Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-04 / 79. szám
8. oldal 1970. április 4. szombat Telefonvonal a nyárfasoron .. Az övék/E bús élet s a kalász — fogalmazta meg 6. évvel ezelőtt lázítóan Auy Endre a nincstelen zsellérek érzését. Valami akikkel együtt mentettük a megmaradt értékeket: fonalat, drága festéket. — Bekopogtattam Pet- rovszki őrnagyhoz is. NemA (elszabadulás után Kvalla Józseíné így dolgozott a fonógép mellett. hasonló áttétellel a munkások gondolkodásában a kenyeret adó gépek azonosultak az élettel. És bár fölöttébb veszélyes volt a kijárás közvetlenül 1944. október 20-a után az éppenhogy felszabadult Baján, — hiszen a front még egy ideig a közelben húzódott — né- hányan mégis akadtak, akik elmerészkedtek a Mayer- testvérek tulajdonában levő posztógyárhoz megnézni; mi maradt,' hogy újra megindulhasson az élet. — A fasiszta megszállás végóráiban egy uszályt még sikerült megrakniuk a németeknek gyapjúval és bőrrel, de magukkal vinni már nem maradt idejük. A félig elsüllyedt uszályt a hajóállomáshoz vontattuk és a raktár kátránypapírral fedett tetején szárítgattuk az átnedvesedett alapanyagot. Beléptem a Vörös őrségbe, és engedélyt — „propuszsokkal ezután villanymotorokat és körülbelül 300 méternyi gépszíjat kaptunk. 1945 őszén már az út menti jegenyesorra erősített telefonvezeték kapcsolt össze bennünket a városi szovjet parancsnoksággal, és szóltunk, ha szén, olaj, kulcs vagy csavar kellett. — Tudtam, hogy a bombázások elől három kártoló és három fonógépet az egyik kalocsai malomba szállítottak a cég budapesti telepéről. Tizenöt szekérrel és két fordulóval elfuvaroztuk a gépeket Bajára és felszereltük őket. Az egyik fonógép ma is dolgozik. Mellette állunk. Az emlékeit megosztó 58 éves Mosucz László főművezető időnként fölfelé néz, mintha a műhely mennyezetére valami föl lenne írva, ami újabb és újabb mozzanatokat idéz fel az „1 kiló feldolgozott fona192 bői maradtak ttt — a Finompoaató Vállalat bajai gyárának udvarán — az egykori tisztviselőlaká- sek, (Pásztor Zoltán (elvételei) „Propuszka” van korszakról; 1946-ról, amikor már több százan szorgoskodtak a gyárban; az államosításról; és a vállalat 1950. január 1-én történt önállóvá válásáról. A fejlődést nemcsak az tükrözi, hogy a posztógyártást felváltotta a kártolt szövetek, műszálas és gyapjútakarók exporttermelése, hanem az is, hogy a fonodában 16 gép működik, s az életveszélyessé vált szövődéből korszerű csarnokba költözhettek tavaly a lányok és asszonyok. Mosucz László hirtelen észreveszi, hogy a régi gépen elszakadt az egyik fonal. Ráhajolva kíséri a síneken mozgó kocsit és egy pillanat alatt csomót köt. A két végpont — az adagoló henger és pörgő cséve — között újra lobog, vil- lódzik, majd szinte pengve megfeszül a vörös fonalszál. A műhelyben csattognak a gépek váltói, kattognak a fogaskerekek, zúg az elszívó berendezés és tompa zajjal gördülnek oda-visz- sza megállás nélkül a 27 méter hosszú kocsik. A szűrt neonsugárzást — legalábbis olyan érzésem támad —, már-már elhalványítja a nagy ablakokon átzúduló áorilisi napfény. Halász Ferenc 4 ntűrepülő Arató Ferenc őrnagy, a kecskeméti repülőalakulat egyik elfogóvadász alegyArató Ferenc őrnagy a (öldreszállás után. teltetés számomra, hogy j tek. A felkészülés során a éppen a műrepülő rajban, legnagyobb gondot a pesti egyik kísérőként repülhe-1 smog jelentette. Napközben a gyárak, pályaudvarok füstje összekeveredett az alacsonyan szálló felhőkkel, I s a főváros határában sza- I bályos falba ütköztünk, jf: Nagyon nehéz volt a iájé- | f kozódás ... A tér felett 200 méter magasan repülünk, I' 1100 kilométeres sebesség- I gél. Ebből következik, hogy minden másodperc késedelem rengeteg veszéllyel, i\ esetleg a műrepülő bemu- |‘ tató sikertelenségével járhat. A gyakorlatok során — nem tudnám megmondani | pontosan, hányszor repültem végig a Dózsa György út fölött —, annyira össze- hangoltuk gépeink mozgását, hogy szinte érezzük j ’ egymást. A tér felett — ezt . az olvasók láthatják majd ♦ április 4-én a televízióban — a vezérgép immelmann- fordulót, a két szélső gép pedig harcfordulót hajt végre... A műrepülő bemutató nagy megterhelést jelent valamennyiünk számára, de szívesen teszünk eleget ennek a megbízatásnak ... Arató Ferenc őrnagy nyolc éve repül, kiváló ismerője harci repülőgépének. Ma, a televízió riporterével együtt, mi is gratulálunk a sikeres gyakor- 1 lathoz. G. G. 1970; Supper Mária a száz orsós modern cérná- zógép előtt. ségének pilótája, vidáman | mosolyogva mászott ki a I MÍG—21-es repülőgépből. A gép mellett parancsnokai, elvtársai — akik rádión i követték minden mozdulatát, egészen a budapesti Dózsa György útig — gra- , tuláltak neki. ! — Jó volt a harcforduló, Feri... Pontosan spricceltetek szét... Igazi borítás volt... Az őrnagyot alig tudtuk kiszedni a többi pilóta és a szerelők gyűrűjéből. O és két társa ma a díszszemlén, a légierők parádéján műrepülő bemutatóval bizonyítja népünk, a párt, a kormány vezetői előtt, mire képesek néphadseregünk pilótái. Mi mégis a felkészülésről, a bemutató legnehezebb, egész embert kívánó mozzanatairól kérdeztük. — Először veszek részt a díszszemlén. Nagy megtftzKép m - A Petőfi Népe-TOTO és a KISZ felszabadulási rejtvénypályázata Életmentő kisfiú Dr. Kiss Ágoston lakiteleki körzeti orvos, megyei tanácstag tájékoztatott bennünket telefonon a következőkről. A pedagógusok munkáját elismerően értékelő legutóbbi községi tanácsülésen, mondhatni — napirenden kívül, vagy rendkívüli napirendként — dicséretben részesítették Kecskés János helybeli VIII. osztályos általános iskolai tanulót. Ennek előzménye: Pár nappal azelőtt Kecskés János barkát szedett a Tiszakécske és Alpár közötti lit menti füzesekben. Eközben vette észre, hogy a közeli csatornában, már hónaljig a vízben, egy ember küszködik, a kisfiú rögtön odaszaladt, s bár maga is félt, hogy a jéghideg vízbe esik, minden erejét összeszedve látott a merülő, csapkodó férfi kimentéséhez. Nagy erőfeszítések — s rettegés — árán sikerült is őt a partra citálnia. Az ember — aki finoman kifejezve, nem volt egészen ura tudatának — jéghideg, kék-zöld volt már ekkor. Biztos, hogyha a gyerek nincs a közelben, s nem olyan bátor —, perceken belül vízbe fúlt volna a férfi. Kecskés Jancsi ezekután biztonságos helyre ültette a bácsit, s úgy vélve, hogy dolgát elvégezte, — ment, folytatta a barkaszedést. Később azonban mégis visszanézett, mi van a férfival? — s ijedten vette észre, hogy az — távolabb, megint a csatorna vizébe csúszik lefelé. (Később kiderült, mindkétszer szándékosan tette.) Most azonban nem tudta kihúzni, de lélekjelenlétét ezúttal sem vesztette el. Elszaladt, és segítségül hívta a közel lakókat. Az embert kimentették. Mentőt hívtak, kórházba szállították a férfit. ... Aki egy tizenhárom éves kisfiúnak köszönheti megmenekülését a meggondolatlanul keresett halálból. (t) Édes fiaiként fogadta az egykori képen látható parasztasszony a felszabadító szovjet hadsereg harcosait. Hány helyen mondhatják erre a jelenetre: „Nálunk történt ..Igen, mert Kiskunhalason éppúgy, mint Csiké- rián vagy Szabadszálláson — mindenütt így üdvözölték a nagy szovjet nép fiait az egyszerű emberek, az addig elnyomottak ... Sok-sok akkori ifjú ember emlékezik ezekben a napokban a Szovjetunióban a magyay munkásokra, parasztokra, a kisgyerekekre. — akikkel a nagy napokban megismerkedtek. Látják maguk előtt a szép magyar tájakat, melyeket vérük hullatásával szabadítottak fel — sok jó magyar hazafi segítségével is — a fasiszta megszállók alól. Mi is, magyar családok ezrei meleg szeretettel emlegetjük a Viktorokat, Ivánokat, Szergejeket, akik közül a képünkön megörökített szovjet kiskatonák valók. Akiknek a haja deresedik is már kissé... Fenti képünkhöz most ilyen kérdést kapcsolunk: Írják ezúttal az 1—2—3-as számot a kísérőszelvény kockájába olyan sorrendben, ahogy a megye következő három helyisége felszabadult: (Tehát mindhárom szállót írjuk be!) Kalocsa — Kunszentmiklós — Gara. A totószelvény a 16. oldalon találhatói
