Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-19 / 91. szám

8. oldal WTO. áprltts 19, vasárnap Ünnepi előadás Október napjai Hétfőn délután háromne- Vasziljev az Október gyed 6-kor ünnepi előadást. napjaiban Lenin szerepszö- rendeznek Kecskeméten a í vegét egykori nyilatkozatai- Városi moziban a Lenin-, nak alapján írta, a részle- centenárium alkalmából. Az teket az egyes beszédekből ünnepségen Szergej Vaszil- j emelte ki. Felhasználta a Még egy kis türelmet! jev 1958-ban készült Októ- j bér napjai című filmjét : mutatják be. A szovjet filmművészet- \ ben a Leninről szóló filmek különleges helyet foglalnak el. A dokumentum- és a já- tékfilmek célja egyaránt: j minél pontosabban, hitgle- I sebben megrajzolni az utó- ; kor számára Lenin alakját, J a forradalom kiváló straté- | gáját, a felülmúlhatatlan vezetőt, s az embert, a! szenvedélyes vitatkozót és j meggyőződéses harcost. központi bizottság ülésein készült jegyzőkönyveket, az októberi pétervári esemé­nyek bemutatásánál pedig merített a résztvevők visz- szaemlékezéseiből. Vasziljev a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom napjaiban híradós összekö­tő tiszt volt. Mindaz tehát, amiről szól, az ő személyes élménye is. A filmet a MOSZFILM stúdió 1968-ban felújította, most ezt a változatot lát­hatjuk. Y eterán találkozó Kecskeméten A párt és a munkás- mozgalom Kecskeméten élő veteránjait hívta meg teg­nap baráti találkozóra az MSZMP Kecskeméti Váro­si Bizottsága. Az összejö­vetelre a két .évforduló kö­zött — hazánk felszabadu­lásának 25. és Lenin szüle­tésének közelgő 100. jubi­leuma — került sor. A párt székházában rendezett, ba­ráti, elvtársi hangulatú ta­lálkozó résztvevőit Borsos György, a városi pártbi­zottság titkára köszöntötte és bemutatta nekik azt a tablót, amely őket ábrá­zolja, s amely a pártbi­zottság tanácskozótermét díszíti. A találkozó résztvevői — Tompos Sándor, Kiss Ist­ván, Fekete Sándor, Feke­te László, Lakos Gáspár, Illés Béláné, Somogyi Jó­zsef, Czapárik Sándor, Mé­száros Ferenc, Havas And- rán, Neiner János és Rózsa János veteránok — Borsos György pohárköszöntője után hosszasan elbeszélget­tek a fehér asztal mellett. Munkás szabad szombat Az egykori kommunista szombatok emlékére kezde­ményezett ifjúsági mozga­lom megyénkben is szinte példátlan tömegmegmozdu­lást eredményezett a fiata­lok körében. Eddigi becs­lések szerint 3000 fiatal vette ki a részét az önkén­tes társadalmi munkából. A mozgalom nem fejező­dött be. Tegnap a BOV kecskeméti gyárának 50 fiatalja töltötte munkával a szabad szombatot. Vasár­nap pedig számos község­ben parkrendezéssel, faülte­téssel töltik pihenőnapjukat a fiatalok. Kecskeméten a Reszelő­gyárban a KISZ-szervezet kezdeményezésére százöt­venen dolgoztak szabad szombatjukon — fiatalok és idősebbek egyaránt — s mintegy 3Ó0 ezer forint ér­tékű termelő munkát vé­geztek. Az üzem közel fél­milliós exportlemaradását a kommunista műszakban sikerült jelentős mértékben csökkenteni. A szombati mű­szakért járó bér nagyobb részét a vietnami nép meg­segítésére, kisebb részét pedig egy, a KlSZ-szerve- zet által rendezett kirándu­lásra fordítják. Ipari tanulónak érettségivel rendelkező FIATALOKAT VESZÜNK FEL LÁTSZERÉSZ, OPTIKA­ÉS FOTÓELADÖI SZAKMÁRA. AZ 1970—1971-ES TANÉVRE JELENTKEZÉS SZEMÉLYESEN, VAGY ÍRÁSBAN, legkésőbb május 15-ig a következő címen: OFOTÉRT VÁLLALAT személyzeti osztály, BUDAPEST, GUSZEV U. 14. III 2990 A Kép-totó utolsó három hetében közölt rejtvények helyes megfejtései a kö­vetkezők: 31. Szimferopol (3-as), 32. Kiskunfélegyhá­za (3-as), 33. 1500 (2-es), 34. Hennings-Navarovszki (3- as), 35. futball (3-as), 36. Petur (2-es), 37. Baja (2-es), 38. Szerman (1-es), 39. 33 500 (2-es), 40. Kalocsa (2-es) Kunszentmiklós (3- as), Gara (1-es). Mikor e sorokat — lap­zártakor — írjuk, még nincs kezünkben a telita- lálatosok, illetve legtöbb, több-kevesebb helyes meg­fejtést beküldők szám sze­rinti aránya. A szelvények feldolgozásával — a befe­jező adat-„számfejtések- nél” — a vártnál több időt kell eltölteni. Mint a múlt vasárnap jeleztük olvasó­inknak, megfejtőinknek, a mögöttünk levő hét utolsó harmadára esett a munka dandárja. Szombaton, lap­zártáig még nem történhe­tett meg a végső adatok ki­munkálása. Ebben az is közrejátszott, hogy a talá- í latarányok roppant válto- ! zalosak. s időbe telt, míg a j nyeremények számához I csoportosításukat elvégez- j ték. Legalábbis több mun­kával járt, mint bárki gon­dolta volna ... Ezért még egy kis türelmet kérünk. Most már valóban egy-két nap múlva közöljük a vég­eredményt, a sorsolás idő- | pontját, és egyéb szükséges I NYELVŐR Zamárdi, Thewrewk, Cházár tudnivalókat. A Balaton melletti Za- [ márdi kellemes hangzású | neve kapcsolatban van a szamár szóval. Régen ugyanis z betű is jelölte sz hangunkat. Akkor tehát zamár alakban Írták a sza­marat. A zamár és Zamár­di egymás mellé állítása félreérthetetlenül mutatja a két szó kapcsolatát. A Zamárdi szó végén levő -d képző ugyanaz a kicsi­nyítő képző mint amit Ár­pád szavunk végén talá­lunk. Zamárdi tehát mai szóhasználattal kis szama­Nincs béke a tetők alatt ha babonás lennék, azt gondolnám, azért nincs békesség Kecskeméten, ' a Kasza utca 3. szám alatti házban, mert éppen tizen­három személy lakik ott. Ennek azonban semmi kö­ze a megromlott állapotok­hoz, hiszen az öt család külön-külön békeszerető ember, nyugalomra, csön­dességre vágynak, csak ép­pen a módszerben van ki­fogásolni való. Ügy ugyanis nem lehet megértésre jut­ni, ha mindig a másik hi­báját emlegetjük, ha arra törekszünk, hogy a másik­nak törjünk borsot az orra alá. Ügy nem lehet megte­remteni a ház békéjét, ha minden apró, vagy nagyobb sérelemmel hatóságokhoz megyünk, s szomszédunk a hivatalos idézésből tudja meg. mi baja van vele a szemben lakónak. Jelenleg ott tartanak, hogy lassan^ egy éve nem szólnak a háztulajdonoshoz, ahhoz a családhoz, amely 1962-ben megvásárolta az akkor romos, elhanyagolt épület felét. S a tulajdonos sem veszi észre a körülöt­te forgolódó lakókat. Ez azonban csak a nyugalom látszata. „Belül” mind­egyik lakó forrong, figye- | lik egymást, elejtett meg­jegyzésekkel adják tudtára a másiknak véleményüket, az udvaron igyekeznek úgy elhelyezni különböző tár­gyakat, hogy az a szom­szédnak útjában legyen. Ha valakihez vendég jön, a többiek az ajtón lesik: ki az, mit akarhat, meddig marad stb. HONNAN ERED ez a szinte elviselhetetlen han­gulat, mi volt az első moz­zanat, amely elindította a j gyűlölködés lavináját? Ahány lakóval beszél az! ember, mindegyik egyetlen momentumot említ. Talán ez az, amiben egyetértés uralkodik a Kasza utca 3. szám alatti házban: A ház felének tulajdonosa az el­múlt év nyarán megverte nyugdíjas szomszédasszo- j nyát, akinek emiatt eltört a vállcsontja, orvoshoz ke- ; rült, per keletkezett a do- ! logból, s a tettest négyhó­napi felfüggesztett szabad­ságvesztésre és ezer forint pénzbüntetésre ítélte a bí­róság. — Miért verte meg az idős nénit? — kérdezem a homályos szobában a fia­talasszonyt, aki zokog, zo­kog és az öngyilkosságot emlegeti. Nehezen nyug­szik meg. Az állandó ideg­feszültségben töltött napok kétségtelenül megviselték, éppen úgy, mint a többie­ket, akik szintén sírva fa­kadnak, ha a békétlenség okát kutatja az ember. — Én bent voltam a konyhában, a kislányom pe­dig az ajtó előtt az ud­varon. Egyszercsak azt hal­lom, hogy az asszony na­gyon szidja a gyereket. Nem bírtam már tovább, elvesztettem a fejemet és nekirontottam a szitkozó- dónak. Aztán elítéltek. Most nem tehetek semmit, mert a legkisebb nézeteltérésre feljelentenek, aztán mehe­tek a börtönbe. Hát ide ju­tottam én ... — mondja, de a mondat második fele zo­kogásba fullad. MIT MONDANAK a töb­biek? Váltakozó hangerő­vel. de egyaránt elítélik az idős asszony bántalmazó- ját, aki szerintük — bár nem szólnak egymáshoz — mindig megjegyzéseket tesz lakóira, szidja, becsmérli őket, apró bosszúságokat okoz nekik (keresztbe tesz az udvaron, az ajtók előtt valamit, fenyegeti őket stb.), sőt még azt is megha­tározza, hogy hol közle­kedhetnek. Szeretnének el­költözni az udvaroól, de ho­vá? Nekik a mostani la­kást a tanács utalta ki, va­lamennyien idős, beteg em­berek, akik nyugdíjból, vagy apróbb munkából él­nek. Szerintük ennek soha nem lesz vége, csak akkor, ha lezárják a szemüket, ha nyernek a lottón, vagy ha rájuk dől a ház. Az idős emberek végletekben fo­galmaznak. A síráson és a különböző fórumokon tett panaszokon kívül nem is­mernek, nem akarnak is­merni más megoldást. Pe­dig van. Kinek esne le az arany­gyűrű az ujjáról, kinek es­ne csorba a becsületén, az emberségén, ha egy napon bekopogtatna a „haragos­hoz”, olyan szavakkal, hogy nézze kedves, bolondság itt a haragszomrádot játszani, itt lakunk egy udvarban, itt telik életünk nagy ré­sze, miért keserítsük meg a sorsunkat ostobaságok­kal. Miért villogtassuk egy­másra. a szemünket, mikor békességben is élhetnénk. Felejtsük el, ami eddig történt , kezdjünk mindent elölről stb. Nem hiszem, hogy a másik ilyen szavak­ra kisbaltát ragadna, vagy bírósághoz rohanna. Mert mit tehet a bíró­ság, a tanács, a szabály­sértési előadó, az újságíró akkor, ha maguk a ház la­kói napról napra tüzelik egymást. Segíthet-e itt egy élmarasztáló híítáfozat? Egy jó szó, a közeledés szándéka többet segítene, mint bármilyen folyamod­vány. A HÁZ tulajdonosát — a lakók bejelentése alap­ján tett helyszíni vizsgála­tot követően — kötelezte a tanács, hogy javítsa meg a tetőt, a falakat, mert az életveszélyes, egészségtelen stb. A tetőket ki lehet ja­vítani egy tanácsi felhívás­ra. De hogy a tetők alatt békesség legyen, ehhez az ott lakók elhatározására és szándékára, közeledő lépé­sére van szükség. Bízunk benne, hogy van annyi megértés az említett udvar | tizenhárom lakójában, hogy ezt megteszik, mert az em­ber legszebb tulajdonsága a béke utáni vágy, legna­gyobb érdeme pedig az le­het, ha ezt a békét meg­teremti környezetében. Gál Sándor rat, szamaracskát jelent. De hogyan maradt meg Zamárdi régies alakjában? Nyilván úgy, hogy a he­lyesírás átalakulása folytán a szamár köznevet sz-szel kezdtek írni, de a tulajdon­név írását nem változtat­ták meg, mert értelmét, így a szamár szóval való kap­csolatát közben elvesztette. Hasonló módon keletke­zett vezekel igénk is. Olva­sása régen veszékel volt. Mint közben már kihalt ré­gi szót újították fel új je­lentéssel a nyelvújítás ko­rában. Eredeti jelentése szerint már kihalt múlt időben álló ragozott ige­alak vált új igévé. Veszék el, vagyis vesztem el, el­vesztem. V eszékelni tehát azt jelentette: azt kiabál­ni, hogy elvesztem. Ugyanezt az sz hangot ta­láljuk a jajveszékel igében is. Itt az ige töve egész mondat: Jaj, elvesztem. Tehát az ige jelentése: azt kiabálni, hogy „jaj, elvesz­tem”. Példáinkban az sz hang z-vel való írása utal a ré­giségre. Tulajdonneveink között ma is nagyon sok őrzi a hagyományos régi írásmódot. Az Eötvös, Eör- dögh nevek az ö hang régi­es eö-vel való írását tükrö­zik. Ezt az eö-t cifrázták ki ew alakra. így el tudjuk olvasni a Thewrewk nevet is. A Dessewffy névben is ez az ew szerepel, de meg kell toldani a magyaráza­tot azzal is, hogy a zs han­got régen s (vagy főként nevekben kettőzve: sq)„be- tűvel írták. Ugyanezt a zs hangot rej­ti a Sennyei, Sigray és a Jósika név is. Ha tudjuk, hogy a cs hangot régen ch- val is írták, akkor már nem is okoz nehézséget a For- gách, Madách, Cholnoky, sőt, ha a z betű helyes ki­ejtésére is ügyelünk, a Cházár név olvasása sem. Ezeknek a régies formák­ban megállapodott nevek­nek az írását nevezzük ha­gyományos írásnak. Ide kell sorolnunk az ly betű­ket is, hiszen a köznyelv­ben már ugyanúgy ejtjük, mint a j-t, de ragaszko­dunk ehhez a régiességhez, hagyományhoz. E régies alakban megállapodott ne­vek leírásához van szüksé­günk olyan betűkre, ame­lyeket másutt nem haszná­lunk. Ilyenek a mostani példák ala.pján az eö, ew, eh, y betűk. Kiss István Rendelet a szociális és hadigondozási segélyek, tsz-járadékok kiegészítéséről A nyugdíjak és járulékok kiegészítéséről szóló kor­mányhatározat alapján egészségügyi miniszter ren­deletben szabályozta a tsz- járadékok, a rendszeres szo­ciális segélyek és a hadi- gondozási segélyek kiegé­szítését. A rendelet szerint a rendszeres szociális segé­lyeket és a vakok szociális segélyeit, valamint a hadi- gondozottak járadékait március 1. hatállyal havi 40 forinttal kell kiegészíteni. Az érdekelteknek nem kell külön kérelmet benyújtani- ok, mert a segélyt folyósí­tó tanács hivatalból intéz­kedik a segélyek kiegészí­téséről. Azok a tsz .öregségi, munkaképtelenségi, vágy- özvegyi járadékosok, akik a járadékon felül a termelő­szövetkezetektől segélyt nem kapnak, és a termelő- szövetkezet nincs is abban a helyzetben, hogy segélyt állapítson meg részükre, a lakóhelyük szerint illetékes tanácstól kérhetnek rend­szeres kiegészítő szociális segélyt. Az ilyen kérelme­ket egyénileg bírálják el; ezek csak különös méltány­lást érdemlő esetben, a csaL ládi és szociális körülmé­nyekre tekintettel teljesít­hetők. Ha az illetékes ta­nács a kérelemnek helyt ad, akkor a június 1. előtt beérkezett kérelmek alap­ján a segélyt visszamenőleg március 1-től lehet megál­lapítani. A később benyúj­tott kérelmek alapján a be­nyújtást követő hónap 1-től pótlékolják meg a tsz-já- radékot. Ha a rendszeres szociális segélyben, vagy hadigondo­zási járadékban részesülők­nek a segélyen kívül a ki­egészítésre igényt adó nyugdíjat vagy más ellá­tást is kapnak, nem a se­gélyt, hanem a nyugdíjat, vagy ellátást egészítik ki. Ilyenkor a segélyhez nem jár külön pótlék.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom