Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-10 / 108. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! MAGYAR S 2 O C TAL IS T A' MŰM KAS PÁRT 8 Á C S'- K IS K UJ+- M E GJ E I BIZOTTSÁGÁNAK .‘NÁPIL’aPJA XXV. évi, 108. szám 1970. májas 10. VASÁRNAP Ára: 1 forint A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány együttes ülésének határozata a lakásépítés fejlesztésére, a lakáselosztás és a lakbérek új rendszerére Mint ismeretes, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar forradalmi mun- ; kás-paraszt kormány 1970. április 16-án együttes ülést tartott és úgy döntött, hogy a lakásépítés, -elosztás és -fenntartás kérdéseit rendező állásfoglalást e hónapban nyilvánosságra kell hozni, valamint az állami intézkedésekről tájékoztatást kell adni. , Az alábbiakban közöljük az együttes ülés határozatát. A Központi Bizottság és a I kormány megvizsgálta dől- | gozó népünk lakáshelyzetét,1 a jövőbeni fejlődés irányát, feltételeit és anyagi forrásait. A vizsgálatokból és tanácskozásokból arra a j végkövetkeztetésre jut, i hogy a tervszerű fejlődés | érdekében a közeli jövőben újonnan, komplex módon j kell szabályozni a lakás- j építést, a lakáselosztást és a lakásalappal való gazdálkodást. A Szakszervezetek Országos Tanácsának véleményét, valamint a budapesti és megyei pártós tanács végrehajtó bizottságokkal, a társadalmi és állami szervekkel folytatott széles körű konzultáció tapasztalatait figyelembe véve határozza meg a szükséges tennivalókat. A Központi Bizottság és a kormány megállapítja, hogy a lakáshelyzet hazánkban javuló. Az elmúlt két évtizedben, 1950 és 1970 között egymillió új lakás épült, a családoknak majdnem egyharmada költözött új lakásba, csökkent a lakások zsúfoltsága, kedvezőbb a lakásállomány minőségi összetétele, fél- szereltségi szintje. A lakások összmennyisége azonban ma is elmarad a lakásigények mögött. Részint még mindig jelentkezik a hatása azoknak az éveknek, amikor nem folyt érdemleges lakásépítés, a háborús időkben és a helyreállítási időszakban, továbbá a szocialista építés első éveiben, amikor a termelő beruházások elsőbbséget élveztek a lakásépítéssel szemben is. Részint pedig a reáljövedelmek viszonylag gyors növekedésének hatására az adott elosztási rendszerben gyorsan nőnek a pótlólagosan jelentkező új lakásigények. 1957 óta a gazdasági fejlesztésben nagyobb szerepet kap a lakásépítés, növekszik az állami befektetés es bővülnek a források ? lakosság anyagi eszközéinek bekapcsolásával. így jóváhagyásra kerülhetett az 1961—.1975. évekre szóló 15 éves terv .egymillió új lakás felépítésére. Ez a terv megvalósulóban van. 1975-ig megépül a 15 éves lakásépítési programban kitűzött egymillió lakás, ettől azonban nem várhatjuk az igények teljes kielégítését. mert közben a városiasodás folyamata is felgyorsult és a városokban a lakásépítés nem növekszik a lakásigények teljes kielégítésének mértékéig. Reálisan kell számolni azzal, hogy á lakáskérdés teljes megoldása a számítottnál hosszabb idő alatt — a népgazdaság fejlődésével összhangban — lehetséges. A mai elemzések és tapasztalatok azt mutatják, hogy a lakásépítés és elosztás adott rendszerét tovább kell fejleszteni, bizonyos rész.eit pedig gyökeresen meg kell változtatni ahhoz, hogy a mainál gyorsabban haladhassunk az igények kielégítésének irányába. A lakásépítés és elosztás mai rendszerének legfőbb problémája az, hogy a jelentős lakásépítés ellenére rendszeresen újratermelődik a lakáshiány, ez fékezi bizonyos rétegek szociális helyzetének javulását és negatívan hat á népszaporulatra. Az állandósult lakáshiány körülményei között kialakultak az elosztásban, a fenntartásban a „hiánygazdálkodás’’ jellegzetességei, a bürokrácia, az állam és a lakosság gazdasági ellenérdekeltsége, s ezek a politikai elégedetlenségnek is táptalajt nyújtanak., A helyzeten úgy -kell változtatni, hogy reálisan szembenézünk a tényekkel .és. megoldjuk az arra. érett, problémákat.. A fő .problémák a. gyakorlatban a következőkben jelentkeznek: — A nemzeti jövedelem, s azon belül a beruházási eszközök növekedéséhez képest egyene'lenül alakult, egyes években elmaradt a lakásépítésre fordít;!' állami eszközök növekedése, s ez különösen a városi lakásépítést fékezi; — A lakosság jövedelmi viszonyai lehetővé teszik a családok nagy részének fokozódó részvételét a lakáskérdés megoldásában, de a lakossági erőforrások bevonása ez ideig csak a magán-lakásépítésben megoldott, az állami és szövetkezeti lakásépítésben elmarad a lehetőségektől, s ez is fékezi az építés ütemét; — A lakásépítés és elosztás, valamint a fenntartás jelenlegi rendszere a társadalmi egyenlőség és igazságosság szempontjából széles körben vitatott. Aránytalan a lakosság különböző rétegeinek tehervállalása. Egyes családok ingyen jutnak olcsó bérű lakáshoz, míg mások lakásépítéssel, illetve vásárlással jelentős terheket vállalnak ; — A lakásforgalom és a lakáscsere mai rendszere" korszerűtlen, nem ösztönözi' a lakáscserére, s ezzel, hiányteremtő tényezővé válik. Hiányzik a lakásbérlet, értékének elismerése. Egyes családok több lakással is rendelkeznek. A béVlok nem érdekeltek a • lakásalap megfelelő kihasználásában, a lakástartalékok felsza bad í tásá ban; — A lákásellátás támogatási rendszerében nem jutnak kellően érvényre a párt szociálpolitikai elvei. A lakásépítéssel és vásárlással összefüggő kedvezmények nincsenek helyes elvi alapon rendezve, az elosztásnál nem veszik figyelembe a tényleges rászorultságot. Az állami dotáció az építési formához és a lakás méretéhez kapcsolódik; — Nem biztosítottak a lakásalapban megtestesülő nemzeti vagyon állagának fenntartásához szükséges közgazdasági feltételek. A lakbér a legszükségesebb fenntartási munkálatokra sem elegendő, és az egyre fokozódó fenntartási célú dotáció más területekről — így a lakásépítéstől — von el jelentős eszközöket. E főbb problémákat a lakásépítés és elosztás, a támogatás, valamint a fenntartás és a lakbérek rendszerének új elveken. alapuló, komplex . rendezésével kell megoldani. Olyan I gazdaságpolitikai feltételek I kialakítása szükséges, ame- j lyek a lakáskérdés megöl- j dásában fokozott érdekelt- j séget teremtenek mind az állam, mind a lakosság oldaláról. A lakáshelyzet jövőbeni 1 vitását, az új módszerek bevezetését a párt élet-1 színvonal poétikájával összhangban, vagyis az1 életszínvonal, további emelésének közepette kell elvégezni. A munka szerinti elosztás elvével összhangban kell elérni, hogy minden állampolgár lakásigényének, anyagi teherbíró- képességének megfelelően vállaljon részt a lakásépítés és fenntartás költségeiből. ~ > ' Az állami és magánlakás- építés növelésével elő kell segíteni ,. az ellátás és az igények közötti feszültségek csökkentését, a fennálló társadalmi és szociális problémák megoldását. Ennek érdekében növelni kell a központi költségvetés lakásépítésre fordítandó eszközeit, egyidejűleg fokozni kell a tanácsok saját, valamint a vállalatok és a lakosság erőforrásainak bevonását a lakáskér- dés megoldásába. Biztosítani kell a meglevő lakásvagyon állagának fenntartását és az ehhez szükséges műszaki-gazdasági háttér megteremtését. A lakásellátásban a terhek arányosabbá tételénél, a kedvezmények tekintetében nagyobb szerepet kell biztosítani a szociálpolitikai szempontoknak. Kifejezésre kell juttatni, hogy a kedvezmény alapja elsősorban á család nagysága: a gyermekek és eltartottak (keresőképtelenek) száma, a családalapítö fiatal házasok, továbbá a nyugdíjasok és a ’csökkent munkaképességűek támogatása. Egységes elvek alapján rendezni kell a lakbéreket. Elvi alapnak kell tekinteni, hogy a lakbérbevételek fedezzék, vagy közelítsék meg a lakóépületek fenn(Folytatás a 3. oldalon.) Édesanyák köszöntése 4 gyerekek nagy izgalommal készültek a mai nap- ra, számolgatták a külön erre a célra megtakarított pénzüket, hogy a virág mellett még mire is telik belőle, a kisebbek alkalmi verseket magoltak, a nagyobbak, a kamaszok és bakfisok különféle fogadalmakon törték a fejüket és feltűnően jól viselkedtek. A legnagyobbak pedig, a felnőttek, akik a társadalom derékhadát teszik ki, a köszöntő mellett komoly gondolatokkal foglalkoztak. Ezek között is a legfontosabbal, nevezetesen, hogy megbecsüljük-e kellőképpen az anyaságot, megkapják-e az anyák azt a társadalmi támogatást, amely megilleti őket? ■— Jlfás országokhoz képest akár teljes mértékig is "*■ elégedettek lehetünk, hiszen állami úton sok kivételes kedvezményben részesülnek az anyák, különösen a dolgozó anyák. Munkahelyi kedvezményeket kapnak, rendelkezések egész sora védi érdekeiket, többször emelték a. családi pótlék összegét és a fizetett szülési szabadság időtartamát, a gyermekgondozási segély rendszerének megteremtésével pedig szerény, de szabályszerű fizetést kapnak az államtól- azért, hogy gyermeküket hároméves koráig otthon nevelhessék, a pótolhatatlan anyai szeietet melegében: Ezzel a lehetőséggel, amelyhez hasonlót nálunk gazdagabb országokban sem ismerünk, nagyon sok dolgozó anya élt és él, időlegesen felhagy a gyári vagy hivatali munkájával, eredeti foglalkozásával, hivatásával egy másik hivatás kedvéért. Mert a szülők tudják a legjobban, hogy mennyire hivatás az anyaság, egész embert követelő, a testi és szellemi energiákat lekötő, kimerítő elfoglaltság, persze azt is mondhatnánk erre, hogy az anyaságot * nem lehet pénzzel megfizetni. Ez igaz. De ki vitathatná, hogy pénzzel is támogatni kell mindazokat, akik vállalták az anyaság, az utódnevelés egyébként megfizethetetlen misszióját. A szocialista állam magas mércét állított magának az anyákról és különösen a dolgozó anyákról való gondoskodásban. Ezért nem azzal törődünk, hogy másutt esetleg nehezebb helyzetben nevelik gyermeküket az édesanyák, hanem keressük a módokat: miben tehetünk még többet az anyákért, miképpen szélesíthetjük tovább jogos kívánságaik körét. pbben a tudatban kívánjuk minden édesanyának, ^ hogy lelje örömét gyermekében, kerülje el a házat a betegség, legyen otthonos a családban a jólét és a boldogság.
