Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-04 / 79. szám

TÖRTÉNELMI N (Folytatás az 1. oldalról.) A z a fejlődés, amely a felszabadulást követő években Magyaror­szágon végbement, bebi­zonyította, hogy ha van világos cél, ha van meg­felelő vezetés, ha min­den haladó erő összefog, e felszabadult nép ereje minden ellenállás, minden nehézség leküzdésére ké­pes. Munkásosztályunk, né­pünk az új világ megte­remtéséért folytatott ke­mény osztályharcban, a bányák, a bankok és a gyárak államosításával a nagytőkések, a földosztás­sal a nagybirtokosok ha­talmának gazdasági, tár­sadalmi alapjait megsem­misítette. Felszámolta a régi burzsoá rendet, a ki­váltságok minden előjo­gát, a feudalizmus ma­radványait, és megnyitot­ta az utat előre, a szo­cialista forradalom győ­zelméhez. A demokratikus és szo­cialista forradalmi célo­kért a reakció erőivel ví­vott állhatatos harc, és az áldozatos, kemény munka eredményeként a felszabadulást követő első három évben hazánkban eltűntek a romok, meg­szűnt az infláció, megin­dult és szilárd alapokra került a termelés, meg­kezdődött és jelentős eredményeket hozott a kulturális forradalom. Az első évek harcainak legnagyobb eredménye azonban a munkásegység megteremtése, a paraszt­sággal szövetséges mun­kásosztály hatalmának, a proletárdiktatúrának ki­vívása volt. Teljes joggal mondta ki akkor pártunk, hogy a hatalomért vívott harc eldőlt: 1948 a for­dulat éve, a nép önmagá­nak dolgozik, magának építi az országot. Elvtársak! Barátaink! A negyedszázad alatt megtett utat áttekintve, hazánk akkori és mai helyzetét egybevetve, a harc és a munka eredmé­nyeit számbavéve, a Ma­gyar Népköztársaság olyan vívmányokat mu­tathat fel, amelyek mél­tán váltanak ki elisme­rést. H azánk gazdasága, ter- termelésének jellege gyökeresen megvál­tozott. Az egykori elma­radott, nagybirtokos-tőkés gazdaságú ország ipari agrár országgá vált, szo­cialista iparral, szocialis­ta, szövetkezeti mezőgaz­dasággal, kisipari és szol­gáltató szövetkezetekkel. Népünk a romokból nem­csak újjáépítette az or­szágot, hanem teljesen új, szocialista népgazdaságot teremtett. Munkásosztályunk, dol­gozó népünk az új erő­művek, gyárak, üzemek sokaságát építette fel, új ipari városokat alapított, A népi Magyarország hu­szonöt éve alatt megkét­szereződött országunk ter­melőeszköz-állománya, a gépek, a felszerelések, a szállítóeszközök, az ipari épületek száma. A nép munkája nyomán a nem­zeti jövedelem háromszor olyan gyorsan emelkedik évente mint a két világ­háború között, és ma már majdnem négyszer annyi mint 1938-ban volt. Szo­cialista rendszerünkben, ahol már nincs kizsákmá­nyolás, a nemzeti jöve­delem egésze a népé, min­den forintja az ország, a nép szükségleteit fede­zi. A magyar munkásosz­tály, a hosszantartó poli­tikai harcok időszakában, önfeláldozó munkával megteremtette és kifej­lesztette a szocialista nagyipart, amely ma hét és félszer annyit termel mint a kapitalista Ma­gyarország ipara 1938- ban. A létszámában is megnövekedett magyar munkásosztály öntudata, felelősségérzete nagyot fejlődött; számára a mun­ka nem egyszerűen ter­melési folyamat, hanem mindinkább a szocializ­mus tudatos építése. Ezt nagyszerűen mutatja a széles körű munkaverseny- mozgalom is, amely az egész országot átfogja, s az utóbbi években ki­bontakozott szocialista brigádmozgalom, amely a dolgozó ember új szocia­lista vonásait fejezi ki. M ezőgazdaságunk fej­lődésének feltételeit megváltoztatta és forradalmi lépést jelen­tett előre a földreform, amely 1945-ben megszün­tette a félfeudális nagy­birtokrendszert. Űjabb forradalmi lépés volt elő­re, amikor parasztságunk tíz évvel ezelőtt a terme­lőszövetkezetek létrehozá­sával a szocialista fejlő­dés útjára lépett, a szo­cialista forradalom e dön­tő feladatának megoldása társadalmilag felemelte a a parasztságot, nagy mér­tékben megerősítette tár­sadalmunk legfőbb poli­tikai alapját, a munkás- osztály és a parasztság szövetségét. A magyar parasztság szorgalmáról, tehetségé­ről, a szocialista nagyüze­mi gazdálkodás fölényé­ről tanúskodnak szövet­kezeteink, állami gazda­ságaink eredményei. A magyar mezőgazdaság ma — egyharmadával keve­sebb emberrel — egyhar­madával többet termel mint az uradalmakra, il­letve a rosszul felszerelt kisparcellákra felépült tőkés mezőgazdaság 1938- ban. A háború előtt Ma­gyarországon hektáron­ként 14 mázsa búzát ter­meltek, most országos át­lagban majdnem két­szer annyit, hektáron­ként 27 mázsát terme­lünk. Kukoricából a há­ború előtt hektáronként 20 mázsát, 1969-ben or­szágos átlagban hektá­ronként 38 mázsát ter­meltek. Hazánkban az elmúlt 25 év alatt nemcsak a gaz­daságban, hanem a kultú­ra területén is kiemelke­dő eredmények születtek. A kulturális forradalom nyomán a műveltségből korábban kirekesztett dolgozó tömegek előtt megnyílt a tanulás, a művelődés lehetősége. A z általános fejlődésről, a megváltozott kultu­rális életről tanúskod­nak az adatok. Amíg „ 1938-ban mindössze két és félezer könyv jelent meg Magyarországon 9 millió példányban, addig most, 1969-ben 4500 mű­vet adtunk ki 48 millió példányban. Közép- és felsőfokú oktatásunk fej­lődésének méreteit mu­tatja, hogy az idei tanév­ben középiskoláinkban négy és félszer, az egye­temeken, főiskolákon ugyancsak négy és félszer annyi fiatal tanul, mint az 1937—38-as tanévben. Jelenleg a középiskolák tanulóinak kereken 52 százaléka, az egyetemek és főiskolák hallgatóinak közel 40 százaléka mun­kás és paraszt szülők gyermeke. Hazánkban a gazdasági és kulturális építőmunka nyomán, a szocializmus céljainak megfelelően, alapvetően megváltoztak népünk életkörülményei. A „három millió koldús” Magyarországa — amely­ben a tüdőbajt „morbus hungaricus”-nak, magyar betegségnek nevezték, ahol a munkanélküliség, a népkonyha, a nyomor­telep volt a dolgozó em­ber osztályrésze — már régen a múlté. A munkához való jog, a kulturális, szociális el­látottság, a dolgozók er­kölcsi és anyagi megbe­csülése társadalmunk jel­lemvonása. A reálbérek 1949-től, az elmúlt húsz év alatt 93 százalékkal növekedtek, csaknem megkétszereződtek. A ré­gi rendszerben a lakos­ságnak csak egyharmada volt biztosított, most a dolgozók 97 százaléka, gyakorlatilag az egész la­kosság társadalombiztosí­tásban részesül. Az öre­gekről való gondoskodás intézményes. A szülő nő­ket. az anyákat, a gyer­mekeket. a serdülőkorúa- kat az állam külön véde­EGYEDSZAZAD lemben és támogatásban részesíti. Az eltelt negyedszázad eredménye, hogy a dol­gozók létbiztonságban él­nek, életkörülményeik ja­vulnak és hazánk minden polgára bizakodva nézhet a holnap elé. Kedves Elvtársak! Barátaink! Az elmúlt huszonöt év alatt munkásosztályunk, népünk a párt vezetésé­vel hatalmas utat tett meg. A munka minden területén olyan eredmé­nyek születtek, amelyek­re büszkén hivatkozha­tunk. A harc történelmi tapasztalatai arra taníta­nak, hogy az előrehala­dás nélkülözhetetlen fel­tétele a szocialista építés céljainak helyes és vilá­gos kijelölése, a párt és a nép egysége, összefor- rottsága, a szocialista cé­lok eléréséhez szükséges együttes cselekvés. Ami­helytállt. Eleget tett mindazon történelmi kö­telezettségének, amely az elmúlt 25 évben reá, mint a társadalom, a nemzet, vezető osztályára hárult. A munkásosztály forra­dalmi élcsapata, a párt tiszta lelkiismerettel áll­hat a nép elé, mert eleget tett nagy küldetésének. A párt vezetésével munkás- osztályunk, népünk teljes győzelmet aratott az osz­tályellenség felett; a ka­pitalista világból egy rö­vid emberöltő alatt elju­tott a magasabb rendű, a kizsákmányolástól men­tes, szocialista társadalmi rendszerbe. P ártunkat, a Magyar Szocialista Munkás­pártot a marxizmus- lenini zmus elmélete ve­zérli. Állandó feladatunk­nak tekintjük annak meg­akadályozását, hogy a marxizmus-leninizmust, harcunk, tevékenységünk összegezésére, a tapaszta­latok számbavételére, a feladatok kijelölésére. A Magyar Kommunis­ták Pártja azért tudta öt évtizeden át betölteni történelmi hivatását, s az elmúlt 25 évben azért le­hetett társadalmunk ve­zetője, építőmunkánk szervezője, mert szoros kapcsolatok fűzték a tö­megekhez, és a jövőben is csak a munkásosztály- lyal, a néppel szorosan összeforrva dolgozhat eredménnyel. A párt nem egyedül, hanem a rokonszenvezők millióival összefogva vív­ja harcát. A lenini szö­vetségi politika alkalma­zásával, a szocializmus építésének céljából, a Hazafias Népfront kere­tében nemzeti egységbe tömöríti társadalmunk minden alapvető osztá­lyát, minden rétegét. Ez a mozgalom átfogja a munkások, a parasztok, Az országgyűlés ünnepi ülése Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából pénteken ünnepi ülést tartott az országgyűlés. A parlament folyosói és az ülésterem körüli társalgók már jóval az ünnepi esemény kezdete előtt benépesültek; megjelentek az országgyűlés tagjai és a meghívott vendégek, köztük a munkásmozgalom sok régi harcosa, a negyedszá­zad előtti képviselők és közéleti személyek, továbbá élenjáró fizikai dolgozók, szellemi munkások, a társadalmi és tömegszervezetek vezetői. Ünnepi fényárban úszott a parlament ülésterme, amelynek páholyait és karzatait délután 3 órára zsúfolásig megtöltötték az ünneplőbe öltözött vendé­gek, akik — csakúgy, mint az országgyűlés tagjai — a kivételes alkalomra fel­tűzték kitüntetéseiket. cvaíM Részt vett az ülésen Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér I.ajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zol­tán, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politi­kai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A földszinti páholyokban helyet foglaltak a felszabadulási ünnepségekre ha­zánkba érkezett küldöttségek: L. I. Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára vezetésével a szovjet, Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottsá­gának első titkára, az NDK Államtanácsának elnöke és Willi Stoph, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, az NDK miniszterelnöke vezetésével az NDK, dr. Gustav Husák, a CSKP Központi Bizottságának első titkára vezetésével a cseh­szlovák, Józef Cyrankiewicz, a LEMP Politikai Bizottságának tagja, a minisz­tertanács elnöke vezetésével a lengyel, Ivan Mihajlov, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnökhelyettese, hadsereg­tábornok vezetésével a bolgár párt- és kormányküldöttség; Fadilj Hodzsa, a szö­vetség tanácsának, a JKSZ Elnökségének Végrehajtó Irodájának tagja vezetésé­vel a jugoszláv küldöttség; Emil Bodnaras, a Román KP Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja vezetésével a román párt- és kormányküldöttség; Franz Muhri, az Osztrák Kommunista Párt elnöké­nek vezetésével az osztrák pártküldöttség. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képvise­letek sok vezetője és tagja. Áz ünnepi ülést — a himnusz hangjai után — Kállai Gyula, az ország- gyűlés elnöke nyitotta meg. Kállai Gyula megnyitó szavai után Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának első titkára mondott ünnepi beszédet, melyet la- j punk első és második oldalán közlünk. kor mindez megvolt, len­dületesen haladtunk elő­re, amikor ezek hiányoz­tak, megtorpantunk. Tör­ténelmünk úgy alakult, hogy a munkásosztály, a nép hatalma, mint ez is­meretes. 1956-ban súlyos veszélybe került. Az 1948-as évet köve­tően az ország a munkás- osztály, a párt vezetésével a szocializmus útján fej­lődött, s a lendületes munka nagy eredménye­ket hozott. A fejlődés menetében azonban je­lentkeztek, és évről évre súlyosbodtak azok a szek­tás és jobboldali hibák is. amelyek végül mély tár­sadalmi krízishez, az 1956- os ellenforradalmi felke­léshez vezettek. Amikor számot vetünk eredményeinkkel, joggal megállapíthatjuk, hogy munkásosztályunk min­den áldozatot vállalva, még a legnehezebb kö­rülmények között is vezérfonalát dogmává me­revítsék, vagy revizionis­ta módra meghamisítsák, megfosszák forradalmi lé­nyegétől. Pártunk Lenin tanításának szellemében dolgozik, amikor azt vall­ja, hogy kerülnünk kell munkánkban mindenkor a sablonokat, a bonyo­lult valóság leegyszerű­sítését. A konkrét helyzet konkrét elemzéséből ki­indulva, az elméletet al­kotó módon ' alkalmazva kell feladatainkat meg­határozni. Lenin útmu­tatásait követve valljuk, a kommunista párt fel­adata, hogy a fejlődéssel együtthaladva, szüntele­nül keresse a változó helyzet új kérdéseire a helyes marxista választ, az új feladatokra a meg­felelő megoldást. Pártunk most X. kong­resszusára készül. A kongresszus ezúttal is, mint mindenkor, alka­lom a párt számára meg­tett út eredményeinek az értelmiségiek, a kis­polgárok széles tömegeit: kommunistákat és pár- tonkívülieket, hívőket és nem hívőket, mindenkit, aki magáénak tekinti a közös célt, a szocialista Magyarország felépítését. Pártunk meggyőződés­sel vallja azt a mély marxista igazságot, hogy a történelem tényleges formálói a milliós töme­gek. Huszonötéves sza­bad hazánk, a Magyar Népköztársaság a dolgozó nép műve. A szocialista forradalom nagy győzel­meiért, az építés nagy eredményeiért a tisztelet és a köszönet mindenek­előtt a dolgozó népet il­leti meg: a százezreket, a milliókat, azokat az em­bereket, férfiakat és nő­ket, fiatalokat és időse­ket, akik lelkesen, oda­adással, olykor nagyon nehéz körülmények kö­zött harcoltak, dolgoztak hazánkért, a szocialista Magyarországért

Next

/
Oldalképek
Tartalom