Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-23 / 94. szám
4. oldal 1970. április 23, csütörtök Történelem egy szobában Otthonteremtés Tavasszal mindenki megfiatalodik egy kicsit. Van, akinek ez csupán annyiba rendezett találkozón Illés A szobában a történelem Béláné. volt jelen, a tizenkét emElőzőleg Borsos György, bér mindegyikének a sorkerül, hogy leveti a téli az MSZMP Kecskeméti Vá- sa mélységesen összefonóholmit és ingujjra vetkőzve dolgozik a szabadban. De az idősebbek már csak az emlékek segítségével idézhetik vissza fiatalságukat. Melyik az igazi? Első hallásra nagyon könnyűnek tűnik válaszolni a kérdésre, pedig gyakran meggyőződhetünk róla, hogy „nem az évek teszik az ifjúságot ...” Legutóbb a kecskeméti veteránok találkozóján győződtem meg erről. ^ A városi pártbizottság találkozóra hívta össze azt a tizenkét megyeszékhelyen élő veteránt, akik már a felszabadulás előtt is tagjai voltak a kommunista pártnak, s akik az évek szerint számított ifjúságukat — 30—40 évvel ezelőtt — az eszme szolgálatában töltötték. Akkor azonban — gyakran leírt igazság — ez a kifejezés, hogy az eszme szolgálata, igen kemény helytállást, nagy elvi szilárdságot, meggyőződést jelentett. Többen közülük megjárták akkor a börtönöket, évekig voltak rendőri felügyelet alatt, majd 1945-ben ők voltak az elsők, akik hitükkel, tapasztalatukkal az országépítő munka élvonalába állottak. — Ügy érezzük ezen az ünnepségen, hogy mi egy kicsit már a történelemhez tartozunk. Ez azonban nem azt jelenti, hogy eljárt felettünk az idő. Mert szív és szándék szerint fiatalok vagyunk mindannyian, sőt most tudjuk igazán, hogy mit jelent jól és megelégedéssel élni. Minket nem kényeztetett el az élet annak idején, amikor a szocializmus eszméinek szolgálatába szegődtünk. Tudtuk akkor is, ma pedig naponta igazolódik előttünk, hogy ez a szolgálat, ez a harc, a küzdelem nem volt hiába, megérte! S ha újra kellene kezdeni, mindany- nyian úgy és ott kezdenénk, mint harminc, negyven évvel ezelőtt — mondta a városi pártbizottságon rosi Bizottságának titkára dott az eszmével, annak beszélt meleg szavakkal, győzelmével. Természetes Mint említette: a szilárd tehát, hogy vidámak, elé- elvhűség olyan érdem, ami gedettek. Nekik nagyon sok Az ünnepeltek egy része sohasem évül el, s a párt mindig szeretettel és tisztelettel gondol azokra, akik már a felszabadulás előtt a szocializmus hívei, odaadó harcosai voltak, s azok ma is. A meghívott tizenkét veterán tablója a pártbizottság tanácskozótermének falát díszíti. A képekről idős emberek néznek le a fehér asztalnál ülőkre, akik korukat meghazudtolva tréfálkoznak, nevetgélnek. Rózsa János bácsi például egy vidám, verses pohárköszöntőt mond. Czapárik Sándor viszont megható történetet mesél el egyik barátjáról, aki betegen és félig a sír szélén állva is a boldogságról beszélt. — fölöttük a tabló. (Pásztor Zoltán felv.) megpróbáltatáson kellett keresztül menni addig, míg eljutottak a gondtalan öregkorhoz. Ha valaki, ők megérdemlik ezt. G. S. Paradicsom-feldolgozó ankét Kecskeméten A Konzervipari Tröszt, a Konzerv- és Paprikaipari Kutató Intézet és a Magyar Élelmiszeripari Tudományos Egyesület Bács-Kis- kun megyei csoportja rendezésében — április 21-én és 22-én — kétnapos paradicsom-feldolgozási anké- tot tartottak a Kecskeméti Konzervgyár I-es telepén. A tanácskozáson — a rendező szervek képviselőin kívül a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet, valamint a KÖVAC — az élelmiszeripari berendezéseket gyártó kőbányai üzem — • zakemberei is részt vetteK. A több mint félszáz résztvevő — a gyárból, tröszttől, kutatóintézettől dslegált ct szakember előadásai alapján első napon a paradicsom-begyűjtés és átvétel problémáit vitatta meg, majd a paradicsomlékészítés külső — telepi —, illetve gyári módszereiről tárgyalt. Tegnap a besűrítés kérdéseit taglalták, különös tekintettel a Láng Gépgyár P 20-as paradicsom-feldolgozó- gépsorára. Végezetül a paradicsomsűrítmények minőségének javításával kapcsolatos tennivalókat beszélték meg. Új főiskolai tantárgy a méhészet A Keszthelyi Agrártudományi Főiskolán új tantárgy, a méhészet oktatását kezdték meg a harmadik évfolyamon. Az eddig még egyedülálló kezdeményezés a növényvédelmi tanszék érdeme. A rendkívül hasznos állatkák a vegyszeres növény- védelem során rengeteg veszélynek vannak kitéve, s több helyütt — kellő szakértelem hiányában — teljesen kiirtották. Ez a pusztítás azonban megbosszulta magát, elsősorban a gyümölcsösökben nagymértékű terméscsökkenést okozott. A hallgatók az elméleti és gyakorlati oktatáson megtanulják, hogyan kell kímélni a méheket a kemi- zálás korában. Természetesen a méztermelés alapszabályaival is megismerkednek olyan szinten, hogy szakmunkás-bizonyítványt is kapnak. A termelőszövetkezeti mozgalom gyakran vitatott kérdése a háztáji gazdaság. Annak ellenére, hogy régebben is volt, most is van törvény a háztájira, a szövetkezeti szakembereknek megoszlik a véleménye. Milyen mértékű legyen a tagoknak a háztájiból származó jövedelme? Milyen legyen a kapcsolata kétféle gazdaság között? Tévedés volna azt gondolni, hogy a közelmúltban kiadott kormányrendelet, amely a réginél jobban épít a háztáji termelésre — és a régebbi kötöttségeket feloldva rugalmasabb megoldásokra ösztönöz — egyértelmű helyeslésre talált. Nyíltan vagy burkoltan most is fellelhető az a vélekedés, hogy a háztáji fejlesztése csak a közös rovására történhetik, amiért is veszélyes arra nézve. Az aggodalom jogos. Nem volna nehéz olyan szövetkezetei találni, ahol rosz- szak az arányok, rossz az összhang, ahol a közös gazdaság idomul a háztájihoz, nem pedig fordítva. A derűlátás is jogos: mert a szövetkezetek többségében javulnak az arányok, jobb lesz az összhang, s a kollektív termelésre egyáltalán nem hat bénítólag az, hogy a réginél jobban kibontakozhatnak a háztájiban rejlő lehetőségek. Amikor először hallottam a „háztáji üzemág'’ szó- összetételét, vegyes érzéseket keltett bennem. Mindenekelőtt tudni akartam hát, hogy milyen jelentése van, milyen elgondolásokat fejez ki. s végül: milyen állásfoglalást a háztáji gazdaság fejlesztéséVISZONYLAG rövid közlemény adta hírül, hogy a párt és a kormány együttes, kibővített ülésén megtárgyalták a tanácsi munka helyzetét, körének kibővítését, a választási rendszer továbbfejlesztését, valamint a lakásépítés lehetséges növelését, a lakáselosztás és fenntartás rendjét, ezzel összefüggésben a lakbérek jövő év közepén esedékes új megállapítását. Teljességgel érthető, hogy a közvélemény nagy érdeklődéssel fogadta a bejelentéseket. És bár a megjelent dokumentum e tevékenységek fejlesztésének, javításának csupán főbb elveit határozza meg, az a körülmény, hogy e kérdések napirendre tűzésének fontossága és időszerűsége már jó ideje széles körben,ismert, sőt elismert, csak növelte az érdeklődést. Egyébként valóban szinte minden családot, minden állampolgárt érintenek az említeti tanácskozáson megvitatott problémák. Legfőképpen a tanácsi tevékenységre igaz ez a megállapítás, mert az ma már országszerte igen sok szállal kapcsolódik az egyéni és közösségi élet megannyi formájához, megnyilvánulásához, és most arról van szó, hogy e kapcsolatot még általánosabbá, szorosabbá és főleg, még gyümölcsözőbbé tegyük. Azt mondja a közlemény, hogy a tanácsok hozzájárultak a néphatalom kiépítéséhez, következésképpen, munkájuk továbbfejlesztése tovább erősíti a nép hatalmát, beleszólását falujának, városának ügyintézésébe. HOGYAN valósítható ez meg? Ha erősödik a tanácsok népképviseleti jellege, ami viszont a választási, közelebbről a tanácstagok választási gyakorlatának ugyancsak most tárgyalt fejlesztésével függ össze, Több jelölt állítása és azonos esélyű indítása a helyi, tanácsi választásokon éppúgy hozzájárul a népakarat megvalósításához, a szocialista demokrácia fejlesztéséhez, mint az országgyűlési választási rendszer ilyen irányú tökéletesítése, ami ugyancsak esedékes. Mindez teljesen egybevág a gazdasági reform célkitűzéseivel is, hogy a demokratikusan választott helyi népképviseleti, önkormányzati testületek kezében összpontosuljon minden olyan hatósági, igazgatási és természetesen gazdasági, szociális és kulturális tevékenység, amelyet helyben lehet a legcélszerűbben és a legeredményesebben megoldani. Sokan úgy gondolják, hogy ilyen körülmények között a központi, országos hatóságok, szervek „kiszállnak” mindezen ügyek intézéséből, fontosságuk ösz- szezsugorodik, hovatovább nem is igen lesz szükség rájuk. Holott ennek csaknem a fordítottjáról van szó, arról nevezetesen, hogy az országos intézmények, mindenekelőtt a minisztériumok elvileg ugyan, de ténylegesen irányítsák, szervezzék és hangolják össze a helyi állam- igazgatási és gazdasági munkát, mert ez az előfeltétele, hogy minden község és város úgy dolgozhasson a maga boldogulásáért, hogy ezzel az országnak is jól szolgáljon. UGYANEZ fordítva is igaz; vegyék a vállukra a tanácsok mindazoknak a jogköröknek és feladatoknak a terhét és a gondját, ami valóban őket illeti, de ezt országos felelősséggel tegyék. Ügy váljanak saját községük, városuk tényleges gazdáivá, hogy éppen ez növelje bennük az országos érdekek iránti érzékenységet. Nem véletlen, hogy mindinkább helyi hatáskörbe kerül a lakásépítés és gazdálkodás is, amelyről a párt és a kormány hamarosan nagy jelentőségű állásfoglalást tesz közzé a most nyilvánosságra hozott elvek szerint. A cél látnivalóan az, hogy a lakbéremelés ne terhelje a családokat — a különbséget az állam egyelőre visszatéríti —, viszont segítse elő, hogy minden család mielőbb a jogos igényeinek megfelelő lakáshoz jusson. EGYSZÓVAL, akár a jogok, akár a felelősség, akár a teendők oldaláról vizsgáljuk a tanácskozáson megvitatott, látszólag egymástól távol eső kérdéseket, kitűnik, végül is nagyon közel állnak egymáshoz, a szocialista építés eddigi eredményeire támaszkodva, egyik legfontosabb célunkhoz keressük a legrövidebb utat; hogy minden értelemben igazi otthonra leljen minden becsületes, dolgozó ember e hazában. b. j. nek hívei és ellenzői közt folyó vitában? , A félegyházi Vörös Csillag Tsz fiatal szakemberét, Dávid Istvánt kértem meg — mint az üzemág vezetőjét — válaszoljon a fenti kérdésekre. Először is a társadalmi érdeket hangsúlyozza; ők, mármint a szövetkezet vezetőit, úgy értelmezik az új rendelkezést, hogy több mezőgazdasági árura — tejre, tojásra, húsra van szüksége az országnak. Ezt az igényt kielgíteni azután is a közös gazdaság fejlesztése útján kívánják, de úgy vélik, hogy a rendelet szellemében járnak el, amikor a háztájiban spontán módon történő árutermelést magasabb szinten szervezik meg. mint korábban, ösztönzőbben, például azzal, hogy takarmányt, tápot adnak (állami áron), kaszálót biztosítanak, „meghitelezik” a termelési költségeket. anyagokat, eszközöket bocsátanak a tag rendelkezésére, gondoskodnak az értékesítésről, megszervezik a szállítást. Más fogalmazásban : elhárítják azokat az akadályokat, amelyek sorvaszthatnák vagy kockázatossá tennék a háztáji állattartást, a kertészkedést. A másik dolog — a félegyházi kezdeményezésnek ebben mutatkozik meg az új és figyelemre méltó vonása —, hogy olyanokat aktivizál, akik családi helyzetüknél fogva eddig se vehettek, ezután sem vehetnének részt a közös munkában : elsősorban az asz- szonyokat. akiket a kisüzemág korú gyermek, a tanya, a távolság, de a régi szemlélet is („az asszonynak otthon a helye”) megfoszt a közös munkában résztvevők által élvezett szociális kedvezményektől. A tsz most felajánlja az érdekelteknek, hogy kössenek szerződést a közös gazdasággal. Meghatározott mennyiségű árunak a háztáji gazdaságban való megtermelése fejében a tsz jóvá írja az asszonyok nyugdíjához szükséges 120 munkanapot, megadja nekik a tsz-tagoknak járó jogokat, juttatásokat (háztáji föld, stb.) és szociális kedvezményeket. Arra azonban, hogy a közös munkában részt vegyenek, „eljárjanak” dolgozni, nem kötelezi őket. A fentiek együttesen jelentik a háztáji gazdaságnak, üzemágként való felfogását, kezelését. Megkérdeztem Dávid Istvánt. hogy fogadták a tagok elgondolásaikat, van-e a tsz-nek haszna a háztáji üzemágból és végül milyen jövőt jósolnak a saját kezdeményezésüknek. A tagság — mondja az üzemági vezető — nem fogadta egyértelmű lelkesedéssel az elgondolásaikat. Az ellenérzéseknek persze nemcsak a beidegzett gyanakvás, az újtól való félelem volt az oka. A közös munkából kiöregedett tagok a háztájiból is kiöregedtek : ők már nem tudnak vállalni szerződéses kötelezettségeket. A fiatal tsz-tagok feleségei pedig nem akarnak. Természetes jelenség, hogy a fiatalság nem eszményíti a látástól. vakulásig való munkát. Még a velejáró haszon reményében sem. Ezért a háztáji üzemág a középko- rúakra alapoz elsősorban: akiknek a munkabírása mellett igénye is van rá. Végleges adatok még nincsenek, (a szerződéskötés most folyik), de kb. 30—40 asszony fog leszerződni a szövetkezettel. Ez választ ad a további kérdésekre. A tervek szerint a háztájiból származó áruérték 300 ezer forinttal lesz magasabb a tavalyinál. Az új üzemág nem nagy összeggel, mindössze 50—60 ezer forinttal növeli a közös vagyont. A Vörös Csillag Tsz vezetői — éppen azért, mert a háztáji üzemág társadalmi bázisa meglehetősen csekély és a későbbiekben sem valószínű a növekedés — maguk sem jósolnak a kezdeményezésnek nagy jövőt. Tudniillik az a tendencia (különösen az egyenletesen fejlődő, magas személyi jövedelmeket biztosító tsz- ekben), hogy a tagság a közös gazdaságra alapítsa az életét. Mindezek ellenére érdekes, új a Vörös Csillag Tsz vezetőségének kezdeményezése. Az áru-volumen növekedésén túl, azért tartjuk hasznosnak a háztáji üzemágat, mert a korábban lebecsült, vagy kellően meg nem becsült asszonyi munkát elismeri. Egyenjo- gúsítja azokat az asszonyokat, akiknek eddig ha óhajuk volt is, de módjuk nem volt rá, hogy egyenjogúak legyenek. Zám Tibor
