Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-01 / 76. szám

1970. április 1. szerda 5. oldal Díszelőadás a JLenm-centenáriiimon ÚJ magyar film Dózsáról — A mozik áprilisi műsora Szokatlanul sok iíi film szerepel a mozik áprilisi programjában. A kecskemé­ti Városi moziban a hónap elején vetítik az Arc című új magyar filmet, Küllő Miklós forgatókönyvíró és Zolnay Pál rendező alkotá­sát. A történet a háború végén játszódik. Egy fiatal­emberről szól, az illegális mozgalom tagjáról. Letar- tóztatási parancsot adnak ki ellene. Ekkortól a konspirá ció szigorú szabályai szerint nem vehet részt további ak­ciókban. De képtelen bele­nyugodni, nem akar tétle­nül várakozni, s feláldozza magát, szinte a felszabadu­lás előtti utolsó pillanat­ban. Az Árpád mozi műsorán szerepel április 23-tól, 26- ig Az ítélet című új magyar film, Csoóri Sándor, író és Kosa Ferenc rendező műve. Az ítélet Dózsáról, az 1514 es jobbágyfelkelés leverésé­ről szóL Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából díszelőadást tart a Városi mozi április 21-én és 22-én. Az Október napjai című szovjet filmet vetítik, a Lenfilm Stúdió 1958-ban készült és nálunk is bemu­tatott alkotását. A művet a Moszfilm Stúdió 1968-ban felújította. Most ezt a vál­tozatot láthatjuk. A rende­ző, Szergej Vasziljev, a Nagy Októrberi Forradalom napjaiban híradós összekötő tiszt volt. Mindaz, amiről szól, az ő személyes élmé­nye is. Ezért magával ra­gadó Az Október napjai szenvedélyes pátosza és do- kumentalista hűsége. A Városi mozi további bemutatói sorrendben: A Vietnam amerikai szemmel című riportfilm. Államfők, tábornokok, szenátorok, új­ságírók nyilatkoznak ebben a bátor, békeharcos ameri­kai műben. A könnyűműfaj hívei bi­zonyára szívesen látják majd viszont a tv-ből is­mert Angyalt a mozivász­non is. Az Angyal vérbosz- szúja című angol film hőse, a zseniális Simon Templar, ezúttal Szicíliában nyomoz. Jó mulatságnak ígérkezik a Jöttem láttam, lőttem című olasz—spanyol koproduk­cióban készült vadnyugati paródia. A hónap végén, a május elsejei műsorban szerepel egy különös, sok humorral átszőtt, lírai tör­ténet, Az öregember és ai gyerek című francia film.l A háború alatti vichy-i Franciaországban játszódik, egy kis zsidó gyerek élmé­nyei az ellenséges világban. A főszerepben viszontlát­hatjuk a nagy francia szí-, nészt, Michel Simont. A Városi moziban hús- vétkor látott Őfelsége her­ceg elvtárs című NDK fil­met az Árpád mozi április végén ismét bemutatja. A hónap elején kerül műsor­ra ugyanitt a Horoszkóp című kegyetlen jugoszláv film, amely arról szól, hová vezet az unalom és a sem­mittevés. A filmet csak es­ti előadásban játsszák, 18 éven felülieknek. Olasz— francia zenés vígjáték az Én szeretlek, te szeretsz cí­mű parádés film. Szintén koprodukció, közös román­olasz alkotás A balta. A forgatókönyv Mihail Sado- veanu regénye alapján ké­szült. Néhány érdekes felújítást is láthatunk a mozik műso­rán. Űjra bemutatják A domb, a Házasság olasz módra, az Egy szerelem há­rom éjszakája, s a Mórus Tamásról készült Egy em­ber az örökkévalóságnak című filmeket a Városi mo­ziban. Az Árpád műsorán a Trajánus oszlopa, s a Haty- tyúk tava érdemel elisme­rést. A bemutatókon kívül a megye városaiban és nagyobb községeiben mind­végig műsoron lesz a Szem­től szembe című új magyar film, amely a felszabadulás negyedszázados évforduló­jának ünnepi filmművészeti eseménye. ARC „Mellékelem nevezett szökésben levő személy nyilvántartásunkban sze­A fiú azonban nem tud tétlenkedni. Képtelen bele­nyugodni abba, hogy „el­replő fényképeit és kérem, hogy elfogatása érdekében a szükséges lépéseket meg­tenni szíveskedjenek... ” Körözőlevelet diktálnak egy fiatal kommunista el­len. A melléklet száz da­rab fénykép. A fiú, akinek arcvonásai kirajzolódnak a homályos foltokból a má­solópapíron, már két napja kószál az ostrom előtt álló fővárosban. A szabály az, hogy akit köröznek, nem vehet részt az illegális mozgalom további akcióiban. El kell tűnnie, nehogy a rendőrséget elv­társai nyomára vezesse. Dicséretet érdemel Rendszeresen utazom a helyi 9. sz. autóbuszon: a városban dolgozom, a busz végállomásánál lakom. Az utóbbi időben mindjobban tisztelem a buszvezetőket, emberi magatartásuk, tü­relmük és udvariasságuk miatt Mvcius 24-én, kedden délután a fél négykor in­duló busszal mentem munkahelyemre (az autó­busz rendszáma GC 17— 77). A Kerkápoly utcai megállónál két utas vára­kozott. A busz megállt, az ajtó kinyílt, az utasok fel­szálltak, az egyik közölte a vezetővel, hogy a kétfo­rintost a busz alá ejtette. A pilóta elindult, de csak egy autóhosszat megkeres­te a pénzt és a perselybe tette. „Zseniális férfi” — mondta az utas, de köszö­nöm nem hangzott el. To- vábbmenet, á Budai kapu­nál egy idős néni intett a vezetőnek, aki jó néhány méterrel a megállótól, pont előtte megállt. A néni fel­szállt, de a köszönöm el­maradt Ezúton köszönöm meg — helyettük — az ismeret­len gépkocsivezető szíves­ségét. Bízom benne, hogy ő és társai továbbra is ki­vívják az utasok elisme­rését. Walter Lajos Kecskemét, Talfája köz4/a. temették”. Űj kapcsolatokat igyekszik keresni, egyéni akciókba kezd. Ennek a kalandos, halált megvető és önfeláldozó el­szántságnak, a felszabadu­lás küszöbén is harcoló ma­gyar partizánoknak állít) emléket az Arc című új magyar film. Április 2—4-ig vetítik a kecskeméti Városi moziban. Egy délelőtt a könyvesboltban Kiskunfélegyháza, az ÁFÉSZ 47. sz. könyves­boltja. Görög Lajos bolt­vezető papírokat vesz elő, mutatja a forgalom alaku­lását. — Mostanában, sajnos, kevés újdonságot kaptunk, de így sem panaszkodha­tunk a bevételre. Hetven bizományosunk van. Az it­teni bolti vásárlók száma is emelkedik. S ami a legfon­tosabb: az állandó vásárlók létszáma folyton nő. Jelen­leg 150—200 között van. — Ez mit jelent? Mit értsünk alatta, hogy valaki állandó vásárló? — Azt, hogy szinte nap mint nap itt vannak. Ér­deklődnek, előjegyeztetnek, kívánságokat mondanak el, egyáltalán: figyelemmel kí­sérik a könyvkiadás alaku­lását. — Milyen könyveket ke­resnek leginkább? — Csalódni fog! Tudom, azt várja most, hogy Rejtő és társai. Nos, az igazság az: ezek kezdenek háttérbe szorulni. — Mondana példát, mi­lyen könyvek szorítják eze­ket háttérbe? — A legszebb példák egyike: az Űj Magyar Lexi­kon hat kötetét 350 vásár­ló jegyezte elő. A Világ- irodalom remekei sorozatot 400-an veszik meg. Egy má­sik: a Thomas Mann soro­zatból (a bőrkötésesből), amelyből eddig nyolc kö­tet jelent meg, 600 forintos áron, harminc talált gazdá­ra. Ugyanennyi a Stendhal sorozatból is. Itt mondanám el, hogy a vásárlók mosta­nában inkább a szebb ki­állítású könyveket keresik. — Tudna példát mondani arra, hogy hiába keresnek egy-egy könyvet a vásár­lók? — Juhász Ferenc verses­könyvét, vagy Radnótit, vagy Lukács Györgyöt, vagy a Filozófiai Lexikont, de sorolhatnám még to­vább. Ez azt jelenti, hogy leg­inkább a komolyabb, érté­kesebb könyveket keresik? — Azt is. De nemcsak azt. Az túl szép lenne. Ám az a lényeg, hogy jó irányú a változás. Ne legyünk hát türelmetlenek. Kisjó Sándor: Győgysonka Előre jeleztem, hogy csak úgy megyek haza, ha nem lesz ünnepi eszemiszom, mert a húsvét nem a mohó test ünnepe, hanem a léle­ké, a hízás különben is egészségtelen, és kizárólag könnyű ételeken élek. Így aztán nem is volt semmi különös. Szombaton természetesen megkóstoltuk a sonkát, mert vidéken ez így illő. Egészen könnyű sonkát tet­tek az asztalra, legfeljebb öt kilós lehetett, azt mond­ták, betegnek való gyógy- sonka. Két könnyű szeletet vágtak számomra, nem vol­tak nagyobbak, mint la- dánybenei patkoló kovács­nak a két tenyere. Hogy még könnyebb le­gyen, fonott kaláccsal et­tük, és főtt tojást hozzá, mely csak arra való, hogy egyengesse a kadarka út­ját. Egészen könnyű kadar­ka volt, félkézzel bárki meg tudta emelni a cserép- kancsót. S miután egyszer-kétszer megemeltük, átballagtunk Zsigáékhoz, ott meg csak azért hoztak sonkát, hogy figyeljük meg a különbsé­get, mert azt minden értő tudja, hogy sonka és son­ka közt különbség van. Egyik ilyen, másik olyan. A leggyógyabb sonka Gusztiéké volt, ahová este tízkor ugrottunk be. Mást aznap már nem is kap­tunk, csupán kártya köz­ben hozott Juliska néni egy kis gyógybárányt, mert aggódott, vajon ízlik-e majd másnap délben. Ezért az aprajából próbapörköltet rögtönzött, közepén a ket­tőbe vágott bárányfő, a gyenge velőt piros papriká­val ízesítvén. Egy kis gyógy- ulti és gyógyhuszonegyes után könnyű alvás követ­Gyerekek az új lakónegyedben Nem tudom, mások hogy vannak ezzel: én mindig elszomorodom, amikor a város egy-egy új lakónegyedében felügye­let nélkül ténfergő vagy rendetlen bandába verő­dött gyerekeket látok. Különösen az keserít el, ha a késő esti órákban látom mindezt, olyankor, amikor már a hasonló ko­rúak rendes körülmények között megvacsoráztak, megmosakodtak és a tv- Macitól elbúcsúzva, ágy­ban vannak. Mert hányszor és hány­szor tapasztaljuk, hogy vannak ilyen elhanyagolt, magukra maradt — vagy célzatosan utcára „kicsa­pott’’ emberpalánták. Elő­fordult már, hogy kérdé­semre; miért vagy itt?, az volt a válasz, hogy „anyu kiküldött”. Vajon hol van ez az édesanya, mit csinál, miért volt útban a gye­reke? Ám annak, hogy ban­dába verődve, céltalanul ténferegnek, van egy ob­jektív oldala, oka is: az, hogy valahol lenniük kell, valahol játszaniuk kell, barátkozni hasonló korú társukkal, szabad kibonta­kozást engedni a társas életre hívó vágynak. De hol? De mikor? Ismerjük a lakóne­gyedek betondzsungelét, tudjuk, tapasztaljuk, hogy az évek óta tartó cikke- zések után sem oldódott meg a nagy probléma; az, hogy a betonóriások ár­nyékában meghitt sarko­kat, füves, fás, homokos, virágos, kispados, játszó­tárgyas, játékra, fiatalos lendületre, kedvre ösztön­ző helyeket alakítsanak ki, ami a gyerekeké, ami­ben és ahol otthon érez- hetnék magukat, igazán. Lengyelországban az ilyen negyedekben egyes Helyeken az alagsorban külön az ő részükre mű- Helyeket rendeznek be, ahol a vállalkozó kedvű felnőttekkel együtt játsz­hatnak alkotó módon, iga­zi gyönyörűséggel. (Itt em­líteném meg; nem túlsá­gosan kevés azoknak a fel­nőtteknek a száma, akik a gyerekek közé mennek időnként, kicsit legalább átélve az ő örömüket, problémáikat?) A fentiekből látha­tó — és sorolhatnám még tovább a probléma ösz- szetevőit —, hogy nehezen megoldható, ténylegesen gondot, sürgős beavatko­zást, megoldást igénylő, sokakat érintő dologról van szó. a megoldás nem­csak, hogy nem jöhet, nem születhet meg máról holnapra, hanem a kellő összefogás hiányában sem érhető el. Csakis az segít­het, ha társadalmivá mé­retezzük a gondot, ha egész társadalmunk fontos ügyé­nek tartjuk és a megol­dást is így próbáljuk meg­keresni. Vagyis; nem ilyen vagy olyan szervtől vár­juk a megoldást, hanem mint egyének, a lehetősé­günkhöz képest közbelé­pünk, amikor kell, segí­tünk, amikor a helyzet megköveteli tőlünk. Ho­gyan? Ügy például, hogy összefogunk a többi lakó­val, szülővel és keresünk megfelelő helyet gyerme­keinknek a szabad játék­hoz. Vagy úgy, hogy nem zavarjuk el, nem szidjuk össze őket ok nélkül, ami­kor elvenebbek egy fok­kal annál, ami a mi gon­dolkozásunknak. lelkiálla­potunknak megfelel. Sorolom tovább: úgy is segíthetünk, hogy néha szót váltunk ezek­kel a gyerekekkel. Ha máskor nem, hát amikor a buszra várunk vagy va­csora utáni sétánkra indu­lunk. Ügy, hogy figyel­meztetjük őket jó szán­dékkal. szép szóval, ami­kor hibáznak, amikor túl mennek a megengedett kereteken. Egyáltalán: egyik szemünket tartsuk rajtuk legalább egy kicsit mindig és ne fogjuk fel úgy, hogy nem a mi gye­rekünk. Varga Mihály kezett, néhány pirostarka bikával, már amiket így gyógyalvás közben szokott álmodni az ember. Csupa könnyű dolog volt a vasárnapi ebéd, bárány­ból gyógybecsináltleves, gyógypaprikás, rántott bá­rány, töltött bárány, aho­gyan ilyenkor egyszerű fa­lusi házaknál lenni szokott, és utána gyógycsirke ránt­va és gyógykappan töltve. Délután Lajoséknál kü­lönleges győgysonka volt, melegen adták, és sajátos zamatét attól kapta, hogy együtt főtt a füstölt kol­básszal, mely természete­sen gyógykolbász volt, s mintegy fél méter hosszan tartott. Este Pirkóéknál gyógyborjú feketén és ránt­va, éjfélkor 'forró galamb­leves, gyógygrízgaluskával. Hétfőn elölről kezdődtek a kúrák, hidegen, melegen, forrón, félhidegen, félmele­gen. Szerencsére az ember ilyenkor már nem nagyon látja, mekkorák az ada­gok, csak az állkapocs jár, mondván, majd csak lesz valahogy. Aki lefordul a székről, gyengéden föleme­lik, a piros gyógyrekamiéra fektetik, betakarják műszá­las meleg gyógypléddel, és amikor fölébred, eléje te­szik a hidegtálakat, ne­hogy azt mesélje Pesten, éheztették a vidéki roko­nok. A lajosmizsei vonaton visszafelé az egész utas­gárda kissé gárgyultan me­redt maga elé. Akinek esze volt, demi- zsont hozott, és gyógykor- tyokat alkalmazott Örké­nyig, majd Öcsától a Rudas László utcáig. Hogy ki mit élt át ezen a húsvéton, az kinek-kinek az ő dolga. Ami engem illet, a ma­gam részéről mindeneset­re vettem a körtéri nagy­közértben három csomag kétszersültet. Ezen a héten savanyú le­ves lesz az estebéd, s le­fekvés előtt egy-két bög­re keserű tea, pedig refor­mátus vagyok és nem szok­tam böjtölni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom