Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-17 / 89. szám
t. Oldal 1970. április 17» péntek Ma lesz az első munkaülés Becsben Csütörtökön, pontosan déli 12 órakor Bécsben ünnepélyes keretek között megnyitották a stratégiai fegyverek korlátozásáról folytatott szovjet—amerikai megbeszélések második ülésszakát. A Belvedere-kastély nagy márványtermében Kurt Waldheim osztrák külVlagyimir Szemjonov, a szovjet küldöttség vezetője hangoztatta, hogy a vezetése alatt álló delegáció mindent elkövet a tárgyalások pozitív befejeződése érdekében. A megnyitó ünnepség után a szovjet és az amerikai küldöttség vezetője rövid megbeszélést tartott. Az ... .. ... AFP tudósítójának érte- ugymimszter üdvözölte sülése szerint az első mun- kormánya nevében a tár- kaülést pénteken 16 óra- gyaló.partnereket. 1 kor tartják. Elvonult a hurrikán, nyugodt tengerre száll az űrhajó Rakétatámadás Saigon ellen SAIGON Egy lőszereket szállító amerikai egység szerdán halálos csapdába került a dél-vietnami Quang Ngai tartományban. A katonák közül valaki ugyanis a szabadságharcosok által elhelyezett rejtett aknára lépett, amely felrobbant, láncreakcióként robbantva a katonák által szállított lőszereket is. Tizennégy katona meghalt, harminc- nyolc megsebesült Csütörtökön hajnalban a szabadságharcosok megismételték hétfőn éjszakai rakétatámadásukat Saigon ellen és ezúttal ismét négy rakétát lőttek a dél-vietnami fővárosra. Három épület megrongálódott, öt személy megsebesült Theodorokisz családja Franciaországba utazik ATHÉN (MTI) Myrto Theodorakisz és két kisgyermeke (a 10, illetve 12 éves Marguerite és Georges) arra készül, hogy szombaton elhagyja Görögországot — közölték tájékozott források. Csatlakozni kívánnak Franciaországban Mikisz Theodora- kiszhoz. Újabb lavinaszerencsétlenség 69 ember tűnt el csütörtökön Franciaországban, miután hó- és sziklagörgeteg temette maga alá a St Gervais-i tüdőszanatóriumot. A helyszínre azonnal mentőosztagok siettek és tíz méter vastag hó, illetve sziklafal alól próbálják menteni azokat, akik menthetők. A Reuter iroda 14 órakor kiadott legfrissebb jelentése szerint 16 holttestet ástak ki a görgeteg alól, és 55 fő van az eltűntek listáján. Az AFP szerint biztosra veszik, hogy az eltemetettek már nem élnek. A halottak közül 12-en, az eltűntek közül pedig 44-en gyermekek, akik ágyban voltak, amikor a lavina a tüdőszanatóriumot valamivel éjfél után maga alá temette. A többiek orvosok vagy ápolónők. HOUSTON (MTI) Magyar idő szerint 14.13 órakor az Apollo—13 Földünktől 230 977 kilométerre volt és egyre gyorsulva óránként 5717 kilométeres sebességgel száguld a Föld felé. A földi irányítóközpont, amikor a rádióösszeköttetés fennáll az űrhajóval, számr adatokat és a kézi vezérlő- berendezés különböző beállításait diktálja le az űrhajósoknak, hogy azok a péntek délutáni földi visz- szatérés idején a kellő adatok birtokában legyenek, amennyiben a rádióösszeköttetés a Földdel ismét hosszabb időre megszakadna. Ez a rádióösszeköttetés jelenleg sem tekinthető folyamatosnak, mivel csütörtökön újabb zavar mutatkozott. Az Apollo—13 űrhajósai jelentették, hogy a holdkomp egyik héliumtartályának szelepe kinyílott és a hirtelen kiáramló gáz az űrhajót tengelye körüli forgómozgásba hozta, az Apollo—13 két percenként fordul meg tengelye körül. Ennek következtében két percenként rövid időre megszakad a rádióösszeköttetés, mivel az Apollo—13 antennája az űrhajó árnyékába kerül. Mint az asztronauták közölték, a viszonylag gyors forgómozgás nem hat rájuk kellemetlenül. A földi irányító központ csütörtökön délben közölte az űrhajósokkal, hogy Sa- moa-szigetétől délre, a Csendes-óceán térségében, a pénteki leszállásra kiszemelt tengerrészen a hurrikánveszély elmúlt, a leszállás időpontjában eléggé jó idő várható, csupán a felhőzet lesz igen alacsonyan. Kőmíves Imre felszólalása a leszerelési bizottság értekezletén A genfi leszerelési bizottság csütörtöki, 465. ülésén felszólalt dr. Kőmíves Imre nagykövet, a magyar küldöttség vezetője. Azzal a munkaokmánnyal foglalkozott, amelyet Magyarország, Lengyelország és Mongólia kedden közösen terjesztett az értekezlet elé. A munkaokmány kiegészítő rendelkezéseket indítványoz az ellenőrzést illetően ahhoz az egyezmény- tervezethez, amelyet kilenc szocialista állam javasolt elfogadásra az ENSZ legutóbbi közgyűlésén a vegyi- és biológiai fegyverek betiltásáról és megsemmisítéséről. Kőmíves Imre hangsúlyozta: Mivel az ENSZ alapokmányában a Biztonsági Tanács és annak állandó tagjai különleges jogokat kaptak, különleges felelősséget viselnek a nemzetközi béke és biztonság fenntartásában, szükségszerűen össze kell tehát kapcsolni a Biztonsági Tanács működését a vegyi és biológiai egyezmény ellenőrzési rendszerével. Mint a munkaokmány egyik társszerzője, Kőmíves Imre kifejezte meggyőződését, hogy a leszerelési bizottság mind a szocialista államok egyezmény- tervezetét, mind a munkaokmányt építő szellempen megvitatja, és így eleget tesz a közgyűlés határozatban foglalt kérésének, amely előírta a vegyei- és biológiai fegyverek kérdésének sürgős megvizsgálását. Japán—kínai közeledés Csou En-laj kínai miniszterelnök szerdán délután fogadta a Kínával „baráti kereskedelmet” folytató japán cégek hét szervezetének Pekin gben tartózkodó küldöttségét és közös közleményt írt alá. A magáncégeket képviselő japán üzleti szervezetek tárgyalásaival ellentétben, mindeddig nem hozott sikert a félhivatalos kereskedelmi tárgyalás, amelynek keretében március 10. óta 14 találkozóra került sor a két fél között a politikai kérdések megvitatására. A Furui japán liberális demokrata parlamenti képviselő által vezetett delegáció vasárnap óta a záró- közlemény megfogalmazásáról újabb három megbeszélést tartott a kínai féllel — de továbbra sincs eredmény. Míg a kereskedelmi alkudozás tovább folyik, Pe- kingben tovább vár a megállapodásra a 87 éves japán liberális demokrata politikus: Kenzue Macu- mura, a japán—kínai közeledés agg bajnoka, aki március 22-én azért utazott 12 tagú küldöttség élén a kínai fővárosba, hogy Csou A volt külügyminiszter érdekes leleplezései En-lajjal megvitassa, miként lehetne fejleszteni a két ország kapcsolatait. Magyar nyilatkozat az ENSZ-ben Az ENSZ-ben a Biztonsági Tanács hivatalos okFolyfaf ódnak a szovjet hadgyakorlatok Az „Öceán” hadgyakorlatok keretében a Földközitengeren, a Japán-tengeren és az Atlanti-óceán északi részében a szovjet hadiflotta hadihajói és légi egysegei teljesítették azokat a feladatokat, amelyek során bonyolult, viharos időjárási viszonyok között lőgya- korlatokat végeztek, és különféle manővereket hajtottak végre. Mint Moszkvában hivatalosan közölték, a hadgyakorlatok folytatódnak. mányaként szétosztották a küldöttségek között a magyar kormány nyilatkozatát, amely a leghatározottabban elítélte a rhodesiai fajüldöző kisebbség önkényes és törvénytelen lépését, az úgynevezett „köztársaság” kikiáltását. Mint a kormánynyilatkozat megállapította, ez a lépés homlokegyenest ellenkezik az ENSZ alapelveivel, valamint a gyarmati országok és népek függetlensér gének megadásáról szóló ENSZ-deklarációval. Törés a „karibi falon“ Stewart brit külügyminiszter a hét elején az alsóház asztalát csapkodva indulatosan cáfolta és merő koholmánynak nevezte a Daily Mail múlt heti szenzációs értesülését, amely szerint Wilson és akkori külügyminisztere, George Brown 1967-ben fegyveres beavatkozást tervezett az arab—izraeli háború napjaiban. Alig ült le a vihar a találgatások és cáfolatok körül, amikor Patrick Gordon Walker volt külügyminiszter egy ártatlannak látszó „tudományos” művében újabb érdekes leleplezéssel elindította a kormány számára olyannyira kínos spekuláció második hullámát. tos kérdésben leszavazta. „A 92. oldal alján eldugott másfél sort sokan úgy értelmezik, hogy mégis igaz a közel-keleti beavatkozás tervének híre, bár Gorpedig mellette tört lándzsát, s végül is a miniszterelnök álláspontja kerekedett felül. Gordon Walker könyve egyéb érdekes kinyilatkoz„A kabinet” című taöny- meg a helyét, ugyanis közvében Gordon Walker szó i ismert, hogy a vitában szerint a következőket írja: „HarolcI Wilsont és külügyminiszterét a kabinet egy Ízben, egy napon fontatásokat is tartalmaz megírja, hogy „egy alkalommal egy fontos belpolitikai kérdést, egy vagy két szavazatnyi többséggel döntöttek el”. Ez a megállapítás azért kelt figyelmet, mert a nyilvánosság eddig azt hitte, hogy a Wilson kabinetben sohasem tartanak szavazást, hanem a miniszterelnök — mint legtöbb elődje, a tagok véleményének meghallgatása után összegezi a vitát és maga hozza meg a döntést. A látszólag jelentéktelen „technikai” probléma alaposan kiaknázható politikai kérdéssé válhat most a választások előtti korteshadiárat forró légkörében. titkait védő törvénynek értelmében nincs joga pontosan megjelölni a szóban forgó kérdést. Sok megfigyelő szerint az utalás a dél-afrikai fegyverszállítások problémájára vonatkozik, ugyanis 1967. karácsonya előtt a Wilson-kormány kishíján megbukott, mert súlyos harc tört ki a kabinetben és a Munkáspártban, a fajüldöző rendszer katonai támogatása ellen. Ez a találgatás azonban nem állja Wilson és Brown homlok- egyenest ellentétes nézetet vallott: Wilson a fegyver- szállítások ellen. Brown WASHINGTON sorozatban kapja a politikai pofonokat Latin-Amerikában. Ha csak az utóbbi esztendő eseményeit vesszük szemügyre, akkor is nyilvánvaló, hogy új szelek fújnak a Rio Grandétól délre. A perui és a bolíviai fordulat, Rockefeller amerikai elnöki megbízott kudarckörútja, majd a Nixon által meghirdetett „áramvonalasabb” latinamerikai politika hűvö6 fogadtatása, a „déli szomszédok” már-már lázadó összefogása az északi óriás gazdasági nyomása ellen — nem is akármilyen „porszemeket” sodort Washington szemébe ez a fuvallat. S most, talán minden eddiginél fájdalmasabb ráadásként, egyik latin-amerikai ország a másik után mér jól irányzott csapásokat a washingtoni politika egyik alappillérére: a „karibi falra”, Kuba teljes — politikai és gazdasági — bojkottjának doktrínájára. ALIGHA tévedünk, ha azt mondjuk, hogy ez a „faltörés” az Egyesült Államok latin-amerikai politikájának többszörös kudarcát jelzi. Nem csupán abból a formális okból, hogy Washington volt az, amely — 1962-ben — kizáratta Kubát az Amerikai Államok Szervezetéből, s hogy az USA kormányának nyomására szakította meg ezt követően minden latinamerikai ország a diplomáciai kapcsolatot a forradalmi sziget-köztársasággal, az egy Mexikót kivéve. Ha most, nyolc esztendő múltán Latin-Amerikában egy ellenkező előjelű nyomás érvényesül, ha most az Amerikai Államok Szervezetének tagjai akarják keresztül vinni az akaratukat és Kubát visszafogadni az AÁSZ kebelébe, az Egyesült Államok kénytelen „lenyelni a békát” — ez azt mutatja, hogy Latin-Amerikában a 70-es évek kezdetére több minden alapvetően megváltozott MEGVÁLTOZOTT elsősorban Kuba értékelése. Az a tény, hogy a forradalmat nem sikerült „megfojtani”, hogy a sziget-köztársaság — a bojkott ellenére — megbirkózott nehézségeivel és eredményesen látott a társadalom-átalakítás és a gazdasági építés hatalmas munkájához, nem csekély szerepet játszott a szemlélet megváltozásában. Ezzel párhuzamosan magán a latinamerikai földrészen is történt egy és más. Nyilvánvaló lett — egyebek között — a Szövetség a haladásért program csődje, az érdekelt államoknak a washingtoni segélypolitika szeszélye helyett biztosabb alapot kellett keresniöfc saját fejlődésük biztosításához. Volt, ahol ezt a külföldi — amerikai — érdekeltségek államosításában találták meg, mint Peruban és Bolíviában. Volt, ahol, mint Chilében, a külföldi érdekeltségek részvénytöbbségének megszerzésében. Ez is, az is azonban az ellenállás egy válfaja volt: ha nem is forradalom, de nem is az a fajta reform, amelyet Washington a Szövetség a haladásért program keretében szorgalmazott volna. Ilyén körülmények között szinte törvényszerű volt, hogy szinte amilyen mértékben nőtt a feszültség a latin-amerikai országok és Washington között, olyan mértékben oldódott ezekben az államokban a Kuba iránti — s éppen az USA által táplált — bizalmatlanság. KÖZELMÚLTBAN aztán a ,.karibi falba” becsapott az első bomba. Chile, amely pedig Latin-Ameri- kának fontolva haladó, reformpárti és nem forradalmi országa, bejelentette, hogy összesen 11 millió dollár értékű kereskedelmi megállapodást kötött Kubával. Ezzel a gyakorlati tettek síkjára helyeződött át az a vita, amely röviddel a chilei közlés előtt az AÁSZ gazdasági tanácskozásán kialakult, s amelynek legfigyelemreméltóbb Kubára vonatkozó mondata a tanácskozást vendégül látó venezuelai elnök szájából hangzott el: „őszintén hiányoljuk Kuba távollétét a nemzetek e családjából”. PERU javasolta, hogy az AÁSZ testületileg vonja vissza Kuba elleni bojkottját, Bolívia pedig indítványozta, hogy ha nem születik ilyen döntés, azok, akik a kapcsolatfelvétel mellett vannak — az AÁSZ ámenje nélkül is vegyék fel a kapcsolatokat. Chile azóta ezt megtette, s várható, hogy mások is követik példáját.
