Petőfi Népe, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-11 / 35. szám

/ 8. oldal 1970. február 11. szerda Az év első zenekari hangversenye A hétfőd kecskeméti hangversenynek mindenek előtt műsorösszeállítását dicsérhetjük. Az első há­rom szám — zenei cseme­ge: ritkán hallható re­mekművek, nem hatásda­rabok, de annál alkalma­sabbak arra, hogy a régi korok zened „hétköznap­jainak” világát felidézzék. Johann Christian Bach műve, mely folyamatában mutatja a régi „ouver- ture” és a későbbi szim­fónia közti átmenetet, Vi­valdi B-dúr fagott-concer- toja, mely talán elsőként emelte ki basszushang­szerből szólóhangszerré a fafúvós család egyik leg­gazdagabb kifejező skálá­jú tagját, Mozart minia­tűr-drámaként ható hang­verseny-áriája (Ah lo pre- vidi) szerepelt a műsoron, majd befejezésül az Esz- dúr szimfónia, mely Mo­zart nagy szimfonikus műveinek sorában a nép­szerűségi lista szerényebb helyén áll, bár társaival egyenértékű alkotás. De I tuálisan fegyelmezett volt más kapcsolat is van az egyszerre. Hadtörténészek nemzetközi tanácskozása A Szovjetunióból és az európai szocialista orszá­gokból meghívott hadtörté­nészek, tudósok részvételé­vel kétnapos tudományos ülésszak kezdődött kedden az Akadémián, a Hadtörté­nelmi Intézet és Múzeum valamint a Hazafias Nép­front budapesti bizottságá­nak rendezésében. Témái­val a tanácskozás Budapest felszabadulásának évfordu­lójához kapcsolódik, de en­nél nagyobb fejezeteit öleli fel a 25 évvel ezelőtti ese­ményeknek. A magyaror­szági felszabadító hadmű­veletek története adja az ülésszak egyik szekciójá­nak témáját, egy másik munkacsoport a fasizmus elleni fegyveres harc újabb kutatási eredményeiről tárgyal, a harmadik szekció a Magyar Néphadsereg meg­születésének körülményei­vel és Magyarország védel­mi képességének alakulásá­val foglalkozik. Húsznál több előadás hangzik el az ülésszakon. A tanácskozás szerdán ple­náris üléssel zárul. előadott művek között: az ízig-vérig olasz Vival­ditól, az olasszá vált „Chr. Bachotn és a zeneiséget Itáliában és Itália örök­ségéből magába szívó Mo­zarton át a bécsi klasszi­cizmus egyetemességéig vezetett a műsor, apró re­mekműveken át a nagy beteljesedésig. A kétszáz év előtti ze­neművészetnek ez a nyu­godt kibontakozása, a mű­vészi evolúciónak ez a fo­lyamatossága természete­sen másfajta élményt nyújt, mint a következő korok vagy akár a ma szenzációd és izgalmai; hogy viszont ez a zene ma sem vesztette el frissesé­gét és közvetlenségét, azt éppen a koncert közönsé­gének' reagálása bizonyí­totta. Az est legkiemelkedőbb, egyértelműen magasrendű művészi teljesítményét kétségtelenül Janota Gá­bor nyújtotta, a kiváló fia­tal fagottista. (Szinte saj­náltuk a Vivaldi-mű rö­vidségét, játékát többszö­rös időtartamban is szíve­sen hallgattuk volna.) A sokak által humorisztikus- nak tartott hangszert va­lami egészen varázslatos lágysággal szólaltatta meg, s a hangzást tökéletesen uralta az első hangtól az utolsóig. Muzsikálásán pe­dig a sokféle stílusban otthonos zenekari muzsi­kus, kamarazenész és szó­lista elmélyültségét, magas fokú kultúráját éreztük, mely spontán és intellek­Forgács Éva, az est má­sik szólistája, korrektül és a drámai kifejezés be­lülről fakadó igényével énekelt. Gipszelt lábbal és náthásán is teljesítette vállalt feladatát, de ezek az adottságok nyilván nem kedveztek annak, hogy önmaga értékével mérve is teljes értékű produkciót nyújtson. Első ízben dirigált Kecs­keméten Pál Tamás, az Állami Operaház fiatal karmestere. így egyszeri hallás után az az érzé­sünk: jobb muzsikus, mint karmester. Különösen a tempókat érzi jól: mind a Christian Bach-szdmfó- nia lendülete, mind a Mo- zart-szimfónia hiteles tem­pói ezt bizonyították. Moz­dulataiból és zenei meg­valósításaiból egyaránt hi­ányzik azonban valami­féle tartás, így a zenekar­ral való kapcsolata is kis­sé lazának mutatkozik. A Budapesti MÁV Szim­fonikus Zenekar egyébként valamivel jobban muzsi­kált, mint legutóbbi ta­lálkozásunk alkalmával. Voltak, sajnos, most is tisztátalanságok a vonós­kar valamennyi szólamá­nak játékában, s a fúvó­sok sem játszottak min­denütt a legpontosabb rit­musban. ítéletünk azonban csak viszonylagos lehet, s ilyen értelemben ez az est az 1969—70-es szezon eddig lezajlott koncertjei­nek legjobbjai közé tar­tozott. Körber Tivadar „Barátok vagyunk...” Félt égiával eltalálták a trombitást Súlyosan megsérült a New Orleans-i karneválon A1 Hirt, a világ egyik leg­ismertebb dzsessz-trombitá. sa. Zenekara élén hétfőn egy „gördülő színpadon” foglalt helyet, és így szóra­koztatta a fesztiváli ün­neplőket, amikor valaki a tömegből, otromba tréfa­ként, egy féltéglát hajított felé. Hirtet éppen a száján találta el a „lövedék”. A trombitást kórházba kellett szállítani, sebét 12 öltés­sel varrták össze. A sebesü­lés jellegéből következik, hogy A1 Hirt, aki annak idején játszott Kennedy el. nők beiktatási bálján, s az utóbbi hónapokban kirob­banó sikerű nyugat-európai és amerikai turnékat tett, talán örökre befejezte fú­vóskarrierjét. Régi, jó ismerősként kö­szöntötték Domonics Vin­cét, amikor két év után ismét civilben tért haza. Munkahelyén, a Tiszakécs- kei Fogyasztási Szövetke­zetben többen észrevették, hogy Vince sokat változott a katonaságnál, rugalmas, határozott fiatalembert fa­ragtak belőle. — A hadsereg KlSZ-szer- vezetében a mozgalmi mun­kát illetően, sok érdekes, jó tapasztalatot szereztem — mondta. — Ezeket most a szövetkezet alapszervezeté­ben hasznosítom. Csupán egy példa: sokhelyütt a KlSZ-taggyűlések száraz beszámolókból állnak. A hadseregben, s az itteni alapszervezetben is elté­rünk e hagyományos mód­szertől, nálunk a taggyűlé­sek egyenlőek a baráti be­szélgetésekkel. Hangsúlyoz­nám azt, hogy barátok, s nem haverok vagyunk. Ügy érzem, az előbbi többet je­lent. Tulajdonképpen ez forrasztotta össze a negy­venkilenc tagú alapszerve­zetünket. Domonics Vince 1968- ban szerelt le. Jelenleg a szövetkezetben vendéglátó- ipari előadóként dolgozik. A KISZ-szervezetben csak­hamar vezetőségi tag lett. Korábban kulturos, szerve­ző, s gazdasági felelős is volt. Szívvel-lélekkel végzi a mozgalmi munkát. Az alapszervezet tagsága a decemberi vezetőség-új- jáválasztó taggyűlésén a többi között a fenti tulaj­donságaiért választotta tit­kárrá Vincét, — Nagyon örültem an­nak, hogy mindenki rám szavazott. Most rajtam a sor, hogy a vezetőséggel, s a tagság együtt, aktív KISZ-életet teremtsünk. Nemrég német nyelvtan- folyamot indítottunk, ame­lyen tizenketten vesznek részt az alapszervezetből. Januárban a kezdők tan­folyamára nyolcán jelent­keztek. Kulturális prog­ramjukban egy színjátszó­kor létrehozása szerepel. A szövetkezet nagytermét klubhelyiséggé alakítják át. Nyáron kirándulni mennek, ősszel pedig ismét a helyi termelőszövetkezetben kí­vánnak társadalmi munkát végezni. T. L. Sxergej Alekaxejevt Kis történetek Leninről Hol a hiba? A Népbiztosok Tanácsá­nak ülésén az egyik fontos uráli építkezésről volt szó, s a jelentést előterjesztő mérnök összekeverte a szá­mokat, melyeket viszont jegyzőkönyvbe vettek. Az előadó észrevette té­vedését, de már későn: az ülés véget ért. A mérnök ugyan el akart menni a Kremlbe, hogy ki­javítsa a hibát, de nem tudta rászánni magát. Félt, hogy Lenin akkor rossz vé­leménnyel lesz róla. Különben is másodrendű számokról volt szó. „Nem olyan nagy ügy. Az épít­kezésen csak megköszönhe­tik ezt. Akkor hát miért emésztem magam? A szá­mok között pedig egyébként sem akar eligazodni senki sem.” Hanem mégis úgy esett, hogy Lenin megvizsgálta a számokat, s a mérnöknek bizony felelnie kellett. — Igaz, a számok pon­tatlanok — ismerte be. Vlagyimir lljicsnek nem állt szándékában, hogy fe­lelősségre vonja a mérnö­köt, hiszen hibát mindenki elkövethet. A hiba pedig valóban egészen jelentékte­len volt. Csakhogy a mérnök ir­galmatlanul megrémült, hogy Leninhez kell mennie. Azt hitte, majd efféléket vág a fejéhez: „Rossz mér­nök maga. Ügy ismeri csak a számokat mint valami is­kolás gyerek. Az ilyenre nem szabad rábízni egy nagy építkezést.” Így hát mindjárt mente­getőzni kezdett. — Vlagyimir Iljics —, kezdte —, ne higyje ró­lam ... igaz, rossz... Aztán rákezdte, hogy, ha Lenin úgy kívánja, bemu­tathatja a diplomáját, meg a legjobb jellemzéseket ró­la. Lenin csak hallgat. — Én akkor ott... Én azonnal észrevettem, hogy hibáztam ... — Észrevette?! — húzta össze szemét Lenin. — Igen, Vlagyimir Il­jics, észrevettem. Végülis nem vagyok mai gyerek az építkezési dolgokban. Egész Európa ismer. Hanem Lenin most már a fejét ingatja: — Szóval tudta és még­sem mondta. Tudta és el­titkolta — kelt föl széké­ből Vlagyimir Iljics. — Ezek szerint gyáván becsa­pott minket. Tehát a hiba nem a számokban van ... — De igen, Vlagyimir Il­jics, a számokban. Eppen- hogy a számokban. — Nem — vágott közbe Lenin. — Hanem ott van a kutya eláeva, hogy magát erre a posztra állították. Itt kell keresni a hibát... És Lenin utasítására a mérnököt leváltották tiszt­ségéből. Fordította: Ferencz Győző Tizenháromszoros nyereség 25 év földtani kutatásainak eredménye Hazánkban az utóbbi idő. ben évente átlag 16 mil­liárd forint értékű haszno­sítható ásványi nyersanya­got hoznak felszínre. Ez a mennyiség az ország teljes szükségletének mintegy 60 százalékát fedezi — közöl­te dr. Fülöp József aka­démiai levelező tag, a Köz­ponti Földtani Hivatal el­nöke. Amint elmondotta, a földtudományok magyar művelői a felszabadulás óta ötször több addig ismeret­len kőolajkészletet tártak fel, mint amennyit az 1945. előtti kutatások együttvé­ve produkáltak, megismert földgáz vagyonúnkat pedig az akkori 4,6 milliárd köb­méterről 106 milliárd köb­méterre növelték, miköz­ben a felszabadulás előtt megismert teljes készletnek több mint négyszeresét ki is termelték. Igen nagy értéket képvi­selnek azok a korábban nem is sejtett egyéb,nyers­anyag-készletek is, amelye­ket a korszerű kutatás szin­tén az utóbbi negyedszá­zadban talált meg. így pél­dául ma kétszer annyi fe­kete és másfélszer annyi barna kőszénkészlet szere­pel nyersanyag-nyilvántar­tásunkban, mint 25 évvel ezelőtt, külszíni fejtésre al­Befejeződött a KISZ-tanfolyam Baján, a József Attila Művelődési Központban be­fejeződött a KISZ-ttkárok tanfolyama. Az egyhetes továbbkép­zésen a város nem iskolai jellegű intézményeinek, ipari-, mezőgazdasági üze­meinek, kereskedelmi vál­lalatainak KISZ-vezetői vettek részt. Előadásokon, vitákon tisz­tázták az elvi és módszer­tani problémákat, majd ta­lálkoztak Farkas Lászlóval, a városi tanács vb-elnöké- vel és Papn Györggyel, a? MSZMP városi bizottságá­nak titkárával, akiknek po­litikai éis városfejlesztési kérdéseket tettek fel. A KISZ-, a gazdasági és a pártvezetés között kiala­kítandó jó kapcsolat lehe­tőségeiről, módjairól a Fér­fi Fehérnemű-, valamint a Kismotor- és Gépgyár igaz­gatója adott tájékoztatást. A tanfolyamon résztvevők aktivitása azt bizonyítja, hogy a KISZ-fiatalok a vá­lasztások során helyesen ítéltek, vezetőik valóban alkalmasak lesznek a rájuk bízott munka elvégzésére. kalmas lignitvagyonunk pe­dig gyakorlatilag a nullá­ról nőtt milliárd tonnákra. Bauxitból tízszer, külön­böző színes ércekből pedig harmincszor akkora készle­tek birtokosainak mondhat­juk magunkat most, mint a felszabadulás idején. Azt is tudjuk, hogy körülbelül 2,5-szer több az oxidos mangán kincsünk. mint amennyire 25 évvel ezelőtt becsülték, s ezenkívül szá­mottevő mennyiségű kar­bonátos mangánt is találtak geológusaink. Sok ered­ményt hozott az építőipari alapanyagok feltárása és kitermelése, valamint ter­málvíz-kincsünk megisme­rése: ma az országban 334 kút hoz fel 35 foknál me­legebb vizet. Ugyancsak az elmúlt ne­gyedszázad eredménye ha­sadóanyag-készleteink fel­fedezése is. Hogy mennyire „kifize­tődik” a tudományosan jól megalapozott földtani ku­tatás, azt legjobban az utóbbi öt év adatai bizo­nyítják: minden forint, amit kutatásra fordítottak, 12,9 forint értékű nyers­anyag felszínre hozatalát eredményezte. Ritka lelet Magyarország Érdekes művészettörténeti ritkaság került elő Nyíregy­házán egy magángyűjte­ményből : három bronzpla­kett, amelyek Jósa Andrást, a Nyírség híres főorvosát örökítik meg. A plakette­ket dr. Spányi Géza egy­kori kórházi főorvos készí. tette a harmincas évek kö­zepén, nagy elődje szüle­tésének .centenáriuma al­kalmából. Az érméken most a nyíregyházi kórház és a megyei múzeum osztozik. Gyanús kényszervágások Pest megyei HÍRLAP Teherautóval gyűjtötte ősz, szea termelőszövetkezetek­ből a vágásra érett sertéseket az Állatforgalmi Vállalat. Néha egy-egy „utas” rosz- szul lett, s kényszervágás­ra kellett adni. Az ellen­őröknek feltűnt, hogy a kényszervágások zömére sorozatosan Abonyban ke­rül sor. A lefolytatott vizs­gálat kiderítette, hogy a gépkocsivezetők és kocsi­kísérők összejátszottak a hentessel, a méréskor ke­vesebb súlyt számoltak el, s a különbözeten megosz­toztak. A több ezer forint kárt okozó ügyeskedőket a bíróság 10 hónaptól egy évig tartó szabadságvesztés­re ítélte. Jubiláló művészcsoport Fennállása 20. évforduló­ját ünnepli ez évben a Debreceni Népi Együttes. A két évtized során 12 or­szág közönsége előtt mutat­ták be műsorukat, az or­szághatáron belül pedig ezernél is többször léptek fel. Eddig összesen 700 tag­ja volt az együttesnek, s közülük sokan egy-másfél évtizedig is részt vettek a művészi munkában. (összeállította: J. T.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom