Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-16 / 88. szám
1910. április 1«, csütörtök 4. oldal Egy tv-film születése Cigányok a stúdióban Huszonöt éve történt Nem vesztettek évet Ha nem tudnám, hogy a Televízió vetítőtermében vagyok — azt hinném, hogy a tudományegyetem összehasonlító nyelvészeti, vagy genetikai szakkör vitáinak középpontjába csöppentem. Most nem pereg a film. A félhomályos vilá- gítású teremben hol innen, hol onnan röppen fel egy állító, vagy tagadó mondat: egy erős érv, amelyben hivatkoznak Puhlik szarajevói cigányszótárának adataira, de ezt elhomályosítja a Wolf-féle „Grosses Zigeuner Wörterbuch”. A harmadik hang a Lővári cigánydialektus nyelvtanát idézi. A szerkesztő kijelenti, hogy ezek nem falusi cigányok, hanem ott élnek a város — jelen esetben — Zombor perifériáján. A forgatókönyv fordítója megjegyzi, hogy tudomása szerint a cigányok nyelvében nincs obszcén káromkodás. A legsúlyosabb átok: „folyjon ki a szemed!” A rendező részletes statisztikai adatokat is bevet a vitába: Magyarországon csaknem 200 000 cigány él, de Jugoszláviában csak feleannyi és Lengyel- országban alig néhány család, mert a hitleri megszállás alatt a nácik mintegy 40 000 cigányt hurcoltak el és pusztítottak el a koncentrációs táborokban. A vita elcsendesül. A felek megállapodnak, hogy a főszereplők beszédét magyar színészekkel szinkronizálják, de a számtalan mellékszereplő (cigányputrik lakói: férfiak, nők, ifjak, öregek) hangját cigányokkal fogják előadatni. Sipos Varga Éva szinkronrendező teremti meg az alkotó rendet a tv-film „nascens” pillanatában. Nemsokára megszületik a film magyar változata — a vajúdást az előkészítő viták, megbeszélések jelképezik. Ezért jöttek össze a tv-stúdió vetítőtermében a stáb meghívására az ELTE „romano” szakkör tagjai, a magyarországi cigányszakértők. A munka első fázisában megtekintették a szinkronizálandó filmet, amelynek címe : „Találkoztam boldog cigányokkal”. A vitl már a címnél kezdődik, egyesek véleménye szerint Alexander Petrovich díjnyertes filmje címéből hiányzik egy rövid szó — éspedig az „is”. Az eredeti cím így hangák: „Találkoztam boldog cigányokkal is”. Mert ez lenne a logikus. A filmben szereplő cigányokra mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy boldogok. A város perifériáján élő cigányok tolikereskedéssel, ku- peckedéssel foglalkoznak és élik a cigányputrik népének különös — kicsit misztikus, de végtelenül nyomorúságos életét. Az elöregedett nőket csúf boszorkányokká töri a keserves cigánysors, az idős férfiakat aggastyánokká, faluszéli koldusokká rogyasztja a nyomor. A fiatal lányok útja a tollfosztás, kocsmai éneklés vagy a belgrádi utca. A cigányvitából csúnya veszekedés, a haragból bosszúállás, gyilkosság lesz. A férfi megöli a vetélytársát — holttestet a jég alá „süllyeszti De a nyomozásnál hallgat a cigányputrik népe. Hallgat és nem tud semmiről semmit. A rozoga viskók között vegetál az élet és az emberek reggelenként újra nyakukba veszik a hétköznapok szürke, kietlen, sivár nyűgét, a másnapok megélhetési gondját. Kőiben énekelnek, lármáznak, veszekednek, szerelmeskednek és éheznek, nyomorognak és pusztulnak. A film két végét összeragasztják és így annyiszor vetíthetik le, ahányszor csak szükséges. Most sokszor kell vetíteni, mert a szereplők nehezen fogják meg az igazi hangot. Még mesterkélten, vontatottan, hangsúlytalanul, vagy ar- tikulálás nélkül beszélnek. A rendező végtelen türelemmel magyarázza, hogy ők most egy cigányházasság kárörvendő és leskelődő tanúi, amikor egy 14 éves fiút fektetnek egy „érett” 17 éves cigánylány ágyába. A hetedik, vagy nyolcadik próba után végre jól mondja el az egyik asszony a szöveget; „Gyerünk Pali, mire vársz? Feküdj a hasára!” a gyerekek A munka második fázisa maga a szinkronizálás. A szinkronstúdió keverőhelyiségében ül a vezérlőasztal mögött a rendező és Horváth András hangmester. A terem másik részében, amelyet hangszigetelt üveglap választ el a stúdiótól — próbálja mintegy harminc cigány férfi és nő a soron következő jelenet szerepét. A vászonra vetítik a film 1—2 perces jelenetét. Azután következik a 145-ös tekercs felvétele, amelyben már valódi színészek működnek közre. Garas Dezső egy ravaszdi, bo- hókás falusi pópa „hangját” képviseli. A szerep szerint megáldja a két fiatal — nem éppen legálisnak tekinthető házasságát. Bora: Madaras József, Tisza: Nagy Anna. Garas pópa enyhe gregorián dallammal intonálja: „Áldd meg uram a te szolgádat, borát és a te szolgálódat... hogy is hívnak lányom? Nagy Anna: „Tiszának.” Garas: „Tiszának?!... az egy folyó neve. Honnan szedted? Még jó, hogy nem Dunának hívnak!” Garas Dezső annyira beleéli magát a pópa szerepebe. hogy a felvétel a második próba után sikerül. Sipos Varga Éva elégedett az eddig elvégzett munkával. Már fáradt, ami nem is csoda, hisz néhány perc múlva 11 óra, helyesebben 23 óra. Sötét este van. A tavasz folyamán megismerkedhetnek a televízió nézői ezekkel a „boldog cigányokkal”. Sényi Imre Még harminc esztendős sem volt Karácsony Kálmán, a Kecskeméti Béke téri Iskola igazgatója, amikor 1945. tavaszán bekerült tanyáról városba tanítani. Néhány hónap múlva igazgató lett. Nagyon jól emlékszik az előzményekre, nemcsak azért, mert fordulópont volt az életében, hanem azért is, mert ifjúságának legmozgalmasabb időszaka volt. S ez a mozgalmas, aktív, célokkal és munkával tele életmód azóta is tart. — Városföldön, a Mindszenti úti iskolában tanítottam — mondja. — 1944. október 10-ig. vkor törték át a szovjet csapatok először a Tiszánál álló vonalat, s eljutottak Kecskemétig. Felrobbantottak egy szerelvényt, amely a Debrecenből idevezényelt Tigrisek lőszerét hozta. Azután visszahúzódtak. De akkortól fogva özönlöttek a menekülők, óriási tömeg vonult állandóan az iskola előtt az úton. Megkaptuk mi is a kiürítési parancsot, abba kellett hagyni a tanítást. — Nem volt rendben az egészségem, de akkora már a felmentetteknek is kikézbesítették a behívó parancsot. Menjek?... Ne menjek? ... Vigyem a családot is?... Nehéz volt eldönteni ... — Sokan hősnek igyekeztek feltűnni később csupán azért, mert bújkáltak: Katonaszökevény voltam !... Szó se róla köny- nyen ráfizethetett az ember. Én azonban bevallom, egyeszerűen azért maradtam mert nem tudtam elszakadni itthonról. Minden ideköt Kecskeméthez. — Persze benn, Kecskeméten nem maradhattunk. Családostól Kisnyírben húzódtam meg. De nem sokáig tartott. Október 31- én éjszaka áthaladt rajtunk a front. Eleinte nem tudtuk mi legyen tovább. Aztán egy szovjet szerzsant tanácsára visszajöttünk a városba. — Itthon kevesen voltak. Még decemberben is, amikor megpróbáltak valamiféle népszámlálást tartani a város vezetői, 2800 lakost tudtak összeszámlálni. —... Elpusztíthatatlan az emberben az életkedv. Igaz, a szovjet városparancsnok is azon volt, hogy minél előbb a rendes kerékvágásba lendüljenek az ügyek. Elrendelte: meg kell indítani a tanítást. Az Ökollégiumot kaptuk meg, s november 18-án nyitottuk, pontosabban: folytattuk a tanévet. A második emeletet az akkor még mű- kölő jogakadémia foglalta el, az elsőn a kereskedelmi iskola kapott helyet, az elemi pedig a földszinten. Hamarosan szűk lett az Ókollégium. Egyre-másra jelentkeztek a gyerekek, jöttek még a tanyáról is. így aztán terjeszkedtünk. Mi néhány osztállyal az egykori Széles utcai Ko- csák-féle házba tettük át székhelyünket. Akkor már osztott csoportokban tanítottunk. Emlékszem, a tüzelőt az elhagyott házakból szereztük ... 1945 tavaszáig tanítottam itt, akkor lettem a Czollner téri iskola igazgatója. — Így tehát Kecskeméten alig egy hónap volt a kiesés a tanításban. Be is fejeztük az évet szabályosan, a tanulóink nem vesztettek évet. — Mi kecskemétiek már a felszabadulás egyhónapos jubileumát is megültük. November 30-án nagy ünnepi előadást tartottunk a színházban. Én is felléptem, magyar nótákat énekeltem a műsorban. Érdekes régi papírokat vesz elő Karácsony Kálmán igazgató. Ma már történelmi értékű dokumentumok az akkori időkről. Illetménylap, amelyen októberrel megszakadnak a feljegyzések; igazolás, azt tanúsítja, hogy mint tanító mentesül a közmunkák alól. 1944. december 7-i keltezésű engedély arra, hogy elhozza bútorait a tanyai iskolából. Egy igazolás 1945. tavaszáról: elvégezte a szakszervezeti tanfolyamot. Az aláíró: Gombkötő Antal, Frigyessy Ferenc és Barna József. Kecskemét első értelmiségi szakszervezetének a pedagógus szakszervezetnek alapítói és vezetői. Még egy okmányt látok a régiek között. Karácsony Kálmán tanári diplomáját. — Ezt már a hatvanas években szereztem. Azt hiszem, erre a legbüszkébb. Nem azért mert tanítóból tanár lett, hanem mert volt ereje, akarata meglett férfiként egy ezres létszámú iskola gondjai mellett vállalni újra a tanulást és el is végezni, amit vállalt. — Tudja, már sokat elgondolkoztam azon, hány ezren és tízezren láttunk hozzá ebben az országban újra a tanuláshoz és szereztünk magasabb képesítést, vagy tanultunk csak azért, hogy jobban értsünk a munkához. Nekem annak idején 1200 pengő kölcsönt kellett felvennem az anyám házára, hogy beiratkozhassam a tanítóképzőbe, utána 10 évig törlesztettem. Mennyivel könnyebb ma. Csak az akaraton múlik. Gyakran mondogatom ezt a tanítványaimnak is ... Mester László 190 osztrák cég a im -n Ausztriából 190 cég jelentkezett a Budapesti Nemzetközi Vásárra. Az összesítések szerint onnan érkezik majd a legtöbb külföldi kiállító. Az ausztriai vállalatok, cégek 6300 négyzetméteres fedett területet béreltek ki és kétezer négyzetméteres nyitott részt foglaltak le a vásárvárosban. A bemutatandó osztrák áruk listája igen változatos. A Steyr Művek teherautókat és autószervizberendezéseket hoz. Érdeklődésre tarthat számot a műanyag fröccsöntő gép, valamint a cipő- és bőripari gépsor. Utón az ünneplő ország felett Mester László riportja ELTŰNIK A FOLD A szitáló eső megered, eláll, újra megered. Amikor nem eáTí, 5—6 kilométer a látás. Kedvünk derűs: Repülünk! Jobb oldalt kinyújtózkodik a párapaplan alól Tihany. Ennyit látok a túlsó partból. Szárszó. Lelle, Boglár ..; — 187 fok! — kiáltom az új irányt pilótámnak. Megbillen a föld, félfordulat balra. Előttünk tintafekete az ég. Egyenesen egy lomha domb csücskének tartunk. Az erdőborította hegyoldal alattomosan nyomakodik egyre közelebb hozzánk. S egyszerre, eltűnik a föld! Mosókonyhaszag, a kabinablak piszkosfehér tejüveg. Semmit sem látok. Felhőben vagyunk. Aztán zsupsz! Mintha kútba zuhannánk. A fenekén megpillantom a talajt. Fenyegetően meredező csupasz fák, két-három emelet mélységben. Kati bedönti a gépet. Éles forduló, de már újra vatta fog körül bennünket. Tyű, ez meleg! A föld közvetlen közelében! ha csattanunk már nem is fogom hallani... Sötétedik, fekete üreg fenekén a föld, újabb fehér villanás, s kifutunk a felhőből. Visszafelé repülünk, távolodva a zivatarfelhőtől. Lenn megpillantom abe- tonutat Még nem hűlt ki bennem a versenyláz. Hátrafordulok: — Nem próbáljuk meg? Alacsonyan az út fölött esetleg átbújhatnánk a fronton. — Nem hazamegyünk! A repülőtérre... Elszégyellem magam. Kati legalább annyira szeretné végigrepülni az útvonalat, mint én. ö kapná érte a pontokat. De győz benne a fegyelem. Rádiónk nincs, anélkül pedig tilos felhőben repülni. EGY UGRÁS- DUNAÜJVÁROS Csak néhányan jutottak át, akik korán indultak. Elmesélték, hogy zengett körülöttük az ég, csapkodtak a villámok, s úgy leszorította őket a vihar, hogy néhol a fákat kerülgették. De ezt már Dunaújvárosban tudtuk meg tőlük. Későn délután szelíd napsütésben fürdő lankák fölött tág rajokban húztunk. Felintegettek hozzánk a földekről és a falusi utcákról. Látványosság voltunk az ünnepi készülődésben. Félútról már láttuk Dunaújvárost. Előbb a tömör füstoszlopokat, utánuk felkúsztak a láthatárra a kémények is, majd a súlyos épülettömbök. Végül kirajzolódott a csövek, traverzek, vezetékek szövevényes hálózata. A Vasmű eltökélten terpeszkedik a magas parton, 40 kilométeres körzetben uralja a vidéket. AZ IFJÜ VAROS Este a városi tanács ellökhelyettese tartott nekünk tájékoztatót. Tájékoztató? Egy lokálpatrióta elragadó, szellemes csevegése városáról Dunaújváros itt van a szomszéd un! >an, a túlparton, átellenben Szalkszent- mártonnal, Dunavecsével. Ezrével járnak át a Bács megyeiek dolgozni. Mégis aránylag keveset tudunk róla. Az elnökhelyettes csak néhány adatot mond. Ilyeneket: 50 ezer lakos. A nők 87 százalékának is munkát tudnak már adni. Évente átlag 15 gyár nyeri el náluk az élüzem címet, a Minisztertanács vagy a SZOT vándorzászlaját. Adatok helyett inkább arról beszél, hogy születése szerint egyetlen 20 éven felüli lakosuk sem dunaújvárosi, mégis ide tartozónak érzi magát mindenki a városban. Dunaújvárosnak lelke van, sajátos, egyetlen más városhoz sem hasonlítható arculata... Hány falusi fiatalból lett itt munkás, akik elhagyva a falut évszázados életformákból, maradiságból, avult szokások közül ugrottak át a korszerű jelenbe. Dunaújváros a legfiatalabb település a sokszázéves fennállásukat ünneplő magyar városok között. Az első téglától a mammut- üzemekig a szocialista építőmunka szülötte. Lakosai éppen erre büszkék. VISZONTLÁTÁSRA! Csak most látjuk: túlságosan hajszás ez a csillagtúra. Feltámadt bennünk az újságíró kíváncsiság. Jó volna körülnézni alaposan ebben a szép, modern városban. De nincs idő. Vacsora, eredményhirdetés, takarodó. Másnap korán kelünk. Milyen jó lett volna, ha a rendezőség közbeiktat egy napot, amit a városnak szentelhetnénk! Meg is ígérjük a szíves vendéglátóknak, hogy a nyáron, a város alapításának 20 éves évfordulójára újra eljövünk. ... Lefekvés előtt kiadják a másnapi feladatot. Most tudom meg, hogy az út nagy része hazai tájon, Bács megyén keresztül vezet. (Folytatjuk.)
