Petőfi Népe, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-12 / 36. szám

*. oldal ü*7ü. február ÍZ. c-su.oitu— Az európa békéjét fenyegető veszély Hazaindult a magyar pártküídöttség Szerdán hazautazott Pá­rizsból az MSZMP kül­döttsége, amely részt vett a Francia Kommunista Párt XIX. kongresszusán. A küldöttség tagjai voltak Nyers Rezső, a Politikai Bizottság tagja, a KB tit­kára és Sándor József, a Központi Bizottság tagja, a KB irodájának vezetője. A magyar pártküldött­ség búcsúztatására a Le Bourgeit-i repülőtéren megjelent Madeleine Vin­cent, az FKP Politikai Bizottságának póttagja és Victor Joannes, az FKP Központi Bizottságának tagja. Ott volt Mód Pé­ter, a Magyar Népköztár­saság párizsi nagykövete. Mitja Ribicsics jugoszláv kormányfő kedd este a Belgrádban dolgozó külföl­di tudósítók vacsoráján hangoztatta, hogy Jugoszlá­via kapcsolatai jók a Szov­jetunióval és általában a szocialista országokkal. Tervezett szovjetunióbeli látogatásáról szólva — Ri­bicsics kedden vette át Be- negyiktov belgrádi szovjet nagykövettől Koszigin szovjet miniszterelnök meg. hívását Ribicsics közölte, hogy a szovjet vezetőkkel folyta­tandó megbeszélése felöleli a két ország kapcsolatainak felmérésén túl az időszerű nemzetközi kérdéseket, egyebek között Európa problémáit is. A jugoszláv kormány el­nöke elégedetten nyilatko­zott a szovjet—jugoszláv gazdasági kapcsolatok fej­lődéséről. Rámutatott, Ju- goszlávia erősíteni akarja kapcsolatait a KGST-tag- országaival általában, s nem csupán az árucsere vonatkozásában, de más te­rületeken is, így fejleszteni kívánja a gazdasági koope­rációt, a műszaki együtt­működést és az idegenfor­galmat is. Felvetette a pénzügyi elszámolás egyes problémáit a KGST-orszá- gokkal, hangoztatva, hogy Jugoszlávia a jelenlegi kli- ring-elszámolási rendszer megváltoztatására törek­szik. Egyéb nemzetközi kérdé­sekről szólva a jugoszláv kormány elnöke újból alá­húzta Tito elnök mostani A varsói vajdasági bíró­ság dr. Bodecki tanácsa előtt szerdán délelőtt har­madik napja folytatódott Maciéi Kozlowskl és négy társa perének tárgyalása. Maciéi Kozlowski régész, az elsőrendű vádlott vallo­másában megerősítette, hogy rendszeres kapcsolatot tartott fenn Jerzv Giedroy- cival. a párizsi lengyel iro­dalmi intézet igazgatójával, a „Kultúra” című párizsi lengyel nyelvű folyóirat fő- szerkesztőjével, akinek a Lengyel Népköztársaság ál­lamrendje eilen uszító be­A Szófiában megjelenő Rabotnicseszko Delo szer­dai száma interjút közöl, amelyet a lap munkatár­sa Max Reimannal, Né­metország Kommunista Pártja Központi Bizottsá­gának első titkárával ké­szített. A nyugatnémet válasz­tók új politikát akartak, amely számol a realitá­sokkal — hangsúlyozza Reimann —, és ebből a szempontból nézve a Brandt—Scheel kormány I „politikájának taktikai formáival kísérletet tesz a választók bizonyos kí­vánságainak kielégítésére!. „Az új kormány meg­afrikai útjának jelentősé­gét, s hozzáfűzte: Jugoszlá­via értékelése szerint a nemzetközi helyzet Dél- Európa, a Mediterrán tér­ség, Közel-Kelet és általá­ban Afrika irányában mu­tat romlást, s ez minden tényezőtől — közöttük az el nem kötelezett országoktól is — aktívabb cselekvést kívánt. Hangoztatta, hogy a Közel-Keleten gyakorla­tilag háborús helyzet van. Az európai együttműködés problémáit érintve Ribicsics szükségesnek mondotta az ezzel kapcsolatos akciókat. Jugoszlávia gazdasági helyzetét illetően úgy fo­galmazott, hogy az ország gazdasági helyzete — amint azt Gromiko szovjet kül­ügyminiszternek tavaly őszi jugoszláviai látogatásakor is kifejtette — az elért eredményeket tekintve jó, de A Szovjetunió kormánya javasolta a három nyugati hatalomnak, az Egyesült Államoknak, Nagy-Britan- niának és Franciaországnak, hogy a közeli jövőben foly­tassanak véleménycserét Nyugat-Berlin helyzetének megjavításáról. A javaslatot azok a jegy­zékek tartalmazzák, ame­lyet az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Francia- ország képviselőinek Moszkvában nyújtottak át. számolókat és anyagokat adott át, s elvállalta len­gyelországi illegális terjesz­tésre a Kultúra különféle ellenséges propagandaanya- gait. Krysztof Szymborski vádiott, fizikus, rendszeres kapcsolatot tart fenn a ha­zájából Svédországba távo­zott Karol Lapterrel. aki­nek csoportja a Lengyel Népköztársaság elleni ille­gális akciókat készített elő. A varsói sajtó a perrel fog­lalkozó jelentéseiben ki­emeli, hegy a politikai di- verziós csoport államellenes tevékenységét a párizsi Kul­túra vezetője inspirálta. alakulása semmiképpen sem változtatta meg az erőviszonyokat az NSZK- ban.” A monopoltőke, és mindenekelőtt a fegyver- gyártó konszernek döntő befolyással rendelkeznek a gazdasági életben, a po­litikában, a hadseregben és az egész államappará­tusban ... Mint azelőtt, ma is a német imperializ­mus és militarizmus a for­rása az európai békét fe­nyegető fő veszélynek, s a megfeledkezés erről nemcsak a mi népünket döntené halálos veszede­lembe, hanem Európa töb­bi népeit is.” „Az új kormány első amit nem ért el az ország, annak alapján elégedetlen lehet. Az új ötéves tervről szól­va Ribicsics kijelentette, hogy annak teljesítésével csökkenteni kívánják a Ju­goszlávia és a gazdaságilag fejlett országok közötti színvonal különbséget, egy­aránt gyors fejlődést biz­tosítva Jugoszlávián belül a fejlett és a kevésbé fej­lett országrészek számára. Ez a gyakorlatban azt je­lenti, hogy ezer dollárra kí­vánják emelni 1975-ig az egy főre jutó nemzeti jö­vedelmet, 6—8 százalékkal akarják növelni a terme­lést, 3 százalékkal a foglal­koztatottságot. Ribicsics megfelelő feltételek mellett lehetőségeket lát külföldi tőke fokozottabb részvéte­lére a jugoszláv gazdaság, ban. Hírügynökségi jelentések szerint a megbeszélésekre Nyugat-Berlinben, a Szö­vetséges Ellenőrző Tanács egykori épületében, nagy­követi szinten kerül majd A Francia Kommunista Párt XIX. kongresszusa ma­radéktalanul beváltotta a francia kommunisták hozzá fűzött reményeit: az elmúlt időszak harci tapasztalatai alapján megszabta a párt feladatait a monopóliumok elleni és baloldali erők egy­ségéért folyó harcban; elvi vitákban leküzdötte a Ga- raudy által képviselt jobb­oldali opportunista, likvi­dátor nézeteket. A KONGRESSZUS nagy felelősségtudattal és érett­séggel vitatta meg azokat a feladatokat, amelyek szük­ségesek a demokratikus vál­tozások eléréséhez. A fran­cia valóság pontos elemzé­sén készült, egyhangúan el­fogadott kongresszusi tézi­sek megállapítják, hogy a munkásosztály akcióinak igen nagy szerepe volt az utóbbi évek nagy politikai eseményeiben. Utalva pél­dául az 1968-as tüntetések­száz napja mindenekelőtt azt mutatta meg, az ország demokratikus erőinek dön­tő feladata, hogy ellen­álljanak a reakció által a kormányra gyakorolt nyomásnak.” Brandték „új keleti po- litikájá”-ról szólva Né­metország Kommunista Pártjának vezetője hang­súlyozta, hogy támogatja az NSZK és a szocialista országok békés egymás mellett élésen alapuló kapcsolatait, „de ilyen kapcsolatok csupán akkor alakulhatnak ki, ha a szö­vetségi kormány elismeri a második világháború utáni realitásokat, a jelen­legi európai határokat, be­le értve a két német ál­lamot elválasztó határt is, és nemzetközi jogilag el­ismeri a Német Demokra­tikus Köztársaságot. Ezen kívül hozzá kell járulnia az össz-európai biztonsági értekezlet összehívásához, és le kell mondania az olyan kísérletekről, hogy egyik szocialista országot szembeállítsa a másikkal, amint ezt a nemzet hely­zetéről szóló nyilatkoza­tában megpróbálta.’' PEKING (MTI) A négynapos tavaszi ünnep során sokhelyütt „emlékező vacsorát” ren­deztek Kínában: azokat a „fogásokat” szolgálták fel, amelyeket éhínség idején ettek a múltban. Ezek az ételek hántolaüan rizsből, fűből, gazból, zuzmókból készültek, s csak éppen az éhenhalás elkerülésére voltak jók. A Peking környéki bá­nyászok így nyilatkoztak: „azért készítettünk ilyen ételt, hogy ne felejtsük a vérben és könnyekben szü­letett osztálygyűlöletet, és mindig kövessük felsza­badítónkat, Mao elnököt, s végig vigyük a szocia­lista forradalmat”. Egy hete tették közzé Kínában a japánok és a csang-kaj-sekisták ellen vívott harcok idejéből származó öt régi forradal­mi dal új „átírt és kija­re és sztrájkokra, a kong­resszus által elfogadott té­zisek megállapítják, a mun­kásosztály mozgalma kérdé­sessé tette a monopóliumok és az államhatalom uralmát. a nemzet élete fölött. Arra azonban nem volt lehető- ] ség, hogy megdöntse és egy demokratikus rendszerrel helyettesítse ezt a hatalmat. MEGÁLLAPÍTÁSUKNAK nagy a jelentősége, a fran­cia baloldali mozgalom­ban, mert a szélsőbaloldali trockista, maoista cso­portok, amelyek értelmet­len kalandokba akarták rántani 1968-ban az egész baloldalt, azt állították, volt lehetőség a hatalom el- ragadására a gaulleistáktól. A pártkongresszus elvetette ezt a valótlan állítást, és jóváhagyta az FKP vezető­szerveinek akkori tevé­kenységét. A kongresszus világos fe­leletet adott arca, miért A rabati csúcsértekez­letnek kellett volna elvé­geznie a jelenlegi politikai helyzetből és katonai erő­viszonyokból következő összarab politika és takti­ka megfogalmazását Az arab világ jobbszámya azonban nem volt hajlandó arra, hogy továbblépjen a khartoumi elgondolásokon. Viszont az arab világnak az a része, amely az izraeli Összecsapás Lesothóban Leabua Jonathan hatal­mának 10 nappal ezelőtti megerősítése, a sokat vi­tatott választások óta ked­den elsőízben érkezett hír nagyobb összecsapásról Lesothoból. A maserui ren­dőrség bejelentése szerint kedden egy rendőri egy­ség körülvett a Tsiu hegy­ségben (a fővárostól 30 ki­lométerre) egy barlangot, amelyben fegyverrel és lő­szerrel felszerelt polgári személyek rejtőztek. A négy órás lövöldözésnek há­rom halálos áldozata és egy súlyos sebesültje volt. A rendőrök 19 személyt letar­tóztattak. vított” szövegét. Az új szöveg — a hivatalos ma­gyarázat szerint — „job­ban megfelel a történel­mi harc valóságának” és jobban kidomborítják Mao elnök és a kommunista párt vezető szerepét. Most egymást követik az írá­sok, melyek méltatják az öt forradalmi dal módo­sított szövegének közzé­tételét Nem hiányzik a cikkek­ből az utalás Mao Ce-tung mostanában leggyakrabban emlegetett mondására, amely „az imperializmus és a szociálkapitalizmus” részéről állítólag fenyege­tő háború elleni azonnali felkészülés szükségességét hangsúlyozza. Egyszóval: a dalszövegek stilizálása nemcsak azoknak az idők­nek jobb megértését szol­gálja, amelyben énekelték őket, van aktuális kicsen­gésük is. nem lehetett tovább lépni 1968-ban. Az alapvető ok a baloldal egységének hiánya volt: a szocialista párt és más baloldali pártok ma­kacsul elutasították a tö­mörülést. ÉPPEN az akkori tapasz­talatok alapján szögezte le a XIX. kongresszus, hogy a komoly, demokratikus vál­tozások elérésének legfőbb feltétele egyrészt a baloldal legerősebb pártjának, az FKP-nak további erősítése, egységének, aktivitásának fokozása, másrészt minden szinten létrehozni vala­mennyi munkás és demok­ratikus erő egységét. A kommunista pártot és vele együtt a baloldal többi párt­jait csakis az egység teheti képessé arra, hogy eredmé­nyesen szembeszállhasson az állammonopolista hatalom­mal, a dolgozók érdekeinek védelméért és egy demok­ratikus rend megteremté­séért. területeit elvesztette, s amelyben — éppen Izrael makacssága miatt — meg­rendült a bizalom a politi­kai rendezés lehetősége iránt, tovább akar —; mert tovább kell — lépnie. Amikor Rabatban egyér­telműen kiderült, hogy a társadalmi képletek meg­szabják az egyes arab or­szágok politikai szándé­kait is, elkerülhetetlen volt a polarizáció. Ennek jegyében került sor köz­vetlenül Rabat után a lí­biai Tripoli ban arra a hármas találkozóra, ahol a politikailag egymáshoz legközelebb álló, s ami szintén rendkívül jelentős, földrajzilag is szomszédos arab országok vezetői le­rakták egy rendkívül ha­tékonynak ígérkező szö­vetség alapjait Ebben a szövetségben nem valami­fajta jövőbeni föderáció lehetőségei figyelemre méltóak. Az idő dönti el, hogy szükség lesz-e arra, hogy államjogi, külső for­mákkal is megpecsételjék közös céljaikat. Ennél sok­kal jelentősebb az, hogy Kairó olyan fegyvertár­sakkal alakíthatja, formál­hatja elképzeléseit ame­lyekkel nincsenek ideoló­giai vitái, mint a baatthis- tákkal, s amelyek anyagi támogatást nem igényel­nek. Ennek a progresszív magnak a kialakulása, formálódása lehetőséget teremtett arra is, hogy Kairó olyan összejövete­lek gondolatát vethesse fel, ahol a közel-keleti válságban közvetlenül ér­dekelt országok államfői vesznek részt A tanácskozásra, ame­lyen az EAK, Szudán, Jor­dánia, Szíria államfői, s az iraki elnök személyes megbízottja vett részt, a napokban került sor az egyiptomi fővárosban. Rendkívül kevés szivár­gott ki a tárgyalótermek­ből, csupán annyi, hogy ott egy politikai és egy katonai referátum vitája folyt. A közel-keleti vál­sággal összefüggő esemé­nyek (a Koszigin-üzenet amerikai részről történt elutasítása, Izrael katonai tevékenységének látványos fokozása) ismeretében azonban nem lehet kétség a határozatok irányát ille­tően. A záróközlemény — a kairói rádió ismertetése szerint — leszögezi az értekezlet résztvevőinek azt az eltökélt szándékát, hogy folytatják a harcot, nem hódolnak be az ellen­ségnek és felszabadítják a megszállt arab területeket. Feltehetően az elfő­gadott taktika sem más, mint amit Nasszer elnök, az EAK gazdasági, katonai és politikai helyzetét ele­mezve már megfogalma­zott. Vagyis: az agresszió áldozatai nem tűrik, hogy Izrael megtartsa az ag­resszió gyümölcsét, viszont tisztában vannak azzal is, hogy a területek vissza­szerzése csak hosszú, ke­mény és áldozatos hare árán lehetséges. Ezt a programot, amit az aktív ellenállás taktikájának ne­veznek, Nasszer még az elmúlt nyáron hirdette meg. A Kairó köré cso­portosuló, a közös harcra kész arab országok tömö­rülése jelzi, hogy az EAK minden bizonnyal, ennek a politikának nyerte meg a számbelileg ugyan ki­sebb, de hatásában a ra­battnál fontosabb, előbb­re mutató kairói kiscsúcs résztvevőit. (—J) Jugoszlávia kapcsolatai jók a szocialista országokkal Ribicsics sajtótájékoztatója A varsói kémper harmadik napja Szovjet jegyzék a három nyugati hatalomhoz sor. Áz egység kongresszusa Emlékező vacsora Rabat, Tripoli, Kairó támadást követően egyes

Next

/
Oldalképek
Tartalom