Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-17 / 64. szám
4. oldal 1970. március 17. kedd Hírős huzavona Nem a Hírős Étterem átalakítása az első olyan építőipari munka, amely évekig tartó huzavonával folyik, de jó volna, ha az utolsó lenne. A kecskemétiek jóformán nem is emlékeznek rá, hogy mikor jártak utoljára az étteremben, azt viszont sokan emlegetik, hogy 1969. augusztus 20-ra ígérték az újjáépített vendéglátóipari létesítmény megnyitását. A tervmódosítás a határidő halála — szokták mondani építőipari berkekben. Sajnos, ez történt a Hírős esetében is. Az ilyen terv- módosítás pedig sok vitára is okot ad, ami egyáltalán nem az újabb határidő lerövidítésének irányában hat. Sőt ellenkezőleg! — Ilyenkor mindenki — a beruházó, a tervező, a kivitelező — a saját igazát igyekszik bizonyítani, miközben áll, vagy csak nagyon lassan halad az építkezés. Ne feszegessük tehát azt, ami eddig történt, hiszen az elfecsérelt időt pótolni már soha többé nem lehet. Az erőt inkább arra érdemes koncentrálni — ami mindenkinek jó — mielőbb befejezni az étterem átalakítását. Ezt pedig csakis a partnerek összefogásával, együttes erőfeszítésével lehet megtenni. Tennivaló pedig van bőven, ha az újabb határidőre, 1970. szeptember 30-ra — illetve a kivitelező, a Kecskeméti Szolgáltató, Javító és Vegyesipari Vállalat igazgatója szerint esetleg augusztus 20-ra — meg akarják nyitni az éttermet. Ezek közül csupán a legfontosabbakat vegyük számba. A beruházónak —aVen- déglátóipari Vállalatnak — biztosítani kell a villany- vezetékek tervének engedélyezését, amelyet a Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat ad ki. (Állítólag már megvan, csak még nem adták át az építésvezetőnek.) A pincéből a vizet ki kellene szivaty- tyúztatni, hogy a kivitelező a feleslegessé vált régi csöveket vízteleníthesse, az új vezetékeket pedig ráköthesse a hálózatra. Az Ingatlankezelő Vállalat — az épület gazdája — erre levélben ígéretet is tett, csak éppen az időpontot nem jelölte meg. Már pedig nem mindegy, mikor kerül rá sor, mert addig több más munkát akadályoz a víz. Tisztázatlan még egy-két! helyiség szellőztető berendezésének megoldása, a toldaléképület födémgerendáinak helyét is csak a napokban tűzték ki a kivitelező sürgetésére. Ám a legnagyobb probléma az étterem beázása. Elkészül egy reprezentatív, szép galériás étterem, csak éppen a vendég nyakába csöpög az eső, vagy a hóié, száraz időben pedig pereg a vakolat, a mennyezetről. Az IKV hosszú éveken át nem csináltatta meg, tehát most sem lehet gyors eredményt elérni. Biztosabb, ha a Vendéglátóipari Vállalat pótlólag ezt a munkát is megrendeli a kivitelezőnél, legfeljebb a bérleti díjból levonja az árát. Ily módon ugyanis egy beállványozás- sal (az állványozás igen sokba kerül) megoldható a tető kijavítása, a villany- szerelés és a festés. A beruházó és a kivitelező vállalat igazgatója a napokban a helyszínen tárgyalt és sok mindenben megegyezett, az építkezés meggyorsítására vonatkozóan. Remélhetően beosztottjaik sem a meddő, végnélküli vitákban, a felelősség egymásra hárításában, hanem az együttműködésben keresik a problémák megoldását. Ily módon remény van arra, hogy augusztus 20-án a kecskemétiek birtokba vehetik a már nagyon hiányolt Hírős Éttermet. Nagy Ottó A szövetkezés útjai Orgoványon /. Szerkezet és adottságok Pár éve egyre ritkábban emlegetjük — és emlege- , tik hivatalos körökben is I — a szakszövetkezetekkel ! és korábban a termelőszö- I vetkezeti csoportokkal kapcsolatban az „alacsonyabb típusú” óhatatlanul leértékelő hangzású jelzőt. Emö- ! gött az a kimondott, vagy ki nem mondott felismerés húzódik meg, hogy az értékítéletet hordozó meg- i külcnböztetés egyre kevésbé fejezi ki a valóságos helyzetet. Elfogulatlanul, előítéletektől mentesen kell mérlegre tennünk a tényeket, hogy azokból — a kétféle társulási forma együttléte- zésére vonatkozóan — helytálló, illúziók nélküli, ; a további teendőket megalapozó következtetéseket | vonhassunk le. Ehhez legcélszerűbb elemzés alá ven- j nünk egy olyan község pa- i raszti társadalmát, amely [ egyrészt adódik tsz-tagság- ból, másrészt szakszövet- j kezeti tagságból. Néhány j ilyen község a megyében is előfordul. Előtörténet Vizsgálódása színhelyéül I e sorok írója Orgoványt I választotta. Az itteni „két- szektorúság” izgalmas, bonyolult gazdasági és társadalmi képletéből olyan konzekvenciák adódnak, amelyek minden bizonnyal érvényesek a község határain túl is. Nagyon intenzív búzafajták Durbints sógor feltámasztása Vannak halottak, akik sen- i kinek sem hiányoznak, sőt, ha szóbakerülnck emléküket is bizonyos viszolygással emlege- j tik. Néhai Göre Gábor és kebel- béli komája Durbints sógor például minden bizonnyal ezek közé a halottak közé tartóz- I nak. Gárdonyi Géza e sokszor | megtagadott két alakja ugyan j is meglehetősen hazudós volt. Pitykés mellényben, fejükön zsíros kiskalappal, hatalmas . pörge bajusszal és ízes magyar beszéddel hazudták egyhangúan hétről hétre, hogy lám ilyenek a magyar paraszt- emberek. Nyáron dolgozgatnak, télen leíznak, a városban eltévednek, a villamoson köpködnek, pipáznak mindenütt, eléggé tökkelütöttek, és leleményességük hasonló a piaci kofákéhoz. •. Göre Gábor és Durbints sógor már két évtizede halott volt. egészen a legutóbbi hetekig. Durbints sógort ugyanis kf- hantolták. Szükség volt a nevére és úgy látszik a rossz hírére is. Nemrégiben bejelentették, hogy a Magyar Állami Pince- gazdaság édeskés bort hoz forgalomba Durbints sógor elnevezéssel. Húsvétkor már a boltokba is kerül, lám ezzel kedveskedik a Pincegazdaság nyuszikája. Szerencsére nem láttam még a címkét, nem is vagyok rá kíváncsi, sőt az émelyítően hazudozó Durbints sógorról elnevezett édeskés borra sem. Csupán azt kérdezném; kinek az elméjében fogant a kihanfcolás gyászos ötlete és mennyi pénzt kapott érte? Akár reklámszakember volt, akár nem, leleményessége legfeljebb az általa feltámasztott Durbints sógoréhoz fogható, akit viszont még Göre Gábor is meglehetősen ügyefogyott- nak tartott. B. P. A hazánkban megváltozott agrotechnikai módszerek, a termesztési technológia lehetővé tette, hogy az elmúlt esztendőkben országosan emelkedett a búzatermés átlaga. A kutatók előtt három feladat áll. Elő kell állítani j az úgynevezett extenzív I fajtát, amelynek potenciá- • lis termőképessége 25—30 I mázsa. Emellett szükség van intenzív fajtákra, amelyek 45—50 mázsát adnak és kísérleteket végeznek a nagyon intenzív fajták előállítására, amelyek 60—70 mázsás termést adnak holdanként — természetesen öntözéses viszonyok között. Pertődön, a Növényneme- ítési és Növénytermesztési Kutató Intézet az intenzív és a nagyon intenzív fajták előállításán dolgozik. A képen: üvegházban termesztik az új fajtákat. Előtérben : Szédel^LGábor. Krónikaszerű részletezés helyett csak egy-két utalás a közös gazdálkodás „előtörténetét” illetően; a tsz-mozgalomnak Orgoványon több mint két évtizedes múltja van. Nincstelen agrárproletárok az akkortájt állami tartalékba vont földeken két 3-as típusú termelőcsoportot alakítottak, 1949-ben. Minimális területen és taglétszámmal, mint abban az időben másfelé is. A két kis gazdaság később egyesült, Sallai néven, de a gazdák és az egymást váltogató vezetők a megnagyobbodott területen sem találták meg a kibontakozás útját Közrejátszottak ebben a kedvezőtlen és 40 kiló burgonyát kaptam” — emlékezik vissza Nagy Gábor, a tsz egyik rakodómunkása, aki annak idején a növénytermesztésben dolgozott. Az átszervezéskor területben és taglétszámban gyarapodott a tsz, de azt követően a kellően át nem gondolt, elhamarkodott fejlesztési törekvések következtében évről-évre — öt esztendőn át — milliós nagyságrendű mérleghiányokat „hozott”. A gazdaság mindösze 3—4 éve éli a talpraállás időszakát, megváltozott vezetéssel és irányítási módszerekkel. Egyidőben az átszervezéssel létrejött négy termelőadottságok is, bár a Sallai Tsz földjei orgoványi viszonylatban a legjobbnak számítottak, s számítanak ma is, a holdanként! 4 aranykoronát meghaladó értékkel. Keserves éveket éltek át a szövetkezet régi gazdái, akik közül néhányan még a Sallai-ban dolgoznak. „Volt év. amikor a munkaegység szerinti részesedésre összesen 60 kiló gabonát természeti j csoport is. Egy évre rá a két legkisebb egyesült, így azóta e lazább kötöttségű társulási formából három működik, Rákóczi, Kossuth és Petőfi — tavaly óta szakszövetkezeti — elnevezéssel. Megalakuláskor közös területük egyáltalán nem volt, egészében véve ma már a terület 41 százaléka van kollektív művelésben. Mindegyik gazdaság rendelkezik nagyüzemi szőlő- és gyümölcstelepítéssel is. Ártámogatás, mint mentőöv A Sallai Tsz 3400 hold összterületéből 255 hold a szőlő (ebből 176 hold a nagyüzemi), van 34 hold kajszis és 1150 hold szántóterület. A többi rét, legelő, nádas, vagy semmire sem alkalmas homokbucka. Az üzemi szőlő „be- állottsága” 70 százalékos, a tavalyi átlagtermés 18 mázsás volt, minden kilóra ráfizettek io fillért. A kapásnövényeket — a kukoricát, a répát, a burgonyát — százalékos művelésre adták ki. A tengeriből 50 holdon vegyszeres gyomirtást is végeztek, ennek területét az idén háromszorosára növelik. Váltakozó eredménnyel zárt az állattartás. A liba- és a kacsanevelésre ráfizettek. A tehenészetben a ráfordításokat éppen csak fedezik a hozamok. A tehenenként! éves tejátlag 2890 liter. Az állomány tbc-po- zitív. a létszám mindössze 50, a hízómarha ennél is kevesebb. A legelőt jórészt bérbe adják, a háztáji gulya részére. Veszteség miatt számolták fel a juhállományt is. Ami igazán jövedelmező, az a bábolnai Broyler-csir- ke nevelése. Tavaly összesen 240 ezret neveltek. Kéthavonta szállítják, ezáltal rendszeres bevételhez is jut a gazdaság. Egészében a gazdálkodás jelenleg is csak úgy tud létezni, hogy kapják a gyenge adottságú tsz-nek kijáró 25 százalékos ártámogatást. Enhoffer József elnök bevallja; nyereségként pusztán ez az összeg jelentkezik. Ha ez a támogatás megszűnik, fennáll a veszélye annak, hogy újból nyakukba szakad a mérleghiány. Mert az adottságokon lényegesen nerr tudnak változtatni. A laboratóriumi talajvizsgálatok a szervesanyag teljes hiányára mutatnak. A terület nagyobb része tíz év óta nem látott trágyát. A gépállomás felszámolásakor már az eleve elhasznált gépeket vették meg; a többszörösét fordították rájuk annak, amit produkáltak. Tavaly új gépek vásárlására csaknem egymilliót költöttek. De a gépállomány nagyobb hányada még így is ócskának minősíthető. Űj tehenészeti telep építésére is készülődnek. Az idei termelési értéket a tavalyinak egyharmadával kívánják növelni. A tagsági jövedelem évről-évre lassan, de fokozatosan emelkedik; 1967-ben 11 300, tavaly 14 800 forint volt az egy gardára jutó átlagos évi jövedelem. A béreket az állami gazdaságban használatos normatívák szerint számítják, oly módon, hogy 20 százalékát év végére visszatartják. Lényegi különbség A szakszövetkezetek közös gazdálkodásának struktúrája külsőségeiben — irányításban, munkaszervezésben, bérezésben — megegyezik a tsz-ével, azzal a lényegi különbséggel, hogy alapvetően a nagyüzemi szőlő- és gyümölcskultúrára alapoznak. Az 1600 holdas közös területen tevékenykedő Rákóczi Szakszövetkezet 80 hold szőlővel és io hold szamócással rendelkezik, s most készülnek 13 hold kajszi telepítésére. Szőlőből tavaly 62 mázsás átlagtermést szüreteltek. Nemcsak sárfehér, de hárslevelű és ezerjó is van az ültetvényben. A Kossuth Szakszövetkezet közös földjén is veszteséges volt a gabona és az állattartás, ám ezt bőven ellensúlyozta a 74 hold szőlő és a 40 hold barackos termése. A gondozásra, a talajerő pótlására nagy gondot fordítanak, a vontatókkal egész télen hordták a trágyát — Kunszent- miklósról, Kiskunfélegyházáról, sőt még a Tiszántúlról is. Hová tűntek a milliók? A Sallai Tsz mögött az átszervezéskor már egy jó évtizednyi múlt állott, jóllehet ez az időszak létesíthiányzott. Azonmód elegyengetett homokbuckák helyére dugdosták le a szőlővesszőket, jórészt rüményekben és nagyüzemi i gyekkel lefelé(!), talaj jatermelési tapasztalatokban nem túlságosan tükröződött. De a szakszövetkezetek a vitásnak híre-hamva sem volt, egyazon sorba 4—5 kommersz fajtának a veközös gazdálkodás megin- nyjgéit ültették ki. A táb dításához semmivel nem rendelkeztek, s a tagsági hozzájáruláson kívül másra nem is számíthattak. Ez az első tény, amit az objektív feltételek mérlegelésekor számításba kell vennünk. A második a jelen időszakban is érvényesülő megkülönböztetések rendszere; ezek közül most csak a legkirívóbbat vegyük figyelembe: a tsz-nek jár az állami ártámogatás, a szakszövetkezeti közös gazdálkodásnak — noha gyengébb talajokon történik — nem jár. A feltételek harmadik rendszerének kibontása kissé körülményesebb. Minthogy a Sallai Tsz-ben az elmúlt évtizedben is többszöri vezetőcsere történt, szinte kibogozhatatlan, hogy állami támogatásban és vissza nem térítendő, illetve elengedett hitel címén, továbbá a mérleghiányok kiegyenlítésében mekkora olyan összeghez jutott a gazdaság, amely nem az üzemszerű tevékenységből származott. De a legóvatosabb becslések szerint is ez az összeg felette van a 30 milliónak! A leginkább elgondolkoztató ilyen szempontból a 60-as évek első felében a Tol- vajos nevű határrészbe eltelepített 400 holdas szőlő. Ehhez nemcsak a közgazdasági, de a telepítés-technológiai megalapozottság is la nagyobb részét ki kellett később selejtezni, a megmaradtakat pedig az utóbbi egy-két évben trágyázták meg első ízben! Mintha a pusztai szél ragadta volna magával a milliókat, a futóhomokkal együtt... a tsz közös vagyona jelenleg 24,5 millió forintot ér, ebből a beruházott vagyon 14 millió, a többi a forgóalapban és a szociális létesítményekben realizálódik. Jó volna a gazdálkodásból származó akkumulációról beszélnünk, de ilyen a Sallai Tsz-ben egyszerűen — nincs. S mi a helyzet a szak- szövetkezeteknél? A Kossuth Szakszövetkezet közös vagyona nyolcmillió 600 ezer forintot ér, az ültetvénytelepítésre kaphattak összesén kétmillió állami támogatást. A Rákóczi közös vagyona tavaly több mint kétmillióval gyarapodott, s jelenleg megközelíti a ii milliót. Állami támogatásként nem egészen három milliót vettek igénybe. A Petőfi még a szőlőtelepítést is saját erőbefektetéssel végezte, támogatást csak a műveléshez kapott. A szakszövetkezetben zömmel a tagság által ösz- szeadott milliók koncentrálódtak. (Folytatjuk) Hatvani Dániel
