Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-14 / 62. szám

2. oldal 1970. márcus 14. szombat Szihanuk elindult Párizsból PÁRIZS. (MTI) I A párizsi repülőtéren Norodom Szihanuk kam- ! adott nyilatkozatában Szi- bodzsai államfő pénteken ' hanuk állást foglalt Kam- délben Párizsból Moszkvá- hodzsa semlegessége mel- ba utazott. A szovjet fő- ; lett és célzott rá, hogy városból Pekingen kérész- moszkvai és pekingi tár­tül folytatja útját hazafelé | evalásainak naDirendién a és a tervek szerint csak gyalasainaK napirendjén a áprilisban érkezik vissza Kambodzsában kialakult Kambodzsába. I feszült helyzet is szerepel. A merénylet gyanúsítottjai Makariosz ciprusi elnök ellen sikertelen merényletet kíséreltek meg. Az elnök életben maradt. A szigetor­szág rendőrsége folytatja a nyomozást. Képünkön a le­tartóztatottak egy csoportja. Nők, rabszolgák, fiatalok Brandt különvonaton utazik Erfurtba (Folytatás az 1. oldalról) Látható, hogy illetékes kö­rök mindent elkövetnek, ne­hogy a nyugatnémet lakos­ság illúziókat tápláljon túl gyors pozitív eredmények­kel kapcsolatban. Pénteken visszaérkezett Bonnba dr. Ulrich Sahm, a szövetségi kancellári hiva­tal igazgatója, aki Berlin­ben a Brandt—Stoph talál­kozót előkészítő tárgyalá­sokon a bonni kormányt képviselte. Sahm újság­íróknak elmondta, hogy Brandt a nyugatnémet kül­döttség élén különvonaton utazik Erfurtba. A küldött­séget a gerstungeni határ­átkelőnél dr. Michael Kohl, az NDK miniszterelnökségi államtitkára és Hain pro- tokolfőnök üdvözli, majd a küldöttség vonaton folytat­ja útját Erfurtba. Az er­furti pályaudvaron Willi Stoph miniszterelnök fogad­ja a bonni küldöttséget. Fanfaninak sincs sok esélye Amintore Fanfani pénte- j ken folytatta puhatolózó tárgyalásait és a szociálde­mokraták képviselőit fo­gadta. Fanfani szombatig bezárólag folytatja puhato­lózó tárgyalásait, s a jövő hét elején számol be Sa-1 ragat köztársasági elnök­nek a tanácskozások ered­ményéről. A tervezett balközép koalícióban részt vevő négy párthoz közelálló körökben pénteken kijelentették, hogy Fanfaninak sincs sok esélye a már több mint egy hónapja húzódó kormány- válság megoldására. Mauro i Ferrivel, az egységes szo­cialista párt főtitkárával j folytatott tanácskozását kö­vetően Fanfani kijelentet­te, hogy a helyzet válto­zatlan. • A Reuter jelentése sze­rint de Martino, az olasz szocialista párt főtitkára pénteken népszavazást ja­vasolt a válás kérdésében. A népszavazás megtartásá­ról szóló törvényjavaslat még a parlament előtt van, és de Martino megígérte, hogy a szocialisták segéd­keznek a javaslat gyors megszavazásában. w Újabb géprablás WASHINGTON (MTI) Az amerikai szenátus csütörtökön törvényjavasla­tot hagyott jóvá, amely 18 évre szállítja le a válasz­tói korhatárt az Egyesült Államokban. A törvényja­vaslat, amit voltaképpen az általános választójogi tör­vényhez csatolt módosító kiegészítés tartalmazott, 18 évre szállítaná le a vá­lasztójogi korhatárt nem­csak az elnöki, hanem a kongresszusi, az állami és a helyhatósági választások részvevői számára is. A szenátusi indítvány­nak, amelyet most meg­szavaztak, rengeteg ellen­zője van, nemcsak állami szinten, hanem az elnök személyében is. Ügy vélik, ha a törvényjavaslat jog­erőre emelkedne, 10 mil­lió további amerikai állam­polgár járulhatna az ur­nákhoz, abból a korosztály­ból amely politikailag nagyrészt szemben áll Ni­xon erkölcsi támaszával, a hírhedt „csendes többség­gel”. Éppen ezért kétséges, hogy valaha törvény lesz-e belőle. Ugyanis először még az amerikai képviselőház elé kerül, amely valószínű­leg leszavazza. De ha ke­resztülmenne is a javas­lat a törvényhozás alsóhá­Választás Kongóban KINSHASA: A Kongói Demokratikus Köztársaságban november 28-án és 29-én elnökválasz­tásokat, december 12-én és 13-án pedig parlamenti vá­lasztásokat rendeznek, — jelentették be csütörtökön. Ekkor jár le az az ötéves mandátum, amelyet Mobu­tu elnök kért magának, amikor 1965-ben hatalomra jutott. zán, a legfelső bíróság még akkor is alkotmány jogi” vétót emelhetne ellene. A szenátusi akció kezde­ményezője Mansfield, a sze­nátus demokratapárti több­ségének vezetője, csütörtö­kön kijelentette: az ame­rikai fiatalok ellen éppen olyan megkülönböztetést al­kalmaznak, mint ahogy va­lamikor hátrányosan meg­különböztették a nőket és a rabszolgákat Ezekben a hetekben, amikor az európai bizton­ság és ezzel párhuzamosan a német kérdés magasszin­tű diplomáciai tárgyalá­sok középpontjában áll — különös figyelem fordul az Egyesült Államok európai politikája felé. A tőkés világon belüli erőviszonyok valamint az amerikai had­sereg és az amerikai atom­fegyverek fizikai jelenléte Nyugat-Európában világos­sá teszi, hogy Washington magatartásának döntő sze­repe van Európa e része politikai viszonyainak jövő­beni alakítására. Egyelőre az Egyesült Ál­lamok Nyugat-Európát ille­tő politikai elgondolásairól a legátfogóbb képet Nixon hosszú, 43 ezer szavas kül­politikai emlékiratának Európáról szóló fejezete nyújtja. Erre a fejezetre is vonatkozik az, ami az egész emlékiratra. N evezgtesen: hogy azt Washington vi­szonylag hosszúlejáratú, egy évtizedre szóló külpo­litikai vezérfonalnak tekin­ti! Nyugat-Európát il­letően a Nixon-emlékirat kulcsszava az úgynevezett „partnership”. Ez egyenran­gú társulási viszony, part­neri viszonyt jelent. Mi rejlik vajon e kifejezés mö­gött? A válasz: egy kétér­A péntekre virradó éjjel megint eltérítettek egy re­pülőgépet Kubába. Ezúttal a brazil Varig légitársaság közölte, hogy a 862-es já­ratát, amelyen 28 utas tar­tott a chilei Santiágóból Buenos Aires felé, közvet­lenül a felszállás után egy brazil állampolgárságú személy a hatalmába ke­rítette. A géprabló fegyver­rel kényszerítette a pilótá­kat, hogy forduljanak visz­telmű politika, amelynek ellentmondásai nehezen oldhatók fel. Lehámozva a „partnership” fogalmáról a szólamokat, mondanivalója lényegében az, hogy az Egyesült Államok fokozato­san csökkenti nyugat-euró­pai katonai terheit, sőt, alighanem bizonyos ameri­kai csapattesteket ki is von Nyugat-Európából. Ezzel párhuzamosan azonban azt igényli az Atlanti Szerző­dés európai tagállamaitól, hogy a mostaninál többet költsenek fegyverkezésre, nagyobb részt vállaljanak a terhekből! Mi az, amit az Egyesült Államok e nagyobb terhek vállalásáért nyújtani tud Nyugat-Európának? Nixon erre is megadja a választ: a konzultáció politikája. Pontosa ban az, hogy lé­nyegbevágó katonai és po­litikai kérdésekben Was­hington nem nyúl át szö­vetségeseinek feje felett, hanem tanácskozik velük és beavatja őket a dönté­sekbe. Magyarán és némileg egyszerűsítve: a változást tehát az jelentené, hogy Washington kevesebbet köl­tené fegyverkezésre Nyu­gat-Európában, a nyugat­európai országok viszont többet. S ezért hálából az amerikai külpolitika meg­hallgatná a „partnerré” sza. Néhány perc elteltével a gép ismét a chilei fővá­rosban szállt le, üzemanya­got és a hosszú útra ele­gendő ételt-italt. vett fel. Rakodás közben rendőrök vontak kordont a lefüggö­nyözött ablakú gép köré, de senki sem közelítette meg, nehogy a géprabló bárkiben kárt tegyen. Más- félórás várakozás után a gép továbbindult Kubába. emelt szövetségesek véle­ményét. . Ha kissé mélyebben megvizsgáljuk ezt az új po­litikát, kettős véleményt al­kothatunk: Az első az, hogy a nem döntő fontosságú részleteket tekintve valóban elképzelhetők változások, módosulások. így például számolni kell azzal, hogy tényleg sor kerülhet ame­rikai osztagok hazaküldé­sére. Az angol Fehér Könyv, amely a szigetország kato­napolitikájával foglalkozik, máris céloz arra, hogy visz- szaküldenek Nyugat-Né- metországba egy korábban takarékossági okokból ki­vont lövészdandárt és új­típusú légvédelmi rakéták­kal erősítik meg az NSZK- ban levő brit támaszpon­tokat. Számítani kell arra is, hogy az új helyzetben az amerikaiak az NSZK-t az eddiginél is erőteljesebb mértékű fegyverkezés foko­zására kényszerítik, nem törődve azzal, hogy egy ilyen fegyverkezési kurzus gyengítheti a Brandt-kor- mány egyébként sem szi­lárd helyzetét. Egy másik ezzel összefüggő lehetőség, hogy olyan hatalmak, mint Franciaország vagy Olasz­ország az új helyzetet ki­használva növelni igyekez­nek katonai-stratégiai be­folyásukat a Földközi-ten­Nixon és Nyugat-Európa Egyiptomi támadássorozat a megszállt övezetben A kairói A1 Ahram pén­teki számában beszámol arról, hogy még a vasár­napról hétfőre virradó éj­szaka egyiptomi rohamegy­ségek sikeres átkelést haj­tottak végre a Szuezi-csa- tornán, Az egységek 72 órát tartózkodtak az izraeli megszállás alatt álló terüle­teken és a három éjszaka folyamán számos támadást indítottak izraeli állások, katonai táborok és páncé­los egységek ellen. A lap, amely nem számol be az egyiptomi egységek létszámáról, megállapítja, hogy az egyiptomi katonák 15—20 ellenséges harcost öltek meg és 25 katonai jár­művet semmisítettek meg, majd sikeresen visszatér­tek állomáshelyükre. A volt csehszlovák belügyminiszter tettei A Rudé Právo jelenti, hogy a Csehszlovák Kom­munista Párt központi el- lenőrző és revíziós bizott­sága megvitatta a Josef Pavel volt belügyminiszter te­vékenységének ügyében folytatott széles körű vizsgálat eredményeit és egyhangúlag javasolta, hogy zárják ki Pavelt a Csehszlovák Kommunista Pártból. A központi bizottság titkársága jóváhagyta Pavel kizárását, mert az általa elkövetett cselekmények sorozata összeegyez­tethetetlen a párttagsággal. Josef Pavel, mint belügyminiszter lezüllesztette a minisztérium munkáját, megsértette az állambizton­ságot, félrevezette a belügyminiszérium dolgozóit. Nem tartotta be a pártszervek határozatait, megsértette a párt szervezeti szabályzatát, nem ismerte el a párt vezető szervének elvét és a rábízott munkaterületen olyan politikát folytatott, amely ellentétes a marxiz­mus—leninizmus elveivel. A csehszlovák sajtó, amely részletesen ismerteti Pa­vel ténykedését, egyebek között megállapítja, hogy Pavel 1968-as tevékenysége során mindenekelőtt le­váltotta valamennyi helyettesét és az egyes részlegek vezetőit, annak ellenére, hogy azok túlnyomó többsége nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező, politikailag érett elvtárs volt, akiknek semmi közük nem volt a törvénysértésekhez. Helyükre olyan embereket állított, akik opportunista nézeteikről voltak közismertek. A szövetséges csapatok 1968 augusztusi bevonulása után Josef Pavel teljesen nyíltan átvette a jobboldali opportunisták platformját. A bevonulás első napján „illegalitásba” vonult és onnan irányította a biztonsági szerveket. Az ő utasítására augusztus 25-én zavarni kezdték a „Vitává” rádióállomás adásait és egy rádió­adó-központot átadtak a csehszlovák rádiónak illegális adások céljaira, éppen akkor, amikor Svoboda köztár­sasági elnök elrendelte, hogy haladéktalanul meg kell szüntetni az illegális hírközlő eszközök tevékenységét. Pavel tudtával kiemelték a belügyminisztériumból több elvtárs fényképét, hogy azokat sokszorosítsák és „áruló” megbélyegzéssel terjesszék Prágában, Az ő hozzájárulásával 58 hamisított útlevelet adtak ki. Pnlnáfi sUA snd. tpoftr srf mÉ PRÁVO ger térségében. Végül: va­lószínűnek látszik az is, hogy az új amerikai elgon­dolások következtében szo­rosabb fegyverkezési együtt­működés bontakozik majd ki a vezető nyugat-európai országok között. így például máris gyártanak angol— nyugatnémet—olasz koope­rációban újtípusú harci re­pülőgépeket; angol—francia együttműködéssel vadász­bombázót. Az új amerikai politiká­ról alkotott vélemény má­sodik fele már szöges el­lentmondásokban van az el­sővel. Korunk nemzetközi összefüggései ugyanis olya­nok, hogy a szuperhatal­makra (és így az Egyesült Államokra) különleges fe­lelősség hárul. Ez Amerika és Nyugat-Európa kapcso­latában azt jelenti, hogy a legdöntőbb kérdésekben Nixon — akármit is mond­jon — nem képes módosíta­ni az amerikai politikát, így például semmiképpen sem szándékozik lemondani arról, hogy az amerikai atomarzenál egy része Nyu­gat-Európában, mindenek­előtt az NSZK-ba legyen, s hogy fenntartsa magának az atomfegyverek bevetése feletti döntés jogát. Éppen így: az Egyesült Államok nem mondhat le arról, hogy igazán sorsdöntő kérdések­ben közvetlen tárgyaláso­kat folytasson a másik szuperhatalommal, a Szov­jetunióval. Ilyen tárgyalá­sok jelenleg is folynak a stratégiai rakétarendszerek kérdéséről. S akármit Ígér Nixon — a nemzetközi helyzet valósága mindig ar­ra fogja kényszeríteni, hogy ilyen ügyekben átnyúljon szövetségeseinek feje felett. Másszóval: a Nixon által meghirdetett „part- nership”-politika csak a másodrendű részletkérdé­sekben nyújthat újat. A sorsdöntő katonai-politikai problémák megközelítésé­nek módjában nem jelent­het komoly változást. Sőt, e két ellentmondó tényező együttes hatását vizsgálva, azt lehet megál­lapítani, hogy Nixon új módszere veszélyeket tarto­gat és nehezíti az egész Európát érintő gondok megoldását! Az említett „másodrendű kérdések” lé­nyeges közös vonása ugyan­is a nyugat-európai orszá­gok fegyverkezésének foko­zása, katonai-politikai együttműködésük szoro­sabbra fogása. Ez pedig az­zal a következménnyel jár­hat, hogy Nyugat-Európá­ban méginkább előtérbe ke­rülnek a politikai integrá­ciós áramlatok, még mere­vebbé válik a blokkpolitika. Ez pedig újabb veszélyes akadályokat jelenthet egy általános európai biztonsá­gi rendszer megteremtésé­nek útjában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom