Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-18 / 65. szám
1970. március 18. szerda 4. oldal Értékelés közben A szövetkezés útjai Orgoványon Befejezéshez közeledik a szocialista munkaverseny értékelése a mező- gazdasági üzemekben. A jubileumi készülődés során fellendült a nemes vetélkedés. Az állami gazdaságokban ágazatonként, a termelési célkitűzéseknek megfelelően történtek a vállalások. Ezeknek nem kis része van abban, hogy a gazdaságok nyeresége az elmúlt esztendőben az előző évi 75,3 millió forinttal szemben az idén meghaladja a 130 millió forintot. A megye mezőgazdaságának állami szektorában 899 munkabrigád közül 543 küzd a szocialista címért. Az összes dolgozóknak csaknem 60 százaléka vett részt a megtisztelő címért folyó versenyben. A termelőszövetkezetekben is jelentős vállalások születtek. A területi szövetségek versenybizottságainak munkája egyre hatékonyabbá válik. Az üzemek párt- szervezetei, pártbizottságai segítik a kezdeményezéseket. Á szocialista brigádok megszervezése is megfontoltabban történik. Nem erőltetik ott, ahol nincsenek meg a feltételek. Az elmúlt esztendőkben ugyanis a számszerűség kedvéért formai versenyszervezés folyt egyes helyeken. A kitűzött, jutalmakat nem fizették ki. Ezért helyes a gazdálkodási verseny szervezésénél és értékelésénél figyelembe venni a természeti és a közgazdasági adottságokat. A Bácskai Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének körzetében tavaly 16 és félmillió forint értékű vállalás történt. A Kiskunsági Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének tagszövetkezeteiben már hagyományossá vált a szántó- és betakarítási verseny. A KISZ-szel együttműködve különböző vetélkedőket is szerveznek. Legutóbb például a növényvédelem témájában volt ilyen. A verseny segíti a termelést előmozdító kezdeményezéseket, az ésszerűsítésre való törekvést. A mező- gazdaság állami szektorában az elmúlt esztendőben 122 újítást nyújtottak be a dolgozók, ebből 92 került elfogadásra és 83 beveze- té .re. Ezek nyomán mintegy 3 millió forint többletbevételt értek el a gazdaságok az előkalkulációk szerint. A Bajai Állami Gazdaságban hat bevezetett műszaki újításért 11 ezer 600, a Kiskőrösi Állami Gazdaságban három újításért 4400 forintot fizettek ki. Áz elmúlt évi versenyvállalások teljesítése megalapozta az idei vetélkedést is, amely felszabadulásunk 25. évfordulójának jegyében folyik továbbra is. örvendetes, hogy mind a vállalások, mind az értékelések egyre reálisabbak. Mind több szövetkezeti vezető ismeri fel a szocialista munkaversenyben rejlő lehetőségeket és ad hozzá megfelelő támogatást. A szocialista brigádmozgalom nemcsak termelési célokat szolgál. Elősegíti a dolgozók tájékozottságának bővítését, a politikai műveltség gyarapodását. Tavaly az állami szektorban 144 politikai előadás hangzott el 8500 résztvevővel. Az 50 közgazdasági témájú tanácskozáson több mint kétezren vettek részt. Nemsokára nyilvánosságra kerülnek a verseny eredményei. Helyes, ha a vállalások teljesítését termelési tanácskozásokon, brigád- és közgyűléseken megvitatják. BERKI ENDRE a megyei pártbizottság politikai munkatársa Nemcsak leegyszerűsítenénk, de meg is hamisítanánk a valóságról adott képet, ha azt mondanánk, hogy a tsz-gazdák a szövetkezeti nagyüzemben, a szakszövetkezeti gazdák pedig az egyéni művelésben levő földjeiken dolgoznak, de eközben a közös területen adódó üzemi jellegű munkát is ellátják. A helyzet ennél sokkal összetettebb — mindkét típusban. A Sallai Tsz-be már a megalakuláskor, de később, sőt az átszervezéskor is főleg az idősebb korosztályhoz tartozó gazdák léptek be. Jórészük közben nyugdíjas, járadékos lett, s nem kevesen él is pártoltak a tsz-től, főleg az időtájt, amikor a gazdálkodás mélyponton volt. Üj belépő viszont éveken át nem akadt. A közöshöz való kötődés mérlegelése szempontjából nem elhanyagolható körülmény, hogy a jelenlegi 3400 holdas összterületből mindössze 700 az, amelyet a belépő gazdák vittek be. A jelenlegi alig száz dolgozó tsz-tag- ból 30—35 az, aki földdel lépett be a közösbe. Alkalmazottak fölényben A tsz össztagléts zárna pillanatnyilag — ide számítva a járadékosokat és a nyugdíjasokat is — 139. Ez a korunkbeli legmodernebb gépesítési és kemizá- lási feltételek közepette is kevésnek bizonyulna. Ezért a szövetkezetben folyton növekszik az alkalmazotti létszám. Az állandó alkalmazottak — 45-en vannak — zömmel a rendszeres munkalehetőséget nyújtó ágazatokban, a gépesítésben, a tehenészetben és a csibetelepen dolgoznak. ÁtIgy nevezik a Szovjetunió első és legrégibb vízi energiaforrását, a Volhovi Vízierőművet. Vlagyimir Iljics Lenin már néhány hónappal a szocialista forradalom győzelme után érdeklődött a Henrik Graftio — neves szovjet mérnök — által készített tervek iránt, s 1918. január 13-án a Népbiztosok Tanácsa el is határozta a vízierőmű megépítését. A szükséges berendezéseket, elsősorban a turbinákat, külföldről kellett beszerezni, a fiatal Szovjetunió ugyanis nem volt felkészülve a gyártásukra. A Volhovi Vízierőmű 1926-ban kezdte meg működését 56 ezer kilowatt kapacitással, Leningrádnak szolgáltatta a villanyáramot. Az elmúlt öt évtized során a Szovjetunió „vízierőmű nagyhatalom” lett, egykor hallatlanul merésznek | tűnő álmokat valósítva meg. j Vízduzzasztó és völgyzáró ! gátjai a világ legnagyobbjai közé tartoznak, s turbinagyártása is világszínvonalú. A hatalmas ország villanyáram-termelése a kezdeti 2 milliárdról közel 650 milliárd kilowattórára növekedett. Az újabb vízierőművek kapacitása 50--60-szorosa az „ősatyáénak”, ám a Volhovi Vízierőmű még ma is hűséggel szolgál, mint a szovjet energetika hőskorából való becses emlék. Képünkön: A Volhovi Vízierőmű gépháza. II. Gazdák és tendenciák tagos életkoruk jócskán alatta van a tagokénak; háromnegyedrészük 40 éven aluli. A tagoknál ez az arány pontosan fordított, a háromnegyedrészt a 40 éven felüliek korcsoportjai alkotják. Ám a legnagyobb arányt az időszaki alkalmazottak évközben is hullámzó tömege képviseli. A dolgozók átlagos létszáma — a gazdákat is ideszámítva tavaly 340 volt. Elsősorban a szezonális munkák idején fogadnak fel sok-sok kívülállót. Akadtak közöttük olyanok is, akik százalékos művelésre vállaltak fel kukoricát. Egyes időszakokban, például szüret idején, távolabbi községekből, így Kiskőrösről hoztak idénymunkásokat. Mindezzel összefüggésben felvetődik a kérdés: a gazdák, vagy inkább az alkalmazottak munkája dominál-e a közösben? Az összes körülmények arra utalnak, hogy az alkalmazottak munkavállalása a döntő. Jelzi ezt egyebek között az a tény, hogy az alkalmazottak részére tavaly 400 ezer forinttal több bért fizettek ki, mint a tagoknak. S van még itt egy érdekes problémakomplexum: az állandó, de részint az időszaki alkalmazottak között jelentős számmal megtalálhatók a tsz-gazdák gyermekei. A jelenség csak abból a szempontból látszik örvendetesnek. hogy a fiatalok az utóbbi pár évben már nem feltétlenül menekülnek a nagyüzemi mező- gazdálkodás elől. De a nyugtalanító következtetések nagyobb súllyal szerepelnek, köztük az a feltételezés, hogy gazdaként már nem kívánnak a szövetkezetben élni. Ám ez jórészt megint csak a látszatok síkján mozog: a szövetkezet vezetői túlságosan nem is ösztönzik belépésre a fiatalokat. Aki tag, annak háztáji is jár. (Figyelembe véve természetesen az előírt munkanapok teljesítését.) Márpedig háztájinak — vélik a szövetkezet vezetői — a legjobb földeket kell kiadni, mint ahogy eddig is azokat mérték ki minden tavasszal. Ügy látják tehát, hogy ez a közös szempontjából elégtelen. Sőt, legutóbb, az alkalmazottak utáni felemelt adóztatást előíró rendelet megjelenése után még számolgattak is, s kimutatták, hogy még ez esetben is előnyösebb ez a foglalkoztatási forma. Fiatalok a közösben A szakszövetkezeti közös foglalkoztatási struktúra mérlegelésénél abból a speciális helyzetből kell kiindulnunk, hogy itt alapvetően nem építhetnek a gazdák tevékenységére; foglalkoztatásuk és megélhetésük az egyéni művelésben levő kisgazdaságokhoz kötődnek. Ez nem mond ellent annak a gyakorlatnak, hogy a kisebb, főleg az egy hold alatti szőlőterülettel rendelkező gazdák hébe-hóba, vagy akár nagyobb rendszerességgel is részt vállalnak a közös munkából, s így kisebb-nagyobb jövedelemkiegészítéshez is jutnak. Még gyakoribb az az eset, amikor az idősebb szülők a tagsági területet muveuk, de a velük együtt iakó fiatalok már inkább a közösbe járnak el dolgozni. A Rákóczi Szakszövetkezet 82 állandó alkalmazottjának a nagy többsége ebbe a kategóriába tartozik. Állandó havi bért kapnak, de a munkájuk nyereségéből is részesednek: legutóbb, a múlt évi eredmények alapján 6—10 ezer forint között kaptak családonként. A Kossuth Szakszövetkezetben a terven felüli áruértékesítés 30 százalékát fizetik ki nyereségként. Gud- mon János elnök ezenkívül a szociális támogatás jelentőségét is hangsúlyozza: a nősülő, illetve férjhez menő fiatalok házassági segélyt kapnak, s a családlétszám gyarapodását szülési segéllyel köszönti a közös. Mindezek ellenére sem mondható, hogy a fiatalok mindegyike „megkötődik” a közösben. Az elvándorlás, az ipari munkavállalás tendenciái erősödnek. Holott a bérük többnyire nem éri el az ittenit, vagy ha el is éri, olyan többletkiadásaik jelentkeznek, amelyek odahaza nem adódnak. A folyamatot egészében úgy kell értékelnünk, mint amely része a világviszonylatban zajló átrétegződésnek. öreg tagság, pusztuló szőlők Jóval erősebben hatnak a gondok a tagsági területen. Kevés a szülők mellett maradó, odahaza dolgozó fiatal. Ennek az oka kézenfekvő:: vagy tovább tanulnak, vagy az iparban vállalnak munkát, vagy a közös területen dolgoznak, s csak negyedsorban jöhet számításba a hagyományos kisparaszti gazdálkodás folytatása. Érthető, hogy a szakszövetkezeti tagság átlagos életkora nem alacsonyabb, mint a tsz-tag- ságé. A folyamat egészét tekintve ebből két dolog következik. Az egyik: az utóbbi években igen erőteljes a területi kiegyenlítődés, mind több tagsági szőlősparcella nagysága közeledik a 1,5—2 hold körüli átlaghoz. Tíz holdon felüli szőlőterülettel rendelkező gzda már csak elvétve található Orgová- nyon, a 7—8 évvel ezelőtt fellelhető 15—20 hold közötti kategóriába tartozó tagsági birtokok már tavaly sem voltak. Az okok között természetesen jócskán helyet kap a progresszív adózás megnövekedett terhe, valamint az a körülmény, hogy a napszámosok bérét — a munkaerőhiány miatt — mind feljebb kell, illetve kellett már korábban is srófolni. (Az utóbbi pár évben már tsz-tagok sem szegődnek el napszámosnak, szórványos eseteket nem számítva, holott korábban az időnként komoly viszály tárgyát képezte a két szövetkezeti típus között.) A másik következmény, amely a folyamattal kölcsönhatásban levő okként is értékelhető; a szőlősparcellák elöregedése, kipusztulása. A Rákóczi Szakszövetkezet tagiai, Szabó Imre elnök és Nagy Márk oárttitkár becsbe szerint évente mintegy 15—20 hold, teljesen hasznavehetetlen szőlőt fordítanak ki. De a tagsági szőlőn felén a legjobb években is 20 mázsa alatt marad a holdankénti átlagtermés. Fekete Gyulafa Petőfi Szakszövetkezet fő- agronómusa úgy számítja: ha a tagok szőlőjük jövedelmezőségéről „mérleget” készítenének, 40 százalékuk mérleghiánnyal zárna. A Rákóczi Szakszövetkezetben ilyen meggondolásból engedték el a jó néhány idős, gyengehozamú sző- lőcskével rendelkező gazdának a közöshöz való 10 százalékos hozzájárulást. Ok és okozat kölcsönhatásában vetődik fel itt a társadalombiztosítás megoldatlansága is, illetve a szövetkezeti tagok hátrányos helyzete a tsz-tagok- kal szemben. A havi 60 forintos önkéntes biztosítás pusztán gyógykezelési és kórházi szolgáltatásra jogosít, táppénzre és nyugdíjra már nem. Az arra rászoruló idős gazdáikat a szakszövetkezetek újabban járadékban részesítik, de ez ily módon a szakszövetkezeti tagsági közösségre, s nem az össztársadalom vállára nehezedik. Ez a probléma oly módon hat az elvándorlásra, hogy a tsz- tagság* nyugdíjának közelmúltbeli rendezése a kirekesztettség érzését sugallja a szakszövetkezeti tagságnak, s a fiatalabb korosztálybeliek ezt érthetően nem szívesen vállalják. Rekonstrukció vagy felajánlás? Állásait a kistulajdonosi gazdálkodás védelmezni próbálja, s így a prosperitás irányába ható tendenciák is érvényesülnek. Közös támogatással, de lényegében a gazdák anyagi hozzájárulásával három éve kezdték el a tagsági rekonstrukciót. Eddig közel 300 hold szőlőt telepítettek, mintegy ötmillió forint értékben. Egy része nagyüzemi művelésre is alkalmas, téblaszerűen, előzetes cserék útián kialakított területen. Mások a „lebuktatott” vesszők által történő fiatalítással próbálkoznak eredményesen. Évek óta élő és kielégítetlen az igény a mezőgazdasági kisgépek, berendezések iránt. Itt alapvetően az a baj. hogy a homoki művelésre alkalmas törnemasinák hiányoznak. Mindezek a törekvések, igények együttesen sem ellensúlyozzák a tagsági művelés gondjait, a gazdák és a szőlők párhuzamos elöregedését. Éopen ezért a földfelajánlások folvamata, ha időszakosan csökken is, feltartóztathatatlan. A közös terület a megalakulás óta a tagsági parcellák rovására növekszik. A folyamat külső beavatkozás nélkül, törvényszerűen mozo.g, motorja nedig a nagyüzem és a kisfalaidon egyenlőtlen versenve. Érdemes végiggondolni a jelenséget: amíg a szakszövetkezetben, amely eredetileg a parcellás gazdálkodás tovább- éltetése legyében lőtt létre, mind erősebben dominál a közös, a kistnleldönt minden szempontból maga mögé rendelve, addig a tsz- ben — legalábbis a gyenge adottságú Saljaiban — nro^iíVfívria. 1oVörÖ7i” a kö^ös t^r*i'*1 Akárhncfvpn is pAr^t’ík. visszájára fordult helyzettel állunk szemben. fEnb/t/Ttít/lr 1 Hatvani Dániel
