Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-25 / 96. szám

Divatos napszemüvegek Népművészeti tárgyak a lakásban Nagy divat, kedvtelés manapság nálunk — és világszerte — a régi cse­répedények, használati tárgyak, bútorok gyűjtése és ezeknek felhasználása a lakások díszítésében. Végre ráeszméltek az em­berek, hogy a paraszti kultúra, a népművészeti emlékek összegyűjtésével, népünk régi kulturális örökségét becsülik meg. Száz évvel ezelőtt ezek a dolgok az élethez tartoz­tak, mindennapi haszná­lati tárgyak voltak. A ré­gi öregek a maguk ko­rában nagy figyelemmel és szeretettel válogatták össze használati tárgyai­kat és később is megbe­csülték azokat. A ké­sőbbi generáció — és fő­leg a divat hullámzása — kiszorította a lakásokból a régi tárgyakat. S mivel lépést akartak tartani a városi fejlődéssel, ugyan­azokat a használati tár­gyakat igyekeztek maguk­nak megszerezni, amelyek ott felkapottak voltak. A tömegtermeléssel előállí­tott sima vonalú bútorok, használati tárgyak gyak­ran egyhangúságot jelen­tenek a lakásban ma is. Ezt a „szürkeséget” fel lehet oldani olyan régi darabbal, amelyek magu­kon viselik alkotójuk ke- zenyomát és mert egy kultúra kiforrott termékei, időtállóak és szépek, Ha néhány kézzel festett vi­rágos vagy madaras tá­nyért például a falra akasztunk, olyan szép de­korációt nyújt, hogy szin­te a festményt is pótol­(Pásztor Zoltán felvételei) Tekintve, hogy a gyűj­tők száma eléggé megsza­porodott, és nem valószí­nű, hogy padlásokon, kamrákban porosodva ré­gi dolgokat találunk, vi­szont szeretnénk a régiek­re emlékeztető tárgyakat szerezni, akkor a népi iparművészek alkotásait megvásárolhatjuk a bol­tokban. az új követelmé­nyeknek megfelelő tár­gyak a hagyományok fi­gyelembevételével készül­nek. Hódmezővásárhelyen, Karcagon, Mezőtúron, Nádudvaron a népművé­szek — hogy csak néhá­nyat említsünk — olyan egyedi feketés, teás, bo­ros, pálinkás készleteket, tálakat, tányérokat, vázá­kat és más cserépedénye­ket készítenek, amelyek a legszebb régi darabokkal is felveszik a versenyt. Sajnos, a régi szőttesek, varrottasok nem tudtak úgy ellenállni az idő vas­fogának, mint a szilár­dabb anyagból készült egyéb dolgok. Így java ré­szük már tönkrement. A HÉTFŐ: Karalábleves, pap- rikás krumpli galuskával, fejes saláta. KEDD: Sóskaleves, kelká­posztafőzelék sült sertés ol­dalas, alma. SZERDA: Spárgaleves, lek­város gombóc, nudli. CSÜTÖRTÖK: Lebbencsle­ves, tejfölös gomba rizzsel, alma. PÉNTEK: Köménymagosle- ves, rakott makaróni, alma. SZOMBAT: Burgonyaleves, spenótfőzelék parizerpogá- csa, körtebefőtt. hoz keverjük. Egy edényben a tojásokat és a tejfölt só­val, törött borssal ízesítve, habverővel jól összedolgoz­zuk. Vajjal kikenünk egy tűzálló edényt és szétterít­jük rajta a makarónit. Rá­öntjük a tejfölös tojást, sajt­tal megszórjuk és a sütőben pirosra sütjük. VASÁRNAP: Raguleves, pulykamell rántva, zsírban sült burgonya, fejessaláta, csokoládés szelet. majd kevés liszttel lehint­jük, összekeverjük és öntünk rá húslevet, vagy vizet. Íz­lés szerint adunk hozzá sót és borsot. Amikor a gomba megpuhult ráöntjük a tej­fölt és rizzsel tálaljuk. TEJFÖLÖS GOMBA: Szép friss gombát felszelünk, ala­posan megmossuk, a hagy­mát is finomra felszeljük. Lábasban vajat forrósítunk, beletesszük a gombát, hagy­mát, ezt együtt megpirítjuk, RAKOTT MAKARÓNI: Hozzávalók: 25 deka maka­róni, 5 deka zsír, 6 deka vaj, 15 deka párizsi, 2 tojás, 5 deka reszelt sajt, 2 deci tejföl, törött bors, só. A makarónit sós vízben ki­főzzük és leszűrjük. Közben a párizsit kis kockákra vág­juk és 5 deka zsírban meg­pirítjuk, majd a makaróni­CSOKOLÁDÉS SZELET: 12 deka vajat habosra keve­rünk, állandóan keverés köz­ben hozzáadunk 12 deka por­cukrot, egyenként 5 tojás sárgáját, 1 evőkanál kakaót, kis vaníliát és 3 szelet puhí­tott csokoládét. 5 tojásfehér­je kemény habját 5 deka porcukorral, 6 deka liszt­tel és 5 deka hámozott, da­rált mandulával összekever­jük, rendes meleg sütőben sütjük. Ha kihűlt, a tésztát kétfelé vágjuk, egyik felét baracklekvárral megkenjük, másikat ráborítjuk, csokolá­démázzal bevonjuk és négy- szögletes darabokra vágjuk. lakásban a kényelmi igé­nyeket elégítik ki a szőt­tespárnák, más célt szol­gálnak a futók, falvédők, térítők. A népi iparmű­vészek a hagyományos minták után készítik eze­ket is manapság. Felhasz­hatja a szobában. A dí­szesen faragott mángorlót vagy guzsalyt is bevihet­jük a lakásba. A tréfás feliratokat őr­ző pálinkás butéliákat könyvek elé helyezhet­jük. a bütykösök, korsók, köpülők padlóvázának is megfelelnek, és ha né­hány szeszélyes vonalú faágat helyezünk beléjük, máris szebbé tettük ve­lük lakásunkat. nálásukra sok lehetőség van. A kárpitozott, a mű­anyag bevonatú bútoro­kon is szépen hatnak. A szőttest számos esetben bútorhuzatként is felhasz­nálják, míg a szádából függöny készül. A hímzett térítők, pár­nák stb. már jobban igénybe veszik pénztár­cánkat, de egy-egy szép darab elegendő is belő­lük. A kalocsai, a mező­kövesdi, tardi, szentistvá- ni, beregi és más hagyo­mányokat őrző hímzőasz- szonyok nemcsak a maguk otthona, hanem a keres­kedelem számára is ké­szítenek csodálatos dara­bokat. A Népi Iparmű­vészeti Tanács őrködik azon, hogy csak művé­szileg értékes munkák ke­rülhessenek a kereskede­lem útján a fogyasztók­hoz. Lakásunk öltöztetéséről volt szó. Ügyeljünk arra, hogy mint mást se, laká­sunk népművészeti tár­gyakkal való díszítését se vigyük túlzásba, mert ak­kor múzeum jelleget kap otthonunk. Néhány szép tárgy, ízléses elhelyezése jobban érvényesül, szeb­ben mutat, mintha tele zsúfoljuk velük a lakást. K. Gy. Fogások fóliában Néhány évvel ezelőtt örömmel üdvözöltük, hogy az üzletekben meg­jelent a háztartási alumí­niumfólia, ami jóval vas­tagabb „sztaniolpapír” né­ven ismert „rokonánál”, amelyet az édességek cso­magolására használnak a gyárak. Ez a hasznos új­donság azonban a mai na­pig is kevéssé terjedt el, aminek nyilván az az oka, hogy a háziasszonyok nem ismerik a vele való bánásmódot, a használa­tában rejlő előnyöket és lehetőségeket. Pedig új ízekkel, friss ötletekkel gazdagíthatnák konyhai „repertoárjukat”. A skandináv országok­ban és Kanadában nagyon népszerű étel a héjában- burgonya, amit úgy készí­tenek el, hogy a megfőtt burgonyákat egyenként alumíniumfóliába csoma­golják, majd sütőben jól átforrósítják. A sült bur­gonyát azon módon, fóliá­ban tálalják fel (sokáig melegen marad!), s ki-ki maga nyitja fel az illatos, tápanyagokban gazdag csomagot, és a burgonyát a lágy tojáshoz hasonlóan, kiskanállal fogyasztják eL Köztudomású, hogy a túl zsíros étel nem egész­séges, s a női „vonalak” alakulása tekintetében sem kívánatos. De azt is tudnunk kell, hogy több­nyire nem magának a húsnak a zsírosságával van a baj, hanem azzal a tetemes zsiradékmennyi­séggel, amit sütés vagy „kirántás” közben felszív. Ha a kicsontozott és ki­vert hússzeletet — zsira­dék hozzáadása nélkül — alumíniumfóliába gondo­san becsomagoljuk, sütő­ben, parázson, vagy ser­penyőben az odaégés ve­szélye nélkül megsüthet­jük. A húsban levő kevés zsír- és tetemes vízmeny- nyiség mind a csomagon belül marad, így a kiszá­radástól megóvott, ízekben gazdag, zaftos és porha- nyós ételt tálalhatunk fel, amelyet diétások is nyu­godtan fogyaszthatnak. Ha becsomagolás előtt ízlé­sünk szerint sózzuk és fű­szerezzük is a húst, az ízek valóságos orgiáját ál­líthatjuk elő (persze, ez már kímélő koszton élők­nek nem ajánlható!). A csomag „kiszerelésekor” a fóliát a tetején vágjuk fel, nehogy a pecsenyelé ki­ömöljön. Ha nem sajnáljuk a fá­radtságot, vendégeink szá­mára különleges sör- vagy borkorcsolyát készíthetünk alumíniumfólia segítségé­vel. Zsúrkenyeret vágjunk vékony szeletekre, majd egyik felületüket kenjük meg szardíniával, szardel­lapasztával, vajjal, kol­bászkrémmel, májpástéto- mos vajjal, vagy bármi más pikáns ízű, kenhető anyaggal. A szeletek kö­zül kettőt-kettőt fordít­sunk összes, s csomagol­juk be alumíniumfóliába, majd sütőben hirtelen süs­sük meg. Eközben a ke­nyér kissé megpirul, de belül mégis puha marad, a felkent anyagok pedig megolvadva különleges íz­kompozíciókat alakítanak ki. A kenyérszeletkék kö­zé egyébként sajt- vagy sonkaszeleteket is tehe­tünk. Arra, hogy a kalács vagy a torta szépen kiforduljon a formából vagy a tepsi­ből, ismét az alumínium­fóliát vehetjük igénybe. Nem kell mást tennünk, mint alumíniumfóliával kibélelni a tésztának a fémmel érintkező felülete­it: a kész sütemény raga­dás nélkül kiemelhető lesz. Persze, a lehetőségek számtalan válfajának ez­zel még közel sincs vége, ki-ki kedvére és ízlése szerint tovább kísérletez­het a sokoldalú alumíni­umfóliával. Tavaszi gyermekruhák Talán még sohasem volt ennyi lehetőség a gyere­kek változatos és divatos öltöztetésére, mint manap­ság. Az OKISZ Labor ta­vaszi divatbemutató-soro­zatában is méltó helyet kaptak a kicsinyek. A gyerekruhák színösz- szetétele és anyaga majd­nem megegyezik a női ru­hák színeivel. A pasztell­színek dominálnak, ame­lyek valamely erősebb tó­nusú színnel keverednek, így a sárga, a narancssár­ga, a kék — különféle ár­nyalatokban —, piros és a fehér. A kicsiket leginkább könnyű kötött, pamut, jersey anyagú kelmékbe öltöztessük. Divat a koc­kás mindenféle formája, a csíkos és a kockás me­rész összevegyítése, a ti- roli és a pettyes is. Sok műbőrruhát is láttam, amely nagyon praktikus, mert csupán vizes ruhával kell lemosni. 1. Sportos összeállítás kisfiúknak. Bőrrel díszített öl­töny, hozzá bőrrel díszített öves — ugyanazon anyag­ból készült — tavaszikabát, divatos rézszegekkel. Kiskabát helyett kikötős blúz egészíti ki az öltönyt. 2. Trapéz vonalú kötényruha, bőrpaszpollal és réz- szegekkel. Felette egyenes vonalú tavaszikabát, ele­jén bőrdíszítéssel, rézszegekkel és karikával. A ruhák vonalvezeti laza, kicsit trapézos vs gloknis. A kötényruha az ingruha kiegészítője mindenhez viselhető i blézer kabátka,, valam a felnőttekéhez hasoi mellény. A kisfiúk nadrágja lei lé bűvülő szárral készi akárcsak a női pantalló Két rajz ízelítőül a m kor gyermekdivatának b mutatására; G. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom