Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-15 / 63. szám

Ay ELY AZ IDEIGLENES NEMZETI KORMÁNYNAK Ä NAGYBIRTOKRENDSZER MEGSZŰNTETÉSÉRŐL és a fold míves nép földi íözjuttatásáról SZÓLÓ 600 I945, M, B, SZÁMÚ; DBSRBCBNBBN, 1945 MÁRCIUS Í5.BN KELT RBNDULETO ALAPJÁN ÁLLÍTTATOTT k&zség, Pőtáigéayfö Bi*©tt*%» ' %••• - *&•*«*» ■ • «M*» ~ 6 J ~~ • ■ kízmásl szám alatt felvett ’ ádd., négyszögöl kírefjetfésö fóW ^aíIaot J?k}> hirtokfcvéf iinftepéíyescn tanúsít;« a bíítokszcr z$ azon Jogar, ^y > nemzet által adott fogatlant liáborít«tla«uI f>írtoko!Ja. A birtoklevél mellé elő­citált nagytekintélyű doku­mentumok egyike sem igaz egészen. Anonymus, a jó emlékezetű valahányadik Béla király jegyzője fan- tázaidús mesélő volt, mel­lesleg saját korának birtok- viszonyait igazoltatta Ár­pád vezérrel. Tiszteletre­méltó kecskeméti króniká­sunk, Hornyik János — szintén jegyző: főjegyző — szemérmesen a közelebbi századok kedvezésének ne­vezi a város pusztaszeri birtokvásárlását. Hát még abban mekkorát tévedett, hegy öröknek jósolja ezt a szerencsét! „Február 18-án éreztem először, hogy miénk a föld” A jelképeket kedvelő ha­gyományteremtés és az ezt visszhangzó lexikon, mintha tudatosan követné az elő­dök módszerét. Pedig: Az ideiglenes nemzeti kormány Debrecenben ülé­sező rendkívüli miniszter- tanácsa csak március 17- én fogadta el a földrefor­mot. — „A Magyar Kommu­nista Párt a most beterjesz­tett rendeletben saját prog­ramjának megvalósítását látja, ezért a rendeletet és ezt a tervezetet egész ter­jedelmében, minden változ­tatás nélkül elfogadom.” — mondta a földművelésügyi miniszter beszéde utáni első felszólaló, Molnár Erik. Maga a rendelet március 15-i keltezéssel jelent ugyan meg néhány nap múlva: Ez a tulajdonképpen meg­ható dátumkiigazítás zász­lóhajtás 1848. március 15. felé. (Az a nap is olyan­nak tűnhetett, a legforra­dalmibb gondolkodók és a legkizsaroltabb zsellérek előtt, mint amelyik elindít­hatja a nagybirtokkal való végső, igazságos leszámo­lást, de persze, hogy az sem indította el. Amint, hogy Dózsa keresztesei, Esze Ta­más talpasai, sőt majd Ka­rikás Frigyes parasztkato­nái is hiába reméltek.) Meg aztán a rendelet csu­pán szentesítette a gyakor­latilag már erőteljesen meglendült folyamatot. Nem az olyan példákra gondolunk elsősorban, mint hogy a Szegedi Népakarat — kommunista lap volt — már 1944. október 23-án vezércikkben sürgeti a föld­osztást. Még csak nem is az első részletes földre­form-tervezetre, amit 1945. ianuár 14-én a Nemzeti Parasztpárt tett közzé. Sok­kal inkább arra az esetre mondjuk, hogy a hajdú­sámsoni nemzeti bizottság február 20-án radikális földreformot követel a mi­nisztertől. Vagy Tasson Wohl Béla: kéri a nemzeti bizottság elnökét, hogy az idő előhaladottságára való tekintettel utasítsa a köz­ségi elöljáróságot a fasiszta birtokok összeírására. Nagykerekiből az MKP ve­zetősége február 25-én már termelőszövet­kezet megalakulását je­lenti be a bihari alispánnak. Oldalakon át lehetne bi­zonygatni, csupán a már közzétett jegyzőkönyvek, le­velek alapján is, hogy a földfoglalás nem márci­usi 5-én, és nem pusz­taszeren kezdődött meg. Mikor, hol volt az első? Nem tudja senki. Az ünnepi aktus helyszínválasztása tisztelgés „Bölcs és balgatag őseink” előtt, hogy attól kölcsönöz­zünk meghatározását, aki­nek említése nélkül nem beszélhetünk a magyar föld­reformról: Veres Pétertől, az Országos Földbirtokren­dező Tanács elnökétől. Pusztaszer, 45. Március 15.: Legenda. Hanem a le­gendákban a mondanivaló igazsága a lényeg, nem a történésé. Úgyhogy mégis fölkerestünk három emlé­kező szeri magyart. ZÖT.DI KOVÁCS LAJOS — Nem akarom maguk- évforduló-kultuszukban hf borgatni, de még az ünn-' nélyes indítás sem march’ 15-én volt. hanem március 29-én, csütörtökön. Az a bi­zonyos pusztaszeri Árpád emlékmű voltaképpen a szomszéd községben, Sö­vényházán van, noha volt idő, amikor hatóságilag azt a részt is Pusztaszernek ne­vezték. Dehát ezt a vitát hagyjuk meg a két falu­nak. Az egész vármegyét megmozgató, több ezer sze­gény embert odavonzó nagy­gyűlés a környék földosz­tásának majdnem a befeje­zése volt Én február 18- án éreztem először, hogy miénk a föld. Dálnoki Mik­lós Béla miniszterelnök a Moszkvában aláírt fegyver­szüneti egyezményről tar­tott beszámolót a Függet­lenségi Front szegedi gyű­lésén. Utána fogadást tar­tott a Nemzeti Színház szín­padán. Ekkor adtam át ne­ki, mint a pusztaszeri nem­zeti bizottság elnöke, egy­ben kommunista párttit­kár — 20 éves suhanc — a földreform-rendeletet sürge­tő követelést, és egy levelet, amit Erdei Ferenchez ír­tunk. Dálnoki állt, hallga­tott, nézett a semmibe, ennyit mondott: „Hát... fiam, fiam.” [Zöldi Kovács Lajos, aki 45-ben még hatelemis al­kalmi munkás volt, a pusz­taszeri kovács legkisebb (kilencedik) fia, ma a kis­kundorozsmai Gépjavító Ál­lomás főmérnöke, műszaki és közgazdasági egyetemen szerzett diplomát.] SIMON SÁNDOR: — A földosztás? Mikor hozzáfogtunk mi már a szervezkedéshez! Még ak­kora havak voltak, hogy a varnyúk is hasoncsúszva repültek. Az emlékműnél már kiskabátos^n ácsorog- tam. Délelőtt tízre hirdet­ték, de autódefekt miatt nem érkeztek meg időben a kormány részéről. Délu­tán kettő tájban Karácso­nyi Ferenc főispán bejelen­tette, hogy nem várunk to­vább. A Szeged—Sövény­háza út irányába vonul­tunk, aztán a főispán elv- társ néhányad magával be­gyalogolt a Pallavicini-bir- tok testébe, vagy 30 métert — és leverte az első mezs­gyekarót. A zenekar azt fújta, hogy Föl, föl ti rab­jai a földnek... Később nagy mulatozás kerekedett az őrgróf kastélyában. Volt itt akkor egy tanító, sze­gény ugyan, mégsem tudott beleszokni az újmódiba). Akkor este csak járkált föl-alá, és folyton azt haj­togatta, hogy mi lesz ebből az országból, ahol egy mi­nisztert csak úgy vállon­veregethetnek, bátyámoz- hatnak a parasztok. (Simon Sándor két hol­dat kapott az első osztásból, most éjjeliőr az Árpád Tsz­n él.) KORDÁS JÓZSEF: — Látják ezt a rissz- rossz házamat? Itt alakítot­tuk meg a földmunkás szak­szervezetet. Ez Pusztaszer szegénysora, a munkáste­lep. Kubikos-, napszá­mos-, zsöllérnép lakott itt mindig. Mi voltunk a leg­türelmetlenebbek, mégis el­lene voltam mindenféle túl­kapásnak. Jött fel ide egy egész teherautónyi, jóképű, markos legény Debrecenből. „Halljuk Józsi bácsi, hogy itt vissza amit már kiosztottak, jón, mert mi ám, ha kell.” tem őket: „Üljenek le, be­széljük meg nyugodtan”. Kiszóltam a feleségemnek: „Juszti, főzz valamit a fiúk­nak!” Ettek mint az éhes farkasok. Jó szívvel adtam, pedig hát nekünk se na­gyon sok jutott. Két élő gyerekem volt már akkor. Nem is tudtam, hogy ne­velem őket, ha akkor nem szakítjuk ki azt a kilenc holdat. Most, lássa, mind a hét szanaszét van az or­szágban. Nem tudják pon­tosan, hogy kell folyamod­ni ezért a téesz-nyugdíjért? Hiába, én soha nem sze­rettem kérni semmit, sen­kitől. Nézzék meg a tag­könyvemet mindig a zseb­ben hordom. A negyven­ötöst. (Kordás József megalaku­lás óta tsz-tag. Akik együtt dolgoztak vele, azt mond­„Nagy mulatozás kerekedett az őrgróí kastélyában’’ „Mindig a zsebben hordom. A negyvenötöst” ják, mindig neki volt a legtöbb munkaegysége, amíg győzte egészséggel.) Szíves útikalauzunk, Ve­res Lászlóné községi ta­nácstitkár, kecskeméti mi­voltunk tiszteletére elvezet még bennünket a Hétvezér emlékműhöz is. Ez már közigazgatásilag is Puszta­szerhez tartozik, továbbá Kecskemét város kezdemé­nyezésére emelték, és meg­lehetősen csúf. ösztövér obeliszk, hegyén egy bronzturul tollászkodik, alantabb a vezérek dölyfös, dombormű-portréi. Ilye­nek lettek volna, akik P. dictus magister szerint „el­rendezték az országnak minden szokástörvényét, meg valamennyi jogát is”? Boldogok lehettek. De ha (ahogy mondani szokás) az új honfoglalás emlékművének megtervezé­sét ránk bíznák (feltéve, hogy még szobrászok is len­nénk ráadásul) az új dom­borműveket Zöldi Kovács Lajosról, Simon Sándorról, kiváltképp pedig Kordás Józsefről mintáznánk mec És azokról a fiatalokról akikkel az ifjúsági klubban találkoztunk, és semmit sem tudtak a pusztaszeri földosztásról. Baranvi Pál— Szabó János „A Zalánon aratott alpári diadal után Árpád vezér meg vitézei tovább vonulva addig a mocsárig mentek, melyet Körtvélytónak mondanak, s ott maradtak a Gyümölcsény-erdő mellett harmincegy napig. Azon a he­lyen a vezér és nemesei elrendezték az országnak minden szokástörvé­nyét meg valamennyi jogát is, hogy miképpen szolgáljanak a vezérnek meg főembereinek, vagy miképpen tegyenek igazságot bárminő elköve­tett vétekért. Egyszersmind ott a vezér vele jött nemeseinek különböző helységeket adományozott összes lakosságukkal együtt. Azt a helyet, ahol mindezt elrendezték, a magyarok a maguk nyelvén Szerinek nevez­ték el azért, mert ott ejtették meg szerét az ország egész dolgának.” Anonymus: Gesta Hungarorum, XL. (Pais De­zső fordítása). „Kecskemétnek azon szerencse jutott a közelebbi századok kedvezésé­ből, hogy a honszerző Nemzet döntő csatájának harcterét Alpári és ezt követőleg az első nemzeti közgyűlés színhelyét, Pusztaszert mint örök tulajdonát bírja, s e Város szerezte meg az adatokat, amelyek az utób­binak kegyeletes emlékét láncolatos vonalban korunkig levezetik. E vá­rosé az érdem, hogy e becses adatokat együtt bírhatjuk; enyém csak a szerencse, hogy azokat közölhetem.” Hornyik János: Pusztaszer a Honalapító Ma­gyar Nemzet első törvényhozási közgyűlési szín­helyének története, Kecskemét, 1865. „PUSZTASZER: ÖNÁLLÓ TANÁCSÚ KÖZSÉG, CS ONGRÄD MEGYE, SZE­GEDI JÁRÁS, LAKOSSÁGA 2380 Fö (1960), VASÚTÁLLOMÁSA KISTELEK. MŰEMLÉKE: A XIII. SZÁZADBAN ÉPÜLT ROMÁN STÍLUSÚ BENCÉS APÁTSÁG ROMJAI. MELLETTÜK AZ EZERÉVES EMLÉKMŰ ÁRPÁD SZOB­RÁVAL. ANONYMUS SZERINT ITT TARTOTTA ÁRPÁD AZ ELSŐ TÖR­VÉNYHOZÓ GYŰLÉST. — 1945. MÁRCIUS 15-ÉN PUSZTASZEREN KEZD­TÉK MEG A FÖLDOSZTÁST. ÚJ MAGYAR LEXIKON Hódolat egy legendának: Pusztaszer, 45. március 15.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom