Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-17 / 114. szám

1 oldal 1970. május 17, vasárnap Homokdombok bilincsében Fülöpháza. Kietlen szép­ségű sivatagi homokdom­bok, vizenyők, titokzatos vízimadarakkal. De ez a vidék az itteni több mint 400 tanya lakóinak nem a romantikát jelenti. Csak a naponkénti küzdelmet az áldatlan körülményekkel — a megélhetésért. A határ nagyobbik ré­szén — 3700 holdon — a Zrínyi Szakszövetkezet gaz­dálkodik. pontosabban: gaz­dálkodik tagsági parcelláin az a 360 család, amelyik a csoportban társult. — Az az igazság, hogy nem vagyunk képesek nagyüzemi módon működni — bánkódik a szövetkezet elnöke, Csernák Ferenc. — Van a közösben 400 hold szántó. Ennek fele még most is víz alatt van. Mi terem ezen már az idén? Aztán a legelő, meg a 110 hold ültetvény. A szőlő és a gyümölcsös. A közös sző­lőt is százalékosan művel- tetjük. húsz vagy harminc ember, illetve család dolgo­zik benne. Ezt még ügy, ahogy felvállalják. De az 50 hold paradicsomnak a felét közösen kell megmű­velni. Hol húzódnak az okok? — Ott, hogy öreg a tag­ság — véli Csernák Fe­renc. — A közösben már nem vállalnak munkát. Van egy kis szőlő a tanya mel­lett, egy hold körül, eset­leg másfél hold, ast gon- dozgatják. Már aki bírja. — Üzem kellene ide — teszi hozzá Nyúl Sándor községi tanácselnök. — Ak­kor majd megművelnék a földet is. Nagyon sokan eljárnak Kecskemétre, a vasiparba, ,a lakatosipari vállalathoz. A tanácselnök szerint, aki már vagy tíz éve eljár, többnyire szívesen vissza­jönne, a naponkénti ingá­zást is nagyon meg lehet unni. De sajnálják otthagy­ni a „megszerzett’’ éveket. Hiszen itt társadalombizto­sítási szempontból hátrá­nyosabb helyzetbe kerülné­nek. Meg azután közelebb is találnak ipari biztosítási munkahelyet: az Izsáki Ál­lami Gazdaság balázspusz- tai üzemrészében, és az er­dészetben. Csakugyan — ezek után ki marad meg Fülöpházán? A tanácselnök lemondóan legyint: — A fiatalok már a falu­központban sem akarnak megmaradni. Aki egyszer innen kitette az egyik lá­bát, viszi utána a mási­kat is. ötvenéves a tagsági élet­kor. Tömegével ajánlják fel a földeket a közös részére, de csak attól veszik át, aki végképp nem tudja meg­művelni. Tavaly négy gaz­dától vettek át húsz hold- nyi területet. Kiadnák bér­be is, ha volna, aki vállal­ná. És egyre több a parla­gon maradó föld. elsősor­ban a buckák közötti sivár szántók maradnak műve­letlenül —, lehet ilyen már 25—30 hold. Egészében a tagság, fi­gyelembe véve a változatos munkalehetőségeket, nem él rosszul. Már ami az anyagiakat illeti. A *em egészen másfél ezer lélek­számú község egyetlen ital­boltja havi 120—130 ezer forintot forgalmaz. Élnek a tanyai háztáji állattartás jó lehetőségeivel. És oly­kor — kihasználva az ak­ciók. áUAL mníitntt kedvez­ményeket — vissza is él­nek ... Évente 7—8 házat építe­nek a faluközpontban. És egyre többet a szomszédos Kerekegyházán. És megint a bűvös kör: nincs ember — nagyüzemi irányításban jártas szak­ember sincs —r. akinek vál­lára ráépülhetne a mostani­nál korszerűbb mezőgazdál­kodás, a jelenlegi gazdál­kodási és életlehetőség vi­szont sokkal inkább taszít, mint vonz. Ez érthető, de nem meg­nyugtató. A jövő tendenciáit kutat­va jutok el az iskolaigazga­tóhoz, Herpai Lászlóhoz, aki egyszemélyben kultúr- otthon-igazgató is a köz­ségben. Lelkes és töprengő ember. — Az bizonyos, hogy szinte csalogatják el innen még azokat a fiatalokat is, akik egyébként itthon ma­radnak — fejtegeti. — S ezért csak a körülménye­ket szidhatjuk, mást meg­róni nem lehet. Művelődé­si ház van 1961 óta. Déry­né, táncdalénekesek, ma- gyarnóta-est. Tömeget csak ezzel tudunk mozgatni, egyelőre. De újabban már van más is, több is. Tu­dunk motoros tanfolyamot szervezni, kirándulást Bu­dapestre, s máshová is, a tanyasi emberek elmennek a külterületi iskolába a magyar felvilágosodás iro­dalmáról hallani, rendsze­res filmvetítés is van, sőt a központban ifjúsági klub is működik. Vezetője sze­gedi joghallgató, de heten­ként hazajár. De még ez is kevés. Néz­zük csak; merre, hová irá­nyul az idei 43 végzős nyol­cadikos? Továbbtanulnak 33-an. Ebből gimnáziumba men­nek hárman, szakközépis­kolába 5-en, ipari tanuló­nak 25-en. „Bontásban” az utóbbi; mezőgazdasági szak­mára jelentkeztek 13-an, kereskedelmire 12-en. Mindez valójában örven­detes. De ki jön ide visz- sza? Hol helyezkedik majd el az a 13. aki a kisfái, vagy a fülöpszállási szak­iskolában szerzi meg a ké­pesítést? Hová, merre sod­ródnak innét a szakmát ta­nuló fiatalok? Némán úsznak a homok­dombok a langyos tavaszi légáramban. Tőlük vár­jam a választ? ... Ügy hír­lik, a betonút melletti Strá- zsahegy tövében és környé­kén szilikáttartalmú ho­mokmezőre leltek. Már ter­vek is készültek egy épü­letelemgyár itteni felállítá­sára vonatkozóan. Ágas­egyházától iparvágány ágazna le a vasútról... Megszületik az ipar a „si­vatag” közepén? S újból felszántják, bevetik a par- i lagokat is? Csak addig tar­tanánk csodának, amíg hi­tetlenkednénk benne. Hatvani Dániel Föld alatti tó A világhírű aggteleki Baradla barlang új idegen- forgalmi látványossággal gazdagodik. A „föld alatti meseország” egyik legszebb részén, az úgynevezett Li­banon hegyhez vezető sziklaüregben — egy vas- betongát építésével — há­romszázötven méter hosszú mesterséges tavat alakíta­nak ki, amelynek legna­gyobb mélysége eléri a négy—öt métert. A föld alatti tavon a kirándulók csónakokból tekinthetik meg a rejtett reflektorok­kal megvilágított hatalmas cseppkőképződményeket, amelyeknek tükörképét majd a kristálytiszta víz­felület visszaveri. A föld alatti tó a jövő évre készül el. Híd a csatornán Az alacsonyabb fekvésű területeken még május köze­pén is a belvíz késlelteti a mezőgazdasági munkákat. Az Alsó-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság a régi, szűk csatornahálózat mellett újabbbak létesítésével gyorsítja a „szántóföldi tenger” elvezetését. A közelmúltban Bács- Kiskun megyében több új csatornát építettek. Kiskun­félegyháza és Kiskunhalas között a Dongéren keresztül a Tiszáig szintén új árokban duzzad a belvíz. A víz­ügyi igazgatóság I-es számú főépítésvezetőségének dol­gozói jelenleg hidat építenek a csatorna fölé, s így má­jus végéig az országúti forgalmat terelőúton bonyo­lítják le. (Pásztor Zoltán felvétele.) SÜRGETŐ FELADATOK Tudományos munka a megye mezőgazdaságában A termelőerők gyors fejlődése nyomán törvénysze­rűen nagyobb ütemben haladnak előre a tudományok is. Ennek következményeként a kutatás anyagi, sze­mélyi és technikai bázisa is bővül. A napjainkban végbemenő fejlődési folyamat rá­irányította a figyelmet a kutatómunka szervezésére, hatékonyságának erősítésére. A termelésben nő a szellemi és tudományos munka aránya. A tudomány nemcsak előkészítője a termék megszületésének, ha­nem az elméleti eredmények gyakorlati alkalmazásá­nak segítésével közvetlenül is részt vesz a nemzeti jövedelem termelésében. A fentiek alapján tárgyalta meg az MSZMP megyei végrehajtó bizottsága a tudományos munka helyzetét és meghatározta a továbbfejlődés szempontjából fon­tos feladatokat. Tíz év alatt Megyénkben néhány ága­zatban nagy hagyományai vannak a kutatómunkának. A mezőgazdaságban öt ku­tatóhely van. melyből egy, a Duna—Tisza közi Mező- gazdasági Kísérleti Intézet, önálló intézmény. Ezenkí­vül az Erdészeti Tudomá­nyos Intézetnek van sző­kébb hazánkban kutatóál­lomása, az Országos Szőlé­szeti és Borászati Kutató Intézetnek pedig három kí­sérleti telepe működik. Az elmúlt tíz esztendő­ben lényegesen növekedett a kutatómunkába vont te­rület, 1961-ben 1304, 1969­ben pedig már 4356 hold volt. A kutatásban foglalkoz­tatottak száma tíz év alatt 840-ről 1189-re emelkedett. A tudományos munkatár­sak létszáma harmincról negyvenötre. Az állóeszköz, a gép, a műszer értéke, va­lamint a kutatásra fordí­tott összeg szintén jelentő­sen növekedett. Ezzel pár­huzamosan azonban nem fejlődött arányosan a kor­szerű kutatás egyik megha­tározója, a műszerállo­mány. Ez egyúttal azt is jelzi, hogy a jövőben erre nagyobb gondot kell fordí­tani. Mexikó—Kecskemét Érdemes szólni arról, hogy kutatóink jelentős társadalmi tevékenységet fejtenek ki. Hasznos szá­mukra a közéleti munka, mert szorosabb kapcsolatot tudnak tartani a minden­napi élettel. A megye kutatóhelyein elsősorban a tájadottságok­nak megfelelő tevékenység folyik. Az intézetek, tele­pek elsősorban a homok­hasznosítás lehetőségeivel foglalkoznak. A Duna—Ti­sza közi Mezőgazdasági Kí­sérleti Intézetben 23 nö­vényfajtát és 15 fajtajelöl­tet állítottak elő. Huszon­hat befejezett agrotechni­kai kutatásról készült zá­ródolgozat, melyből 21-et javasoltak gyakorlati beve­zetésre. Az intézet munka­társainak irodalmi tevé­kenységére jellemző, hogy 16 könyvet. 221 tudomá­nyos és 127 népszerű dol­gozatot írtak. Eredményeik közül legjelentősebbek az új paradicsom- és gabona­fajták — köztük a triticale előállítása, valamint a ho­■ moki takarmánytermesz- 5 tésben elért sikerek. Leg­s’ újabban a FAO felügyelete alatt működő Mexikói Nemzetközi Kutató Intézet kérte fel a kecskemétieket közös kísérletek végzésére a fehérje-programon belül. Az Országos Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet telepeinek fontos feladata a szőlőnemesítés és az al­földi, kedvezőtlen hőmér­sékletű viszonyoknak meg­felelő, nagyüzemi tőkemű­velési módok kidolgozása. Három elismert csemege- szőlő, négy csemege és 11 borszőlő fajtajelölt van az i említett telepeken. Jelen­tős eredmények születtek a í szőlő növényvédelmében, a trágyázás technológiájának fejlesztésében, valamint az alföldi borok korszerű ke­zelésének kidolgozásában. Az intézet munkatársai részt vettek szinte vala­mennyi alföldi nagyüzemi borfeldolgozó tervezésében. Az Erdészeti Tudomá­nyos Intézet Duna—Tisza közi Állomása jelentős eredményeket ért el a ho­moki erdőtelepítés, ter­mesztés és gépesítés, vala­mint a csemetenevelés problémáinak megoldásá­ban. Az eredmények gyakor­latban való megvalósítását szolgálják a záróközlemé­nyek. tapasztalatcserék^ szakelőadások, ám terme­lésben történő felhasználás sajnos, még nem zökkenő- mentes. Intézményeink csak mostanában kezdik felismerni a közvetlen szaktanácsadásban rejlő le­hetőségeket, de e tekintet­ben még igen sok a tenni­való. Gyorsabban a gyakorlatban A jövőben el kel érnünk, hogy azok a sikerek, ame­lyeket tudományos kuta­tóink elérnek, gyorsabban hasznosuljanak a termelési gyakorlatban. A tudomá­nyos eredmények terjeszté­se és felhasználása az élet minden területén — köz­ügy. A munka hatékonyab­bá tételének feltétele né­hány kiegészítő, illetve hiánypótló beruházás, mi­vel teljes értékű munka csak az előfeltételek meg­valósítása után várható. Korszerű kutatásszervezés­sel az intézményeket komp­lex kutató bázisokká kell fejleszteni. A kutatóhálózat elhelyez­kedése — a tájjellegű fel­adatok megoldása szem­pontjából — általában megfelelő. Kívánatosnak tartjuk azonban, hogy a kellő felelősség is érvénye­süljön. Lényeges például, hogy a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti In­tézet a közeljövőben végre­hajtandó feladatkör-válto­zás ellenére továbbra is a tájnak megfelelő kutatási feladatokat oldjon meg. A hatékonyságot jelentő­sen növeli majd, ha az Or­szágos Szőlészeti és Borá­szati Kutató intézet három telepe egységes irányítása alá kerül és mint kutató állomás, nagyobb felelős­séggel és hatáskörrel végzi majd munkáját. Szükség van egy szak- tanácsadó szervezet létre­hozására, amely elősegíti a kutatások eredményeinek gyakorlatban történő gyor­sabb átadását. A kutatóin­tézetek egymással együtt­működve, ezt a szervezetet, mint önálló egységet tart­hatnák fenn. Mit várunk Kutatóinktól a megye sa­játos problémáinak megol­dását várjuk, szükséges ki­dolgozni megfelelő mód­szert a homokmozgás meg­akadályozására, egy kocká­zatmentes szőlőművelési módot, mely magába fog­lalja ültetvényeink teljes gépesítését is, a homoki ta­karmánytermesztés megol­dását, a mezőgazdaságilag jövedelmezően nem művel­hető területeknek a műve­lés alól való kivonás utáni hasznosítását. Ezen túlmenően a gaz­dálkodás színvonalának emelkedésével. több új probléma jelentkezik, me­lyek megoldása szintén ku­tatóinkra vár. ilyenek töb­bek között a szakosítás és a különböző kooperációk lehetőségeinek kidolgozása. El kell érni, hogy a ku­tatóhelyek munkájának korszerűsítésével, az irá­nyítás és szervezés új mód­szerének bevezetésével a legfontosabb tennivalók megoldására nagyobb ha­táskört és önállóságot biz­tosít majd az Intézmények vezetőinek a feladatok mi­nél hatékonyabb megoldá­sához. Gódor József, az MSZMP Jács-Kiskun megyei Bizottságának politikai munkatársa

Next

/
Oldalképek
Tartalom