Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-18 / 90. szám

Kenyér, tészta, cukor: Gyakran esik sző, kü­lönösen manapság, ami­kor az egészséges és kor­szerű táplálkozásról be­szélünk a szénhidrátok­ról, ezekről a fontos táp­anyagokról. De mik is ezek valójában? És miért beszélünk róluk annyit? Növényi eredetű élel­miszerek — igen fontos tápanyagok az ember ét­rendjében. Közéjük tar­toznak: a kenyér, a liszt­ből készült főtt és sült tészták, különféle süte­mények és a cukor, 6 az egyetlen állati eredetű szénhidrátunk, m méz. A növény a levegő széndioxid-molekuláiból és vízből a napsugarak energiájának felhaszná­lásával építi fel a szén­hidrátokat, miközben oxigént ad a levegőnek. Az ember számára a legfontosabb és legegy­szerűbb szénhidrátok a hat szénatomot tartal­mazó cukrok. Köztük a legjelentősebb a szőlőcukor és a hozzá erő­sen hasonló gyümölcscu­kor, mert a szervezetben végül is minden szénhid­rát szőlőcukorrá — úgy­nevezett monoszachari- dákká — alakul át Töb­bek között a kétmoleku- lás, cukorrépából és cukor­nádból készült cukor is. Az emberi táplálkozás­ban fontos keményítőfélék — tehát a lisztes termé­kek is — lényegében igen nagy molekulájú polysa- charidák. Ilyen a kemé­nyítő lebomlása után ke­letkező dextrin is még, amely barna színű. Dext­rin keletkezik például ke­nyérsütés alatt a kemen­ce hőjének hatására a ke­nyér felületén, is, amely olyan jó ízűvé teszi a ke­HÉTFÖ: Sóskaleves, papri- káskrumpli kolbásszal, saláta. KEDD: Lebbencsleves, ra­kott burgonya, alma. SZERDA: Lencseleves, lek­város derelye, madártej. CSÜTÖRTÖK: Zöldségleves, marhahátszín vagy felsál sze- gediesen, alma. PfiNTEK: Paradicsomleves, diós és mákos hajtott, alma. SZOMBAT: Almaleves, to- rockói rostélyos tarhonyával savanyúság. VASÁRNAP: Húsleves, rán­tott csirke zsírban sült krump­lival, fejessalátával, mogyoró­tekercs. RECEPTEK marhahátszín szege­DIESEN. Hozzávalók: szemé­lyenként 15—18 dekás marha­hússzelet, 1 fej vöröshagy­ma, 1 evőkanálnyi édespapri­ka, 6 deka zsír, 20 deka koc­kára vágott vegyes zöldség. A húst jól megveregetjük, egyhén megsózzuk és forró zsírban mindkét oldalán rozs­dabarnára sütjük, azután fél­retesszük. A hús zsírjában egy jó nagy fej vágott vörös­hagymát pirítunk, amelyet egy evőkanálnyi pirospaprikával elkeverünk és két megtisztí­tott, apró szeletekre vágott paradicsomot tegzünk hozzá, majd kevés vízzel felereszt­jük és a szeleteket belerakjuk. Fedő alatt pároljuk. Hozzáad­juk a vegyes zöldséget. Ha a hús puhulni kezd, a fedőt le­vesszük. Vigyázzunk, mert a lének el kell fednie az ételt. Ha tálaljuk apró csipetkéket külön sós vízben főzzünk ki és ezzel hintsük meg a tálon. Sós vízben főtt petrezselymes burgonyával, adjuk asztalra. TOROCKÓI ROSTÉLYOS. Négy személyre: 4 db 14 de­kás rostélyos, 6 deka zsír, 10 deka vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, 15 deka tarhonya 2 db paradicsom, kevés só, pirosparika és 3 deka zsír. A szénhidrátok a táplálkozásunkban nyér héját. Ha a kemé­nyítő még tovább bom­lik malátacukor, majd vé­gül szőlőcukor lesz belőle. Ez a szervezetben, illetve az élelmiszerekben a szén­hidrátok színe-változása. A szervezetben a szén­hidrátok közül csak a hat és az ennél kevesebb szén­atomot tartalmazó cukrok szívódnak fel. Az emész­tés menete tehát az el­fogyasztott szénhidrát le­bomlása, majd a szerve­zet számára szükséges cu­korféleségek felépítése. A felvett cukor a májba jut és ott a májsejtek glyko- gént építenek belőle, olyan gyorsan, hogy a szokásos étkezés alatt elfogyasztott szénhidrát alig emeli a vér cukortartalmát. A máj 250—300 gramm glyko- gént is képes elraktározni, a többi cukrot viszont to­vább engedi. Ezt a szer­vezet egyrészt elégeti, másrészt elraktározza az izmokban. Mennyi a napi szénhid­rát-szükséglet? — hangzik gyakran a kérdés. Mai álláspontunk szerint testsúly-kilogram­monként 5—6 gramm. Ez annyit jelent, hogy egy 70 kilós átlagsúlyú embernek 350—400 gramm szénhid­rát elégséges egy napra, ami körülbelül 1500—1600 kalóriának felel meg. En­nél több szénhidrátra a szervezetnek nincsen szük­sége. A többi kalóriát fe­hérje (hús, tej, tojás, sajt, túró), zöldségfélék és zsír formájában kell elfogyasz­tani A zsírok a szénhidrátok tűzében égnek el. Ezt leg­egyszerűbben úgy képzel­hetjük el, hogy szerveze­tünk anyagcsere-forgalmá­ban a zsírok és fehérjék csak a szénhidrátok el- bomlását kísérő láng nél­küli tűz melegében hasz­nosíthatók. Az lenne te­hát a helyes, ha az elfo­gyasztott tápláléknak csak ez a szükséges, kb. 40 szá­zaléka lenne szénhidrát, és a többi egyéb táp­anyag. De itt a baj! Mert en­nél mi, magyarok, jóval többet fogyasztunk. És ez már sok esetben hátrá­nyunkra válik. Mik a túlzott szénhidrát­fogyasztás hátrányai? A feleslegesen fogyasztott szénhidrát minden körül­mények között hízáshoz vezet. Az elhízás megviseli a szívet, a vérkeringés szer­veit, és a mozgásszerve­ket, elsősorban a lábat. Nehezíti a légzést, a moz­gást és különösen idősebb korban más betegségekre is hajlamosít. Gyermekkorban a dús szénhidrátfogyasztás ártal­mára lehet a fogaknak, ha nem gondoskodnak a fo­gak fokozott gondozásáról. A bőséges szénhidrát-fo­gyasztás fokozza a szerve­zet vitaminszükségle­tét és ha nem fogyasztunk hozzá elég vitamintartal­mú ételt a vitaminhiány jelei mutatkoznak. Mindezeket összefoglal­va megállapíthatjuk, hogy ha az elfogyasztott táplá­lékban a szénhidrát több a kelleténél, az a szerve­zetnek nem az előnyére, hanem a hátrányára szol­gál. Sajnos, a tapasztalat azt mutatja, hogy ez az eltolódás gyakori táplál­kozásunkban. Ugyanakkor meg kell mondanunk, hogy hízókú­rákban viszont feltétlenül szükséges a szénhidrát­mennyiség emelése. A hí­zókúra egyik legfonto­sabb étele a mézes-vajas- kenyér, ahol a szénhidrá­tot és a zsírt egyszerre kapja a szervezet. Ezek azok, amiket a szénhidrátokkal kapcsolat­ban elmondhat a tanács­adó orvos. Dr. B. I» Nadrágkosztüm különleges díszítéssel Ez a divat A Duna Interkontinentál- ban a közelmúltban mu­tatták be a legújabb tava­szi, nyári modelleket. Geometriai motívumokkal díszített nyári kosztüm, hosszú sállal Hat jól sikerült modell a bemutatóról Ha síi a gyerek... megsózott rostélyosokat me­leg zsírban megsütjük, s egy lábasba helyezzük, a vissza­maradt meleg zsírban a 10 deka finomra vágott vörös­hagymát, és a finomra vá­gott fokhagymát rózsaszínűre hevítjük, pirospaprikával ösz- szekeverjük, egy deci vízzel) fölengedjük és felforralva aj rostélyosokra öntjük. Rátesz-1 szűk a karikára vágott para-i dicsomot, letakarva mindaddigi pároljuk, amíg megpuhul. Ai tarhonyát külön megpirítjuk és a rostélyosra szórjuk, mi­kor az már majdnem teljesen puha. Letakarva pároljuk; hogy a tarhonya a rostélyos tetején megdagadjon. Lehető­leg ugyanabban az edényben, amelyben készítettük, szol­gáljuk fel. Párolás közben vi­gyázni kell, hogy ez a tarho- nyás étel elég leveses marad­jon. MOGYORÓTEKERCS, Hozzá­valók: 6 tojás, 12 deka porcu­kor, 12 deka darált mogyoró, 2 deka liszt, egy kis reszelt citromhéj. 6 tojás kemény hab­jába elkeverünk 12 deka por­cukrot, majd 6 tojássárgáját, 12 deka darált mogyorót, 2 de­ka lisztet, egy kis reszelt cit­romhéjat. Vaj azott tepsibe, fe­hér papírost teszünk és erre helyezzük el a tésztát. Köze­pesen meleg sütőben sütjük ki és hűtjük le. Ekkor a tész­ta aljáról levesszük a papí­rost, s a tésztát megfordítjuk, mogyorókrémmel megtöltjük és összecsavarjuk. Legalább egy órán át hűvös helyen hűt­jük, majd a tekercset kívül­ről is bevonjuk krémmel. Dí­szítésként vékony szeletekre vágott mogyoróval meghintjük. Vízbe mártott késsel felszele-1 teljük. Sír a kisbaba. Sír éjjel, sír nappal. Mi lehet a ba­ja? Aggódik a kétségbe­esett édesanya. Fáradt az anya. fáradt az egész csa­lád. . t A kisgyermekes csalá­dok életét sokszor keseríti meg gyermekük állandó felsírása. A tájékozatlan édesanya ilyenkor addig ringatja a kicsit, míg az el nem csendesedik. Má­sok meg bizonyos tájéko­zottságra hivatkoznak és hagyják végletekig ordí­tani. „Nem jó, ha meg­szokja az állandó ringa- tást” mondják. Az első módszer való­ban a túlzott elkényezte- téshez vezethet és ebből szokott a legtöbb kelle­metlenség származni. Vi­szont a második módszer túl merev alkalmazása sem helyeselhető. Azért szükséges erről szólnunk, mert a közfelfogás az előbbit illetően már bjzo; nyos tájékozottsággal rendelkezik. Miért kell vigyáznunk mindkét esetben, miért helyes most is, ha azt a bizonyos „közép utat” vá­lasztjuk a szoktatásnál? (Tehát szoktatásról, azaz nevelésről van szó ez esetben. Ha a gyermek azért sír, mert valami ba­ja van, mert beteg, termé­szetesen orvosi segítséget kell igénybe venni.) Az emberi magatartás a feltételes reflexekre épül fel. A reflex egy adott válaszcselekvés az egyén szervezetét érő in­gerhatásokra. Bizonyos meghatározott ingerhatá­sokra sajátosan reagál a csecsemő is, s ha valami­lyen speciális hatás sza­bályos időközökben éri gyermekünket, kapcsolat alakul ki idegrendszere és az őt érő állandó ismétlő­dő külső hatás között. Például, ha mindig déli tizenkét óra körül etetik (ez ingerhatás), megszok­ja ezt, és állandóan tizen­két óra körül lesz éhes (ez válaszcselekvés, vá- laszref lekció). Nos, ilyen típusú kap­csolat alakul ki az éj­szaka és a ringatás között is, ha a szülő minden egyes felsírásra ölbeveszi csecsemőjét. Megszokja a gyermek, például a haj­nal két óra körüli ringa- tást, s ha ezután már csak egyszer is elmarad, sírni kezd. Következésképp mód­ján kell bánni az éjszakai ringatásokkal — de le­hetünk-e túl szigorúak? Az anya azzal a hittel, hogy nem akar gyermeké­ben egy rossz szokást ki­alakítani, hagyja, hadd sírjon a csecsemő. „Majd rájön, hogy hiába minden és abbahagyja!” — mond­ják ilyenkor és ha kü­lönben egészséges a gyer­mek, el is fog hallgatni. S aztán másnap felsír új-' ra, és azon módján abba­hagyja ismét. Majd megis­métlődhet ez harmadszor is, negyedszer is: és a tá­jékozatlan szülő nem is sejti, hogy gyermeke és a környezet között egy új kapcsolat alakult ki. Az éjszaka jelzései számá­ra a sírást fogják már jelenteni. Üj kapcsolat létesült az éjszaka és a sírás között. Mint ahogy a déli tizenkét óra mindig az etetést jelentette, úgy lesz gyermekünknek pél­dául a hajnali két óra a sí­rás ideje: azt szokja meg, hogy ilyenkor „sírnia kell”. Látható tehát, hogy bár nem helyes az állandó ringatás, a kényeztetés, az előnyös idegkapcsolatok (jó szokások) kialakításá­nál nem lehetünk mere­vek, túl szigorúak. Gyer­mekünk nevelése, szokta­tása nem idomítás. —SS —ő

Next

/
Oldalképek
Tartalom