Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-14 / 111. szám
1. oldal 1970. májas U, csfltörtöft Beethoven — Madarason A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola KISZ-szervezete és a madarasi művelődési házban működő zenebarátok köre megállapodott: a zeneakadémia növendékei patronálják a muzsikát kedvelő madarasi fiatalokat. Évente négy-öt klasszikus zenei koncerttel szerepelnek majd. Megvolt az első hangverseny — az első a község történetében! És sikere volt! Aczél Péter főiskolás játszotta el vizsgakoncertjét Beethoven születésének 200. évfordulóján: Beethoven: Mondschein-szonáta; Beethoven: Eroica-variációk; Chopin: Gesz-dúr étude (Op. 10) és Liszt: Mazeppa- étude. Dicséretes volt — és a jövőben is követendő példa — a bevezetés: a művész megemlékezett a Bee- thoven-jubileumról és röviden ismertette a bemutatásra kerülő darabokat. Ám még dicséretesebb volt maga a játék; Aczél Péter kitűnő technikája különösen az etűdökben és az Eroica- variációkban mutatkozott meg. A koncert után megkérdeztem a művészt, szívesen jár-e vidékre hangversenyezni ... ? — Feltétlenül! — felelte. — Hiszen a közönség előtti szereplésben alakul ki igazán az a rutin, amelyre minden előadónak szüksége van. Es a közönség...? Nem túlságosan nehéz szellemi táplálék-e az említett négy darab annak a közel háromszáz embernek, aki a hangversenyen jelen volt? (Voltak közöttük értelmiségiek, zenészek, beat-kedve- lő középiskolások; legtöbben mégis az általános iskola felső tagozatából.) Felmerült ez a hangverseny utáni baráti beszélgetésen is. Egyik vélemény: könnyebb darabokkal kellene kezdeni — bár a Bee- thoven-évforduló indokolja ezt a hangversenyt... A másik: ha valakit gyerekkorában meg akarunk tanítani úszni, legjobb, ha a mély vízbe dobjuk. Élvezték és érthették-e a gyerekek a játékot? Kétségtelenül jelentős élmény, ha valaki egy virtuóz művészetében közvetlenül gyönyörködhetik. Érdekesebb, mint a mű puszta meghallgatása lemezről, magnóról, rádióból... De nem is teljesen felkészületlenek az ilyen élmények befogadására a madarasi fiatalok: évente négy- szer-ötször operába járnak Budapestre; egészségesen működik a zenebarátok köre; és ami a legfontosabb: fejlett a zeneoktatás a községben ! Az általános iskolában nemcsak a zenetörténetet és elméletet magolják be a gyerekek, hanem végighallgatják a klasszikusok lemezeit is. És gazdag a művelődési ház hanglemez-gyűjteménye is! Az iskolában különórán szolfézst, a művelődési házban pedig különféle fúvós hangszereket tanulnak a gyerekek — a szülők áldozatkészségéből! (Nemrégiben jelen voltam a szolfézst és zenét tanulók félévi beszámolóján. Gál Zoltán, a bajai zeneiskola igazgatója vizsgáztatott. Csodálkozott, milyen felkészültek a madarasi gyerekek: minden dicséretet megérdemel a két oktató, Rajnai István és Geiger István munkája: s külön is kifejezte örömét, hogy éppen fúvóshangszereken tanulnak sokan: országosan is nagy a hiány fúvósokban! Gál Zoltán megemlítette, hogy volna egy érdekes lehetőség a madarasi zenekultúra további fejlesztésére: nincs akadálya, hogy a bajai zeneiskola egyik csoportja Madarason működjék: már hosszú ideje van egy betöltetlen oktatói állás Baján, Madarason van helyiség, megfelelő személy, sőt vb-határozat is, mégis valahol és valamiért megakad a dolog. Hol és miért...!?) • Bizton elmondhatjuk; a hangversenysorozat kezdeményezése, a zenei kultúra fejlesztésének mindén terve díszére válik Madarasnak, és követendő példa másoknak! Bognár András deUa létrehozása és felnevelése a növényélettan egyik új vívmánya és a növényi sejt-, szerv- és stóvette- nyésztés eredményeként Budapesten is megkezdődik az orchideák nagyüzemi előállítása. A hazánkban világszínvonalat elért kutatásokról is beszámol a Delta Magazin új száma, amely részletesen tájékoztat a rákkutatás legújabb eredményeiről (a vírus- és immunbiológiai kutatásokról), az emberi tüdőhólyagocskákat utánzó műanyagot felhasználó szívmotorról, valamint csimpánzokkal végzett állatlélektani kísérletekről. Bemutatja a lap az Lombik bébik üvegtranzisztort, amelynek elmélete még nem tisztázott, de a gyakorlatban az elektronika negyedik nemzedékét látják benne. A pulzárok kutatásának újdonságai, a csomagolás- technika fejlődése, a postai levéltovábbítás automatizálása, egy új típusú autog- író és az ultrahang legújabb felhasználási módjai mellett számos értesülés, hír, száznál több — javarészt színes — foto egészíti ki a BNV alkalmából díszes köntösben. 148 oldalon megjelent Delta Magazint. Külön érdeklődésre tarthat számot a lap közvéleménykutatásának részletes statisztikája is. A haza szolgálatában A Szövetséges Ellenőrző Bizottság 1945. május 14-én engedélyt adott a magyar kormánynak arra, hogy az addig rendkívül nehéz és mostoha körülmények között tevékenykedő határpor- tyázó századok helyett megalakulhasson a határőrség. Megyénk déli végeit, a mintegy 110 kilométeres határszakaszt ma sok száz határőr, korszerű technika védelmezi a hivatlan látogatók, a határsértők ellen. A. határőrség kerületi parancsnokságának jogelődje, egy határvadász zászlóalj 1946 márciusában alakult, s látta el évekig ezt a sok áldozatot, lemondást kívánó hivatást, amely közvetlenül óvta, vigyázta népi demokratikus rendünket. A régi, 25 éve szolgáló határőreinkre, a legnehezebb időkben is helytálló katonákra emlékezünk ma, s azokra a fiatalokra, akik fegyverrel a kézben védik hazánk határait. Eluszonöt évvel ezelőtt, 1945. október 14-e szeles, zimankós éjszakáján négy 18 éves fiatalember lépkedett a gránát szaggatta országúton. Ba- gamér, ez a Hajdú-Bihar megyei kisközség szinte beleveszett a sötétségbe, egyedül a határportyázó század, zsúpfedelű parasztházba települt őrsének ablakából szűrődött ki halvány, sárgás fény. A négy fiú erre tartott. Amikor beléptek a petróleumlámpával megvilágított, dohos helyiségbe, s előadták jövetelük célját, a kopott bársonynadrágot és katonazubbonyt viselő parancsnok megölelte őket. — Derék fiúk vagytok, de a határszolgálat nem lakodalom. Sem ruhánk, sem ennivalónk, csupán fegyverünk és meggyőződésünk van. Ha vállaljátok ... félre az akkor életet jelentő, puliszkával telt csajkát, mert vagy a fáradtságtól nem volt kedvem enni, vagy az, aki a betűre tanított, szolgálatba indult, s még a perceket is felhasználta arra, hogy foglalkozzon velem. Fél év sem telt el a nagylétai felszereléstől, s Kiss Károly határvadászt, őrvezetővé léptették elő. A z akkor 19 éves fiú- nak a határőrség jelentette az otthont, a családot, az iskolát, egyszóval mindent. A nélkülözés, a kemény szolgálat fizikailag megedzette: a bajtársak, a parancsnokok felkészítették elméletileg, s talán ennek köszönhető, hogy 1948-ban már hivatásos őrmesterként egy szakasz határvadász parancsnoka lett. , .. ,,,, „ — Tíz év alatt végigjárzagos puskalool állt. Na- tam az ország valamennyi ponta ebből a községből határszakaszát, kiképzőtáHogyne vállaltak volna, jártunk portyázni, no meg borát, helyőrségét. Mündig : ____ __í- —í. T7-:_ LÓT-aríol-r-ii T *........ ° h iszen ezért jöttek. Kiss Karcsi vezetésével. — Ez volt a kezdet — szőtte tovább a történetet Kiss Károly határőr főhadnagy, aki ma Kiskunhalason technikai, anyagi tiszt. — Másnap Nagyiétán állományba vettek, felszekeregetm... Igen, úgy, kiképző voltam, s több ezer - ™n,d0,m- Oszaka a határvadászt tanítottam meg a fegyver kezelésére, a csempészekkel, a lótolvajokkal vívtunk szabályos tűzharcot, nappal házról házra járva kunyeráltuk a babot, a lencsét, a kukoricát, s ha volt még erőm, s szabad időm, tanultam a határszolgálatra. Eközben magam is tanultam. A tudás megszerzése felnyitotta a szememet, s 1948-ban beléptem a pártba. Kiskun- halasra l949'-ben kerültem, reltek bennünket. A felsze— betűket, mert írni, olvasni azóta ■ kivéve a vezény-...-.«áll Cűm TX/Tórt mn . . . ...... ... relés egy terepszínű overáll- ból, s egy kimustrált, madsem tudtam. Még ma is bennem él, sokszor tettem Kalocsai gyermektáncosok Budapesten Kedves meghívást kapott a Kalocsai Ének-Zenei Általános Iskola gyermek- tánccsoportja a Művelődés- ügyi Minisztériumból. A (11) Jakubovszkij még a nagy akció ötletének megszületése előtt ígéretet tett Sztáseknek, hogy a lengyel fegyveres erők felkelésekor, a reguláris ellenállási erők létrejöttekor átadják őt a lengyel parancsnokságnak. — Emlékszik még az ígéretére? — ismételte meg a kérdést Sztásek. — Egy az utunk, egy a célunk elvtárs — tért ki a határozott válasz elől az ezredes. — De most már beszéljünk a feladatról. Három nappal később egy, a lengyel határhoz közeli kisvárosban búcsúztak egymástól. Sztásekot kicsit dörzsölte a hóna alatt a másiknak a kabátja, de mozdulatain nem látszott meg ez az apró kényelmetlenség. — Nagyon szeretném mielőbb meglátni Varsót — mondta Sztásek, s az ezredes bólintott rá: — Én is. És meglátjuk, hidd el, meglátjuk hamarosan. De most legalább fél évig erről szó sem lehet. Kérlek, nagyon vigyázz. Ne siess el semmit. A J—23- nak szóló adások idejét jól jegyezd meg. Ne feledd az összeköttetési pontokat. Ne kapkodj, ne idegeskedj. Amikor kell, mi megtaláljuk az utat hozzád. Te senkit nem ismersz, csak akiket Hans Kloss ismerhet. — Ne félts — ugyanis az előző napi búcsúvacsora óta már tegeződtek. — Becsülettel helytállók, akár egy évig is. — Örülök, hogy szóbahoztad ezt az egy évet. Nézd Kloss — hunyorított cinkosan Jakubovszkij —, egy árja tiszt nem ugrálhat csak úgy ide, meg oda. Lehet, hogy egy évig is megújráztatjuk veled ezt a szerepet. Képzeld csak el, egy év alatt mennyit segíthetsz nekünk? Kialakul a baráti köröd, a társaság ismét befogad. Te leszel egy ideig a nagy hős, aki kivágta magát a vörösök gyűrűjéből, aki életének kockáztatásával is német tudott maradni, hűséges a Birodalomhoz, a Führerhez. Használd ki ezt a várható népszerűséget, s mesélj, mértéktartóan, hitelesen. És tarsd nyitva a füledet, a szemedet. — Tulajdonképpen nagyszerű nyelvgyakorlás lesz — mondta Kloss mosolyogva, de szíve táján mégis csak erős szorítást érzett. — És minden út Varsóba vezet — tette hozzá. — Nem szabad engedni az érzelmeknek — mondta az ezredes, s átölelte a fiú vállát. — Ezután már nem szabad — tette hozzá, s az órájára nézett. — Ejha! Még utóbb én is itt ragadok veled. Legkésőbb éjfélkor csapataink feladják a várost. Ég veled, és viszontlátásra Varsóban! Behúzta maga után a gépkocsi ajtaját, s Kloss attól a pillanattól, hogy Jakubovszkij kocsija eltűnt a kanyarban, megértette, hogy milyen súlyos az a magány, ami a következő hónapokban, vagy években rá vár. • A kisváros szinte semmiben sem különbözött attól a másiktól, ahol tíz hónappal azelőtt azzal az emlékezetes éjszakai vizittel fejeződött be Sztásek és kezdődött Kloss története. Csak éppen itt elvétve hallott orosz szót. Olykor, ha hadifoglyokat kísértek, vagy ha véletlenül a rádió keresője néhány másodpercre megakadt valamelyik orosz nyelvű állomáson. Hanyagul visszatisztelgett a kiskatonának, az irányt a kiskocsma felé vette, amikor kellemes női hang szólalt meg a háta mögött: — Hans! Hátrafordult. Márta Becker sietett le a körzeti katonai kórház lépcsőjén. Kloss tárgyilagosan megállapította magában, hogy Márta több, mint csinos lány. — Jónapot Márta. Örülök, hogy végre látlak. S ha nem veszi tolakodásnak szép hölgyem — hajolt meg Kloss igazi germán elegánciával, utánozhatatlan bó- kolási készségét néhány szóban is remekül csillogtatva — ma este őrzőangyala leszek. — Bátran fogom tűrni — kuncogott a lány, majd komolyra fordítva a szót: — És hol fog őrködni felettem? — A kaszinóban, ha egyetért. — Szívesen Hans, de szeretném, ha értem jönnél. (Folytatjuk) meghívó nem kisebb eseményen való részvételre szól, mint a Művelődés- ügyi Minisztérium és a Szakszervezetek Országos Tanácsa közös szervezésében megtartandó országos népművelési konferencia díszbemutatójára. A hazánk felszabadulásának negyedszázados jubileumát köszöntő reprezentatív műsorban, amelyet a Nemzeti Színházban rendeznek, a batvantagú kalocsai gyermekcsoport Pécsi Sándor Tavasz köszöntő című művét mutatja be. A kalocsaiak küldöttsége kedden autóbusszal utazott a fővárosba, s csütörtökön este lép a közönség elé. Bízunk benne, hogy a kalocsai iskolások tovább öregbítik megyénk és Kalocsa hírét Budapesten, s megnyerik majd a közönség tetszését. A cannes-i fesztivál magyar versenvíilmje A Financial Times Can- nes-ba küldött filmkritikusa melegen méltatja a magyar versenyfilmet, Gaál István Magasiskola című alkotását és megállapítja, hogy a Bunuel készítette Tristana mellett eddig ez volt a legjobb bemutatott film. Ragyogó és szép filmnek nevezi a magyar versenyfilmet, s különösen dicséri „a tökéletes színtechnikát, a film sajátságos belső ritmusát és a csöppet sem hivalkodó rendezési vívmányokat”. lésekét — itt teljesítek szolgálatot. Végigpróbáltam valamennyi rendfokozatot, beosztást, hiszen az őrsparancsnoki teendők ellátásán túl, a technikával is foglalkoztam. Betegségem megakadályozott abban, hogy elvégezzem a gimnáziumot, de parancsnokaim, barátaim egyre ösztönöztek: tanuljak ... Nekigyűrköztem, s levelező úton letettem, jó eredménnyel a tiszti vizsgát. Nehéz két esztendő volt, de megérte, 1960-ban előléptettek alhadnaggyá... Családom? Itt él Kiskunhalason. Lányom most érettségizik, s felvették a tanárképző főiskolára. Fiam még csak harmadikos, korai lenne még eldönteni, mi lesz belőle, mert egyaránt vonzódik a mozdony- vezetői és az űrpilóta foglalkozáshoz. Beszélgetünk, a családról, szolgálatról, hétköznapi gondokról, de a kérdés mégis kibuggyan belőlem: mi az, ami idevonzotta, kötötte, s még ma is itt tartja Kiss Károly határőr főhadnagyot. — Nemsokára 44 éves leszek, tehát túl vagyok azon a koron, amikor még mindenért lelkesedik az ember. Ha most kezdeném az életet, ismét ezt a hivatást választanám ... Mi a szép ebben? Talán az, hogy mindig küzd az ember valamiért. Elégedett vagyok, mert amit nyújtottam a hazámnak, annyit kaptam is, megbecsülnek. Valóban büszke vagyok arra, hogy határőr lehetek ... ffZ iss Károly határőr főhadr agyra büszkék a határőrök, a tiszttár- sai is, A Jubileumi Emlékérem, a Haza Szolgálatáért Érdemérem szintén arról tanúskodik, hogy 25 éven át tettekkel szolgálta népünket. Gémes Gábor
