev szovjet űrha­jósnak: hogyan képzelik el az űrhajózás közeli jö­vőjét. — Mielőtt a jövőbe néznénk — mondja Sata­lov — alkossunk fogal­mat az űrhajózás jelenle­gi állapotáról. Nézetem szerint a fejlődés követ-' kező fő irányzatai figyel­hetők meg: — Pilóta nélküli kozmi­kus repülőtestek népgaz­dasági felhasználása a gyakorlatban; — A Föld körüli és a Nap körüli térségek a nap­rendszer bolygóinak ta­nulmányozása kozmikus készülékekkel és más tu­dományos kísérletek; — Pilóta által vezetett űrhajók indítása Föld kö­rüli pályákra, huzamos ideig működő tudomá­nyos állomások és bázi­sok megteremtése a nagy­távolsági űrrepülések szolgálatában. — Ember által vezetett kozmikus testek indítása a Hold és a naprendszer bolygóinak tanulmányo­zására; — Úgy gondolom, hogy az űrhajózás a jövőben is ezekben az irányokban fog fejlődni. Sejtve a to­vábbi kérdéseket, nyom­ban rá is térek a Szov­jetunió és az Egyesült Államok programszerű, pilóták által vezetett re­püléseire. — Az első szakaszban ezek a programok meg­lehetősen közel álltak egymáshoz és az USA lényegében ismételte a szovjet programot. Ma azonban bizonyos eltérés észlelhető. A mi véle­ményünk az, hogy az em­bernek egyelőre még sok munkája akad a Föld kö­rüli űrben. Tudományos és népgazdasági szem­pontból még az sincs kel­lően kihasználva. — Azt hiszem, hogy ma a legértékesebb fel­adat: huzamos ideig mű­ködő Föld körüli kutató és tudományos állomások létrehozása. Természete­sen ezeken az állomáso­kon kezdetben csak ke­vés ember lesz. Később a pályán külön részekből akár egész kozmikus la­boratóriumok szerelhetők össze, amelyekben több tucat ember dolgozhat. — Azt hiszem, hogy amit Satalov kollégám megjósolt — mondja Je­liszejev — az műszaki­lag tökéletesen kivitelez­hető. Az egész világűr egy ideális laboratórium. Lehet „benne” tanulmá­nyozni a plazmafizikát, a nagy energiájú részecské­ket, amit földi részecske- gyorsítókon még nem le­het, ellenőrizhetik a vi­szonylagosság elméletének egyes tételeit, a vonzó­erőt stb. A Mars tanulmányozá­sa közelítő, vagy bolygó­körüli pályákról, majd pe­dig leszálló berendezé­sekkel, biztosítja az em­ber számára a szükséges ismereteket, adatokat a pilóta által vezetett re­pülések esetére. Ilyen űr­hajók más bolygóra is indulnak. Ennek a kuta­tásnak elsősorban az a célja, hogy felfedezzük a földöntúli életet. A bio­lógiai aktivitás bármi­lyen formájának tanul­mányozása lehetővé te­szi, hogy rendkívül fon­tos ismereteket szerez­zünk az élet keletkezésé­nek általános megértésé­hez. Ide tartozik még a naprendszer keletkezésé­nek és evolúciójának megismerése is. A hetvenes évek vé­gén a Jupiter, a Satur- nus, az Uránus, a Neptu­nus és Pluto állása olyan lesz, hogy egyetlen koz­mikus test berepülheti a Nap néhány bolygóját és értékes adatokat sugá­rozhat a Földre. A boly­gók ilyen kedvező állása ritka jelenség és nem ki­zárt, hogy a tudósok él­nek ig ezzel az alkalom­mal. Sok a tennivaló a Hold tanulmányozása te­rén is. Az amerikaiak holdraszállása sok talá­lós kérdést adott fel. Űj hipotézisek keletkeztek a Hold keletkezéséről és szerkezetéről. Például, miért más a talajössze­tétel különböző helyekén és így tovább. Az űrkutatás jö­ví Je feltétlenül befolyá­solja majd az emberiség általános haladását, fej­lődését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom