Petőfi Népe, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-17 / 140. szám
8. oldal 1970. Június 17, szerda Kereskedelem, mai módon „A harmadik ötéves terv célja... a nemzeti jövedelem emelése azért, hogy rendszeresen tovább növekedjék a lakosság anyagi fogyasztása... Mindinkább általánossá kell hogy váljék a vállalatok közötti közvetlen kapcsolat...“ (Részlet Kádár elvtársnak az MSZMP IX. kongresszusán elhangzott beszédéből.) kívül Amikor elkezdjük a beszélgetést Sohajda Ferenccel, a Kiváló címet többször is elnyert Bács-Kis- kun megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatójával, mindketten megállapítjuk, hogy napjaink kereskedelmének elemzése semmiképp sem nélkülözhet bizonyos távlatokra, történelmi előzményekre való visszapillantást Olyasmi ez, mint amikor a versenyző egy gondolatnyira maga mögé tekint, felmérve előnyét, esélyeit, hogy azután újult erővel vethesse magát a küzdelembe. — Ha magyaráznunk kellene a mai fiataloknak, vagy bárkinek, aki abban az időben nem élt, a háborút követő napok, hónapok zűrzavarát, nélkülözéseit, áruhiányát, szinte alig hinnének nekünk — kezdi az igazgató. — S a kereskedelmi ellátás nehézségei később is, még hosszú éveken át árnyékként kísértek bennünket. Infláció, jegyrendszer, az 50-es évek túlkapásai, s mindeme körülmények közt igazságos, méltányos elosztásra törekedni ... nem volt köny- nyű! A maszek boltok, amelyeket örököltünk, nélkülöztek minden elemi higiéniát, bennük gondolni sem lehetett a szó mai értelmében vett kulturált árusításra. S a beszélgetés során egy nehéz korszak sokszor súlyosan elhatározó döntései is szóba kerülnek. Olyanok, amelyekben egyéni és közérdek közt kellett rangsort teremteni. Mint például annál az esetnél, mikor a töltelékáru és a tejtermék egyaránt hiánycikk számba ment. Valahol a Dunántúlon a vállalat emberei „felfedeztek” egy üzemet, amely hajlandó volt szállítani. Igenéin, de költségtúllépés fenyegetett Választani kellett: a dolgozó nép élelmezése és a vállalati vezetők prémiuma közt. Végül is a társadalmi érdek győzött. — A kereskedelem igen érzékeny barométer. Jelzi a közhangulatot, gyorsan és pontosan reagál az eseményekre. Ehhez igazodni, a követelményekkel lépést tartani, azonnal és helyesen dönteni, s a feladatot jól végrehajtani: ez sem jelentéktelen politikai munka! — Milyen változásokkal járt a gazdaságirányítás reformja vállalatuk életében? — Mi, különböző bátor intézkedésekkel, mondhatni, kissé elébe is mentünk a reformnak. Így például boltvezetőink már korábban is széles körű döntési joggal rendelkeztek, a profilba vágó cikkek megrendelését saját hatáskörükben, önállóan intézték. A vállalati belső mechanizmus már automatikusan ellenőrzi a folyamatos ellátást, s ami a fő: az árszintnek a párt és kormány határozata szellemében normális keretek közt tartását Változatlan feladatunknak tartjuk a munkáslakta kerületek fokozott ellátását; az új lakótelepeken korszerű boltegységek létesítését Persze, a, korszerűség fogalma rohamosan változik. Tíz éve még forradalmi újításnak tűnt egy hűtőszekrény, ma pedig már egyike a legtermészetesebb követelményeknek. Nagy súlyt, helyezünk a tanulóképzésre is, amely a legjobban felszerelt boltjainkban folyik. Már eleve a szó jó értelmében vett igényességre hevéljük - a fiatalokat, amit további munkájuk során a vevők érdekében kamatoztathatnak. — Végezetül tegyünk még néhány jellemző vonást napjaink kereskedelmének megváltozott arculatához. — A gazdasági Set felgyorsult üteme nem tűr kényelmet, tétovázást Ä múltban a közvetítő kereskedelem útján beszerzett árukat forgalmaztunk. Ma már egyre több cikk beszerzésére közvetlen módon kerül sor. A szerződésmegkötése, a feltételekben való megállapodás, az esetleges áringadozással együtt járó kockázatvállalás — kétségokos megfontolást, célszerű körültekintést igényel. De megéri! — A további tervek? — Áruforgalmunkat úgy bonyolítani, hogy szerény haszonkulccsal, de nagyobb forgalom elérésével tudjuk biztosítani a vállalat jövedelmezőségét. Magától értetődő törekvésünk, hogy az alacsony jövedelmű dolgozók által keresett árucikkek rendszeresen és folyamatosan raktáron legyenek boltjainkban. Ennek a továbbfejlesztése az úgynevezett típuscsomag-akciónk. Hosz- szabb távon felmérjük, melyek a háziasszony által leggyakrabban keresett cikkek. Az ezekből összeállított csomagokban a vevő együtt találja az általa legjobban kedvelt és legtöbbször használt áruféléket. Törekszünk a kínálat további növelésére és a szolgáltatások körének bővítésére. • Az igazgatói iroda falán ízléses faburkolat fut körbe. Csak később derül ki, hogy ennek komoly gyakorlati haszna is van. Szinte „varázsütésre” tűnnek elő a burkolat mögül a vállalat életét, tevékenységét bmutató táblák, grafikonok, statisztikák. Ezek néhány adata feltétlenül papírra kívánkozik. Az 1965. évi 338 millió helyett az idén 570 millió forintos forgalmat terveznek, s 1975- re ez utóbbit is majdhogynem 200 millióval kívánják túlszárnyalni. Tíz év vonatkozásában ez 224 százalék „felfutást” jelent. A dolgozógárda is csaknem megkétszereződik addigra. A BÉK-nek most 204 boltja vari, 16 ezer négyzetméter alapterülettel. Ez is jócskán bővül majd az elkövetkező öt évben. Sohajda Ferenc igazgatót néhány hete tüntették ki a Munka Érdemrend arany fokozatával. Külön portrét érdemelne ez alkalomból, de amikor róla kérdezősködünk, mértéktartó szűkszavúságba csap át. — Nehéz örökséget vettem át, mégis örültem ennek. A jót ugyanis nehéz tovább fokozni, de a nehézségeken úrrá lenni: hálás feladat. S ez, úgy érzem, sikerült. A vállalati eredmények is emellett bizonyítanak. J. T. TÖRVÉNYKÖNYV A nők helyzetéről Mint ismeretes, az MSZMP Központi Bizottsága 1970. február 18—19—i »lésén megvizsgálta a nők politikai, gazdasági és szociális helyzetét, s irányelveket állapított meg a nők munkahelyi munkafeltételeinek, szociális helyzetének, valamint életkörülményeinek megjavítására. Ezek megvalósítása érdekében jött létre a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány 1013/1970. (V. 10.) számú határozata, amelynek vázlatos ismertetését adjuk. A határozat többek között kimondja: A vállalatok, az intézmények és a szövetkezetek vezetői felelősek annak az alkotmányos alapelvnek a vezetésük alatt álló szervnél történő megvalósításáért és biztosításáért, hogy a nőik egyenlő értékű munkáért a férfiakkal egyenlő munkabért kapjanak. A vezetők a helyi szakszervezeti szervek bevonásával vizsgálják és elemezzék a vezetésük alatt álló szervezetnél fennálló helyzetet, dolgozzák ki a szükséges intézkedéseket és azok végrehajtásának ütemtervét. A vezetői munkakörök betöltésénél figyelemmel kell. lenni arra, hogy megfelelő vezetői képességgel rendelkező nők ne kerüljenek a férfiaknál hátrányosabb helyzetbe. Különös figyelmet kell fordítani ennek az elvnek a megvalósítására azokban az ágazatokban, amelyek túlnyomó részt női munkaerőt foglalkoztatnak, így különösen a művelődés, az egészségügy és a belkereskedelem területén. Az oktatási rendszer továbbfejlesztésénél figyelemmel kell lenni a nők helyzetére és fokozottabb megterhelésére és ezért a középfokú oktatás és a szakoktatás megszervezésével, valamint kedvezmények juttatásával is elő kell segíteni a női dolgozóknak a továbbképzésben való fokozottabb bevonását. Meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy a továbbtanuló családos anyák szakképzése, illetve átképzése munkaidőben történjék. A túlnyomórészt nőket foglalkoztató ágazatokban (textil, ruházat, bőr, élelmiszer, kereskedelem stb.) a bérszínvonal viszonylag alacsonyabb. Ezt a helyzetet fokozatosan meg kell javítani. A negyedik ötéves tervben törekedni kell az óvodák, az iskolai napközi otthonok és az iskolai étkeztetés eddiginél gyorsabb ütemű fejlesztésére. A vállalatok és szövetkezetek lehetőségeikhez képest anyaMEGJEGYZÉSEK Jégbehűtye vagy — Hol szórakozzanak forralva?... a bajaiak Jó órában legyen mondva: a csaknem félesztendős tél után úgy tűnik, hogy végre most, június vége felé kezd az időjárás — májusi hangulatot ölteni. Olykor-olykor már az ingujjban való közlekedés sem megy fenegyerekeske- dés számba, s mint hallottam, a Balaton hőfoka is meghaladta vasárnap a 20 fokot. Ilyen körülmények közt, gondolom, bátran szolgálhat témául az üdítő ital, mint olyan. Bár sajnálattal kell hozzátenném, hogy imitt-amott a szó szoros értelmében csak mint téma kerülhet szóba, mint olyan téma, amely egyáltalán nem hever nemhogy az utcán, de még ott sem, ahol hevernie illenék; a vendéglátó egységek polcain ... A megyeszékhely egyik központi fekvésű büféjében például, ahol konyaktól ginig, unicumtól hubertusig gazdag kollekcióban dúskálhat az emberfia — hűsít, S-mbit vagy valami hasonlót kértem. — Sajnos, nem tartunk. Annyira meleg a helyiség, hogy nálunk pillanatok alatt tönkremenne, felforrna kánikulában az ilyesmi. A másik helyen már valamivel jobban jártam: — Jó, jégbehűtött üdítő italt kérek! — Vanni van ugyan, de csak raktári hőmérsékleten tudnám adni... Azt viszont már több ízben keservesen megtapasztaltuk, mi is az a raktári hőmérséklet: közbeeső árnyalat, valahol a húsleves és az állott mosdóvíz között. Ne tartsanak ünneprontónak, s azt se hánytorgassák fel, hogy külföldi példával vagyok kénytelen előhozakodni. Tavaly nyáron az NDK-ban járván, útitársammal leesett állal, de annál megelégedettebben állapítottuk meg, hogy mindent hűtenek, ami csak a felfrissülés céljait szolgálja Sőt, nemcsak a kifejezetten üdítő jellegű italokat, de urambocsá, még a gin-, vodkaféléket is. És egyiknek sem válik ártalmára ez a következetes hibemálás, amellyel nemcsak a fővárosban, de a német vidék nem éppen luxuskategóriába sorolt helységeiben is lépten-nyomon találkoztunk. Elkerülendő a maximalizmus bűnébe esést, csupán annyit szeretnék kérni: nálunk ezúttal tekintsünk még el a törkölypálinka és a Marine Dry Gin általános, össznépi hűtésétől (habár a példa nyugodtan másolható lenne...). Vigyük viszont keresztül, amit vendéglátó szakmánk már oly régóta hangoztat, ígér és tűz célként maga elé: legalább a valóban üdítő italok hűtését, s legalább bizonyos osztályú, kategóriájú egységekben biztosítsuk. De azt aztán pardon nélkül, rendszeresen, a melegebb évszakok minden napján és órájában. Bízva abban, hogy a vendég is „jóllakik”, és a haszon is megmarad. Még ilyen ^áldozat’’ árán is! Megírtuk már, hogy Baján szemetesek az utcák, hogy az autóbusz-váróterem szűk és piszkos, hogy a művésztelep kívül, belül elhanyagolt és szóvá tettük a művelődési központban uralkodó áldatlan állapotokat is. Megírtuk, hogy az igényesek, a művelődni akarók lassan nem tudnak hova menni. És azok, akik szórakozni akarnak? Akik meghitt, szép környezetben, esetleg romantikát, jó hangulatot keresve szeretnének néhány órát eltölteni zeneszó mellett vagy anélkül? Azok hova menjenek Baján? Egy értelmiségi azt mondta: ő átruccan a csávolyl Nádas-ba Más valaki Bátaszéket, Érsekcsanádot nevezte meg. Olyan is volt, aki arra a kérdésemre, hol tölthetne el a magamfajta idegen egy kellemes órát, a maszek lángossütőt említette. (Nem szeretem a lángost.) Megint más valaki a Sugovic-partról szólt. (Rendetlen, elhanyagolt: lehangoló látvány.) Hova menjenek hát, hol szórakozzanak az igényesebb bajaiak? A fiatalok például? Vagy az értelmiségiek? Megnéztem néhány helyet a belvárosban. íme az „eredmény”. A művelődési központban van a Klub presszó. Valamikor modemnek számított vidéki viszonylatban. Most rettenetesen lehangoló. Lekopott a festék az ajtókról, foltos, piszkos falak. Legalább ezer éves vaskályha. Kopott székek. A Belvárosi cukrászda. Már kívülről lehangoló látványt nyújt az ország egyik legszebb főterén. Szakadt, lyukas, rongyos függönyök, piszkos fal, pókháló (!). Igyekszem gyorsan kifelé. Nem messze innen, az Eötvös utcában van az önkiszolgáló büfé. Valamikor, úgy tizenöt évvel ezelőtt szép, egyéni hangulatot árasztó cukrászda volt ez. Most fáj látni, mi lett belőle. Nevetséges a műmárvány oszlop és a farostlemezfal ellentéte. Repedt falak. Minek soroljam? Baján egyetlen korszerű vendéglátóipari szórakozóhely sincs, a Duna Szálló étterme kivételével, amelyik legalább tiszta. Felmerül a kérdés: ahogyan a bajaiak kereskedelmüket, üzlethálózatukat képesek voltak korszerűsíteni, ugyanúgy* vagy legalább részben, miért nem törődnek vendéglátóiparukkal? Miért nem veszik figyelembe jobban a lakosság igényeit? Többek között az esztétikailag kifogástalan környezettel szemben támasztott igényeket? —a —r gi eszközök átengedésével támogassák és segítsék elő a tanácsokat terhelő e feladatok hatékony megvalósítását. Az óvodákat és bölcsődéket fenntartó szervek vezetői kötelesek gondoskodni arról, hogy az egyedülálló nők gyermekeinek bölcsődékbe és óvodákba váló felvételét maximálisan biztosítsák és számukra a szociális körülményektől függően a legnagyobb kedvezményeket nyújtsák. E rendelkezés végrehajtását a területileg illetékes tanácsi szervek kísérjék figyelemmel és ellenőrizzék — intézkedik többek között az említett kormányhatározat. Ebédjuttatás, illetve -megváltás A szakmunkásképzésről szóló 1969. évi VI. törvény végrehajtása tárgyában kiadott 13/1969. (XII. 30.) Mü. M. számú rendelet 120. szakaszának (3) bekezdését többen helytelenül értelmezték, mint az a Munkaügyi Minisztériumhoz érkezett számos levélből kitűnik. Ezért a minisztérium az egységes jogalkalmazás biztosítása érdekében az alábbiak szerint tájékoztat, a Munkaügyi Közlöny idei 17—18-as számában (az említett 120. szakasz harmadik bekezdése a térítések és juttatások folyósításának idejéről szólj. A vállalatok — ide értve a magánmunkáltatókat is — a szakmunkásképzésről szóló 1969. évi VI. törvény 16. paragrafusának (2), valamint az ezt végrehajtó 13/1969. (XII. 30.) Mü. M. számú rendelet 56. paragrafusának (1) bekezdésében előírt ebédet 1970. január 1-től természetben kötelesek valamennyi (I., II. és III. éves) náluk oktatott szakmunkástanulóknak biztosítani. Amennyiben az ebéd természetben történő biztosítására saját konyhán vagy előfizetése«. rendszerben Varga Mihály nincs lehetőség, a tanulót foglalkoztató szerv az ebédet pénzben köteles megváltani. Az ebédmegváltás — csakúgy, mint a természetben kiszolgáltatott ebéd — 1970. január 1. napjától illeti meg a tanulót. A tanulók a természetben kiszolgáltatott ebédért térítést fizetnek. A már jelenleg is tanulóvisjjonyban állók tanulmányaik befejezéséig az ebédtérítést még a korábbi rendelkezések szerint fizetik. Ennek mértéke: az I. éveseknél 50 fillér, a II. éveseknél 1,— forint, a III. éveseknél 1,50 forint ebédenként. Az 1970. szeptember 1-től felvett szakmunkástanulók azonban már — a végrehajtási rendelet 5. számú mellékletében meghatározott egységes — egyforintos ebédtérítési díjat fogják fizetni. Nem kell ebédtérítési díjat fizetnie annak a tanulónak, aki a kedvezményes ebédet nem természetben kapja, hanem azt pénzben váltják meg részérs, G. S.
