Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-01 / 51. szám
4. oldal 1970. március 1« vasárnap Á nyereséget nem é eltitkolni A pénzügyi szakember véleménye Huszonöt éve történt „Értesz jól a földhöz, a szől...” A vállalatok, a gazdálkodó szervek gyorsan belejöttek a rvereségcentri- kusságba, ami csak akkor jó, ha nem jár együtt a nyereség minden áron való hajszolásával, esetleg szabálytalansággal. A Pénzügyminisztérium bevételi főigazgatóságának területi igazgatóságai őrködnek az állami vállalatok és gazdaságok pénztárcái fölött. A Szegedi Területi Igazgatóság vezetőjével, Jenei Tiborral arról beszélgettünk, hogy milyen tapasztalatokat szereztek az elmúlt esztendőben Szeged város, Csongrád, Békés és Bács-Kiskun megye iparvállalatainak és állami gazdaságainak pénzügyi revíziói alkalmával. — Ellenőrzéseink általában azt állapították meg, hogy a vállalatok többsége az előírt szabályoknak megfelelően készítette el az éves mérlegbeszámolót, és az állammal szembeni kötelezettségeiknek rendben eleget tettek. Természetesen azt nem lehet mondani, hogy semmi hiba nincs. Tavaly például 47 millió forint adóhiányt állapítottunk meg a három megye és Szeged város összesen 97 iparvállalatánál, illetve állami gazdaságában. Igaz, hogy az 5 milliárdos költségvetési kapcsolathoz képest (befizetések és juttatások), amely e területen jelentkezik, a hiány még 1 százalék sincs, tehát nem nagy az eltérés. — Nem értem, miért nem fizették be az előírt adót? S mi ennek az oka? — Legnagyobb hiányt a nyereségadónál találtuk, összesen 26 millió forintot. Az oka döntően az volt, hogy a mérlegben kimutatott nyereséget nem jól állították be. Tavaly 44 millióval kellett megemelnünk a vállalatok nyereségét. Voltak olyan esetek, hogy 2—3 millióval kevesebb nyereséget vallottak be, mint amennyit a valóságban elértek. — S miért tagadják le a tisztes nyereséget vállalataink? — A vállalatok általában nagyobb nyereséget érnek el, mint amennyit előzetesen terveznek, s ilyenkor megpróbálnak bizonyos összeget átmenteni a következő gazdasági évre, másrészt a beruházásokat, állóeszköz-vásárlásokat szabálytalanul a nyereség terhére számolják el a fejlesztési alap helyett. Előfordul, hogy Indokolatlanul készletértékelést végeznek, hogy a mérlegben kimutatott nyereséget csökkentsék, persze a kisebb ár a következő esztendőben visszatér eredeti medrébe. A nyereség átmentésének ez is egyik lehetősége. — Példákat hallhatnánk? — Igen. A Bács-Kiskun megyei Mezőgazdasági Ellátó Vállalat (AGROKER) például 5 millió forintnál is több beruházási munkát számolt el szabálytalanul a nyereség terhére, a pénzt a közoonti telep építésére fordították. Mp ezzel az összeggel megemeltük a vállalat nyereségét és a megfelelő nyereségadót be kellett fizetniük az államnak. A készletleértékelésekre is éppen az AGROKER-vállalatoknál találtunk precedenst. Szegeden 2 millió 389 ezer forint, Kecskeméten 2 millió 826 ezer forint, Békéscsabán pedig 2 millió 962 ezer forint összeget kellett később a nyereség rovatba áttennünk. Az élelmiszeripari vállalatok a saját termelésű készleteiket értékelték le szabálytalanul, s ezért a nyereségüket a revízió megemelte. A Kecskeméti Konzervgyárét 800 ezerrel, a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalatét 3 millió 400 ezerrel, a Kato- csavidéki Fűszerpaprika - és Konzervipari Vállalatét 321 ezer forinttal. A példákat sokáig lehetne sorolni: a Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat 2 millió 630 ezer forint útépítési beruházást számolt el szabálytalanul a nyeresége terhére, a Kecskeméti Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat 3 millió 600 ezer forintos beruházást próbált így finanszírozni. Az Alföldi Cipőgyár más úton mérsékelte a nyereséget, a következő esztendő januárjában perfektuálta az előző esztendei termelésének egy részét, 600 ezer forint értékű szállítást. — Milyen következményekkel jár a nyereség eltitkolása? — A revízió által kimutatott összeget a vállalat nyereségének terhére tesszük át, amely után be kell fizetni a nyereségadót, a vállalatnál maradó ; részt pedig a részesedési alapba, illetve a fejlesztési alapba kell helyezni. Ezenkívül bírságot szabunk ki, amelynek nagysága az összeg 20—30 százaléka között ingadozik, de a felső határ az eltitkolt ösz- szeg fele is lehet A példaként említett vállalatok is több százezer forint bírságot fizettek be az állam kasszájába. — Ezek szerint nem érdemes a nyereséget el- 1 titkolni, hiszen a bírság j összege már a kiosztható részesedési alapot is mérsékli, s ezzel nem ; csupán a vállalat vezetőinek a jövedelme, hanem a vállalat minden dolgozójának a pénztárcája soványabb lesz. — Ez így igaz. — A most folyó vizsgálatok mit jeleznek, lesz-e akkora nyereség, mint tavaly? — A tavalyi mérlegbeszámolók vizsgálata, értékelése még nem fejeződött be. Az eddig átnézett mérlegekből azonban megállapítható, hogy a vállalatok többsége nagyobb nyereséget ért el, mint a megelőző évben. Ez feltehetően nagyobb részesedési és fejlesztési alapok képzését is lehetővé teszi majd. Különösen jelentős a kereskedelmi vállalatok nyeresége, amely azonban több népgazdasági szempontból sem helyeselhető. Igaza van Jenei Tibornak, hiszen az árak és a bérek alakulása nem minden esetben volt szinkronban, s egyes áruféleségek ára akár alacsonyabb is lehetett volna, mint ahogyan a kereskedelmi vállalatok is megelégedhettek volna kisebb haszonnal. De kérdés, hogy a megelőzésben milyen lehetőségeink vannak? — Ebben az esztendőben már vizsgáljuk a vállalatok kalkulációit is, és az árak körüli szabálytalanságokat, amelyek a meg nem engedett nyereséget eredményezik. Jogi formulába nincs megfogalmazva, de a tisztességtelen hasznot nem teheti zsebre egyetlen vállalat sem. Gazdagh István K iskőrösön a Mészáros Lőrinc utca közepetáján akadunk rá a házra, ahol az idős Szenohradszki- házaspár lakik. Maga a ház nagyjából olyan, mint a többi volt kisbirtokos paraszt- emberé Kiskőrösön, se nem szebb, se nem csúnyább. Hanem a ház gazdája, a most 69 éves, s bizony, az utóbbi években sűrűn betegeskedő Pista bácsi életének volt egy rövid, alig Gyorsított szalag Szinte minden termelési tanácskozáson szó esik valamilyen vonatkozásban • a termelékenységről. A munka hatékonyságát egyebek között műszaki-technológiai fejlesztéssel fokozzák a Baromfiipari Országos Vállalat kecskeméti gyárában. Kialakítottak például egy gépsort, amely óránként 3400—3600 csirkét dolgoz fel, hatszázzal többet, mint amennyi előzőleg a legnagyobb teljesítményük volt. A cél az, hogy a gépsor teljes kihasználásával óránként négyezer baromfit készítsenek elő árusításra, fogyasztásra. Ezt a teljesítményt időnként már felmutatja az ifjúsági brigád, amely a „gyorsított szalag” mellett dolgozó lányokból, asszonyokból alakult meg nemrég. Korábban kilenc embert kellett alkalmazni ahhoz, hogy tasakokba helyezzék a feldolgozott szárnyasokat. A fóliába csomagolást most új berendezés végzi, aminek a kiszolgálását négyen is győzik. Könnyebb és gyorsabb csomagolás — géppel (Pásztor Zoltán Felvétele) másfél esztendős szakasza, amikor a község életének alakításából az átlagosnál jóval nagyobb mértékben kivette a részét. öt választották meg 1945 márciusában a termelési bizottság elnökévé. Erről beszél öreges részletezéssel, de jóízűen, „életszagúan”. — Idézést kaptam a községházáról. Bemegyek. Azt mondja ott nekem Laczkó János, az akkor megalakult kommunista párt titkára: „Te Pista! Szépen tudsz írni, olvashatóan, meg ezüst- kalászos gazda is vagy, értesz iól a földhöz, a szőlőhöz, meg mindenhez. Arról van szó, hogy el kell indítani az életet. Ha tudsz valahol egy elrejtett traktort keresd meg. Különben itt van még néhány ember, aki majd segít...” lőször öten voltak Később még két gazdát választottak a bizottságba. A legtöbbjük már nem él. A pár pillanatnyi csöndes emlékezés után Pista bácsi így folytatja; — Egy hétre rá, hogy megalakultunk, bizottsággá szerveződtünk, előkerült két traktor. Az egyiket a szovjet csapatok hagyták itt. Volt valami hibája, de E1 Nylon kesztyűk, fóliasátrak Együtt könnyebb A Bácsalmási ÁFÉSZ legfiatalabb tagja a méhész társulás. A méhészek társulása alig kétéves múltra tekint vissza. Aalakuláskor 28 méhész 911 