Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-19 / 115. szám
4. oldal 1970. május 19, kedd Borbási tanulságok /. Szanálás után — Nyolc évvel ezelőtt már kiérdemeltük az ország legrosszabb termelő- szövetkezete nem éppen kitüntető címét. És most újból jogot formálhatunk erre a „rangra”. Keserűen hangzó megállapítás ez a kecskeméti Vörös Csillag Tsz egyik vezetőségi tagjának a szájából. A mérleghiány 1970 tavaszán; tíz és fél millió forint. — Ide jutottunk— mutat ki az ablakon a fiatal megbízott elnök, Németh Zoltán, amikor végre megérkezik az üzemanyagszállító tartálykocsi. — Napok óta kiszikkadt porlasztóval állnak a gépek, gázolaj hiánya miatt. Csak úgy tudtunk üzemanyagot venni, hogy eladtuk az elnöki használatra vásárolt gépkocsit. Nem nagyon sajnálom, elég ócska volt már. Május második hetében még száz és száz holdak vannak szántatlanul, parlagon a borbási határrészen. A bomba becsapódott... A megyei tanács vb-ülé- se elé terjesztett jelentés megállapítja; „... a veszteségek egy része már a korábbi években keletkezett, de azokat a szövetkezet nem mutatta ki, mert az 1968. évi zárszámadási mérlegében egymillió 843 ezer forint önbeszámítást eszközölt, továbbá felvett kétmillió 198 ezer forint forgóalaphitelt, azért, hogy az egymillió 307 ezer forint kiegészítő részesedést ki tudja fizetni.” Magyarul ez annyit jelent, hogy a gazdálkodás egyensúlya már két évvel ezelőtt inogni kezdett, ám mindenáron a szilárdság Ez, ideig-óráig sikerült is. A szövetkezeti gazdálkodás már jócskán a lejtőn volt, de ahelyett, hogy a folyamatot megállítani igyekeztek volna, a pénzügyi szemfényvesztés tükrében úgy tűnt, hogy változatlanul felfelé haladnak. Töretlenül, az „átmeneti” kudarcok ellenére is. Ezért aztán csak a múlt év zárszámadásánál észlelték a „fejreállást”. Amikor már késő volt... Ügy tűnt, mintha bomba csapott volna le Borbáson. Mert még tavaly ősszel is csak 3,5 milliós hiányt jeleztek. Ezt még „el lehetett volna simítani”. De 10,5 milliót már nem lehet „lenyelni”. És a zárszámadás után kiszállt Borbásra a szanálási bizottság. Március 20-án összeállította a jelentését. Április 17-én összevont vezetőségi ülés és párttaggyűlés. ördögh István elnök bejelenti lemondását. Tisztségét nyolc éven át látta el. Gyenessei János főkönyvelő — 12 éven át volt ebben a beosztásban — helyettesi funkcióba kéri magát. Elkeseredett hangulat Még ugyanaznap közgyűlést is tartanak, a tagság az elnök lemondását, illetve a főkönyvelő alacsonyabb beosztásba történt áthelyezését elfogadja. A jegyzőkönyvek szerint a tagság hangulata — elkeseredett. Főleg a veszteségek miatt visszatartott, ki nem fizetett 20 százalékos részesedés miatt. Érdemes a felszólalások témáira is odafigyelni; „Az ellenőrző bizottságnak jobban kellett volna tevékenykednie, hogy idejében észleljük a bajokat!” „A segédüzemben dollátszatának a megőrzésére gozók nagy prémiumokat törekedtek. ' kaptak, a szántóföldi munkások, a tsz-gazdák pedig alig keresték meg a havi 1200—1300 forintot.” „Miért van még most is az, hogy a tagok csak úgy kapnak háztáji legelőt, ha cukorrépát is vállalnak, százalékosra?” „Kevés a vezetőségi ülés, meg a közgyűlés is. Többször össze kell jönnünk, hogy megbeszéljük, hol is tartunk.” A közgyűlés a szanálási bizottság határozatát, annak megállapításaival együtt, elfogadta, s közeli feladatul kitűzte az új vezetőség megválasztását. Felborult egyensúly De hát mik is voltak a szanálási bizottság megállapításai? A kalászosok átlagtermése tavaly észrevehetően csökkent. Csak ebből egymilliós kiesés származott. Az ok alapvetően a géppark műszaki állapota fokozódó rosszabbodásának tulajdonítható —, fejlesztés ugyanis nem történt. Igaz, többlettermést értek el cukorrépából és a kukoricából, ám az utóbbi csak a takarmányalap növekedésében mutatkozott. A 130 holdas zöldborsótáblán 8 mázsás átlagot terveztek, — elértek 1,7-et. Első ízben próbálkoztak ezzel a növénnyel. Ezt a kiesést a gyümölcsből elért 30 vagonos többlettermés sem ellensúlyozta. Későn ültették ki a zöldpaprikát —, az ebből származó kár félmilliós volt. Megoldatlan a talajerőpótlás, egy évben a területnek csak 12 százalékára jut szervestrágya. Már ennyiből is látható, hogy a kiadások és a bevételek optimális egyensúlya ugyancsak felborult. Ám a közgazdasági hazárdjáték ezeknél szélsőségesebb eseteket is produklát. Ami hitelképességünket adja... Gondolatok egy külföldi bankhitelről Számok. A magyar gyógyszeripar reális tervei 1975-re: a jelenlegi gyógyszerexportot megkétszerezik. A tavalyi 120 millió rubelről — a szocialista országokba irányuló kivitelünk — 260-ra, a 21 millió dolláros bevételünk pedig ezen iparágban háromszorosára növekszik. Ha még azt is mellétesz- szük, hogy a gyógyszer- ipar a jelenlegi külkereskedelmi forgalomból hat százalékkal részesedik, akkor még inkább érthetővé válik, hogy az iparág korszerűsítése, a termelés technológiájának növelése mennyire fontos az egész népgazdaság szempontjából. Nem kell különösen bizonygatnunk a magyar gyógyszerek jó hírnevét, hiszen az egy lakosra számított termelés szempontjából az ötödik, export tekintetében a második helyen állunk a világ ranglistáján. Az egyszer kiharcolt elismerés azonban kötelez! Meg is kell tartani. A gyógyszeripar igényes terve tekintélyes összegű beruházást követel. A nemrégiben nyilvánosságra hozott megállapodás szerint a fejlesztés hazai és külföldi forrásokból történik. A pénzügyi körökben nagy bizalommal rendelkező angol bank — a Bank of London and South America Limited nemzetközi konzorciumot hozott létre és — 30 millió dollár közép- lejáratú hitelt nyújt a magyar gyógyszeripar fejlesztésére. Bár úgy mellékesen azt is megjegyezzük, hogy a kölcsön felhasználása teljesen szabad, semmiféle megkötöttség nem korlátozza. Tulajdonképpen nincs ebben semmi szenzáció — egyszerű gazdasági tény ez a megállapodás, azonban mégis felvet néhány gondolatot. Mindenekelőtt azt, hogy a külföldi bankok az eredeti 25 millós összeget túljegyezték és így kerekedett harmincmillió dollárra a hitel. S a hitel- képesség mögött mindig kell valaminek lenni, ez ugyanis nem elhatározás, vagy hiszékenység kérdése. Ha a hitelt nyújtó vállalkozók névsorát nézzük, akkor már közelebb jutunk a magyarázathoz. Franciák, olaszok, ausztráliai, kanadai és londoni bankok vesznek benne részt, sőt még egy japán bank is. Tehát elsősorban olyan országok pénzügyi képviselői, amelyekkel jelentős — vagy éppen felfelé ívelő, nagy lehetőségeket rejtő — külkereskedelmet folytatunk. Ez esetben tehát már a külföldön eddig megjelent áruink szolgáltatják a garanciát, azt a rideg tényt, hogy a magyar áruk kelendők ezekben az országokban, illetve a világpiacon. Az okos helyre tett pénz — régi igazság — mindig sokszorosan visszafizeti magát. A magyar gyógyszeripar nagyratörő elképzelései a technológia korszerűsítésével, a kutatási eredmények mielőbbi való- raváltásával a régi piacokat meg akarja tartani, sőt, újakkal gyarapítani. A kölcsönkapott 30 millió dollár és az ennek többszörösét jelentő millió forintok sorsa — az iparág sorsa. Ha jól sáfárkodnak a rájuk bízott anyagi erőforrásokkal, akkor — köny- nyedén vissza lehet fizetni a kölcsönt, kamataival együtt és az iparág tevékenysége, a termékek megbízható minősége biztosítja leginkább hitelképességünket is — ez garancia egy sokra képes, sokat ígéj rő iparág jövőjére is. B. J. Az építőbrigád élén tervezőmérnököt alkalmaztak, ugyanakkor kívülállóknak komoly tervezői summákat — 10—20 ezer forintokat — fizettek ki, több esetben is. Ilyen helyzetben csak nagy összegű hitelekkel lehetett létezni, a tavalyi hiteltartozás már megközelítette a 12 milliót. S itt a törlesztési kötelezettség olyan mérvű, amely gátolja a bővített újratermelést, s 2—3 éven át legfeljebb egyszerű eszközpótlásra van csak lehetőség. Költségek hatványozódása A helyzet elemzésében még tovább megy a már idézett megyei jelentés. Alapvető zavarok mutatkoztak a tsz költséggazdálkodásában; egy év alatt a költségszint 19 százalékkal növekedett. Ebben szerepet játszott az is, hogy a pénzügyileg elismerhető bértömegnél jó két és fél millióval fizettek ki többet. Még meredekebb volt a gazdálkodás általános költségeinek az emelkedése: az 1968. évi nem egészen ötmillióról hétmillió 260 ezer forintra „futott fel”. A tagság részesedése ugyanakkor visszaesett. Az egy napra jutó átlagkereset 1967-ben még 96,76, 1968- ban 104,35, de 1969-ben már csak 83,90 forint volt. A csődnek be kellett következnie. Törvényszerűen. Vagy inkább végzetszerűen? Folytatjuk) Hatvani Dániel Hogy Segyen kedvük a tanulásra, művelődésre 4 nők helyzetével fog- laLknzn Ip.cmtóhhi — Jéggyárra] epekőtől} naperőmű A „Krzsizsanovszkij” szovjet energetikai intézet munkatársai különleges naperőművet terveztek, amelyet a közeli években fognak felépíteni az Ararát völgyben, s amely az egyik legnagyobb ilyen létesítmény lesz a világon. Az erőmű turbógenerátorában keletkezett fáradtgőz abszorpciós hűtőberendezést fog működtetni, amellyel egy óra alatt húsz tonna jeget lehet majd előállítani. lalkozó legutóbbi megyei népfrontbizottsági ülésen — Farkas József megyei titkár sok más közt kifejtette, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésével gyökeres változás ment végbe a falun élő asz- szonyok életében is. Korábban kétszeresen elszigetelte őket a kisparaszti gazdaság és a háztartás, most formálóivá váltak az új paraszti osztálynak és együtt alakultak vele. Ezzel egyidőben elsősorban ők a háztáji gazdaságok munkásai, jelentős kapcsolatuk van a piaccal — mint eladóknak és vásárlóknak egyaránt. Erősen hatnak az új, de még a régi tulajdonosi szokások is. Gazdasági önállóságuk, közösségi életük hatására gyorsan változik életmódjuk. Jelentős a változás szemléletükben, de az ipari munkásokhoz viszonyítva lassúbb. A nők mind az ipari, mind a mezőgazdasági termelésben fegyelmezetten helytállnak. Különösen a kollektív gazdaságok létrehozásának időszakában vállaltak oroszlánrészt a mezőgazdasági termelés biztosításához. A háztáji gazdaság pedig ma is lényegében a mezőgazdaságban dolgozó nők munkáján nyugszik... • pzek a parasztasszo- ^ nyok helyzetében bekövetkezett változások fő vonásai — általában. Ám hogy a a női egyenjogúság elveinek gyakorlati érvényesülésében még bőven van tennivaló, jól példázták a népfrontbizottsági ülés hozzászólásai is. Nem egy felszólaló hangoztatta, hogy fokozott figyelmet kell fordítani a falun végzendő nőmozgalmi munkára. Szakács Gyula (Herceg- szántó) rámutatott az érdekvédelmi feladatok megoldásának fontosságára. Saját tapasztalataira hivatkozva említett olyan példákat, hogy — jóllehet a nagy fáradtsággal járó mezőgazdasági munkákat, mint az egyelés, növény- ápolás, nagyrészt nők végzik — kint a határban éppen nehéz munkájuk körülményeire nem vagyunk elég Húsz országba exportál A Szegedi Konzervgyár új gyümölcsüzeme az idén már 600 millió forint értékű árut szállít a kereskedelemnek. ízletes készítményeit jól ismerik a hazai fogyasztók, ezenkívül több mint húsz országba exportál a gyár. A csomagolóüzemben exportra készítik az árut. figyelemmel. Hányszor vagyunk tanúi ilyenkor: háromszáz-négyszáz nő dolgozik a földeken, s a közelben alig van fa, árnyékos hely, ahol megpihenhetnének; ráadásul friss vízhez sem jutnak rendesen. Beszélnünk kell arról, az ellentmondásról is, hogy ugyanakkor, amidőn a nehéz, strapás mezőgazdasági munkák nagyrészét nők végzik a növénytermelésben — sokszor közülük akad legtöbb ellenzője az ilyen munkák, mint mondjuk a hagymaszedés gépesítésének. Nem azért, mert a munka könnyebbedése ellen tiltakoznának, hanem: mert foglalkoztatásuk beszűkülésétől, tehát keresetük csökkenésétől félnek. Ügy látják, hogy megélhetésük színvonalát befolyásolja a gépesítés. Az ellenkezőjéről meggyőzni őket nem szép szavakkal, hanem olyan körültekintő munkaszervezéssel lehet, amely gazdaságukban más munkaalkalmakkal biztosítja a gépesítés előtti jövedelmüket. A szalkszentmártoni Ju- hász Jánosné más vonatkozásban szólt a szövetkezetek nőtagjainak igyekezetéről. Való, hogy nagyon fegyelmezett dolgozók a szövetkezeti asszonyok, lányok — mondta — reggel pontosan ott vannak, valósággal mint a katonák sorakoznak a munkára. Ez azonban azért is van, mert a nők számára szigorúan előírják a kötelező munkanapok, munkaegységek számát. Emiatt is erőteljesebben nehezményezik, ha időnként nem kapnak munkát a gazdaságban. „Ha azt kívánjuk, hogy a parasztasszonyok — tsz-tagok — is többet törődjenek gyermekeikkel, a családdal, jusson több idejük művelődésre, szórakozásra, nevelésre — elégedjünk meg — részükről rövidebb munkanappal, kevesebb munkaegységgel, mert 10—12 órás kimerítő munka után — többet már nem kívánhatunk tőlük.” Ezt a felvetést támasztotta alá felszólalásával Szabó Endréné védőnő (Szabad- szállás), aki 25 esztendő tapasztalatai alapján — gyermekvédelem, család- védelem — hívta fel a figyelmet, különösen a tanyán élő, nő téesz-tagok helyzetének könnyítésére. Bízik benne, hogy most, a nőmozgalom új szervezeti formái között, a szövetkezeti nőfelelős elegendő súly- lyal tud szót emelni a nők érdekvédelmében. Virágh Józsefné (Baja) különösen azt hangsúlyozta, hogy mennyi tennivalónk van a nőmozgalmi politikai munkában. Nevelni is kell jogaik megerősítésére a nőket — húzta alá — s hivatkozott az utóbbi időben folytatott vizsgálódásukra. Ezekből kitűnt, hogy a falun élő nők a munkához való jogon kívül — kevés mást ismernek még, ami a női egyenjogúsággal összefügg. Tudják, hogy egyenjogúak, de hogy ez sok esetben mennyire nem érvényesül a családon belül, vagy a munkahelyi vezetésben — sokuknak fel se tűnik még ... 'Több szabad idő, hasz1 nos pihenés a parasztasszonyoknak is ... Hogy legyen kedvük, erejük tanulásra, művelődésre ... Jogaik sokirómyú érvényesítésére... Tóth István
