Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-16 / 88. szám
A BNV előkészületei Az idei Budapesti Nemzetközi Vásárra 33 országból jelentkeztek kiállítók. Huszonhárom ország hivatalos tormában vesz részt a bemutatókon. A kiállítói területet tovább már nem lehet bővíteni, sőt, a rendezők a tavalyi zsúfoltságot igyekeznek enyhíteni, s a szabadban levő kiállítási területet mintegy 2—3 ezer négyzetméterrel csökkentik. A külföldiek több mint 52 ezer, a hazaiak pedig csaknem 60 ezer négyzetméteres területet béreltek már ki. A vásár szervezése egyébként jó ütemben halad. Az előkészületek során sajtófogadást tartottak Párizsban, Milánóban és Bécsben. A nagy érdeklődésre való tekintettel a belgiumi a hollandiai, a dániai, a norvé- giai és a japán kereskedelmi kirendeltségeket újabb információs anyagokkal látták el. A szervezéssel egyidőben a műszakiak is munkához láttak. Több csarnok homlokzatát korszerűsítik s a pavilonokban legalább száz tárgyaló- irodát létesítenek. Jelentősen megváltozott a gazdasági döntőbizottság munkájának tartalma a gazdaságirányítás új rendszerének bevezetése óta eltelt két esztendő alatt. A különböző üzemek, vállalatok kapcsolatait ugyanis döntő mértékbeli a piaci viszonyok alakították, s ez a körülmény nagy mértékben megnövelte önállóságukat. Ez tükröződött a megyei gazdasági döntőbizottság elé került ügyekben is, amelyeknek forgalmáról, tapasztalatairól — az 1968-as és az 1969-es évek vonatkozásában — a megyei tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén adott tájékoztatást a döntőbizottság vezetője. Érdemes foglalkozni ezzel a jelentéssel, hiszen a bizottság tapasztalatait hasznosíthatja úgyszólván a megye egész ipara, a különböző szintű és rendeltetésű üzemek, vállalatok. Ügyforgalom A gazdálkodó egységek önállóságának növekedése azt eredményezte, hogy a megyei gazdasági döntőbizottsághoz évről évre több ügy érkezett. Igaz, hogy csaknem teljesen megszűntek a pusztán formai okból előterjesztett keresetek, ugyanakkor azonban növekedett a döntés alá bocsátott jogviták súlya és jelentősége, de száma is. Amíg ugyanis 1967-ben 420 ügy érkezett, addig 1968-ban már 526, az elmúlt esztendőben pedig 1181. Érdekes viszont megfigyelni — ami kétségtelenül az új gazdaságirányítási rendszer következménye — hogy 1967-hez viszonyítva erőteljesen csökkentek a kereskedelmi kötbérrel összefüggő eljárások. Három évvel ezelőtt 67 darab volt, 1969-ben viszont csak 42 ilyen érkezett, a bizottsághoz. Ugyanakkor ugrásszerűen megnőtt azoknak az ügyeknek a száma, amelyekben az egyik fél valamilyen teljesítés ellenértékének behajtására, fizetésére történő követelésre kérte felhívni partnere figyelmét. Nos, amíg 1967-ben mindössze 19 volt a „behajtási ügyek” száma, 1968-ban ez 247-re tavaly viszont már 932-re emelkedett A döntőbizottság az elmúlt évben összesen 1169 ügyet fejezett be az 1968. évi 485-tel szemben. Az ügyek intézésénél arra törekedett, hogy a gazdasági szervek között megromlott egyensúlyt, kapcsolatot normális mederbe terelje, megjavítsa. Ez legtöbbször siVállalatok közötti jogviták kerrel is járt, hiszen a kapcsolat mindkét félnek érdeke, s az átmeneti zavarok nem hathattak ki a további együttműködésre, annak megromlására. A bizottság jó munkájánák azonban vannak beszédesebb bizonyítékai is. Elegendő talán, ha azt említjük, hogy 1969. október 1. óta a döntőbizottság is kibocsáthat fizetési meghagyást, Ez olyan eredménnyel járt, ami feltétlenül a bizottság érdeme. A jelentési időszakban — vagyis 1969. október 1-től december 31-ig __ 1230 darab fizetési meghagyás kibocsátása i ránti kérelem érkezett be, s ezekkel szemben mindössze 124 ellenvetést terjesztettek elő, de 1133-at még a múlt évben befejeztek. Monopolhelyzet Az elmondottakból következtetni lehet arra, hogy a gazdasági döntőbizottság messzemenően betartja az ügyek intézésére előírt határidőket. A beérkezett ügyek jelentős részét 30 napon belül befejezte, hatvan napon túli intézés csak olyan bonyolult esetekben fordul elő, amelyekben szakértő meghallgatására, véleményére volt szükség. Többször vezetett jogvitákra az elmúlt két évben hogy az előnyös helyzetben levő fél pozícióját kihasználva jogellenes feltételeket akart érvényesíteni stb. Ez utóbbira példa, hogy a Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalat egy kalocsai építkezés költség- vetésének átárazása során 400 ezer forinttal, a teljes költség 30 százalékával kívánta túllépni az összeget. De említhetjük a Bács-Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalatot is, amely a megyei kórház traumatológiai intézetének építésénél 192 ezer forinttal, a Fémmunkás Válalat kecskeméti gyáregységének rekonstrukciójánál pedig 491 ezer forinttal többet számolt el, mint amennyit maximálisan lehetett volna. Gyakran előfordult, hogy a monopolhelyzetben levő vállalat visszaélt helyzetével. Például a Ferroglóbus Kereskedelmi Vállalat a megyei szövetkezetek termékforgalmazási társulásának 300 mázsa vaslemezt szállított, de túlnyomó részét kéttonnás tételekben, hogy a kisebb mennyiségre megállapított felárat elszámolhassa. A szerződésszegésekről szólva azt kell elmondanunk, hogy legtöbb az építőiparban fordult elő, zömmel átadási késedelemként. Tapasztalatok Az eddigi, két évben gyűjtött tapasztalatok szerint a vállalkozási szerződéseknél a minőségi kifogás dominált, egyes esetekben súlyos tervezői hibák, miatt, így az Általános Épületttervező vállalat által tervezett es a Kecskeméti Konzervgyár egyes telepén több, mint négymillió forintért megépített szárítóüzem egyik fő tartógerendája két év múlva behajtott, s haladéktala- nul alá kellett dúcolni. a szakértői vélemény szerint a főtartók teterbírását a tervező 20,4 százalékkal „alátervezte”. ” Szerzett a megyei gazdasági döntőbizottság olyan tapasztalatokat is — különösen 1969-ben —, hogy a kö- A nem fizették esedékessé vált tartozásaikat A vállalatok egész sora esett ilyen késedelembe, s ezt mutatja a behajtási ügyek számának jelentős emelkedése, amiről korábban, cikkünk elején szót ejtettünk. Egyes vállalatoknál ez átmeneti jelenség volt, míg máshol szinte állandósult így különösen jelentős volt az adokesedelem a jánoshalmi Bácska Ktsz-nél, a kiskőrösi Vegyesipari Javító és Szolgáltató Vállalatnál, a Kecskeméti Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál stb. Nincs módunkban, hogy a megyei gazdasági döntőbizottság munkájának kétéves időszakáról részletes elemzést adjunk, de az elmondottakból látszik, hogy komoly feladatokat oldanak meg hónapról hónapra, s tegyük hozza, hogy nem is akárhogyan. Ezért határo- « megyei tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésé, hogy elismerését fejezi ki a bizottság vezetőjének és munkatársainak. Gál Sándor Emelkedő lakossági jövedelem A lakosság pénzbevételeinek emelkedese 1969-ben Az életszínvonal helyzetét illetően mindig döntő jelentőségű a lakosság pénzbevételeinek az alakulása. Ez országosan körülbelül a háromnegyed része a lakosság évi összjövedelmének, de ennél nagyobb az arány a fővárosban és az erősen Iparosodott megyékben. 1969-ben az ország lakosságának összeg pénzbevétele 10 százalékkal volt nagyobb, mint az előző évben. A növekedés tehát igen tekintélyes akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy a pénzbevétel reálértéke, egyes fogyasztói árak emelkedése következtében, körülbelül 2 százalékkal kisebb volt mint a névleges emelkedés. A megyében azonban ennél is nagyobb volt a növekedés: 12 százalék. Nálunk ugyanis nagyobb súllyal szerepel a mezőgazdaság, mint országos bérek és fizetések egyéb bérjellegű bevétel tsz-tagok pénzbevétele társadalombi ztosítási juttatások A bérek és fizetések átlagosan 10 százalékos többlete is nagyobb, mint az országos 8 százalék. Ezt a tételt két tényező átlagban, és a mezőgazdasági lakosság pénzbevétele ezúttal nagyobb mértékben emelkedett az előző évivel szemben. + 10 százalék -f- 31 százalék + 14 százalék + 10 százalék alakítja: az egyik a dolgozók számának az emelkedése, ami a megyében hat százalék körül volt tavaly. A másik pedig az egyéni átlagkereset emelkedése, ami tavaly az iparban elérte az 5 százalékot. A legnagyobb mértékben azonban a bérből és a fizetésből élő dolgozók úgynevezett egyéb bevételei emelkedtek az elmúlt év folyamán. Itt az a nyereségrészesedés a legfontosabb tétel, amit 1969 tavaszán fizettek ki az 1968. évi nyereségből. Ezeknek az összege csaknem az egyharmadá- val volt nagyobb, mint egy év előtt, mind országosan, mind a megyében. Á. 1» TELEX Osztrák megrendelésre női, autós kesztyűket készít a Kecskeméti Kesztyűs Ktsz. , * Tizenhatezer méter hevedert adott el az NDK- ban — automata berendezésekhez a Kiskunmajsai Drótfonatgyártó Vállalat. • Magyarország részt vesz az 1970 szeptemberében Rio de Janeiróban megrendezésre kerülő nemzetközi tudományos technikai kiállításon. B l&gazdasiál] Józsa Ödön; OKTATÁS, SZAKKÉPZÉS, GAZDASÁG (Közgazdasági és Jogi Kiadó) Népgazdaságunknak egy szakmunkás kiképzése 235 ezer, egy felsőfokú szakemberé pedig átlagosan 668 ezer forintjába kerül. Hazánk aktív keresőképességének oktatási tőkéje 1960-ban 67 milliárd forint volt. Elgondolkodtató számok, amelyek mögött a szerző az oktatás, szakképzés és a gazdaság alapvető összefüggéseit boncolgatja. Megismertet bennünket a hazánkban és számos külföldi országban kialakított iskolarendszer pozitív és negatív tapasztalataival. Mint általános jelenséget tárja elénk a szakmák, részszakmák számának rohamos gyarapodását (egyedül az USA-ban évenként 500-zal nő a szakmák, részszakmák száma.) Ezeket a gazdasági életben bekövetkezett változásokat a képzés módjának, idejének és az egyes oktatási formák arányának követnie kell. A gazdaság egy bizonyos fejlettség szintje, és a kitűzött célok elérése, meghatározott mennyiségben és összetételbe]* kívánja meg a szakképzett munkaerőt. A felsőfokú szakemberképzésben például a műszakiak számának gyors növekedése kívánatos, míg a jogászképzést „csak” szinten kell tartani. A „túlképzés”, a szellemi erők pazarlása, lassítja a társadalmi fejlődést gyakran a társadalom és az egyén konfliktusos helyzeteit eredményezheti. Az oktatás tervezésénél a társadalom által igényelt szakképzési struktúrát kell alapul venni. A szakemberképzés magas költségei indokolják az ésszerű beiskolázást, az optimális iskolanagyság közelítését, a végzettek képzettségüknek megfelelő foglalkoztatását. Nagy veszteség í>mind a népgazdaság, mind az egyes vállalatok részére, hogy még ma is magas a képzettségüket nem, vagy csak részben hasznosító szakemberek száma. Az oktatás gazdaságossága — állapítja meg a szerző — sok tényező eredőjeként alakult ki. A képzés formái, ideje, a tankönyvek időállósága, az iskola nagysága a pedagógusképzés rendszere mind megannyi összetevő. A könyv számos új fogalom bevezetésével, újszerű megközelítésben tárja fel az oktatás és a gazdaság kapcsolatát Szemléletességét növelik a szakképzés és oktatás hatékonyságáról készített model lek, számítások. A szerző által levont következtetések bizonyára élénk visszhangot, esetleg vitát keltenek. A könyv elsősorban oktatással foglalkozó közgazdászok, gazdasági kérdésekben jártas, vagy az iránt érdeklődő pedagógusok, tanácsi dolgozók munkájához hasznos segédeszköz. 25 ÉV IPAR, MEZŐGAZDASÁG, ÉLETSZÍNVONAL. KULTÜRA (Kossuth Kiadó) Hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára számos jubileumi kiadvány látott napvilágot. Szocialista gazdaságunk negyedszázados fejlődését ezzel a kötettel foglalják össze élenjáró gazdasági szakembereink. A négy önálló tanulmány felöleli a gazdasági élet legfontosabb területeit, az ipart, a mezőgazdaságot, foglalkozik élet- színvonalunk alakulásával, művelődés- politikánk 25 évével. A gazdasági növekedés folyamatos eredményei nem köthetők egyetlen dátumhoz, mégis a felszabadulásunk óta eltelt idő — már történelmileg is — megfelelő perspektívát ad a megtett út felmérésére, a jövőbeni tendenciák megjelölésére. Mind a közgazdász, mind a történész, de az olvasó szemével is imponáló az a fejlődés, ami hazánkban a második világháborút megelőző utolsó békeévhez viszonyítva napjainkig lezajlott. A magyar ipar népgazdaságában és a világ iparában elfoglalt helyének, az államosítástól a hatvanas évek végéig bekövetkezett szerkezeti átalakulásának koncentrációja és hatékonysága alakulásának is hű képét rajzolja meg Nyitrai Ferencné. A mezőgazdaság fejlődésének, valamint a mezőgazdasági népesség és a földterület felhasználásának változásait az elmaradott kisparaszti gazdaságoktól a korszerű szocialista nagyüzemekig, az élelmiszergazdaság kialakulásáig a téma legszakavatottabb ismerői Erdei Ferenc és Fazekas Béla mutatják be. Az egyén számára az életszínvonal a gazdasági növekedés legbiztosabb és leggyakoribb mutatója, a nemzeti jövedelem, a reálbér, a reáljövedelem növekedését az egyéni és a társadalmi fogyasztás volumenének változásában tárja elénk Mód Aladárné. Rámutat egyúttal a még meglevő területek és ágazatok közötti jövedelemdifferenciákra is. A tanulmánykötetet Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes művelődéspolitikánkról írott tanulmánya teszi teljessé, kerek egésszé, a visszapillantás mellett a könyv — a mechanizmus reformjának eddigi tapasztalataira alapozva — rámutat következő ötéves terveink tennivalóira. A közgazdászok, történészek, szociológusok, pedagógusok mellett a széles olvasóközönség számára is készült e könyv, egyike a jubileum legszélesebb érdeklődésre számot tartó kiadványainak.
