Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-01 / 76. szám
1970. április 1. szerda 5. oldal Díszelőadás a JLenm-centenáriiimon ÚJ magyar film Dózsáról — A mozik áprilisi műsora Szokatlanul sok iíi film szerepel a mozik áprilisi programjában. A kecskeméti Városi moziban a hónap elején vetítik az Arc című új magyar filmet, Küllő Miklós forgatókönyvíró és Zolnay Pál rendező alkotását. A történet a háború végén játszódik. Egy fiatalemberről szól, az illegális mozgalom tagjáról. Letar- tóztatási parancsot adnak ki ellene. Ekkortól a konspirá ció szigorú szabályai szerint nem vehet részt további akciókban. De képtelen belenyugodni, nem akar tétlenül várakozni, s feláldozza magát, szinte a felszabadulás előtti utolsó pillanatban. Az Árpád mozi műsorán szerepel április 23-tól, 26- ig Az ítélet című új magyar film, Csoóri Sándor, író és Kosa Ferenc rendező műve. Az ítélet Dózsáról, az 1514 es jobbágyfelkelés leveréséről szóL Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából díszelőadást tart a Városi mozi április 21-én és 22-én. Az Október napjai című szovjet filmet vetítik, a Lenfilm Stúdió 1958-ban készült és nálunk is bemutatott alkotását. A művet a Moszfilm Stúdió 1968-ban felújította. Most ezt a változatot láthatjuk. A rendező, Szergej Vasziljev, a Nagy Októrberi Forradalom napjaiban híradós összekötő tiszt volt. Mindaz, amiről szól, az ő személyes élménye is. Ezért magával ragadó Az Október napjai szenvedélyes pátosza és do- kumentalista hűsége. A Városi mozi további bemutatói sorrendben: A Vietnam amerikai szemmel című riportfilm. Államfők, tábornokok, szenátorok, újságírók nyilatkoznak ebben a bátor, békeharcos amerikai műben. A könnyűműfaj hívei bizonyára szívesen látják majd viszont a tv-ből ismert Angyalt a mozivásznon is. Az Angyal vérbosz- szúja című angol film hőse, a zseniális Simon Templar, ezúttal Szicíliában nyomoz. Jó mulatságnak ígérkezik a Jöttem láttam, lőttem című olasz—spanyol koprodukcióban készült vadnyugati paródia. A hónap végén, a május elsejei műsorban szerepel egy különös, sok humorral átszőtt, lírai történet, Az öregember és ai gyerek című francia film.l A háború alatti vichy-i Franciaországban játszódik, egy kis zsidó gyerek élményei az ellenséges világban. A főszerepben viszontláthatjuk a nagy francia szí-, nészt, Michel Simont. A Városi moziban hús- vétkor látott Őfelsége herceg elvtárs című NDK filmet az Árpád mozi április végén ismét bemutatja. A hónap elején kerül műsorra ugyanitt a Horoszkóp című kegyetlen jugoszláv film, amely arról szól, hová vezet az unalom és a semmittevés. A filmet csak esti előadásban játsszák, 18 éven felülieknek. Olasz— francia zenés vígjáték az Én szeretlek, te szeretsz című parádés film. Szintén koprodukció, közös románolasz alkotás A balta. A forgatókönyv Mihail Sado- veanu regénye alapján készült. Néhány érdekes felújítást is láthatunk a mozik műsorán. Űjra bemutatják A domb, a Házasság olasz módra, az Egy szerelem három éjszakája, s a Mórus Tamásról készült Egy ember az örökkévalóságnak című filmeket a Városi moziban. Az Árpád műsorán a Trajánus oszlopa, s a Haty- tyúk tava érdemel elismerést. A bemutatókon kívül a megye városaiban és nagyobb községeiben mindvégig műsoron lesz a Szemtől szembe című új magyar film, amely a felszabadulás negyedszázados évfordulójának ünnepi filmművészeti eseménye. ARC „Mellékelem nevezett szökésben levő személy nyilvántartásunkban szeA fiú azonban nem tud tétlenkedni. Képtelen belenyugodni abba, hogy „elreplő fényképeit és kérem, hogy elfogatása érdekében a szükséges lépéseket megtenni szíveskedjenek... ” Körözőlevelet diktálnak egy fiatal kommunista ellen. A melléklet száz darab fénykép. A fiú, akinek arcvonásai kirajzolódnak a homályos foltokból a másolópapíron, már két napja kószál az ostrom előtt álló fővárosban. A szabály az, hogy akit köröznek, nem vehet részt az illegális mozgalom további akcióiban. El kell tűnnie, nehogy a rendőrséget elvtársai nyomára vezesse. Dicséretet érdemel Rendszeresen utazom a helyi 9. sz. autóbuszon: a városban dolgozom, a busz végállomásánál lakom. Az utóbbi időben mindjobban tisztelem a buszvezetőket, emberi magatartásuk, türelmük és udvariasságuk miatt Mvcius 24-én, kedden délután a fél négykor induló busszal mentem munkahelyemre (az autóbusz rendszáma GC 17— 77). A Kerkápoly utcai megállónál két utas várakozott. A busz megállt, az ajtó kinyílt, az utasok felszálltak, az egyik közölte a vezetővel, hogy a kétforintost a busz alá ejtette. A pilóta elindult, de csak egy autóhosszat megkereste a pénzt és a perselybe tette. „Zseniális férfi” — mondta az utas, de köszönöm nem hangzott el. To- vábbmenet, á Budai kapunál egy idős néni intett a vezetőnek, aki jó néhány méterrel a megállótól, pont előtte megállt. A néni felszállt, de a köszönöm elmaradt Ezúton köszönöm meg — helyettük — az ismeretlen gépkocsivezető szívességét. Bízom benne, hogy ő és társai továbbra is kivívják az utasok elismerését. Walter Lajos Kecskemét, Talfája köz4/a. temették”. Űj kapcsolatokat igyekszik keresni, egyéni akciókba kezd. Ennek a kalandos, halált megvető és önfeláldozó elszántságnak, a felszabadulás küszöbén is harcoló magyar partizánoknak állít) emléket az Arc című új magyar film. Április 2—4-ig vetítik a kecskeméti Városi moziban. Egy délelőtt a könyvesboltban Kiskunfélegyháza, az ÁFÉSZ 47. sz. könyvesboltja. Görög Lajos boltvezető papírokat vesz elő, mutatja a forgalom alakulását. — Mostanában, sajnos, kevés újdonságot kaptunk, de így sem panaszkodhatunk a bevételre. Hetven bizományosunk van. Az itteni bolti vásárlók száma is emelkedik. S ami a legfontosabb: az állandó vásárlók létszáma folyton nő. Jelenleg 150—200 között van. — Ez mit jelent? Mit értsünk alatta, hogy valaki állandó vásárló? — Azt, hogy szinte nap mint nap itt vannak. Érdeklődnek, előjegyeztetnek, kívánságokat mondanak el, egyáltalán: figyelemmel kísérik a könyvkiadás alakulását. — Milyen könyveket keresnek leginkább? — Csalódni fog! Tudom, azt várja most, hogy Rejtő és társai. Nos, az igazság az: ezek kezdenek háttérbe szorulni. — Mondana példát, milyen könyvek szorítják ezeket háttérbe? — A legszebb példák egyike: az Űj Magyar Lexikon hat kötetét 350 vásárló jegyezte elő. A Világ- irodalom remekei sorozatot 400-an veszik meg. Egy másik: a Thomas Mann sorozatból (a bőrkötésesből), amelyből eddig nyolc kötet jelent meg, 600 forintos áron, harminc talált gazdára. Ugyanennyi a Stendhal sorozatból is. Itt mondanám el, hogy a vásárlók mostanában inkább a szebb kiállítású könyveket keresik. — Tudna példát mondani arra, hogy hiába keresnek egy-egy könyvet a vásárlók? — Juhász Ferenc verseskönyvét, vagy Radnótit, vagy Lukács Györgyöt, vagy a Filozófiai Lexikont, de sorolhatnám még tovább. Ez azt jelenti, hogy leginkább a komolyabb, értékesebb könyveket keresik? — Azt is. De nemcsak azt. Az túl szép lenne. Ám az a lényeg, hogy jó irányú a változás. Ne legyünk hát türelmetlenek. Kisjó Sándor: Győgysonka Előre jeleztem, hogy csak úgy megyek haza, ha nem lesz ünnepi eszemiszom, mert a húsvét nem a mohó test ünnepe, hanem a léleké, a hízás különben is egészségtelen, és kizárólag könnyű ételeken élek. Így aztán nem is volt semmi különös. Szombaton természetesen megkóstoltuk a sonkát, mert vidéken ez így illő. Egészen könnyű sonkát tettek az asztalra, legfeljebb öt kilós lehetett, azt mondták, betegnek való gyógy- sonka. Két könnyű szeletet vágtak számomra, nem voltak nagyobbak, mint la- dánybenei patkoló kovácsnak a két tenyere. Hogy még könnyebb legyen, fonott kaláccsal ettük, és főtt tojást hozzá, mely csak arra való, hogy egyengesse a kadarka útját. Egészen könnyű kadarka volt, félkézzel bárki meg tudta emelni a cserép- kancsót. S miután egyszer-kétszer megemeltük, átballagtunk Zsigáékhoz, ott meg csak azért hoztak sonkát, hogy figyeljük meg a különbséget, mert azt minden értő tudja, hogy sonka és sonka közt különbség van. Egyik ilyen, másik olyan. A leggyógyabb sonka Gusztiéké volt, ahová este tízkor ugrottunk be. Mást aznap már nem is kaptunk, csupán kártya közben hozott Juliska néni egy kis gyógybárányt, mert aggódott, vajon ízlik-e majd másnap délben. Ezért az aprajából próbapörköltet rögtönzött, közepén a kettőbe vágott bárányfő, a gyenge velőt piros paprikával ízesítvén. Egy kis gyógy- ulti és gyógyhuszonegyes után könnyű alvás követGyerekek az új lakónegyedben Nem tudom, mások hogy vannak ezzel: én mindig elszomorodom, amikor a város egy-egy új lakónegyedében felügyelet nélkül ténfergő vagy rendetlen bandába verődött gyerekeket látok. Különösen az keserít el, ha a késő esti órákban látom mindezt, olyankor, amikor már a hasonló korúak rendes körülmények között megvacsoráztak, megmosakodtak és a tv- Macitól elbúcsúzva, ágyban vannak. Mert hányszor és hányszor tapasztaljuk, hogy vannak ilyen elhanyagolt, magukra maradt — vagy célzatosan utcára „kicsapott’’ emberpalánták. Előfordult már, hogy kérdésemre; miért vagy itt?, az volt a válasz, hogy „anyu kiküldött”. Vajon hol van ez az édesanya, mit csinál, miért volt útban a gyereke? Ám annak, hogy bandába verődve, céltalanul ténferegnek, van egy objektív oldala, oka is: az, hogy valahol lenniük kell, valahol játszaniuk kell, barátkozni hasonló korú társukkal, szabad kibontakozást engedni a társas életre hívó vágynak. De hol? De mikor? Ismerjük a lakónegyedek betondzsungelét, tudjuk, tapasztaljuk, hogy az évek óta tartó cikke- zések után sem oldódott meg a nagy probléma; az, hogy a betonóriások árnyékában meghitt sarkokat, füves, fás, homokos, virágos, kispados, játszótárgyas, játékra, fiatalos lendületre, kedvre ösztönző helyeket alakítsanak ki, ami a gyerekeké, amiben és ahol otthon érez- hetnék magukat, igazán. Lengyelországban az ilyen negyedekben egyes Helyeken az alagsorban külön az ő részükre mű- Helyeket rendeznek be, ahol a vállalkozó kedvű felnőttekkel együtt játszhatnak alkotó módon, igazi gyönyörűséggel. (Itt említeném meg; nem túlságosan kevés azoknak a felnőtteknek a száma, akik a gyerekek közé mennek időnként, kicsit legalább átélve az ő örömüket, problémáikat?) A fentiekből látható — és sorolhatnám még tovább a probléma ösz- szetevőit —, hogy nehezen megoldható, ténylegesen gondot, sürgős beavatkozást, megoldást igénylő, sokakat érintő dologról van szó. a megoldás nemcsak, hogy nem jöhet, nem születhet meg máról holnapra, hanem a kellő összefogás hiányában sem érhető el. Csakis az segíthet, ha társadalmivá méretezzük a gondot, ha egész társadalmunk fontos ügyének tartjuk és a megoldást is így próbáljuk megkeresni. Vagyis; nem ilyen vagy olyan szervtől várjuk a megoldást, hanem mint egyének, a lehetőségünkhöz képest közbelépünk, amikor kell, segítünk, amikor a helyzet megköveteli tőlünk. Hogyan? Ügy például, hogy összefogunk a többi lakóval, szülővel és keresünk megfelelő helyet gyermekeinknek a szabad játékhoz. Vagy úgy, hogy nem zavarjuk el, nem szidjuk össze őket ok nélkül, amikor elvenebbek egy fokkal annál, ami a mi gondolkozásunknak. lelkiállapotunknak megfelel. Sorolom tovább: úgy is segíthetünk, hogy néha szót váltunk ezekkel a gyerekekkel. Ha máskor nem, hát amikor a buszra várunk vagy vacsora utáni sétánkra indulunk. Ügy, hogy figyelmeztetjük őket jó szándékkal. szép szóval, amikor hibáznak, amikor túl mennek a megengedett kereteken. Egyáltalán: egyik szemünket tartsuk rajtuk legalább egy kicsit mindig és ne fogjuk fel úgy, hogy nem a mi gyerekünk. Varga Mihály kezett, néhány pirostarka bikával, már amiket így gyógyalvás közben szokott álmodni az ember. Csupa könnyű dolog volt a vasárnapi ebéd, bárányból gyógybecsináltleves, gyógypaprikás, rántott bárány, töltött bárány, ahogyan ilyenkor egyszerű falusi házaknál lenni szokott, és utána gyógycsirke rántva és gyógykappan töltve. Délután Lajoséknál különleges győgysonka volt, melegen adták, és sajátos zamatét attól kapta, hogy együtt főtt a füstölt kolbásszal, mely természetesen gyógykolbász volt, s mintegy fél méter hosszan tartott. Este Pirkóéknál gyógyborjú feketén és rántva, éjfélkor 'forró galambleves, gyógygrízgaluskával. Hétfőn elölről kezdődtek a kúrák, hidegen, melegen, forrón, félhidegen, félmelegen. Szerencsére az ember ilyenkor már nem nagyon látja, mekkorák az adagok, csak az állkapocs jár, mondván, majd csak lesz valahogy. Aki lefordul a székről, gyengéden fölemelik, a piros gyógyrekamiéra fektetik, betakarják műszálas meleg gyógypléddel, és amikor fölébred, eléje teszik a hidegtálakat, nehogy azt mesélje Pesten, éheztették a vidéki rokonok. A lajosmizsei vonaton visszafelé az egész utasgárda kissé gárgyultan meredt maga elé. Akinek esze volt, demi- zsont hozott, és gyógykor- tyokat alkalmazott Örkényig, majd Öcsától a Rudas László utcáig. Hogy ki mit élt át ezen a húsvéton, az kinek-kinek az ő dolga. Ami engem illet, a magam részéről mindenesetre vettem a körtéri nagyközértben három csomag kétszersültet. Ezen a héten savanyú leves lesz az estebéd, s lefekvés előtt egy-két bögre keserű tea, pedig református vagyok és nem szoktam böjtölni.