méhcsaláddal kezdte meg a munkát. Az ÁFÉSZ-szel két évre kötöttek szerződést, évi 200 mázsa méz átadására. Az elmúlt napokban megtartották a társulat 1969. évi közgyűlését. Felosztották a nyereséget, a tagoknak pedig az átadott méz után prémiumot is adtak. A közeli napokban méhész bankettet rendeznek ahol a családtagok részvételével bizonvára ismét megállapítják. hogy p társulás kedvező feltételeket teremtett a méhészek számára. hiszen együtt könv- nyebb... V. S. Rövidesen két esztendeje lesz annak, hogy a lajos- mizsci Kossuth Szakszövetkezet műanyagfeldolgozó melléküzem indítására kért és kapott engedélyt. Ez a részben kiegészítő, részben kisegítő tevékenység biztos jövedelemforrásnak bizonyult, kapacitását már 1970 második negyedére is lekötötték a megrendelők. Ha itatóházakhoz fóliasátrakhoz műanyagponyvát, valamint kesztyűket, tasa- kokat készítenek, havonta egymillió forint értékben. A tavalyi tiszta nyereségük 370 ezer forint volt. Már az elmúlt évben is sok megrendelőnek dolgoztak, lehetőségeik azóta tovább nőttek. Természetesen megpróbálnak élni ezekkel a lehetőségekkel. A gazdaság új üzemcsarnokba telepíti majd a részleget. így közvetlen szomszédságba kerülnek a zöldségfeldolgozóval és minden szállítás nélkül oldják majd meg a tisztított zöldség fóliás csomagolását. A gazdaság egyébként ehhez igazította zöldségkertészetét, a kilós és a félkilós csomagok ösz- szetételéhez hasonló arányokat kívánnak a tavaszba! kialakítani a termelésben is. A fóliába csomagolt zöldségből nagy mennyiséget igényeltek a budapesti közértek. akadt egy gépész, aki megjavította. Arra is emlékszem, hogy a két gépre Szlotyik János ült, meg a veje, nekik adtuk oda kezelésre. Nem sokkal azután találtunk egy harmadik traktort is. — Kiknek adták bérbe a gépeket? I egelsősorban a föld- ^hözjutottaknak, akiknek nem volt igás jószáguk. A traktorvezetők a munkáltatóktól kaptak ugyan pénzt, de az már akkor nem sokat ért. így aztán fizetett a bizottság is, méghozzá természetben. Zsírt adtunk. Hogy nekünk honnan volt? Amit elkoboztak a feketézőktől, azt nekünk adták át. Volt úgy, hogy egyszerre 2—3 mázsa zsír felett is rendelkeztünk. Zsírért még alkatrészt is tudtunk szerezni. — És üzemanyagot? — Azt is. Amíg meg nem érkezett Romániából a két vagon olaj. Ez akkor nagyon jól jött, még a villanytelepnek is adtunk belőle. — Lovak, jószágok? — Akik ügyesebbek voltak, meg a szerencse is melléjük szegődött, a csapatok után itt maradt lovakat bekötötték az istállójukba. Többnyire azok, akik maguk is átmentették jószágaikat. Ez így nem volt igazságos, a földhözjutta- tott, ló nélküli gazdákra is gondolnunk kellett. Intézkedtünk, s a jövevénylovakat átutaltuk nekik. Ha jól visszaemlékszem, 20—'25 ló elosztása felett rendelkeztünk. Nem voltak ezek sima ügyletek, a legtöbből pereskedés kezdődött a régi és az új tulajdonos között. Ezeken piindegyiken részt vettem én is, mint tanú. Volt egy ember, aki úgy megsértődött, hogy még tíz év múlva sem fogadta a köszönésem. A z új élet kibontako- zásának küszöbén sok olyan eset történt, amelynek a negyedszázados emlékezet nem annyira a komor, inkább a derűsebb oldalát csillantja meg. Egy ezek közül. — Akkoriban sokkal több tehén volt Kiskörösön, mint most. Volt belőlük legalább kétezer. A községi apaállatokat viszont elsodorta a front. Jött a fedeztetések ideje, de nem volt bika. Illetve tudtuk, hogy valahol van, de fel kellett kutatni. Meg is találtuk. Megyek a gazdához, mondom neki, miről van sző. Elkomorul és azt mondja: „Mit szólna hozzá Pista bácsi, ha magának is kétezer felesége volna...” Nagyjából a forint megszületéséig, 1946 őszéig működött a bizottság. Szenoh- radszki István hetente két napot áldozott a község ügyeinek intézésére. Neki is volt 12 hold földje, amelyből a szőlő 3 „magyar hold” volt. Jíz évvel ezelőtt belépett a Rákóczi Szak- szövetkezetbe. Vezetőségi tag volt, amíg nem betegeskedett. Két lányát férj- hezadta, fia mérnök az egyik pesti nagyüzemben. Amit 25 évvel ezelőtt tett a községért, az élet. a gazdálkodás megindításáért, az már számára is csak élmény, ’mesél ni való. Hatvani Dániel
