Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-19 / 91. szám

fOT®. április M, vasárnap K oldal A főügyész felesége Galgóczy Erzsébet drámájának ősbemutatója a kecskeméti színházban A műsorfüzetben terje­delmes lista emlékeztet, hogy a Kecskeméti Katona József Színház immár ti­zennégy esztendeje csak­nem minden évadban meg­ajándékozza a nézőket egy- egy eredeti magyar darab ősbemutatójával. Jelenté­keny műveket tartalmaz a felsorolás, amely Móricz Zsigmond Pillangójával nyitja a sort Jelképnek is szép ez az indítás és tény­leg fel is fedezhető vala­milyen törekvés — az egy­mást követő darabokra visszagondolva — a társa­dalom legégetőbb problé­máinak keresésére, arra a céltudatos és nagyon ro­konszenves felfedező mun­kára, amely hol mélyebb­re, hol sekélyebbre ásva, a drámai színpad pódiumá­ról mutatja fel írók, mű­vészek véleményét, gondo­latait életünk pozitív vagy negatív jelenségeiről, fo­lyamatairól. Galgóczy Erzsébet azok­nak: az íróknak a sorába tartozik, akik a legszigo­rúbb mércét alkalmazzák, értékelik az emberi maga­tartásformák, társadalmi megnyilvánulások vizsgá­latánál, megalkuvás nélkül szembesítik a valóságot sa­ját belső, erkölcsi világlá­tásukkal. A főügyész fele­sége Galgóczy érdekes és értékes novellái közé tar­tozik. Szaggatott szerkesz­tési módja, pillanatokat felvillantó, jelenetszerű mozaikképekből szérkesztő írói technikája, a leíró ré­szek szinte csak jelzésszer rű szűkszavúsága, a novel­lán végig áradó nagysze­rűen formált dialógusok valóban ígéretes lehetősé­get kínálnak a színpadra állításra. A téma is érde­kes : hogyan kavarognak az indulatok, vélekedések, sorsok az ellenforradalom embereket és társas vi­szonylatokat próbára tevő ellentmondásos napjaiban. A fonál, amelyre az esemé­nyek mozaikjait felfüggesz­teni lehet, egy furcsa, szexuális fűtöttségtől he- vülő asszony életútja, aki körül úgy repdesnek a fér­fiak megrészegülten, mint a lámpa körül a lepkék. Ez az asszony szinte min­den mozdulatával testi in­színpadra állítása közben, sajnos, elég kétséges siker­rel alkalmazhatók. Ebben a zsákutcában vergődik a dráma is. Majdhogynem árnyaltabban, emberi in­dítékokkal alaposan meg­magyarázható módon ke­rülnek fölénybe az 56-os események jobboldalra sodródott emberi figurái, sorsai, és szegényessé, szag­Imrc (Körtvélyessi Zsolt) dulatokat ébreszt, minden törekvésében ott rejlik a férfiakat veszejtő végzet — csakhát a novellában a jó és rossz párviadalát a leg­szebb irodalmi eszközökkel el lehet dönteni, megvan­nak a szerkesztésnek, a té­maközlésnek azok a lehe­tőssel, amelyek a mű Lnea (Jobba Gabi) gatottá, kevéssé meggyőző­vé válnak azok a szerep­lők, akik a társadalmi fe­lelősség vállalásával segí­tették kibontakozni az el- lenforra^jqfp utáni orszá­got a zűrzavarból, a nem­zetet a legmélyebbre taszí­tani,. akaró válságból, így válik szürkébbé és kevés­bé árnyalttá a főügyész, a párttitkár, vagy mindaz, aki a novella lapjain az igazak oldalán áll, és így tűnik rokonszenvesebbnek a kulákgyerekből ellenfor­radalmárrá, majd ember- csempésszé változott Imre. A csábítás a novella vál­toztatás nélküli színpadra állítására oly nagy lehetett, hogy nem jutott idő alko­tás közben afelett elgon­dolkodni, hogyan hatnak a dialógusok, a novellában reálisan ábrázolt akciók a színpadon, nem kellene-e a belső történések érzékel­hetőbbé tétele céljából hozzátoldani mindahhoz, amit a párbeszédek, mint lehetőséget kínálnak. Sajnos, a színpadon el­dőlt ez a kérdés, a gyor­san pergő, egymást váltó jelenetek során a szereplők­nek szinte alig marad le­hetőségük saját gondola­taik hiteles ábrázolására, a színészi ábrázolás lehe­tőségeinek néha vajmi ke­vés tere kínálkozik, az áb­rázolt típusok egy része sematikus leegyszerűsítés áldozatává válik, a néző egy-egy esetben szinte sze­retné még marasztalni az egyik-másik jelenet szerep­lőit, hogy többet megtud­hasson szándékaikból, cse­lekedeteik belső indítékai­ból. Erőteljesebb és alapo­sabb formáló beavatkozás­sal talán létrejött volna a drámai egyensúly, a novel­lából átültethető lett vol­na a drámába, a benne tükröződő, több síkú gon­dolatiság. A rendező, Turián György, nagyon helyesen, a novellából megismert sodrást, az egymást váltó jelenetekben feszülő zak­latott tempót vitte színpad­ra. A kitűnően megválasz­tott díszletek lehetővé tet­ték ezt az „erőltetett me­netet”, ami a cselekmény­ből adódik. Csakhát ez a száguldás egyúttal el is til­totta a színészt a részlete­zőbb ábrázolástól. A szín­pad könyörtelenül elsötéte­dett a rövidke jelenetek végén, csak a díszletek fe­lett lebegő, kusza szöve­vény világított színesen, kötötte össze az események mozaikcserepeit. Borcsa István díszletei megtették a magukét, mint ahogy a színészek megérezték a dráma sodrását és igyekez­tek a lehetőségeikhez mér­ten a legtöbbet hozzáadni az előadás összhatásához, a hangulatok hullámzásához. Jobba Gabi alakítja Lu­cát, a főügyész feleségét. Ez a rokonszenves fiatal színésznő igen nehéz hely­zetbe került a címszerep­ben. Alakítása magán vi­seli annak a vívódásnak a jegyeit, amely Luca ábrá­zolásának írói bizonytalan­ságaiból táplálkoznak. Ez a szexuálisan túlfűtött asz- szony úgy adja oda magát csaknem minden útjába kerülő férfinek, hogy köz­ben állandóan hangoztatja — szereti a férjét, a da­rabban nem kap félrema- gyarázhatatlan drámai hi­telt ez az állítása, s bár a szereplők közül az ő alak­ja van legplasztikusabban megformálva, ez a szélső­ségesen egyedi, nem álta- lánosíthatóan esetleges jel­lem teljes hitelességgel nem ábrázolható. Jobba Gabi alakítása rokonszen­vesebbnek tünteti fel Lu­cát, mint amilyen meg­nyilvánulásai alapján le­hetne. Sajnos, azonban egyes gyengébben megfor­mált jeleneteknél, így pél­dául a főügyész szüleinél tett látogatása pillanatai­ban nem tudja átélni a A főügyész (Forgács Tibor) veníti meg. Meggyőző ala­kítással viszi színpadra Horváth László Komlós, az ellenforradalmárrá vált lapszerkesztő figuráját, Im­re szerepében Körtvélyessi Zsolt egyszerű eszközökkel tolmácsolja az író gondo­latait, egy-egy pillanatra megragadja a nézőt Major Pál, Firóth Gyula, Jánoki Sándor, Kölgyesi György, Gyulay Antal, Kéri Edit, Cserje Zsuzsa játéka. Ál­talában a népes szereplő- gárda egyetlen tagja sem bontja meg a dráma han­gulatát, mindenki tudása javával igyekszik hozzájá­rulni a sikerhez. Pedig ez néha nem könnyű dolog. Gondoljunk csak arra, mennyire sematikusan áb­rázolja az írónő az ügyé­szek és a nyomozók mun­káját, néhol a naivitás ha­Szegedi, a volt főügyész (Horváth szájába adott mondatokat, hiszen az egész jelenet egyébként is mesterkélt, nehézkesen alakuló. For­gács Tibor eléggé elnagyolt jellemrajzot kényszerül hi­telesíteni a színészi ábrá­zolás eszközeivel. Szerepé­nek mondatai azonban — nem az ő hibájából — né­hol eléggé frázisszerűek, vezércikkízűek és nem tel­jesen meggyőzőek. Mezei Lajos Szegedit, a leváltott főügyészt egysze­rű, póztalan stílusban ele­(Mezei Lajos) és Komlós László) tárát súrolja egy-egy ki­hallgatási jelenet, amely semmi egyebet nem szol­gál, csak puszta illusztrá­ciója a novella egy-egy részletének. Turián György rendezői elképzelései szerencsére a dráma szerkezeti gyengesé­geit legtöbb helyen ki­egyenlítik, a szereplőgárda fegyelmezettsége pedig a darab legfőbb támaszává válik. Szépek, ízlésesek Poós Éva kosztümtervei. Csáky Lajos # Ságvári Ágnes Ságvári Endre hős for­radalmár húga. A főváros­ban él. Jelenleg a Főváro­si Levéltár igazgatója, a történettudományok kan­didátusa. Negyven kö­rüli, de karcsúságával, fia­talosságával elvész a di­áklányok között. Több könyve is megjelent. Kecskeméten a Ságvári Endre emlékét őrző dom­bormű felavatásán mon­dott beszédet. Szó szerint kell érteni: mondott és nem felolvasott. Öröm hallgatni, mikor beszél. Logikus. Értelemre és szívre egyaránt hatni tu­dó. Nyugodt és szenvedé­lyes egyszerre. Nemrégen a Munka Ér­demrend kitüntetésben ré­szesült. — Mondana valamit a könyveiről? — A legújabb kor, nap­jaink társadalmi változá­sai izgatnak. A szocialista demokratizmus helyzete, fejlődése, a politikai moz­galmak. Népfront és koalí­ció, Politikai küzdelmek és tömegmozgalmak című­könyveimben ezeket a kér­déseket taglaltam. — Jelenleg milyen könyvön dolgozik? — Hagyományok és új­szerűségek az MSZMP po­litikájában. Ez lesz az új könyvem címe. — Mit tart legfontosabb­nak történészi munkájá­ban? — Azt, hogy az ember úgy kötelezze el magát a politikának, hogy mara­dandó legyen amit tesz. amit mond és leír. Ügy le­hessünk pártosak, hogy az meggyőző legyen. Ne fél­jünk attól, hogy a nagy igazságok közhelyek. — Mint a forradalmár élő testvérét — különösen, hogy egyben történész is — mostanában bizonyára sok helyre hívták a fel- szabadulási ünnepségekre. — Nem győztem eleget tenni a kéréseknek. De azért sok helyre eljutot­tam így is. És tudja mit tapasztaltam? Ez az ün­nepségsorozat az embe­rekből a jobbik énjüket hozta ki. — Beszélgetésünk kez­detén azt mondta, hogy családi hagyományainál fogva is elkötelezett. Ez az is azt jelenti ugye, hogy nem csak azért? — Természetesen. A sa­ját életemet nekem kellett megharcolnom. Világnéze­temet, életlátásomat harc árán, nagy erőfeszítésekkel alakítottam ki. Varga Mihály A fenti, érdeklődést keltő és sokat mondó cím­mel nyílik kiállítás ápri­lis 23-án, csütörtökön dél­után 5 órakor Kecskemé­ten, a Városi mozi lián. Borsod megye vadregé­nyes tájait országszerte ismerik és rendre sok me- gyénkbeli turista is meg­fordul itt. Elég, ha csak Miskolc-Tapolcára, Lilla­füredre. Aggtelekre hivat­kozunk, vagy a Matyóföld, Mezőkövesd világszerte is­mert csodálatos népvisele­tét, néprajzi értékeit idéz­zük. Nem feledkezhetünk meg azonban arról sem, hogy az országnak ezen a ré­szén épül fel a hazai ne­hézipar legtöbb nagyüzeme is. A borsodi szénbányák mellett itt termelnek a Lenin Kohászati Művek; vegyikombináttal, hőerő­művel is büszkélkedik ez a vidék. Éppen ezt a pár­huzamot : a csodálatos szép­ségű környezetbe beillesz­kedő monumentális terme­lő egységeket, természet és technika már-már párat­lan harmóniáját kívánja a Bács megyeiekkel megis­mertetni a kiállítás, mint azt a címében rejlő mottó is kifejezi. Mindez ötven fény­képen és csaknem száz diafilmen kerülnek itt be­mutatásra Borsod megye és Miskolc idegenforgalmi ér­tékei, szép tájai, történel­mi nevezetességei. E tá­voli vidék panorámájának, létesítményeinek képek­ben, tablókon, filmen való felvonultatása kettős hasz­núnak ígérkezik. A megyebeliek egy­részt még jobban megis­merik hazánknak ezt a ki­ránduló- és iparvidékét, másrészt az ily módon fel­keltett érdeklődés minden bizonnyal sokakat ösztönöz majd arra, hogy személye­sen is felkeressék, illetve még gyakrabban megláto­gassák Borsod megye han­gulatos bájait és bennük az emberi munka, a technikai haladás lenyűgöző alkotá­sait. J. T. Április 24—25: X. Bács-Kiskun megyei orvosnapok Kettős jubileum jegyé­ben rendezik az idén — április 24—25-én — a me­gyei orvosnapokat. Hazánk felszabadulásának 25. évé­ben ugyanis tizedszer gyűl­nék egybe megyénk orvo­sai, hogy számot adjanak tudományos kutató munká­jukról. Az itt rendezett orvosna­pok már rég túlnőtték a megye határait, s mint ko­rábban, most is több orszá­gos hírű professzor jelezte részvételét. Sőt, az idén a Lipcsei Orvostudományi Egyetem is képviselteti magát. Vendégeket várnak Jugoszláviából, jelen lesz­nek ezenkívül a magyar gyógyszeripar képviselői is. . Az elmúlt években össze­sen közel 600 tudományos előadás hangzott el a Bács- Kiskun megyei orvosnapo­kon. Az idei értekezések té­mája a szív- és érrendszeri megbetegedések gyógyítá­sa és a szívbetegek gon­dozása lesZg

Next

/
Oldalképek
Tartalom