Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-04 / 79. szám
Negyvenötösök emlékeznek # Negyvenötösök emlékeznek # Negyvenötösök Á jánoshalmi szabóműhelyben kezdődött... Sokszor mondják, hogy egyes emberek élete olyan színes, izgalmas, mint egy lenyűgöző kalandregény. Ahogy hallgatom dr. Glied Károlyt, az jut eszembe, hogy ha egy irodalmár nem tenne mást, csak a tények alapján rögzítené mindazt, ami ezen a beszélgetésen elhangzik, jó nyersanyagot kapna, akár egy több száz oldalas érdekfeszítő Olvasmány megalkotásához. Az újságíró azonban kénytelen tömöríteni, néha csak utalni az eseményekre. — Jánoshalmán születtem — kezdi a visszaemlékezést a megyei tanács vb-elnökhelyettese. — Nehéz körülmények között éltünk, édesapám mészáros volt, mindig valakinél alkalmazásban. Kuthy György helyi szabómesternél kezdtem. Mint fiatal gyerek, nála ismerkedtem a munkásmozgalommal, a mester ugyanis a szociáldemokrata párt tagja volt. Itt találkoztam azokkal is, akik akkoriban a községben a haladást képviselték. Bojtos Antallal, Mácsai Sándorral, Kőszegi Mihályival. Róluk később még lesz szó. Akkoriban még nem tudatosan, inkább ösztönösen ismerkedtem a mozgalommal. Láttam, hogy milyen nehezen küzdenek meg szüleim a mindennapi kenyérért. Édesapámnak a négy gyerek felnevelése nem kis gondot okozott. Lényeges változás életében, amikor Budapestre került. 1936-ban a fővárosban Majthényi Mihály szabómester Kristóf téri műhelyében a munkásmozgalom harcos képviselőivel találkozik. Kollégái évek óta szakszervezeti tagok. Az üzlet tulajdonosa a Szabóiparosok Országos Szövetségének elnöke. A Népszava mindennapos olvasmány volt a műhelyben és műhelyen kívül. Akkor lépett be a szakszervezetbe. A sors úgy hozta, hogy Kecskeméten sikerült 1944. október 11-én néhány társával megszöknie. Egy darabig a leendő feleségénél bújkált, de a helyzet egyre szervezet elnöke Mácsai Sándor, az első párttitkár Virágh Ferenc, Glied Károly a helyettese. A kommunisták első feladatnak az élet megindítását, a közigazgatás megszervezését tartották. Az 1944—45-ös tél sok gondot hozott. A község dolgozóinak jelentős része kenyér, tüzelő nélkül, egy- része téli ruha, bútor és lakás nélkül volt. A gabonaraktárakban maradt búzát a nincstelenek között osztották ki. Hasonlóképpen, a kommunista párt helyi vezetőinek intézkedésére, a Terézhalmi erdő teljes kitermelt fakészletét kiosztották az arra rászorultak részére. — Létrejött a nemzeti bizottság, amelynek én lettem a helyi titkára, később járási, majd megyei titkárrá is megválasztottak. Az akkori Bács-Bodrog vármegye törvényhatósági bizottsága kommunista csoportjának is vezetője lettem. Mozgalmas napok voltak ezek. 1945 tavaszán három Emléktábla hirdeti, hogy ebben a házban alakult meg 1944. december 12-én a Magyar Kommunista Párt jánoshalmi szervezete. nehezebb lett, s ezért egy nap alatt végrehajtottuk a pincében húzódott meg tár- földreformot. Az egész jósaival a felszabadulásig. noshalmi járásban kioszBátor magatartásáért egy sor kitüntetést kapott. Munkás-Paraszt Hatalomért Érdemérmet, a Magyar Szabadság Érdemrendet, a Magyar Partizán Emlékérmet. Rövid ideig a Mohácsszigeti Állami Gazdaság igazgatója. 1957. május 1-től a bajai városi pártbizottság titkára. 1961 májusától lett a megyei pártbizottság titkára. Közben jutott idő a tanulásra is. Az Agrártudományi Egyetemet 1963-ban fejezi be, mint mezőgazda- sági mérnök. 1964-ben megszerzi a mezőgazdasági tudományok doktora címet. Hazánk felszabadulásának 20. évfordulóján a Munka Érdemrend aranyfokozatával tüntették ki. 1959. óta a megyei pártbizottság, 1961-től pedig a megyei párt-végrehajtó bizottság tagja, 1968. októberében választják meg a megyei tanács vb-elnök- helyettesévé. Változatos, gazdag életút Sokszor áldozatokkal tűzdelt Amikor Budapestről Bajára került, otthagyta a háromszobás fővárosi lakást a fizetése ezer forinttal lett kevesebb. Két egyetemista fia van. Sokszor megkérdezik tőle: — Apu, ha mégegyszer kezdenéd az életet, ugyanígy tennél mindent? — Igen, kedves fiaim, ugyanúgy. Beszélgetésünk a megyei tanács vb-elnökhelyettésé- nek irodájában zajlott délután 5 óra után. Csend volt, a munkaidő fél ötig tart. Megkérdeztem, nem jön-e még hazafelé? Az íróasztal papírhalmazára mutatott: — Maradok még egy kicsit, ilyenkor tudok legtöbbet végezni. Kereskedő Sándor Egy földosztő portréja A Kecskeméti Lapok 1945-ös példányait forgatva egészen véletlenül figyeltem fel arra a kis közleményre, amely az újság március 29-i számában arról tudósít, hogy Kecskeméten is megalakult a földigénylő bizottság. Végigböngészem a tagok névsorát, s megakad a szemem Novák Mihály nevén. Helvécián lakik ez a 71 éves, még ma is szálfaegyenes tartású ember. A szívós, sok viharral dacolni tudó magányos akácfákra emlékeztet. Kedélye el- pusztíthatatlanul friss, fiatalos. Gondolatai is azok. Élete a homokkal, az emberi-társadalmi kiszolgáltatottsággal való folyamatos küzdelemmel telt el. Nem tört meg. Vöröskatona volt 1919-ben, több hónapos bújkálás után mert csak hazamenni a helvéciai pusztákra. Megkapaszkodott a háromholdnyi gyenge homokföldön. 1944 őszén a tanyákon baloldali mozgalmakban részt vevő embereket bújtatott. És 1945 tavaszán földet osztott Helvécián, a város végtelen homokpusztáinak egyikén. fi , , J ; ' ;y > • I — Emlékszem, az egyik bújtatott ember Básti Ágoston volt, illegális kommunista. Azután, hogy felszabadult a város, részt vett az élet újraindításában, és a párt megszervezésében, amelynek titkárául választották. Decemberben pedig eljutott Debrecenbe, az ideiglenes nemzetgyűlésen ő volt a város egyik képviselője. Bár mellesleg a keresztkomám is volt, túl sokat nem tudtam róla abban az időben. Mi akkor ősszel még a Grüz- ner István majd 600 holdas szőlőbirtokán szüreteltünk. A pengő értéke akkor már erősen romlott, így a bérünket is természetben, vagyis mustban kaptuk. Noha ez a gazdának nem volt előnyös, kiadta mindenkinek a részét, a nagybirtok felosztásának gondolata már a levegőben lógott. — így múlt el a tél, s március 15-e előtt pár nappal kapom ám a földosztásról szóló rendelet lenyomatát. Básti Ágoston közvetlenül az én nevemre küldte meg Debrecenből. Tudtam, hogy nagygyűlést kell összehívnom, méghozzá március 15-re. Jó kapcsolataim voltak a pusztán, ismert mindenki, éveken át én vezettem egy színjátszó csoportot, s ezek tagjai szétvitték a nagygyűlés hírét, össze is gyűlt a nép. És másnap kezdték a földosztást, a Grüzner-bir- tokon. A tulajdonosnak 20 holdat hagytak meg a kastély körül. Felparcellázták — az erdőket és a vizeket kivéve — a matkói káptalan 4—5 ezer holdas birtokát, s több más földbirtokot. Több mint négyszáz helvéciai szegényember kapott földet azokban a napokban. Akinek 3—4 családja volt, két hold szőlőhöz jutott, akinek ennél kevesebb, egy holdhoz. Elégedetlen ember akkoriban jószerivel nem ú akadt. Igaz, kevés volt s ló, de a gazdák kölcsön adták egymásnak, s gyalogmunkával segítették visz- sza. A növényvédelemhez rossz minőségű „fekete gá- licot” sikerült csak szerezni, mégis, az első évber olyan termést értek el hogy Grüzner sem dicsekedhetett különb szürettel — Már akkor gondolt®rr arra, hogy jó volna itt községi központot kialakítani hiszen a város nincs olyar közel, hogy minden apró- cseprő dolog miatt beszaladgáljunk. Hatvannégj telket mértem ki a köves- út mentén, az állomás és i mostani faluközpont közötti részen. Szabó Pál írt épp akkor itt járt, s adtan neki is egy házhelyet örült neki nagyon és ez mondta: „Végre én is föld- tulajdonos lettem!” Későbl mégsem itt keletkezeit t faluközpont, hanem a Magyarsor mentén, mivel i legjobb szőlők ott voltak s akiken múlott a dolog sorra odahúzódtak. Novák Mihály betöltötti történelmi küldetését. Elsí ízben — nemcsak a saját a nép élete során is. Hatvani Dániel — 1936 ősze óta voltam «tervezett munkás. Később tudtam meg, hogy társaim közül többen kommunisták. Slézinger Andor, az egyik segéd nyíltan olvasgatta a műhelyben Marx müveit. Majthényi Mihályt 1945-ben felvették a kommunista pártba. — Tetszett nekem az « légkör, ott a műhelyben. Szívesen hallgattam az idősebb szakmunkások bölcs beszédét, tanácsait. A nácik abban az időben készítették elő az új világháborút. Az én kollégáim közül többen megjósolták, hogy ezt a háborút a németek csak elveszíthetik. Gyorsan peregtek az események. Behívták katonának, majd mint megbízhatatlant, munkaszolgálatosnak tették, az is volt a háború végéig. Egyik nap a homályos pinceablakon keresztül kozák lovasokat láttak feltűnni. Állva vágtattak a nyeregben az utcán. Kecskemét is felszaba- dúlt. Elindultak hazafelé. A szovjet parancsnok adott egy pár lovat és egy stráf- kocsit a szűkös holmiknak. Sok viszontagság után ért haza szülőföldjére, Jánoshalmára. A többi haladó szellemű emberrel hozzáfogott a szervező munkához. A lakásán jöttek össze, hogy előkészítsék a pórt megalakulását. Ott volt Mácsai Sándor, Böjtös Antal, Szakács István, Szakács Eta, Virágh Ferenc és mások. 1944. december 12-én alakult meg a községi párt- szervezet ünnepélyes keretek között a volt úrikaszinó helyiségében. A párttottuk a földet a jogos tulajdonosoknak. A következő időszak is elég változatos. Megválasztották a járási pártbizottság titkárhelyettesének, majd titkárának. 1945-től 1948-ig a párt jánoshalmi járási titkára, majd a Bács- Bodrog megyei bizottságának káderese. A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesülése után Budapestre került, ahol a Földművelésügyi Minisztérium személyzeti osztályának vezetője. 1955 decemberében a párt hívására a bajai járási párt- bizottság titkára. Jött az ellenforradalom. Az akkori nehéz időkben sok más elvtárssal, együtt ismét megállta a helyét. Csak a magamkorúak tudják... Mindjárt meleg lesz — vigasztal Horváth Matyi bácsi, a takaros nagybaracskai ház konyhájában. — Kicsit későn gyújtottam be a cserépkályhába. Kint dolgozgattam az udvaron, ilyenkor már csalogatja az embert a kertbe az idő. Leülünk az asztalhoz. Rubintpiros bor kerül a poharakba. — Olajozzuk meg egy kicsit az emlékezés kerekeit — mosolyog a házigazda-—, talán jobban előjönnek a régi események. összecseng a két pohár. Vendéglátónk kezdi pergetni visszafelé az idő orsóját. — 1898-ban születtem Gádoroson. 1926-ban kerültem feleségemmel Nagyha- racskára. Az 6 szülei itt laktak, ezért költöztünk ide Nem volt semmink, napszámosként jártuk a világot. Sokszor feszült bennem az elkeseredés, változásra vágytam. Nemcsak én, hanem a többi nincstelen is. így ért bennünket a -felszabadulás, és úgy éreztük, hogy végre megérkezett számunkra is a jobb élet lehetősége. Mindjárt cselekvéshez láttunk. A legfontosabb volt ' az élét megindítása Én lettem a nemzeti bizottság elnöke. így közvetlenül is részt vettem a közsé. életének irányításában Ezenkívül sok mindennel foglalkoztunk. Előkészítettük a földreformot, mozgósítottuk a parasztságot a munkára, megnróbáltuk rendes kerékvágásba hozni Az első teendő a termeié megindítása volt. a közigazgatást. Néhán; társammal hozzákezdtüni a kommunista párt megszervezéséhez,
