Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-20 / 67. szám
I oldal 1910. március so. pernek A szakszervezetek üdültetési programja A SZOT elnöksége elkészítette az üdülési programját, amely több, mint 10 százalékkal több felnőtt és gyermek üdülését irányozta elő, mint tavaly. Eszerint 272 ezer felnőtt és 60 ezer gyermek üdülhet ebben az esztendőben a SZOT üdültetés keretében. A balatoni üdülőtelepekre 72 eaer felnőtt kap beutalást. A magaslati üdülők, a Mátrában, a Bükk- ben, valamint a Dunakanyarnál 65 ezer felnőttet fogadnak be az idén. Gyógyüdülőhelyeken és a SZOT üdülő-szanatóriumaiban (Párád, Hévíz, Balatonfü- red, Hajdúszoboszló és Deb- cen) több .mint 70 ezer felnőttet helyeznek el. Bérelt szállókban és kollégiumokban, többek között Esztergom — Fürdőszálló, Kőszeg — Panoráma szálló, Szeged — Móra Ferenc kollégium, Jósvafő — Tengerszem szálló, Felsőtárkány — Szikla szálló, s a siófoki szállodasorokban 25 ezer beutaltat fogadnak. Növelik a családos üdülők számát is. Az erre a célra kijelölt üdülőkben, elsősorban a nyári hónapokban 20 ezer családot nyaraltatnak. Ennek keretében 33 ezer szülő és 25 ezer gyermek kap majd együttes beutalást. A SZOT gyermeküdülőiben, Zamár- din, Balatonbogláron, Bala- tonszántódon, Balatonsza- badin, Csehmindszenten, Kőszegen, Párádon és naég kisebb helyeken összesen 33 ezer gyermek nyaralását biztosítják. , A szakszervezeti üdültetési hálózat új létesítményekkel bővül. Sopronban elkészült a SZOT—Csepel üdülő, amely 120 beutaltat fogadhat egy- egy turnusban és egész esztendőben. Balatonföldvá- ron a szezonnyitásra elkészül a Jázmin üdülő, amely 1 100 férőhelyet biztosít turnusonként. Gyulán a 4001 személyes gyógyüdülő júliusra megnyílik és egészi esztendőben fogadja majd. a beutaltakat. Siófokon a- SZOT—Csepel üdülő sze- zonnyitásra készen lesz. Itt 600 felnőtt és 300 gyermek nyaralhat a meghatározott időkben. Balatonszéplakon az „Ezüstpart”-on szezonnyitásra 600 személyt tudnak nyaraltatni, és 15001 időszakonkénti beutaltak személyt étkeztetni. Később száma. 900 személyesre bővül az | Zs. L. „Egy cél, egy érdek van!...” Naponta 20 mázsa A megyei MÉK igyekszik a lakosság zöldségellátását télen is folyamatosan megteremteni. A boltokban mindig van elegendő áru. A kecskeméti kirendeltség naponta sok vagon zöldség- és gyümölcsfélét szállít jelenleg is hazai ellátásra és exportra. Képünkön: asszonyok válogatják a hagymát. Naponta mintegy 20 mázsa kerül innen a megyei boltokba. (Pásztor Zoltán felvétele) 1970. március tizenegyedike nevezetes dátum lesz a hercegszántóiak életében: a község három termelő- szövetkezetéből kettő — a Bácska és a Lenin — ezen a napon összevont közgyűlést tartott és kimondta az egyesülést. Az új szövetkezet, amely 6200 katasztrá- lis holdon fog dolgozni és több mint 900 tagot számlál, továbbra is megtartotta a Lenin nevet. Mostanában nem mondható rendkívüli eseménynek, hogy két vagy három tsz egyesülésre határozza el magát. A hercegszántói paKoravén áruház tanulságokkal A hasznos akác Közös vállalkozást hozott létre az akácfa ipari feldolgozására a Nagykunsági és a Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, a Faipari Kutató Intézet és a Típustervező Vállalat. Az eddigi kísérleti eredmények után az együttműködés célja, hogy az Alföld kiterjedt akácosait gazdaságosan hasznosítsák, eddig ugyanis ezt a fafajtát nem használták fel ipari célokra. A nagykunságiak már a múlt évijen megkezdték a különböző típusú akácfa-vi- kendházak kísérleti gyártását. A kiskunságiak a jánoshalmi ládaüzemet alakítják át akácfa feldolgozásra Itt szintén hétvégi házakat és különböző szerszámos kamrákat gyártanak majd, évente 5-10 ezer köbméter fát felhasználva erre a célra. Az erről szóló szerződést az érdekeltek csütörtökön írták alá Kecskeméten. Nem először hangzik el panasz a jánoshalmi központú Bácska Ktsz építőipari tevékenységére. Sok bejelentés érkezett a megyei népi ellenőrökhöz is. Legújabban a Bácsalmási Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet jelentett be óvást — a megyei döntőbizottsághoz Ha 6 portkifejezésekkel igyekeznénk folytatni a történtek körülírását, akkor az következne, hogy a jánoshalmiak sportszerűtlenül játszottak. Hosszú listát — három sűrűn gépelt oldalt tesz ki azoknak a hiánypótlási tennivalóknak a felsorolása, amiknek csupán töredékét végezték el a kivitelezők. Pedig a műszaki átvételkor észlelt hiányosságok pótlásának a határideje meg tavaly május elsejével lejárt. 1970. január 20-án aztán újabb 24 pontos lajstrom kerekedett ki azoknak a hibáknak az összegezéséből, amelyeket a garanciális időn belül fedeztek fel. A január 20-i keltezésű jegyzőkönyv születésénél nem jelent meg a kivitelező Bácska Ktsz építési részlegének a vezetője. Az illető Hauser Ferenc ezért „egyoldalúlag felvettnek” minősíti válaszlevelében az okmányt, holott a kitűzött időpontról tudott, hiszen ő indítványozta. Ám csak ezután hat nappal, a január 26-án 16 órakor feladott táviratban kérte a találkozó terminusának módosítását. A szemle természetesen még 20-án lezajlott a kívülálló Bács- , almási Községi Tanács építésztechnikusának részvételével. A bácsalmásiak most — úgy tűnik joggal — büntetőt reklamálnak. Az áruház nem egy olyan építménynek a képét mutatja, amit alig egy esztendeje használnak. A tető beázik. Az elárusítók első ténykedése a műszakkezdéskor a csapadékkal megtelt edények kiürítése. Az emeleten a mennyezet méteres átmérőjű foltokkal „ékeskedik”, tölcsérek mutatják a szivárgás helyeit. A vakolat több helyen örökre búcsút mondott a falnak. A szövetkezeti áruház akár díszhal kereskedéssel is ■foglalkozhatna, hiszen az egyik nagy ablakban az üvegtáblák közti részt jó arasznyi magasságban eredeti esővíz tölti ki. A bejárati kapu pillérei megsüllyedtek, a kapu szárnyai nem csukhatok össze. Ügy látszik, nem akart kimaradni a sorból az udvarban a feljárati lépcső sem, ami ugyancsak megsüllyedt. A neonbetűsor több tagja egyszerűen nem hajlandó kivilágosodni. Áz impozánsnak tervezett áruház ilymódon jócskán vesztett vonzó jellegéből, ami üzleti szempontból nem mellékes. A hibák egy része valószínűleg építészeti hanyagságra vagy melléfogásra vezethető vissza, illetve annak a következménye, hogy a hiánypótlásokat nem végezték el teljesen a kivitelezők. A Bácska Ktsz építési részegénél ezzel szemben „rendeltetés ellenes használatra” hivatkoznak. S bizonyítván nem mindennapi humorérzéküket, közlik: „A keletkezett károkat ktsz-ünk helyrehozza, ha arra üzemeltető megrendelést ad és a munkák ellenértékét kiegyenlíti. Az eddigi károkért és az esetleges továbbiakért felelősséget vállalni nem tudunk”. Mintha csak arról feledkeztek volna meg, hogy a beruházás se nem kabaré, se nem sportesemény. A tökéletes munka és a gyors befejezés népgazdasági érdek. A tényleges kár mellett a hasonló ügyek hivatalos levelekből, ügyiratokból álló paksamétává dagadnak. A kárvallottak természetesen intézkedéseket kezdeményeznek, amj végeredményben mindkét félnél fölöslegesen leköt embereket. Gyűjtik, rendezik a bizonyítási anyagokat, tenyészik a termelékenynek semmiképp sem nevezhető adminisztráció. Mint az esetből is látható, vannak építők, akik visszaélnek azzal az előnnyel, ami a hazai építőipar szűkös kapacitásából, a kielégítetlen kereslet révén adódik. Olyannyira gyenge teljesítményt produkálnak, amivel a kivitelezők között kifejlődött verseny esetén meg sem tudnának élni. A jelenlegi helyzet azonban nem adhat menlevelet a rossz munkára. Halász Ferenc rasztok sorsdöntő elhatározása mégis nevezetes. Több okból: először azért, mert ebben a községben évek óta folyik a vita arról hogy hogyan tovább, de az egyesítési kísérletek mindeddig kudarccal végződtek. Most viszont rövid tíz nap alatt igenlő döntés született. A második ok az, amiért ország-világ előtt beszélni kell a március tizenegye- diki eseményről, hogy mintaszerűen bonyolódott le. Végül — de nem utolsó sorban — a szövetkezeti tagság felelősségtudatáról, politikai érettségéről is beszélni kell: arról ahogyan ezt a sorsdöntő lépést megtették. A múlt év őszén, amikor elég hangosan beszéltek tsz- ek egyesüléséről, lapunk is foglalkozott a kérdéssel. („Együtt vagy külön?”) Az akkori cikk végkövetkeztetése az volt, hogy „a három hercegszántói szövetkezet előbb vagy utóbb elhatározza az egyesülést.” Ennek felidézése nem önigazolás, hiszen akkori, sikertelenül végződött kisérlet után úgy látszott, hogy hosszú időre elaludt az ügy. Mások sem, a cikk írója sem gondolta, hogy a kérdés alig öt hónap elteltével újból napirendre kerül. Amikor meghallottam a hírt, kíváncsian siettem Herceg- szántóra, megtudni, mi történik ott? A bajai járás pártbizottsága és tanácsa semmiféle „ráhatást”, „nyomást” nem gyakorol a tsz-ekre a tekintetben, hogy mit döntenek a saját sorsukról. Ez is oka lehet annak, hogy a járás területén valamennyi egyesülés sikeres, szerencsés volt. Igazolódik itt egy régi tapasztalat: az, hogy a törvényes jogok tiszteletben tartása eredményezi a jogok helyes gyakorlását. És egy régi közmondás is igazolódik: miszerint lassan megyünk messzire. Minden józan döntés komoly mérlegelésre, megfontolásra épül. Többszöri mérlegelésre és megfontolásra. Mint megtudtam, a múlt év őszén a hercegszántóiak olvasták is, nem is, a Petőfi Népe említett cikkét. Most viszont kelendő lett á régi újság. A Bácska párttitkára eltett vagy negyven kimaradt példányt. Amikor az emberek újból gondolkozni kezdtek az egyesülés dolgán, elővették és szétosztotta a sárguló lapokat. A korábbi egyesüléseket hol az egyik, hol a másik, hol a harmadik tsz szakvezetői szorgalmazták. A mostani kezdeményezés a tagoktól indult el. Néhány héttel ezelőtt történt, hogy a dávodi Augusztus 20. és a Rákóczi Termelőszövetkezet tagsága is úgy döntött, hogy együtt megy tovább a megkezdett úton. Ettől a hercegszántóiak — mint ahogy mondani szokás — idegesek lettek. Egyre-más- ra kérték a vezetőiket, hogy újból vitassák meg a dolgot. Itt említem azután a lebonyolítás mintaszerű módját. Március másodikán a községi pártszervezet a két tsz-ből összehívott hatvannyolc tekintélyes tagot, csupa olyan embert, akinek a véleményére a többiek adnak. Ezek az emberek egyesülés mellett foglaltak állást. Nyomban előkészítő bizottságot alakítottak és munkaprogramot dolgoztak ki. Ennek értelmében brigádtalálkozót szerveztek a két tsz azonos foglalkoztatású tagjai között, ahol mindenki szabadon elmondhatta a véleményét. Az emberek a találkozók során közelebb kerültek egymáshoz, a másik tsz-beliek kölcsönösen megismerhették egymás vezetőit, választ kaptak tőlük kérdéseikre. Minden megbeszélés megerősítette a tagokat abban, hogy az egyesülés hasznos, előnyös lesz a szövetkezetük fejlődése szempontjából. A külön-külön megtartott közgyűlések — ezekre egyszerre került sor — a Leninben 5, a Bácskában 12 ellenszavazattal kimondták az egyesülést. Nem lényegtelen, hogy a vezetőle tanultak a régebbi kudarcokból. Most nem osztották ki előre a funkciókat egymás között. A tagságra bízták a jelölést. A két szövetkezet tagjaiból alakult jelölő bizottság a legszélesebb közvéleménykutatás után terjesztette elő a névsort, a tagság azonban még így sem találta tökéletesnek. „Tanulják a demokratizmust” — írtam fel jegyzetfüzetembe az egyesítő közgyűlésről. A továbbiakban pedig hangszalagról idézem fel a jelölés és a választás néhány mozzanatát. „Olyan stabil vezetőséget kell kihozni, hogy mindnyájunknak az érdekét képviselje és jól!” — mondta az egyik hozzászóló. A másik pedig: „Egy cél, egy érdek van, hogy mindnyájunk jólétéért küzdjön a vezetőség.” „Túl fiatalok a jelöltek — hangoztatta egy hozzászóló — több idős, tapasztalt embert kellene jelölni”. Majd, amikor egy idős tag listáravételét megszavazták, valaki közbekiáltott: „Ö is fiatal, ugye?...” Parázs vita bontakozott ki a nők jelölése körül. „Olyan asszony kell a vezetőségbe, aki mer ott fölszólalni”! „Mit tudnak az asszonyok a gazdaság tervezéséről?” — kérdezte lekicsinylő hangsúllyal egy férfi... Az előbbi megnyilvánulás tapsot kapott, az utóbbi rosszalló morajlást váltott ki. Egy ilyen nagy közösséget vezetni rendkívül nagy felelőséggel jár. Amikor a Lenin Tsz főagronómusának előző nap megmondták, hogy őt is felvették a jelölő listára rosszul lett az izgalomtól. A közgyűlésre is betegen jött el, haza kellett vinni. Távollétében a tagság elnökké választotta. Az egyesült Lenin Tsz tagjai bizalommal, de nem elbizakodottan tekintenek a jövőbe. Jól tudják, hogy a döntés, amelyet szavazatukkal megpecsételtek, nem mentes a kockázatoktól. Azt is tudják azonban, hogy a siker letéteményesei ők, maguk, a tagság: csak akkor érnek el jobb eredményeket, ha jobban dolgoznak, mint eddig. Zám Tibor flíaplókiállítás Március 31-én a Kecskeméti Konzervgyár I-es telepének ebédlőjében kiállítás nyílik, amelyen a szocialista brigádok naplóit mutatják be. A legjobb brigádnaplók díjazására 10 ezer forintot foraítanak. A kiállítás anyagát április 6-án átviszik a Konzervgyár Il-es telepének ebédlőjébe, s ott mutatják be.