Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-04 / 53. szám

8. oldal 1978. március 4. szerda Erdészek munkavédelmi vetélkedőié Erdészeti munkavédelmi brigádok tartottak vetélke­dőt tegnap délelőtt a Szakszervezetek Megyei Tanácsa székházában. Ez volt a döntője annak a ve­télkedő-sorozatnak, ame­lyeket a téli hónapok so­rán a Kiskunsági Állami Erdő- és Fafeldolgozó Gaz­daság tíz erdészetében ren­deztek meg, mintegy 300— 400 dolgozó részvételével. A tegnapi döntőn mind­egyik erdészet négy sze­méllyel képviselte magát. A vállalati vetélkedő döntőjére érkezettek igen alapos felkészültségükről Ülést tartott kedden dél­után Kecskeméten a Mű­szaki és Természettudomá­nyi Egyesületek Báes-Kis- kun megyei Szervezetének elnöksége. Elsőnek Szend- rey Sándor, az ipargazda­sági bizottság elnöke szá­molt be a technika háza létesítésének az előkészü­leteiről. A programterve­zet elkészült, ami 15 millió forintban határozza meg az építés és a berendezés költ­ségeit. Az összeg nagyobb része, 12 millió 300 ezer forint összegyűlt a vállalati hozzájárulásokból. A me­gyei tanács vb-elnöke, dr. Varga Jenő jóváhagyta a beruházási programot. Ezt követően a kivitelezők hoz­záláttak a munkákhoz, a zsinagóga átalakításához. Az egységes belső teret há­rom szintre tagolják. A má­sodik emeleten lesz a nagy kongresszusi terem és egy Út- és járdaépítés öt és fél kilométer új járda építését tervezik az idén Kiskunhalason. Az érdekelt utcák lakóinak társadalmi segítsége mel­lett a városi tanács több mint 600 ezer forintot for­dít az építésre. tettek tanúságot. Szoros mezőny alakult ki, végül is az első és az utolsó hely­re jutott csapatok ered­ményei között, az elért pontszámban ugyanis nem volt túl nagy különbség. Az eredmény a következő­képpen alakult: első a já­noshalmi, második a kis­kőrösi, harmadik a kele- biai erdészet csapata. Ju­talmul — az előbbi sor­rendnek megfelelően — 1200, 1000 és 800 forintot kaptak, díszoklevél, illet­ve oklevél kíséretében. A vetélkedő többi résztvevője könyvjutalomban részesült. kiállítási csarnok, alatta ki­sebb tanácstermek és iro­dák kapnak helyet, míg a földszinten műszaki könyv­tár és klubok lesznek. Második napirendi pont­ként a műszaki propagan­da fejlesztésének lehetősé­geit ismertette Sövegjártó Zoltán, az elnökség tagja. A többi között szólt arról, hogy gyűjteményes kiad­ványban megjelentetik azo­kat az előadásokat, ame­lyek a tavaly ősszel lezaj­lott műszaki heteken hang­zottak el. Ugyanakkor már készülnek az idei, sorrend­ben az ötödik műszaki he­tek rendezvénysorozatára. A TIT szombathelyi me­gyei szervezete és a Savaria Nyári Egyetem közös ki­adásában megjelent az idei nyári egyetem részletes programja. A tájékoztató azt ígéri, az érdeklődőknek, hogy augusztus 9—23. között két­hetes gondtalan pihenést, gazdag szórakozási lehető­(jemenci képeslapok TÉLUTÓ Itt-ott még hófoltos az erdő, de a fűz és a sombokor ezernyi rügye már duzzanóban. A hó­virág apró csengettyűiből is szépen mutatkozik. A lombtalan fákon itt-ott már szerelmesen hívogat­ja párját a gerle, míg a sűrűségben nagy csörgé­sek közepette a szarka szórakozik. Valami csodálatos illat­tal telt meg a levegő. A föld, a víz és az erdő ter­meli önmagából. Van eb­ben az illatban sóhaj, há­laadás, vágy, szerelem, boldog érzés, reményke­dés. S ez az érzés megújít, felemel, megkönnyebbít, feledteti a lelki és testi fájdalmakat és együttesen olyan boldogító érzést ad, melynek hatása alól de­hogyis kívánna szabadul­ni az ember. Erdő és napsugár a hosszú tél után. Márciust írunk, s ez a kora tava­szi illat, enyhe szellő a Duna felöl körül símogat­Mint már jeleztük olvasóink­nak, hétfőn este Szolnokon, a patinás Tisza Szállóban nyil­vános adás keretében került sor a Magyar Rádió Szolnoki Stúdiója 3 fordulós Zenés ségeket és hasznos tanulást biztosít. Többek között előadást hallhatnak a résztvevők Szombathely városépítési kérdéseiről, az ősi város történetéről, a jáki temp­lom és más műemlékek történetéről, stb. Gazdag programú kirándulások te­szik még színesebbé, gazda­gabbá az idei nyári egye­temet. ja lágyan az embert. Örök zsongás, a félig él­őiéit természet, ez együt­tesen az az erő, mely után minden ember vá­gyakozik, hogy megfüröd- jön abban a tengernyi gyönyörűségben, ami a természet ölében kínálko­zik. Ellenőrző utamon ilyen gondolataim támadtak. Leülök egy tuskóra, s él­vezem ezt a végtelen megbékélést. Nyugodtan rágyújtok. Két-három szippantás után eldobom a Simphoniát. Mélyet lé- legzem, most jobban esik a friss erdei levegő ... Fácánzörej üti meg fü­lemet. Mintha üldözné va­lami, olyan iramban vág-'' autóstop rejtvénypályázatának íredményhirdetésére és juta­lomsorsolására. Szabó Margit riporter ismertette, hogy kö­zel 300 megfejtés futott be a ádióstúdiőba — Szolnok, Bács, Pest és Heves megyéből. A legtöbb pontszámot — 25-től a maximális 40-ig — elért ver­senyzők nevei kerültek a sze­rencsekerékbe. Így 38 megfej­tő között sorsolták ki a 100— 500 forintos vásárlási utalvá­nyokat, illetve a nyeremény- tárgyakat. A szerencsés nyer­tesek között három Bács me­gyei van. Frits Márton (Harta) és Vén Rita (aki Szakmarról utazott fel a záró rendezvényre) 200, illetve 100 Ft-os utalványt, a kiskunhalasi Kovács István (Vitéz u. 3.) pedig értékes ju­talomtárgyat nyert. Érdekessége volt a sorsolás­nak, hogy a főnyereményt je­lentő 500 Ft-os utalványt (az Állami Biztosító ajándéka) a szerencsekerék egy gyöngyösi versenyzőnek „forogta ki”, aki — mivel nem volt módjában meghallgatni a rádió rejtvény­adásait, minden alkalommal postán kérte meg az elhang­zott kérdéseket. (t) tázik ki riadozva egy ka­kas a fiatalosból. Ahhoz persze nem elég gyorsan, hogy készenlétben levő fotópuskámat rá ne süs­sem. Már el is tűnt, ijedten katatolva. Várok tovább. Az egészségügyi minisz­ter az érdekelt miniszterek­kel és országos hatáskörű szervek vezetőivel egyetér­tésben rendeletet adott ki az egészségügyi szakigaz­gatás további decentralizá- | ciójáról. Eszerint a jövő­ben az Egészségügyi Mi­nisztérium helyett a járási, városi, illetve városi kerü­leti tanácsok egészségügyi szakigazgatási szervei dön­tenek a központi szociális segélyek ügyében és adnak engedélyt - indokolt esetben arra, hogy a hadirokkantak fogpótlásukat, műfogsoru­kat magánfogorvossal ké­szíttethessék el. A megyei, valamint a fő­városi és a megyei jogú vá­rosi tanácsok egészségügyi osztályai helyett a jövőben Vajon mitől féltT ... Las­san telnek a percek, mi­re hangnélküli mozgást látok a fiatalosban. Jól gondoltam. A vörösbun- dás. Közepes tempóban, nem sietősen a fácánnyo­mon ... A szelem jó, én mozdu­latlanul várom ... Besé­tál ez nekem még har­minc méterre is. De Winchesterem már kéz­ben, kibiztosítva várom gyors felkészülés után őuraságát... A lövés eldördült. Szen­vedni sem volt ideje. Mi­re hozzá érek, az utolsókat rúgja a „gallérjelölt.” Sunyi, elszánt, rablóte­kintetét nehéz elfelejteni. Kép és szöveg: Kovács Gábor a járási, városi, illetőleg kerületi tanácsok egészség- ügyi szervei engedélyezik a közgyógyellátásra jogosul­tak számára az ortopéd ci­pőt, illetve tolókocsit. Ök döntenek a hadirokkantak soron kívüli orvosi felül­vizsgálata ügyében is. Hoz­zájuk tartozik a kivételes méltányosság alapján meg­állapítható hadigondozási pénzellátás is. A községi tanácsok szak- igazgatási szervei a megfe­lelő járási szervektől átve­szik a szociális indokok alapján juttatható ingyenes csecsemőkelengye-utalvá- nyozás, valamint a kórházi ápolási díjak szociális szempontból történő elbírá­lásának jogát. Beszámoló a technika házáról Tanácskozott a MTESZ megyei elnöksége Elkészült a szombathelyi nyári egyetem programja Három Bács megyei nyertes a Zenés autóstop-reitvénypályázaton Miniszteri rendelet az egészségügyi igazgatás további decentralizálásáról Csendes munkásélet? Olyan sűrű zuhatag- ban omlott a hó a Széche- nyivárosra, hogy ha az em­ber felfelé nézett, szinte fulladt bele. Hátha meg se áll többé ez a puha, fehér égszakadás. Mintha a pasz­tell színű új lakóházak is felfelé törekednének, hogy kidugják a fejüket a nesze- ző vattavilágból. Lent, föld­közelben viszont minden vidám, majdhogynem duhaj hangulatba oldotta az előb­bi „beképzelt” szorongást. Kezdték a villogó ablak­üvegek, melyek mögött még karácsonyfadíszek, szalon­cukrok aranya-ezüstje szik­rázott ... Az út üvegke­ményre fagyott, a jéggé dermedt sárbuckákon töb­bet csúszkált hátra az em­ber, mint előre. A szánkázó gyerekhadat ez mitsem za­varta ... Két épület sarká­nál is hízót perzseltek. Szép barnasárga kunkorba me­redt disznófarkakat, cakkos füleket nyisszantott a fé­nyes kés. Milyen jót rág­csáltak a gyerkőcök a füst­ízű porcokon... A békességes világ „vé­gén” szokatlan kép tárult. Szürke panelok, blokkok máglyái húzódtak katonás, majdhogynem komor ren­dekben. Mellettük, közöt­tük már egy újabb épület első emeletén alakult a fö­dém, s szökelltek róla fel­jebb új falak... Furcsa volt a „növésben” levő ház, sötét „varratok” mentén il­leszkedtek egymásba a morcos betonidomok. A köz­tük kialakult ajtó- s ablak­keret nélküli helyiségekből gyors felhőkben gomolygott elő a gőz. Mint valami mo­sodából. Fűtöttek odabent; nem lehet jeges betonfelü­letekhez szereim a súlyos elemeket. Kevés beszéd hallat­szott, inkább jókedvű ve- zényszókhoz hasonló szavak kísérték a serény munkát. A daru akkor tett le egy pa­nelt, az emberek azt szerel­ték a helyére odafent. Lent, a bokán felült hó­ban zömök férfi ballagott, ki-, s bekanyarodott a pa­nelmáglyák közt. Fakókék munkaruhája élesen vált ki a fehérségből. Barna kucs­mája áljánál látszott ezüst­be vegyülő haja. A széles vállú, erős alkatú ember éppen egy seprűt táncolta­tott izmos marka közt. Ver­te a havat a munkába ke­rülő betonelemekről. Mikor meghallotta, hogy Gyurász Menyhért betanított segéd­munkást keresem, aki hu­szadik éve dolgozik a vál­lalatnál — tehát együtt ju­bilál vele —, mély nyomo­kat hagyva csizmája után a hóban, elődöcögött. Barátsá­gosan parolázott. — En vagyok — somoly- gott —; de még azért nem egészen húsz éve, hogy ide­jöttem. ötvenegy májusá­ban kerültem az építőkhöz. Azelőtt malomban dolgoz­tam. Voltam én mindenfé­le: kocsis, rakodó, napszá­mos ... Aztán megszerettem ezt a munkát, nem is men­tem én tovább sehova... — Egy erőset, bátyám! Váratlanul jött fentről, a hóesésből a kiáltás. Azám, hiszen eddig is rajta volt a félszemünk az építkezésből égbe magasodó, piros váz­törzsű toronydarun. Annak a kalickájából szóltak, vagy az emeletről? ... Szinte pattan a vas­gyúró Gyurász Menyhért. Mint a mókus, olyan für­gén, könnyedén mászik fel­felé a rozsdás vastüskéit meresztgető, fagyos-havas panelokra. Már fönt áll a prizma tetején. Hátrahajol, helyezkedve figyeli, mint ereszkedik megfelelő ma­gasságig a daru — kampós huzalokat hintázó csigája. Aztán gyors, pontos mozdu­latokkal beakasztja a kar­mokat, felegyenesedik, s kifejező kézmozdulattal jel­zi: mehet. Már a légben úszik a szürke betonidom, a ferdén zuhanó hófüggönyben, mintha dőlni akarna a pi­ros, kecses daru. Gyurász Menyhért már le is mászott. Itt áll ■ ismét a hóban, ál­lát a seprűnyél végére tá­masztott kezefején nyugtat­va. Akkurátusán ott foly­tatja, ahol abbahagyta. — Tudja — sokan el­mentek innen azóta... — Felemeli az állát kezefejé- ről, s fordulatos hangsúly- lyal, kis szünetet tartva mondja. — De sokan visz- sza is jöttek... „Te meny­nyit kerestél azóta?” — kérdezgették tőlem, Ennyit és ennyit... „Én nem tud­tam azt máshol megkeres­ni" — vallották be sokan, s itt is maradtak végleg ... Aztán egy „gyengét” kér­nek odafentről. A tömzsi munkás ezután létráért sza­lad el. Ezt az elemet más- honnét adja fel. Megismét­lődnek az előbbi célszerű mozdulatok, s közben meg­magyarázza, mi is az erős, meg a gyenge panel. A bennük levő vaspálcák szá­ma dönti el. — Család? — kérdezem, mikor ismét az iménti, ősi nyugalmat árasztó tartás­ban áll idelent. — Rosszkor születtem ... mozdul oldaltabb a seprű- nyél a támaszkodó markok alatt. Hosszabb csend. — E zerkilencszázharminchat- ban bevonultam... — Későn nősültem — Volt egy barátom, nagyon jó gyerek, bajtárs... Meg­nősült ma, pár nap múlva már a mundérban keser­gett. Másik cimborám ha­sonló cipőben járt... Csak náluk már gyerek is volt... Az évek mentek, mentek... Front, front, front... Egy­szeresük. megszűntek a le­velek az ifjú asszonytól. Mondom a komámnak: van-e egy igaz jó szomszé­dod? Van... Annak én ír­tam levelet. Az oszt válaszolt őszintén: a gyerek a szülőknél, az asszony más emberrel éli világát... Ezért nem siet­tem én... Csak már mikor hazajöttem... De ki tudta, hogy olyan sokára? Az én életembe is alaposan bele­szólt a háború... Mintha lefricskázta volna a nehéz emlékeket, fellélegezve, csupa lélekkel mosolyog. — Na, de van egy nagyon rendes feleségem, ő is ilyen — nagy bazsalygással tartja el maga mellől két kezét, mutatva zömökségét —, itt dolgozik a közeli Berkes Ferenc kollégiumban ... Ti­zenöt éves fiam a vízműve­seknél tanul. Van egy szép, takaros kis házunk, nem panaszkodhatunk.,. Megint panelt akaszt a darura. Mikor végez, meg­jegyzi — Egyszer a nyáron száz­négyet adtam fel ilyet egy műszak alatt. Kerestem is kétezernégy-kétezerötöt. Mert tudja, semmiért nem fizetnek sehol. De sok szép pénzt hazavittem a vállalattól a majd két évti­zed alatt. Jó lenne egyszer akkora nyereség o lottón... — Reggel háromkor is kezdtünk — két műszakban ment a munka. — De hol van ennek a neheze — int fel a darura is — attól, ahogy a Homokbányánál építkeztünk, mikor idejöt­tem ... — Kézzel martuk a be­tongerendát ... Mikor este valamit csináltam volna otthon, az ujjamat se tud­tam mozdítani... Nevet egy rövidet, hall­gat, picit meglöki a kucs­máját. — Meg hol voltak még akkor az ilyen panelok, blokkok? Tóth István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom