Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-21 / 92. szám
1970. április 21, kedd ft. oTSal K‘ BUCSU fitűrxö, életközeli elő- —k adást tartott Kata nies Sándor elvtárs, a kis kunhalasi járási pártbizott ság titkára, egyben mint c járási népfrontelnökség tagja. Pedig ebben a témában — „A társadalmi struktúra és a szocialista hazafiság” elég könnyen az elvontság mezejére tévednek előadók. Holott erről a hálás, ugyanakkor nem olyan egyszerű kérdéskomplexumról igazán hatékonyan, hatásosan úgy lehet szólni, ha „földközelben” erős reflektorral világítunk, a sokszor nem jelentősnek látszó részletekre is... Erről máskor és részletesebben kell beszélni — írni ... Most szünet van a járási tanács előadótermében. Eleven, elektromossággal teli zsongás, amit az érdekes elemzés idézett elő. Velem átellenben, az ünnepi asztalnál szokott derűs nyugalmával ül Bo- doglári Lajos, a járási népfront elnökhelyettese. Fehér haja szinte felragyog a bevetődő szerény napfénytől is. Tekintete azonban mintha sokszor elrévedne, arcán ilyenkor csendes szomorúság suhan át. M úlik az idő ..— pattintja fel később ezzel az egy kis mondattal hangulatának rejtett okát. Aztán csak úgy jönnek a momentumok ennek bizonyítására ... Húsztesztendös a békefa is, amit a helsinki békevilágkongresszus tiszteletére vidám úttörők és friss kedvű erdőmunkások ültettek. Kanadai nyár; nagyra nőtt azóta. Konrád Lajos, az erdőgazdaság akkori igazgatója — lelkes szívű békeharcos — adta- választotta a csemetét... Azóta emeletes házak „tér remtek" a békefa közeié- ben... Meg a gimnázium új épülete. Most üzletház épül, kettő is... S az úttörők is: 20 évet „öregedtek” már... — Emlékszik-e valamelyikükre? Mi lett belőlük? ... — Akkori jegyzőkönyvben biztosan megtalálnánk a nevüket... Csak látom magam előtt ma is, ahogy a fácskát fogták... Mit értem én meg azóta... mennyi esemény!... 300 népfrontlakás ... — Mire a legbüszkébb, Lajos, bátyám? — Arra, hogy egykori ipari tanulóim, akik tíz éven át a kezem alól keltek szárnyra — nem mennek úgy el a házam előtt, hogy fel ne keresnének ... Mennyi átképzös is! — Mit szeretne most, — legközelebb? S zomorkás a befelénézés, a szótlan pillanatokba csak ujjai moccannak az asztal szélén. — .. .El kellene menni Veres Péter temetésére. — Felveti szemét, amely az előbb a padlón nézett va- támit — nagyon mélyen. — Romániában együtt voltunk fogolytáborban... Nyolcvanan voltunk egy szuterénben. Én aludtam fölül, ő alul... Én mondom, „megdolgozott” mindenkit. Mire onnan kikerültünk, — máshogy láttuk helyünket a világban.. 1920 decemberében jártunk. Beteg volt, az orvos igazolványt adott neki, hogy ne kelljen munkára mennie... De kijött velünk: „Közietek jobban gyógyulok...” Negyvenötben találkoztunk — itt Halason, valami fontos rendezvény utáni banketten. Akkor már államférfi volt... Odaállok elébe: „Péter bátya, ki vagyok én? ... Megismersz-e?” — Egyből rám- isrnért: „Mikor, hogy kerültél haza...” — kezdte mindjárt a régi időkön — Azóta leveleket váltottunk. Most már azt se... Tóth István Magyar szövetkezeti hét Hamburgban Dr. Molnár Frigyesnek, a SZŐ VOSZ elnökének vezetésével vasárnap magyar szövetkezeti küldöttség utazott Hamburgba a magyar szövetkezeti hét megnyitására. * Hírmagyarázónk írja: Hétfőn magyar zászlódíszt öltött Hamburg egyik legnagyobb áruháza, a Produktion Kaufhaus. A hamburgi fogyasztási szövetkezeti szervek kezdeményezésére az áruházban a magyar szövetkezeti ipar termékeit mutatják be. A kiállítás dokumentálja a magyar fogyasztási, kisipari és mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom fejlődését. A bemutatott termékek jó részét a helyszínen is árusítják és az áruház vásárlóközönsége megkóstolhatja a magyar étel- specialitásokat, a magyar szakácsok főztjét is. Egy sikeres kiállítás Hosszú hónapok óta készültek országszerte felszabadulásunk 25. évfordulójának méltó megünneplésére. Versenyeket szerveztek, pályázatokat írtak ki, ünnepségeket rendeztek: százféle módját találták meg mindenfelé a tartalmas, gazdagító emlékezésnek. A Kecskeméti 623. sz. Szakmunkásképző Intézet tanári kara és diáksága nagy lelkesedéssel látott munkához szeptemberben, a tanév kezdetén. Részletes tervet készítettek: az elsőévesek a szovjet csapatok útvonalát követve a megye felszabadulását bemutató kiállításhoz gyűjtötték a dokumentációt, a másodévesek Kecskemét ipari fejlődését kutatták, a harmadévesek pedig a szakmunkásképzés fejlődéséhez kerestek bizonyító adatokat. A kiállítás — három teremben elhelyezve — a nagy évfordulóra elkészült. Fényképek, levelek, az idősebbek szóbeli és írásbeli visszaemlékezései, grafikonok, táblázatok, levelek, újságkivágások: megannyi életszerű bizonyítéka alakuló, formálódó életünknek. Amikor az ember ezeket a termeket látja, arra gondol: milyen gazdag a mi életünk, milyen sokszínű, milyen változatos. S mennyire lelkesek, ügyesek, leleményesek azok a tizenévesek, akik ezt a szép dokumentációs tárat létrehozták. Az utóbbi években meglehetősen előtérbe került nálunk a helytörténeti, honismereti munka, országszerte. Nemzeti múltunk, haladó hagyományaink iránt egyre erőteljesebb az érdeklődés. Fontos szerepe van ennek a hazafias és szocialista nevelésben; fiatalságunk arculatát, gondolkozását, életfelfogását nagy mértékben segíthet kibontakoztatni, alakítani. A kecskeméti szakmunkástanulók és tanáraik bizonyítékát adták: így kell ünnepelni. Tartalmasán, elmélyülten, úgy, hogy a kampányszerű, alkalomszerű megemlékezéseken túl ezer szállal kötődjenek a fiatalok a felszabadulás és a szocializmus építésének szép tényeihez, s közben alkalmuk legyen egyéniségük igazi kibontakoztatására. Varga Mihály A szép beszéd professzora L őrincze Lajos névé-1 ről szinte mindenki a Rádió Édes anyanyelvűnk ötperceire asszociál. Ismeri, szereti a közönség kellemes orgánumát, okos, szép beszédét, érdekes fejtegetéseit. Megvalósította azt a nyelvművelő eszményt, amelyet még Kodály állított: „a legjobban az tud ezen a területen jó munkát végezni, aki ismeri a nyelv törvényeit, jó stílusérzéke van — ezenkívül — minthogy a kiejtés is egyik fontos kérdése a jó magyar beszédnek — kifogástalan, s lehetőleg szép a kiejtése is... nyelvtudós, író és előadóművész egyszemélyben ... Sikere csak akkor lehet, ha a legszélesebb körök érdeklődését és állandó figyelmét fel tudja kelteni”. Annak idején Kodá|y Zoltán javasolta: legyen a nyelvművelésnek fóruma a Rádió is. Akkor, 1952-től váltak állandó rádiós műsorszámmá Lőrincze Lajos előadásai. Először színész olvasta föl a szöveget, de aztán hamar átvette ezt a szerepet is. (Egyetemista korában megnyerte az első magyar kiejtési versenyt.) Azóta sok könyv tanúskodik a sikerről. S a hallgatók, olvasók számtalan levele — amelyben kérdeznek, feleletet várnak, véleményüket közlik, esetleg vitatkoznak, vagy egyszerűen csak dicsérik, üd- vözlik a sorozat szerkesztőjét. A levelek. Százat, ötszázat kap egy hónapban? Mindegyiknek örül egy; se marad valaszolatlanul Mint ahogy készségesen válaszol, ha a központ hozzá kapcsolja a Nyelvtudományi Intézet telefonügyeletét kereső diákot, gépírót. — Bontsunk föl néhány levelet? — kérdezi, s a napi postára mutat. Az egyikben névnapot reklamálnak, a másik a betűszókról polemizál, a harmadik földrajzi nevek helyesírásáról kérdez, a negyedik azon töpreng, hogyan szólítsa meg idős munkatársnőjét. vában így ír: „...aki ma nyelvőrségen áll, nem öldöklő szerszámokkal fegyA legtöbb neki írt levél is azzal» kezdi: „nem tudom, hogy szólítsam Önt” — elvtárs, professzor úr, vagy egyszerűen csak Lőrincze Lajos!? (A rádiós előadásokban talán egyszer erre is sort kerít!) Egyik kötetének előszaismervényt. Mi meg már csak a vázakat tudtuk visz- szaszolgáltatni. Akadt olyan, akivel úgy egyeztünk meg, hogy két vázt kapott a jogtalanul elvett kerékpárja fejében. Ebben a nehéz munkában és sok egyebben nagy segítséget nyújtott Imre Gábor, akire ma is szeretettel gondolok. Hadd kanyarodjam kicsit vissza. Első utam Kecskeméten a pártbizottságra vezetett. Természetesen azonban, hogy bemutatkoztam a koalíció minden pártjánál, ahol ezzel a kérdéssel fogadtak: melyik párthoz tartozik? Büszkén feleltem. Ma is úgy ítélem: alapvetően hazafias érzület szabta meg a hajdani pártok kecskeméti képviselőinek cselekedeteit, együtt tudtam velük működni, segítették küldetésem teljesítését. Egy, jó példa erre isi negyvenhat végén már elég sok orvos működött Kecskeméten. Többségüket azonban okkal vagy ok nélkül, rendőri felügyelet alá helyeztette az elődöm. Este tíz után nem léphettek utcára. S ha ilyenkor súlyos beteghez hívták valamelyiküket, hangzatos volt a válasz: „Sajnálom kérem, nem mehetek ... Köszönjék meg a kommunistáknak.” Ez a helyzet sem tűrt halasztást, cselekedni kellett. Elővettük az orvosok névsorát. Megint Imre Gáborra támaszkodtam. Aztán elmentem a kisgazda- párt igazgatójához, Emii bácsihoz, — sajnos a vezetéknevére nem emlékszem. — Üjra elő a névsort. Sorravettük, van-e olyan orvos, akinél csakugyan indokolt a ref. fenntartása. És mintha csak most is hallanám, azt mondta ez az Emil bácsi: zenekar kíséretében éne- Nézd, Sándor, olyan alig- kelt a Pestről hozott, ha akad közöttük, akinek ugyancsak pucérra vetkő- ne járt volna a szája. De zött dizőz, s mulattak a magyar emberek... Nagy vendégek. Következménye szükség van rájuk, hadd a vendéglő bezárása volt.) dolgozzanak. S a vélemé- A legjólesőbb azonban az nye teljesen megegyezett volt a Kurimszky elvtárs- Imre elvtárséval. Orvosol- sál folytatott beszélgetés tűk ezt a panaszt is. rögzítője számára, ahogyan Egy év pártküldetésben s amilyen szeretettel kecs- Kecskeméten, s Kurimsz- keméti ismerőseit, elvtár- ky Sándor elvtárs egy iz- sait, barátait emlegette, galmas regényre való él- Básti Ágostont, akinél vé- ményt elevenített fel, csu- gül is szállást kapott, Do- pán erről az időszakról, bős Sándor pékmestert, Nehéz és derűs emlékeket Nóti Miklóst és így tovább, egyaránt. Például a MA- És örömmel jegyeztem a DISZ-ban szívesen vállalt kecskemétieknek szóló jóelnöki tisztséget, amelyre kívánságait, majdnem ráfizetett az ak- — Az eltelt negyedszá- kori főkapitány. (A model- zad ma már történelemnek lező szakkör adósságát raj- számító kezdeti szakaszá- ta akarták behajtani a hi- ban ott töltött, bizony nem telezők.) A hajdani fürdő- mindig könnyű napok is kerti vendéglőben rende- megszépültek azóta. Ezért zett orgiát, amely nagy érzem Kecskemétet szí- port kevert fel abban az vemhez ma is közelinek, időben. (Ádámkosztümös Perny Irén verkezik fel. Nem fegyve rés őr; inkább talán olyan toronyőr, aki helyzeténél fogva messzebb lát, s magaslatról beszámol ta pasztalatairól azoknak, akiknek a szemhatára szőkébb. Elmondja mit lát a tájban, merre vannak szépen rendben tartott gazdaságok, vagy vadvirágos, esetleg gazos földek. Térképezi a tájat: merre vezetnek a jó utak, hol téved az utazó nehezen járható helyre, veszedelmes szakadékba. Beszámol táj életéről, változásairól. De nem kerüli el figyel mét a bomladozó épület, s a viruló vetéseket feriyé- gető kártevő sem... Talán nem is kellene kibontanom a hasonlatot, magyaráznom, hogy a „táj “ magyar - nyelv,-. a „gazos földek” n$ag élete”: a nyelv élete, változásai stb, stb,” M iről is szól az Édes anyanyelvűnk? Szentelt már időt a nyelve művelés módszereinek, szókincs nagyságának, beszélt a nyelv változásairól, a nyelvjárásokról, az Ér telmező Szótárról, a jó magyar kiejtésről, az új helyesírási szabályokról, földrajzi nevekről, a szólásokról, a jelentésváltozásokról, a szavak életrajzáról, a stílusról. Mindegyik előadását aktualizálja, irodalmi idézetekkel, történeti áttekintéssel fűszerezi — s valamilyen csattanót, történetet is talál hozzá. Ugyanolyan frissek, élvezetesek az előadások — mint rövid cikkecskék — könyv formában. — Az Édes anyanyelvűnk harmadik, bővített, átdol gozott kiadását karácsonyra tervezem. Kicserélem az aktualitásukat vesztett cikkeket, néhány elméleti írással bővítem. Annyi a kérdés, a „téma”! Egyszer hangos könyvet szeretnék írni — lemezzel kombinálva a szöveget. Egy helyütt azt írja: „a nyelv akkor felel meg hivatásának, ha gondolatainkat, érzelmeinket minél pontosabban, minél árnyaltabban, minél szebben, .azaz : minél tökéletesebben tudjuk általa tolmácsolni. A nyelvművelésnek tehát egyik feladata az, hogy a nyelvet ilyen állapotra segítse, ilyen állapotban megtartsa, a másik pedig a nyelvi műveltségnek minél szélesebb körökben való elterjesztése: az, hogy anyanyelvűnk igazi ismeretének örömét és erejét egész népünk közkincsévé tegye. Azt hiszem, hogy ez az í utóbbi feladat,, amely elsősorban a mi feladatunk s amelyre korunk és társadalmunk kötelez bennünket.” — Ön szerint milyen a jó nyelvművelő? — Arra kell törekednünk, hogy magunkban és másokban kifejlesszük az igényt gondolataink minél szabatosabb, szebb kifejezésére, s hogy ítéleteink a nyelv dolgában sohase mondvacsinált és csak igen kis százalékban alapuljanak igazi szabályokon, inkább a nyelvnek minél alaposabb ismeretén, a mai igényes köznyelvi használatnak, jó íróink gyakorlatának, a magyar nyelvjárásoknak, s bizonyos fokig a magyar nyelv történetének ismeretére épüljenek. — Aki ezek nélkül fog a nyelvművelő munkához, az nem doktora, hanem ku- ruzslója lesz a nyelvnek, s csak nyelvi babonákat terjeszthet. Arannyal szólva: a nyelv pestises járványát. Persze a nyelv múltjának, jelenének ismerete önmagában még nem tesz senkit igazán jó, eredményes, hatékony nyelvművelővé. Kell még valami többlettel rendelkeznie a jő nyelvművelőnek. ■prdemes volna egyszer 1 részletesen megírni, kidolgozni, melyek ezek a tulajdonságok. Nyilvánvaló, hogy elsősorban felelősség- érzet és mély közösségi érzés, annak felismerése, hogy a nyelvtudomány nem önmagáért van. Azután a riyefV művészi oldalának az átlagosnál jobb értése, ”: a gondatlan, ha-J s ami ezzel együtt jár, a bestéd, írás, V*'„táj:Tl^árgyar irodalom, a mai és " • ’ a régebbi írók, költők műveinek . ismerete, — Ismerjük-e eléggé anyanyelvűnket, jól, szépen •beszélünk-e magyarul? Az iskolázás, a műveltség terjedése, az irodalmi nyelv térhódítása a helyesírás, a kiejtés bizonyos egységesülése mind a nyelvi kultúra növekedését jelzi. A magyar nyelv úgy javul, ha az egyedeket, akik a nyelvet beszélik, rászoktatjuk a minél pontosabb, választékosabb nyelvhasználatra. A tömegekben megnőtt az érdeklődés az anyanyelv iránt. — A nyelvművelést nem lehet elég korán kezdeni. Az óvodának, az iskolának kell megadnia az alapot a módszeresen táguló, bővülő, világos nyelvtudáshoz. Helytelennek tartom például, hogy az óvodáskorú gyereket idegen nyelvre tanítják — akkor, amikor saját anyanyelvét sem tanulta meg igazán. Az iskolai oktatásban se a nyelvtan önmagáért való megtanítása legyen a cél, hanem a nyelv minél jobb használatára, elmélyült ismeretére tanítson. Úgy, hogy öröm legyen a nyelv tanulása. G ondolom, valahogy úgy, ahogy ő csinálja. Akinek nyelvészeti könyveit a közönség bestsellerként veszi, s akit mint népszerű előadót ismernek. Ö, Lőrincze Lajos, a tudós professzor, aki nyelvi ismeretterjesztő munkája mellett számos tanulmány, cikk, könyv szerzője, a nyelvtudományok kandidátusa, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvművelő Bizottságának elnöke, Magyar Nyelvőr című folyóirat főszerkesztője. Kádár Márta
