Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-24 / 70. szám

8. oldal 1970. március M. kedd Tanyák — 1985-ben és 2000-ben Tanyák az Alíöldön. Roz­zant tetejű, hulló vakolatú, vályogépületek. Körötte föld kukoricással, zöldség­gel bevetve. Pici, alacsony az ablak. Az országút mentén, is­kola és 18 lakóház. Téglából épült, cserép tetejű házak. Bent villany világít, az is­kola előtt megáll a távol­sági busz, a vendéglőbe gyakran betérnek az átuta­zók. A vizet ugyan kútból húzzák és vásárolni, szóra­kozni az 5 kilométerre le­vő faluba utaznak. ' Tanyák. Ilyenek és olya­ntár. Elnyűttek és jómó­dúak. Kultúrától, kereske­delemtől, az élettől elzár­tak, magukba roskadók. És terebélyesedő, élő, olykor közművel is ellátottak. Mi lesz a sorsa az 500 ezer tanyai lakosnak? Lehet ezt tudni, „meg­jósolható”? — keresem a választ. Perczel Károly, a Házszámok káosza miüäB tóhegyeinek ‘s^„KmegyneK, Feltehetően messziről kiabáló tanyákat. Am a* ntiSbbi években iSen _x. sorok keverednek a regi ntek8ajnos, fokozódik a szá­SátáSak°Slllérite?eVpar modern lakótelepén Is fadelMtő^V _ itt ugyanis három régi ™d. HivSsss ä KjsäFJÄ Ä && tSS. "í mlnde1ylkke5Z.elK6ern5sih^e m­tfÄs» Legtöbb * helyen a számozás SÄÄyg SK«“ Ä’Ä Ä^Ähi: rehnaz éhezés ütemét A rvelédi úttal szoros párhu­zamban haladó Dsróczi Mzt néldául csak másfél kilómé ääs„““£ss SS“S ■“ V tftíelrásokból tudjuk, hogy _ tízmilliónyi lakosú Tokió eeves kerületeiben uralkod­nak a Hunyadivároséhoz ha­sonló áe^P0,t0?aiSem,egzöükű-’ mot” volna szerencsés dolog importálnunk a Felkelő Nap országából. Ehelyett mk|bb a köznapi gyakorlat, az esz szerűség szempontjából kel^ fontolóra vennünk a helyze tét A kerületen naponta ke resztül-kasul cirkáló P°st*| úev ahogy kiismeri magát. De ^gázpalackot szállító kocsi­tól a beteghez hivott körzeti orvosig az összes kommunáUs teendők ellátására hivatottig gyakran órákig kóvályognak, utcából ki, utcába be, amíg a keresett házra ráakadnak Am volt már arra is nem egy nélda. hogy a tájékozódó ké­pesség és jószándék végképp Cld5VeTdtedr°emtésnek tehát jócskán itt volna az Ideje — egyelőre ennyit is clég az il- letékesek figyelmébe ajánla ni. Értelmesebb célra is lei használható időt, fáradtságot, üzemanyagot takaríthatná:nk meg ezzel. Nem is szólva a bosszúságtól való önkiméig - lök ' Városépítési Tudományos és Tervező Intézet igazga­tó-helyettese és munkatár­sa dr. Thuránszky Attila precíz és pontos feleletet ad. Az intézet ugyanis kétfé­le felméréssel, kétféle táv­latra vizsgálta meg az al­földi tanyák várható ala­kulását. Helyzetfelméréssel, a helyszíni viszonyok isme­retében — a tanyák mező- gazdasági szerepét a lakók életkorát, kereseti részará­nyait, gazdasági körülmé­nyeit, az épület és állóesz­közök állagát figyelembe véve — pontosan megjelöl­ték, mely helyeken marad­nak fenn huzamosabb ideig a tanyák és hol szűnnek meg. Eszerint 1985-ig 50 ezer tanya szűnik meg, ami a tanyák 25 százalékának felel meg. 2000-ig nagyobb mérvű, spontán megszűnés várható. Kihal például az a generáció, amely ragaszko­dik a tanyai életformához. Így 2000-ben a jelenlegi tanyai lakosságnak csak 26 százaléka marad. A másik vizsgálat — reprezentatív jellegű szociológiai felmé­réssel történt — magukat a tanyasi lakókat kérdez­ték meg. — Mitől függ a megszű­nés, vagy a fennmaradás? Mi a tervük a tanyán la­kóknak, ott akarnak-e él­ni vagy szándékukban áll elköltözni és hova? — Hogy erre feleletet kapjunk, fel kell tárni és elemezni a tanyarendszer összefüggéseit és a termé­szetföldrajzi környezettel, a mezőgazdasági termeléssel, az iparral és változásaival a népesség és munkaerő alakulással, az ellátottság­gal, a közlekedési hálózat­tal, a településhálózattal és egyéb közvetlenül ható té­nyezővel. — Hol van tehát létalap­juk a tanyáknak? — Ott, ahol a mezőgaz­dasági termelés ezt indo­kolttá teszi. Például gyü­mölcs-, zöldségtermő terü­leteken a tanyán lakás hosszabb ideig jelentős ma­rad, mert itt szükség van a kézi munkaerőre, még so­káig nem helyettesítheti a gép. Ott, ahol jó állapot­ban vannak az épületek, ahol csoportosan, nem tá­vol, elszigetelten egymás­tól alakultak ki települések — például egy-egy út men­tén (sortanyák) főleg város, falu környékén — szintén hosszabb életűek lesznek a tanyák. Mint ahogy a szór­ványtanyák megszűnése is törvényszerű. — Mi lesz a hosszú életű tanyákkal? — Térképen is megje­löltük ezeket a települése­ket, amelyek úgynevezett pozitív, tartósan fennmara­dó tanyásterületek. A táv­latban ellátják majd tartós tanyai intézményekkel — iskolával, orvosi rendelő­vel, közművel, kereskedel­mi intézménnyel. Ahol pe­dig megszűnőben van a ta­nyavilág, ott azokat a nagy falusi és kisvárosi centru­mokat kell fejleszteni, aho­vá majd beköltöznek. Hi­szen a beköltözőknek nem­csak lakóhelyre, hanem például új munkalehetőség­re is szüksége lesz. Most még falusi jellegű kisváro­saink belterülete akkor, a tanyák tömeges felszámo­lódása után nyer igazán városias jelleget. — Több új lakótelepülés indult el a fejlődés azon útján, termelőszövetkezeti majorok mellett, amelyek kis faluvá változhatnak idővel. Ezekbe tömörülnek a volt tanyasiak kultúrált körülmények közé jutva. Már vagy ötven ilyen új tömörülés alakult ki az or­szágban. A Városépítési Tudomá­nyos és Tervező Intézet tervtanulmánya, amely két ütemben — a Dél-Alföld és a Közép- és Északkelet-Al­föld területén folytatott vizsgálat alapján készült — javaslataikkal már eljutot­tak a legilletékesebbekhez, a megyei, járási tanácsok­hoz. Praktikus tanácsokat adva a fejlesztésre, a beru­házásra. K. M. Egy jogerős bukás története Nem az általános, nem is a középiskolában bukott meg Kancsár Ferenc, Ba­ja, Szabadság útja 54. szám alatti lakos, hanem az élet egyetemén szerzett több­szörösen is elégtelen bi­zonyítványt. Ez pedig már olyan következményekkel járt, hogy a jelenleg 49 éves, volt termelőszövetke­zeti elnököt jogerősen há­rom és fél évi szabadság- vesztésre ítélte a bíróság, három évre eltiltotta a köz­ügyekben való részvételtől és ötezer forint pénzbün­tetést szabott ki rá. Ugyan­akkor a vezetése alatt volt bajai Duna Termelőszövet­kezetet kárigényével polgári útra utasította. A bajai Duna Tsz volt A hétvége baleseti krónikája Halálos vasúti, közúti szerencsétlenség A hét végén hagyon sok dolguk akadt a baleseti járőröknek, ugyanis Kecs­keméten és környékén ki­lenc közúti és egy vasúti szerencsétlenség tort^n.t’ amelynek két halálos, há­rom életveszélyes és nyolc súlyos sérültje volt. Szombaton éjszaka a Kis­kunfélegyháza és Selymes vasútállomás közötti szaka­szon ittasan gyalogolt Baj- kó János 61 éves segéd­munkás, Kiskunfélegyháza, Tanya IX. kerület 65. szám alatti lakos. Annyira kö­zel ment a vágányokhoz. hogy a Szeged felé haladó gyorsvonat elütötte. A sze­rencsétlen ember a hely­színen meghalt. Király Ferenc 16 éve« ipari tanuló, Kecskeme, Borbás 17. szám a.la“l la' kos szombaton délelőtt 9 és 10 óra között Kecskemet határában a megyeszék­hely és Lakitelek közötti úton körültekintés, irány- jelzés nélkül kanyarodott balra kerékpárjával. Az utána haladó Mrena Jó­zsef 3? éves budapesti la­kos személygépkocsijavai a kerékpárosnak ütközött. A fiút a kórházba szállítottak, ahol vasárnap sérüléseibe belehalt. A szerencsétlen­ségért Mrena Józsefet nem terheli felelősség. Bibók László Kiskun­félegyháza határában mo­torkerékpárjával letért az úttest jobb oldalára, ahol járműve megfarolt, s B bók egyensúlyát vesztve 26 métert csúszott. Bibok Lászlót eszméletlen álla­potban. életveszelves se­rüléssel a kórházba szállí­tották. Az orvosi vé’emeny szerint állapota válságos. Az 5-ös számú főútvona­lon borult fel édesapja személygépkocsijával Feher István 22 éves kőműves, lajosmizsei lakos. A,fiat,a; ember elvesztette íármuve felett az uralmát s ezert vezette az út árkaba a gép­kocsit. Fehér István elet- veszélyes sérüléssel került a kórházba. Kiskunmajsa belterületén S T. szabálytalanul kanya­rodott a rábízott vontató­val s ezért összeütközött Tarjáni Antal kiskunfel- egyházi motorkerékpáros- sál. Tarjáni Antalt életve­szélyes, utasát, Nyéki Jó- szefet súlyos sérüléssel a kiskunfélegyházi kórházba szállították. A vontatóve­zető ellen eljárást indítót j-gk Solt és Harta között ve­zető úton leszakadt a har­tai Lenin Termelőszövet­kezet vontatójáról a pót­kocsi és az árokba borult. A pótkocsin ülő személyek közül Döbrentei Sándor, Madácsi János és Mészá­ros Mihály súlyos sérülé­seket szenvedtek. Szabálytalanul kanyaro­dott Kecskemét belterüle­tén Csányi Sándor Trabant személygépkocsijával, s ösz- szeütközött Dékány Mária kecskeméti motorkerékpá­rossal. Dékány Máriát sú­lyos sérüléssel a kórházba szállították. Csányi Sán­dor ellen eljárást indí­tottak. Gyalogost ütött el az 5- ös számú főútvonalon La- josmizse határában Jovan Popov Jugoszláv állampol­gár. A gyalogos súlyosan megsérült. A jugoszlás ál­lampolgár ellen eljárást indítottak. Részegen vezette motor- kerékpárját Mészáros Jó­zsef kecskeméti lakos, s egy személygépkocsinak üt­között. Mészáros könnyeb­ben, de utasa, Sájner Jó­zsef súlyosan mgsérült. A motorkerékpárostól a veze­tői engedélyt bevonták. Fának ütközött Dunave- cse határában személy­gépkocsijával Balogh Ist­vánná dunaújvárosi lakos. A gépkocsi egyik utasa, Balogh György súlyosan megsérült. A személygépko­csiban 15 ezer forint anya­gi kár keletkezett. G. G. I elnökének esete, szemlele­te nem gyakori. Egyre rit­kábban fordul elő olyas­mi, ami Kancsár Ferenccel történt: nem tudott kü­lönbséget tenni a termelo- szövekezet vagyona es sa­ját tulajdona között mondanunk sem kell, hogy az előbbi rovására. Hamis igazolás Kancsár Ferenc bűncse­lekményei közül mindenek előtt a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság félrevezetesét kell megemlítenünk. Kan- csár ugyanis 1967. decem- , bér 31-ig a bácsalmási i Táncsics Termelőszövetke­zet elnöke volt, ekkor ment rokkantsági nyugdíjba, ha­vi 4781 forinttal(t). O azonban ezt kevésnek tar­totta és rokkantsága elle­nére még 1968 januárjában elvállalta a bajai Duna Tsz vezetését, amiért — »köz­gyűlési határozat szerint — havonta 7882 forintot ka­P A két összeg megközelíti a 13 ezer forintot, de ha valaki dolgozik, a rokkant­sági nyugdíjat — a Vende­letek szerint — csak 120 munkanapra veheti fel. Ha ezen túl is dolgozik jelen­tenie kell a Nyugdíjfolyó­sító Igazgatóságnak, s eb­ben az esetben szünetelte­tik a rokkantsági nyugdí­jat. Kancsár ezt nem tette meg. Az igazgatóság mégis tudomást szerzett a^ sza­bálytalanságról és kéthó- napi díjat - 9562 forintot _ visszafizettetett az el­nökkel. Kancsár Ferenc azonban gáncsnélküli lo­vagnak mutatkozott. Elha tározta, hogy „átvett az igazgatóságot. Ehhez társa­kat is talált: Hoffbauer Imre és Várfalvi Kálmán személyében. A két veze o beosztású ember „igazolja , hogy Kancsár Ferenc 1969. április 15-től a tsz-ben ténylegesen nem dolgozik munkabért nem kap, tehát semmi akadálva a rokkant­sági nyugdíj folyósításának. B irkavásár nagyban Az elmondottak azonban csupán kisebb tételt jelen­tenek Kancsár Ferenc bun- lajstromán. Ha pénzszer­zésről volt szó, a tsz-el- nöknek ennél vakmerőbb ötletei is támadtak. Ilyen volt például a birkavásár­lás. A múlt év februárjá­ban ugyanis a tsz elhatá­rozta, hogy juhokat vesz. Kancsár Ferenc elnök fel­kereste tehát a Mohácson lakó Szajcsán Mátyást, Szenzációs árleszállítás A MÉK GYÜMÖLCS-ZÖLDSÉG SZAKÜZLETEIBEN! Dióbél 1 kg 70 FT HELYETT 60 FT Most szerezze be ünnepi DIÓBÉL szükségletét! Primőrárut—gy iimölcsöt —zöldséget MÉK jZAKÜZLETEIBÖL VÁSÁROLJON! 1929 1 akinek 07 birkája és 58 I báránya volt eladó. Meg­állapodtak, hogy a Juhász ezeket összesen 46 ezer fo­rintért eladja a tsz-nek. | Az elnök meg is vette az állományt, de a szövetke­zet felé 59 ezer 160 forin­tot számolt el. A két ösz- szeg közötti különbözetet — 13 ezer 160 forintot — pedig zsebre vágta. Alig két hónap múlva újabb hasonló akcióba kez­dett, de ekkor már 300 bir­kát vásárolt darabonként 475 forintért. Az üzletet i Nagy Zoltánnal, a Gemen- ' ci Állami Erdő- és Vad- gazdaság mezőgazdasági előadójával bonyolították ! le. A háromszáz birkából ' 120 darabot a Duna Tsz j kapott meg, a többi száz­nyolcvanat Nagy Zoltán vette meg látszólag, mert 1 tulajdonképpen a tsz pén­zéből fizették ki azt is, de amíg Nagy Zoltán 475 fo­rintért kapta darabját, 6 a közös gazdaság felé már 565 forintért számolta el — az elnök és Hanák Jó­zsef főkönyvelő tudtával és beleegyezésével — s a kettő közötti különbözetett 16 ezer 200 forintot, mint „tiszta hasznot” zsebre vágta. A birkaügy azonban to­vább bonyolódott. Nagy Zoltán ugyanis 10 ezer fo­rinttal tartozott Kancsár Ferencnek. A pénz helyett Nagy a fenti módon vásá­rolt birkákból 45 darabot átadott az elnöknek, aki viszont — mert nem kí­vánt juhászbojtárnak fel­csapni — felajánlotta az állatokat az általa vezetett tsz-nek, darabonként 900 forintért. Ezt az indítvá­nyát a vezetőség elfo­gadta, s hogy mégsem fizették ki Kancsárnak a 40 ezer 500 forintot, azt Hanák József akadályozta meg: nem írta alá a kifi­zetési blokkot. Legel a nyáj Miután borsos összege­kért kialakult a tsz juhál­lománya, legelőről is kel­lett gondoskodni. Kancsár Ferenc elnök haszonbérleti szerződést kötött a néphad­sereg egyik alakulatával, hogy egy 233 holdas hon­védségi területen legeltet­heti a közös gazdaság az állatait — ingyen, de más­nak a tsz ezt nem enged­heti meg. Kancsár fütyült a megállapodásra, s rövi­desen több magánszemély terelgette nyáját a honvéd­ségi gyakorlótéren — s fi­zetett az elnöknek legelő­használati díjat. Nem kis összegekről volt itt szó. Nagy Zoltántól hatezer forintot, Sz. L-től tízezer forintot, egy másik magán- személytől pedig hétezer forintot kért. Közben azonban tovább bonyolódtak az áttételes birkavásárlások is, és ezek­ben Kancsár Ferenc vitte a főszerepet. A bajai Duna Termelő- szövetkezet — elsősorban területi adottságai miatt — nem tartozott, s jelenleg sem tartozik a megye jó közös gazdaságai közé. Kancsár Ferenc, amikor odakerült mindent ígért, de már az első hónapok­ban visszájára fordult a szándéka, ami — nem ne­héz kitalálni — már a kez­deti időkben sem lehetett egyenes. A közös gazdaság vezetősége azóta megerősö­dött, s minden biztosíték megvan arra, hogy kilábal­jon abból a kátyúból, ami­be Kancsár Ferenc és ha­sonló társai tolták. Gál Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom