Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-22 / 93. szám
Vfláf proletárját, egyesüljetek! XXV. évt 91 szám 1971 április ES. SZERDA Ára t 1 forint /Lenin élt, Lenin ha élne, ma lenne százéves. Ilyen matuzsálemi kort azonban nem élhetnek meg a lángolva élő, üstökösként rohanó emberek. Lenin — mily fájdalmas — az átlagos emberi életkornak is csak rövidebb szakaszát adhatta kortársainak, a világnak. Pedig szelleme, tudásának hallatlan gazdagsága, frissesége és vitalitása elegendő lett volna akár száz esztendőre is. De hiába, ha a test, a fizikum erőtlen, s a szüntelen lobogás, a négy-öt embernek is elegendő mérhetetlen munkavágy és erőfeszítés végül is felőrli az energiákat. Nem élhetett tovább csak addig, hogy még megérte élete céljának és értelmének teljesülését: a világ első proletár államának megszületését, s azt a néhány esztendőt, amely a hatalom megszilárdulását, az új célok kitűzését jelentette. Ügy távozott el, mint a biztos cél felé haladó hajós, aki betájolta járműdét, t csak azután adta át a kormányt a fiatalabbaknak. Még tanúja lehetett, hogyan kezdenek munkához az első erőművek, mint gyulladnak ki ahogy a nép elnevezte Iljics lámpái szerte az országban. Megbizonyosodhatott, hogy sen- ki nem képes megfojtani, megingatni a dolgozó nép soknemzetiségű szovjet államát. Látta az alkotóerők kibontakozását, a párt vezette dolgozó tömegek összefogásának első nagyszerű eredményeit, s lemérhette annak világméretű hatását is. Hiszen úgy zarándokoltak el hozzá a világ nagyjai — tudósok., írók művészek —, minha csak tudnak, megér eznék, hogy az emberiség géniuszát tisztelhetik benne. Pedig Lenin életművének igazi nagyságát csak a későbbi évtizedekben lehetett és talán éppen napjainkban lehet lemérni igazan. Ma már nem nehéz megállapítani, hogy Lenin művéhez és tevékenységéhez az emberiség életének egész forradalmi korszaka kapcsolódik. 0 volt az, aki válaszolt azokra a legidőszerűbb kérdésekre, amelyeket a történelmi fejlődés menete vetett fel. Minden vonalon kifejlesztette a szocialista forradalomnak és a kommunista társadalom építésének elméletét. Tudományosan megalapozott stratégiával és taktikával fegyverezte fel az oroszországi és az egész nemzetközi forradalmi mozgalmat. Élére állt a munkásosztály harcának a szocializmus ideáljainak megvalósításáért. A szocializmus, amelyet Marx és Engels utópiából tudománnyá változtatott és Lenin új következtetésekkel és felfedezésekkel gazdagított, világtörténelmi méretű társadalmi gyakorlatként öltött testet, s korunk alapvető forradalmi erejévé vált. Forradalmi tevékenységének legkezdetétől fogva Lenin szilárdan a marxizmus álláspontjára helyezkedett, megértette annak forradalmi-kritikai szellemét, alkotó és tettekre serkentő jellegét, a proletár internacionalizmust. Egész életét a munkásosztály, az egész dolgozó nép kizsákmányolás és elnyomás alól való felszabadítása, a szocialista forradalom és az új, kommunista társadalom építése ügyének szentelte. Az új történelmi viszonyokra alkalmazva Lenin tovább fejlesztette és gyarapította nagy tanítóinak elméleti hagyatékát. Erélyesen küzdött ama kísérletek ellen, hogy Marx—Engels tanítását megmerevedett, holt dogmává változtassák. A marxizmus alkotó továbbfejlesztésében látta Lenin a forradalmi tanítás hatékonyságának elengedhetetlen feltételét, a munkásosztály megoldásra érett feladatainak elméleti és gyakorlati megoldása kulcsát, a legfontosabb eszközt a jobboldali és „balos” opportunizmus, a dogmatizmus és re- vizionizmus minden válfaja elleni harcban. Lenin új típusú politikus volt, tudós, a nép nyelvén megszólaló propagandista, a széles néptömegek szervezője. Publicistának vallotta magát, s valóban, egész életét betöltötte ez közvetlen, a nép érdekében végzet agitá- ciós és publikációs tevékenység. Mindvégig nagy jelentőséget tulajdonított a sajtónak, részt vett a bolsevik párt első napilapja, a Pravda megindításában, tudósítóinak, munkatársainak szervezésében, s a lapnak maga is termékeny cikkírója volt. A Pravda 1912-től, a lap megindulásától kezdve az első világháború kitöréséig 280 cikket és jegyzetet közölt Lenintől. Ezek között szerepeltek a marxizmus fontos elméleti kérdései, a bel- és külpolitikai helyzet magyarázata, társadalometikai és sajtóproblémák. Lenin publicisztikájában fellelhetjük mindazokat az ideológiai /Lenin él, kérdéseket, amelyeket a szocialista forradalom felvetett. Megkülönböztető vonása volt a mé- lyenszántó tudományosság az események elemzésében, az osztályerők "Tni» szonyának és megoszlásának józan zarándokoltak megítélésében a tárgyilagosság és következetesség. Szilárd volt a marxista elvek védelmében, céltudatos a cselekvésben, s hajlékony a harci taktikában. A proletárforradalom érdekeinek és céljainak önfeláldozó szolgálata jellemezte. Az elmélet és a tudományos politika kidolgozását Lenin szorosan összekapcsolta a tömegek harci tapasztalatainak tanulmányozásával és általánosításával. A milliók tapasztalataiban kereste és találta meg a választ a munkásmozgalom égető kérdéseire. Lenin, mint a proletár osztályharc fölülmúlhatatlan stratégája és taktikusa a legszorosabb kapcsolatot tartotta a dolgozókkal, az ő alapvető érdekeikből indult ki, állandóan rajta tartotta kezét a nép életének pulzusán, behatóan tanulmányozta a munkások és parasztok, valamennyi társadalmi réteg társadalmi lélektanát és mindezt figyelembe vette a politikai döntések kidolgozásánál. Élete szinte hőstett. Lényegében mindent feláldozott önmagában, személyes életében azért a hatalmas célért, amelyet kitűzött maga elé, s mely azonos volt népe érzéseivel, szabadságvágyával. Ez az élet a gondolkodás alkotó munkájában és lankadatlan forradalmi cselekvésben, ideológiai és politikai csatákban telt el. Most, amikor születésének 100. évfordulójára emlékezünk, nem csupán műveit vesszük számba, hanem egyéniségének példamutató vonásait is magunk előtt látjuk. Alkotó energiája, rendkívüli képességeinek céltudatos felhasználása szinte utánozhatatlan. A szocialista társadalom megalkotása érdekében végzett szellemi tevékenysége felbecsülhetetlen és önmagában meg nem ismételhető vívmánya korunknak. Mégis, Lenin egész élete arra tanít bennünket, hogy ne „bálványozzuk”, ne csupán ünnepeljük nagynevű elődeinket, de tanuljuk meg példájukból mindazt, ami saját viszonyaink között, saját képességeink szerint is alkalmazható. Senki sem látta nála jobban, hogy az apró hétköznapi tettekből születik a nagy mű, a szocialista társadalom, s azt a feladatot szabta a párt elé, az ország, a nép vezetői elé, hogy ezeket az apró hétközna%>i tetteket irá/Lenin élni fogf nyitsák, helyes irányba tereljék és öszszefogják, felmutatva a dolgozók előtt a távolabbi nagy célokat is. Művei nem lehetnek dogmák számunkra, hiszen ő maga óvott leginkább ettől bennünket. A modern revizionisták azonban szívesen kiöntenék a „fürdővízzel együtt a gyereket is”, Marx—Engels—Lenin tanításainak revíziója ürügyén tulajdonképpen a szocialista társadalmi rendszer fellazítása a céljuk, s a tudatos ellenségeink tevékenységét jócskán támogatja a világ munkásmozgalmában fellelhető néhány téves eszmei áramlat is. Magyarán szólva nem élünk elszigetelten a világtól, az egyre nyitottabb hírrendszerek révén is szabadon áramlanak a legkülönfélébb nézetek. Ha Lenin ma élne, bizonyára szelleme teljes fegyverzetével, egész tudásával és harci felkészültségével szállna szembe az „összebékülést” és a társadalmi rendszerek egybemosását hirdető, a munkásosztály éberségét elaltató nézetek ellen. S arra tanítana bennünket, hogy ismerjük fel új köntösében, új álarcában is az ellenséget. A békés egymás mellett élés körülményei között még- inkább csak megismételhetné azt, amit negyedszázaddal előbb mondott: „Elengedhetetlenül előtérbe nyomul az a feladat, hogy megteremtsék a kapitalizmusnál magasabb társadalmi rendszert, mégpedig a munka termelékenységének növelését, s ezzel kapcsolatosan (és ennek érdekében) ennek magasabb fokú szervezettségét.“ Lenin már nem lehetett tanúja annak, hogy a szocializmus kilépett egy ország keretei közül — bár tudjuk milyen nagy örömmel üdvözölte a rötnd életű magyar Tanácsköztársaság létrejöttét. — Nem érhette meg azt az időt, amikor a gyarmati rendszer a teljes felbomlás állapotába lépett, s nem láthatta, hogy a sok új önálló ország miként keresi helyét, útját a világ haladó erői között. Nem lehetett részese a szocialista gazdaságok magasabbszintű szervezésének, világviszonylatban is jelentős sikereinek. Mégis, most születésének 100. évfordulóján nem hiába érezzük úgy, mintha itt lenne közöttünk. Tanításai máig ható tényezők. Segítenek az új körülmények felismerésében, a régi, a megszokott előítéletek leküzdésében, a jszélesedö demokratizmus megteremtéseben, az igazi, emberhez méltó élet megalkotásában. Lenin — ahogy Majakovszkij írta — élt, Lenin él, Lenin élni fog ... Mert egy- gyé vált már az új társadalommal, a szocializmussal, kommunizmussal, örök küzdőtársunk és jövőnk záloga ö. Kinek emléke előtt egyszerre tiszteleg fejet hajtva és mégis fölemelt fővel a világ haladó emberisége. (T. P.) £enindolgozószobájában Leninváros olyan város... A forrac|alom vezére (4. oldal) (5- oldal) Életút a félegyházi pusztán ..., ,, . ,. (i oldali A proletár diktatúráról oldali (7. oldaD (9. oldal)
