Petőfi Népe, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-08 / 33. szám
8. oldal 1970. február 8. vasárnap NYELVŐR „Anélkül” vagy „a nélkül" múlt alkalommal az tésekben: ezen ház eladó, ez" mutató névmások- Bizony ez a forma ma már maradt szokatlan is, elavult is. Pedig régen gyakran „a: ról volt szó, de megtárgyalni való mostanra is. Helyes használatukról használták. Petőfi Arany tudnunk kell, hogy ha e névmások főnevéhez ragok Jánoshoz írt üdvözlő versében ezt olvassuk: „Ezen és névutók kerülnek, a gondolatok elmém környénévmás is fölveszi ugyanezeket a ragokat és névutókezték.” Ma már csak nehány régies formában meg kát. A névutókat természe- állapodott szólásunk őrzi tesen külön írjuk. Ilyen távolra mutató formáját: példákra gondolunk: ebben azon nyomban, azon mele- a házban, arról az ember- gében, azonképpen, azon röl, illetve ez alatt a fa alatt, a mögött a ház mögött. Mivel a ragok és a név- utók ismétlődése nehézkessé teszi ezeket a kifejezéseket, használjuk a mutató oknál fogva. Üjabban az értekező stílus kezdi feleleveníteni az „azon, ezen" alakokat. Az „az, ez” és a z nélküli „a, e” mutató névmásunk helyesírásáról már előző alnévmások rövid alakjait is: kálómmal megállapítottuk, hogy ha nem hangsúlyosak, egybeírjuk őket az utánuk következő névutóval (az„Ez a ház” helyett tehát „e ház” szerepel. Hol kérdésre így felelhetünk: ebben a házban vagy e házban. Ez alatt, enélkül). Most egészít- utóbbi rövidsége miatt elég k ki ezt azzal, hogy hagyakori. Könyen megérthető, hogy általában csak a tározott rámutatás esetén külön kell írni őket. Mivel közeire mutató rövid alak helyesírási szabályzatunk használatos, mivel a távol- nem taglalja a rámutatás ra mutató a határozott név- eseteit, és egyéb szabályok elővel esik egybe. Tehát az megfogalmazásában sem „abban a házban” alakot következetesen írja használjuk, de a rövideb- vagy külön a mutató, név- bet (a házban) ritkábban, másokat, mi is csak né- Ez utóbbi használatára a hány példával próbáljuk múltkor néhány példát kő- megértetni használatukat. töltünk Használunk más mutató névmásokat is, de ezeket Esernyőről van szó: „Ha esős az idő, én e nélkül nem szoktam elmenni ha „ - - ■ . . ,, iiír in szuKíLu-m- fi mi- uul nasr 223T-n±£m*:-M? nak érezzük. Ilyenek: eme ház, emez újság, ama hirdetés, amaz állatok. Dfe van még egy másik változat is: utasítást közölt: „Én e szerint fogok cselekedni.” Szekrényekről van szó: EzTaTaí aZOn e,rb?T; äZTtallltam Li^lgu- Ezt az azon, ezen” alakot ruU gombot* *Yinlr ni*n -r-y-i i I/* n “ ragozottnak érezzük, azért tűnnek szokatlannak. Az Talán ezután már hibátidösebbek még olvashatták la?ul használhatjuk mutató házak kapujára kitűzött tievmásainkat. vagy ablakba kitett hirdeKiss István Nőtt a belvíz által borított terület A plusz 4,8 Celsius-fok. s a nappali középhőmérséklet további emelkedése, valamint a csapadék meggyorsította a hó olvadását és a belvizek keletkezését az Al- sódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság működési körzetében. A talaj már 70 centiméter mélységig vízzel van telítve, s ezért a belvizeket nem tudja elszivárogtatni. 39 550 holdra növekedett az elöntött terület. Ebből 3100 hold vetés, 6100 hold szántó. 29 200 hold rét, legelő, a többi egyéb elöntött terület. A Dunavölgyi Főcsatornában a vízállás tovább emelkedett, Fülöpszállásnál már elérte a mértékadó vízszintet. A könnyű robbantó osztag Akasztó határában befejezte munkáját, s Jánoshalma, valamint Mélykút közelében folytatja majd működését. Itt igen nagy erőkkel folyik a védekezés. A vízügyi igazgatóság az elmúlt 24 órában 5 nagy teljesítményű szivattyút üzemeltetett és 365 főnyi munkaerővel dolgozott. Árad a Duna A Duna legfontosabb vízgyűjtő területén, az Alpokban az enyheség és a meleg eső hatására áradás indult el a folyón. Budapestnél csütörtöktől szombatig csaknem egy méterrel emelkedett a folyó vízszintje. Múlt év szeptember 23-a óta, tehát immár négy és fél hónapja szombaton haladta meg először a vízszint a 200 centimétert Az utóbbi 24 órában folytatódott az olvadás az országnak hóval fedett területein. Így újabb 10 000 holdon gyűlt össze a belvíz, s ezzel együtt összesen 150 000 holdnyi terület áll víz alatt. A debreceni és a szegedi vízügyi igazgatóság elsőfokú, a bajai jobbára elsőfokú, de a Dunavölgyi Főcsatorna torkolatában harmadfokú belvízvédelmi készültséget Alacsony a népességszaporodás Felköltözés és elvándorlás a népszámlálási statisztika tükrében A Központi Statisztikai Hivatalnak az 1970. évi népszámlálás előzetes eredményeiről szóló jelentése további — eddig nem közölt — figyelemreméltó adatokat tartalmaz. A jelentés egyik szembetűnő adata a népességszaporodás igen alacsony arányára vonatkozik. Ezzel kapcsolatban a KSH-nál megállapították, hogy a népszaporodás jelenlegi aránya körülbelül a fele az ötvenes évekének. Ez a természetes szaporodás visszaesésével, s ezzel ösz- szefüggésben a születések számának a csökkenésével magyarázható. Az I960— 1970 közötti időszak első éveiben ugyanis az élve születések ezer lakosra jutó aránya számottevően mérséklődött: az 1980. évi 14,7 ezrelékkel szemben 1962-ben már csak 12,9 ezrelék volt. Ezt követően három évig — alacsony szinten — stagnál, majd 19S6-tól némi javulást mutat a statisztika. Az utóbbi két esztendőben az ezer lakosra számított élve születések aránya már 15 ezrelék körül alakult ki. A természetes szaporodás csökkenéséhez hozzájárult még a halandóságnak az öregkorúak növekvő számával összefüggő — emelkedése is. különösen az évtized utolsó szakaszában. A népszámlálási adatok részletesebb vizsgálata képet ad a lakosság vándorlásáról is. Például a Budapestre irányuló vándorlás mértéke alig változott: 1960 és 1970 között az ebből eredő népességnövekedés a fővárosban 8,5 százalék volt, ami valamivel magasabb, mint az 50-es években volt. A vidéki városok népessége a belső vándorlások következtében 16 százalékkal nőtt, ez az arány viszont nem éri el az 50-es évekét A városok elszívó hatásának csökkenését, illetve a községekbe történő visz- szavándorlást tükrözi, hogy a hatvanas években a községek úgynevezett vándorlási vesztesége mindössze négyötöde volt az ötvenes évek arányának. Azonban még így is hét százalékkal csökkent a községek lakóinak száma, mert az elköltözők száma meghaladta a visszatérőkét. Egyébként az ország 19 megyéje közül csak háromban mutatott ki a mostani népszámlálás bevándorlási többletet. Ennek aránya Pest megyében 7, Komárom megyében 5, Fejér megyében 2 százalék. Ezek közül is egyedül Fest megyében — a főváros közvetlen vonzási körzetében — növekedett az odaván- dorlók száma. A belső vándorlás lanyhulását mutatja az is, hogy — Nógrád megye kivételével — mindenütt alacsonyabb volt 1960 és 1970 között az elvándorlók aránya, mint egy évtizeddel korábban. A népesség számához viszonyítva a legtöbben Haj- dú-Biharból — 12 százalék —, és Szabolcs-Szat- márból — 9 százalék — költöztek el. Békés, Szolnok, Baranya, Tolna és Zala megyében is magas — 5—6 százalékos — a vándorlási veszteség. tart. A vízügyi igazgatóságok 50 nagy szivattyúteleppel és 44 hordozható szivattyúval másodpercenként 83 köbméter vizet vezetnek le az elöntött területekről. A meteorológiai jelzések szerint átmenetileg hűvö- södik az idő, tehát csökken a belvízveszély. Számítani lehet azonban néhány nap múlva újabb felmelegedésre, s így a hóval fedett területeken, elsősorban Drávaszabolcs, Mohács és Solt térségében az olvadás újabb gondokat okozhat. A jót jobban Megyénk évek óta a legjobbak között foglal helyet a Kossuth Könyvkiadó statisztikáiban. Míg az egy keresőre jutó országos átlag 6 forint 98 fillér, addig nálunk 7 forint 49 fillér. Évente mintegy másfél millió forint értékű politikai kiadványt adnak el Bács-Kiskun megye pártszervezetei. A téli politikai könyvnapok valóságos ünnepi kulturális események egy-egy üzem, gazdaság, vagy község életében. A mutatós összképen belül azonban ebben az esetben is akadnak fehér foltok. Akadnak olyan községek, ahová gyakorlatilag el sem jutnak a Kossuth kiadványai és olyan pártszervezetek, ahol a kapott csomagokat talán fel sem bontják, ahol a terjesztést tehernek tekintik. A megyei pártbizottság propaganda és művelődésügyi osztálya nemrégiben értékelte a Kossuth Kiadó megyei kirendeltségének munkáját. Az eredmények elismerése mellett figyelmet szenteltek a munkában még mu- takozó hiányosságoknak, is. Minthogy többnyire ott nem kielégítő a pártirodalom terjesztése, ahol mellékes feladatnak tekintik, vagy ahol az alapszervezet titkára egyedül látja el ezt a feladatot sok egyéb fontos munkája mellett, az osztály felhívta az alapszervezeti vezetőségek figyelmét, hogy személyesen bízzanak meg a terjesztéssel egy-egy propagandistát. A pártirodalom terjesztése — pártmunka! Fontos, a propaganda bármely más területével egyenrangú munka. Hozzáértést, felkészültséget és felelősséget követel. A terjesztéssel foglalkozó propagandistának értenie kell a könyvhöz, tájékozottnak kell lennie a megjelent és várható kiadványokról, ismernie kell az olvasók képzettségét, műveltségi színvonalát, érdeklődési körét. Csakis így végezhet eredményes munkát, így ajánlhatja a könyvet, így juttathatja el a pártirodalmat azokhoz, akik érzelmileg és tudásban gazdagodni tudnak és akarnak általa. A Kossuth kiadványai nemcsak a párttagokhoz szólnak. Igen nagy a pár- tonkívüliek olvasótábora is. Ez a tény erősen megnöveli a terjesztők felelősségét, eszmei offenzívánk fontos részévé teszi munkájukat. Ésszerű és jogos tehát a kívánság, hogy minden pártszervezet megfelelő figyelmet fordítson erre a feladatra és teljes értékű pártmunkaként olyan propagandistára bízaki szívesen és hozzáza, értéssel foglalkozik vele. M. L. SZERESD FELEBARÁTODAT Egy furcsa per és szereplő} A MÚLT év közepén még Bartl János volt-Kerekegyházán a plébános. Az általa támasztott felbolydulás szele azonban már messze sodorta a faluból és jelenleg a Pest megyei Kakucs községben működik. Taktikázásának következményei azonban még mindig felkavarják a kerekegyháziak indulatát, ha szó esik róla, márpedig igen sokan és sokféleképpen beszélik az egykori plébános és volt kántora: Bartos János esetét. Bartl János plébános ugyanis kerekegyházi ténykedése záró akkordjaként pert indított az egyház kántora ellen, aki akkor már nem állt egyházi szolgálatban, jóval korábban felmondott, mert nem tudta elviselni a zaklatást, a mellőzést és a sértő szándékú megjegyzéseket. Miből táplálkozott ez a majd- hogy ellenséges szemlélete Bartl János plébánosnak a kántor ellen? A pap nem őt akarta kántornak az egyházhoz. Mást, egy közeli ismerősét szerette volna, aki hitoktató a községben, s aki mellesleg nő. A plébánosnak ezt az indítványát nem fogadta el az egyházi tanács, mondván, hogy ha már kántor, legyen férfi. Mozgalom az olvasó ifjúságért Csaknem ezer ifjúsági klub nevezett a „kiváló” címért indított versenyre, amelyet a KISZ KB, a Művelődésügyi Minisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, a SZOT, a SZÖ- VOSZ és a Népművelési Intézet hirdetett meg. A versengés célja, hogy hazánk felszabadulásának 25. és Lenin születése 100. évfordulójának megünneplésével újabb ösztönzést adjanak az ifjúsági kluboknak. A klubok hálózata — a Népművelési Intézet felmé rése szerint — főként Bács, Heves, Csongrád, Szolnok, Szabolcs, Hajdú, Somogy és Zala megyében szélesedett az elmúlt időszakban. A fiatal törzsközönség számára sokféle színes szórakozási lehetőséget kínálnak, s kezdeményezéseik közül egyike a legsikeresebbeknek az „Olvasó ifjúságért” mozgalom. így került a községbe 1967. szeptember 1-én Bartos János, aki akkor még ötödmagával (ma már hatan vannak) beköltözött a három szobából, mellékhelyiségekből álló kántori lakásba, azzal a kikötéssel a szerződésben, hogy ameny- nyiben megszűnik a munkaviszonya, átadja a lakást, vagy ha nem, akkor havi 500 forint lakbért fizet az egyháznak. TAVALY április elsejével megszűnt a kántor munkaviszonya — a már vázolt okok miatt. Bartl János plébános ugyanis nem hagyott fel .azzal a szándékával, hogy a hitoktatót teszi meg kántornak. A cél érdekében aztán igyekezett minden alkalmat kihasználni, hogy a kántort úgymond lehetetlenné tegye a fai uban, a hívek előtt. Bartos János végülis megunta az örökös zaklatást és felmondott. Jelenleg a községi gépjavító állomáson dolgozik, de még mindig a kántori lakásban lakik, s nem tudja fizetni a havi 500 forintokat sem, s így a pap — Bartl János — a múlt év júliusában pert indított ellene, kérve a bíróságot,' hogy kötelezze a lakás kiürítésére és arra, hogy fizessen meg a kerekegyházi katolikus egyháznak hatezer forintot (az elmaradt lakbért). Csakhogy a plébános úr figyelmen kívül hagyott néhány tényezőt: Egy négy gyerekes családot nem ’ehet egyik napról a másikra kitenni a lakásból, még akkor sem, ha az egyházi tulajdon. Törvényeink ezt nem engedik, mint ahogy az sem törvényes igény, hogy havonta 500 forint lakbért kérjen az egyház volt kántorától. Igaz, Bartos János aláírta annak idején a szerződést, de tudjuk, hogy ami egy szerződésben törvénysértő, az — éppen a törvény erejénél fogva — semmis kikötés. Egyébként is Bartos és családja kényszerhelyzetben volt az aláíráskor. Budapestről jöttek Kerekegyházára, lakásuk akkor már nem volt a fővárosban, s így — ha tetőt akartak a fejük fölé — alá kellett írni a megállapodást. Mindezekből kitűnik, hogy az egykori kerekegyházi plébánosnak, Bartl Jánosnak nem volt erős oldala a felebaráti szeretet gyakorlása — ha olyan emberről volt szó, akihez különösebb érdek nem kapcsolta. Egyrészt önmagával, hivatásával került ellentétbe, amikor nem vette figyelembe egyházának azon intelmét, hogy „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat...”, ugyanakkor túltette magát a minden magyar állampolgárra kötelezően érvényes lakásjogi rendeleteken is. Mi, egyik esetben sem lehetünk Bartl János bírái. Az első ügyet a kakucsi nlé- bánosnak saját lelkiisme- ’■etével kell elintéznie, a másikban pedig majd a megyei bíróság hoz jogerős határozatot. KEREKEGYHÁZA katolikus lakosságának pedig érdeke, amit a jelenlegi nlébános, Kovács Károly fogalmazott meg: legven békesség! Ehhez az kell, hogy sem a hívők, sem ">edig az egykori kántor ne szítsa tovább azt a tüzet, amelyet a nem éppen ió emlékű Bartl János plébános lobbantott lángra. Gál Sándor
