Petőfi Népe, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-01 / 27. szám
5. oldal 1970. február 1, vasárnap Az érsekcsanádi „tizedik” A Búzakalász Tsz zár számadó közgyűlése — Az aratásunk nem volt zökkenőmentes. Kom- bájnaink elhasználódtak, sok baj volt velük, hiába javították ki lelkiismeretesen a szerelők. — Volt azért gond a munkafegyelemmel is a javítóműhelyben. Nem egyszer előfordult, hogy balesetveszélyes gépeket állítottak munkába. — Növénytermesztésünkben félmillió forintos kárt okoztak a gemenci vadgazdaság szarvasai és vaddisznói. Igaz, a kárt megtérítette a gazdaság, de népgazdasági szinten a kiesés továbbra is fennáll. — Nem vált be az olasz importból származó lencsevetőmag. Hárommázsás átlagot terveztünk és a két mázsát is alig értük el. — Húsz vagon paradicsom kinn rohadt a földön. A vállalat csak töredékét tudta átvenni a beérett termésnek. Javaslom, hogy ezt a növényt a konzervgyár részére az idén ne termesszük. — A borjúnevelésben az egészségügyi feltételek nem megfelelőek. A tavaly született 173 kisborjú 12 százaléka pusztult el. Az érsekcsanádi községi művelődési otthon nagytermében összezsúfolódott tömeg majdnem szétfeszíti a falakat. Most zajlik a Búzakalász Tsz tizedik zárszámadó közgyűlése ... Valóban zajlik? Az elnöki beszámolót, majd az ellenőrző bizottság elnökének rövid számadását pissze- nésnyi csendben hallgatja végig a tagság. De a sok gond-baj felemlegetése egyáltalán nem teszi nyomasztóvá a hangulatot, sőt inkább a megnyugvás derűje hullámzik végig a termen: lám, merünk mi beszélni a nehézségekről, a hibákról is, mert .azok kijavításának elsőrendű feltétele, hogy nyíltán szám- bavegyük valamennyit. S annál is inkább kertelés nélkül eshet ezekről szó, mivel az elmúlt év gazdálkodását sokkal inkább a sikerek, az eredmények jellemezték, semmint az akadályok, a megtorpanások. a növénytermesztés tavaly hárommilliós többletbevételt hozott. Az állattenyésztés is másfélmilliós többlettel zárt. A közös vagyon . növekedése pedig megközelíti a 12 millió forintot. Csupán készpénzből 5 és fél milliót meghaladó összeget tartalékolnak, ami azt jelenti: a tagság jó megélhetése akkor sem volna veszélyeztetve, ha valamilyen természeti katasztrófa következtében az idén semmi nem teremne. Holott itt a „jó megélhetés” fogalma kiemelkedő tagsági jövedelmet jelent: egy napra számítva 121 forintot, amely 6 forinttal több az előző évinél. A rendszeres munkát végző 361 tagra számított éves átlagjövedelem tavaly 31 ezer forint volt. Az eredmények magabiztos nyugtázása jófajta, termékeny elégedetlenséggel vegyül, s nemcsak Szebel- lédi Nándor tsz-elnök és Palik József ellenőrző bizottsági elnök, hanem a felszólalók részéről is. Oláh Tibor kertészeti agronómus: — A tavalyi kezdeményezés, miszerint a kukoricát és a kertészeti növényeket nem a családoknak, hanem a brigádoknak adtuk ki százalékos művelésre, várakozáson felül bevált De a túlságosan munkaigényes növények számát csökkenteni kell. Szabó János, a szövetkezet egyik legrégibb traktorosa: — Nekünk, akik állandóan a szántóföldön dolgozunk, az esett a legjobban, hogy ha szorítottál munka, még az irodisták is kijöttek kapálni. Meg az, hogy a hóban elakadt traktorokat a négy kilométerre lakó állatgondozók szabadították ki. Kezdünk olyanná válni, mint egy nagy család... És ma már senki nem restelli megfogni a munka vastagabbik végét. Emlékezzünk csak, amikor a vezetőség be akarta vezetni a hétórai munkakezdést, hat előtt már mindenki kinn volt, s várta, hogy hol kezdheti el a munkát. Az egyik meghívott vendég: — Jó volt hallani, hogy a szövetkezet tavaly több mint 400 hízómarhát értékesített. De tartanak ösz- szesen 130 tehenet. Nyilvánvaló, hogy a hiányzó növendékállatot vásárlás útján szerzik be. Hosszabb távon erre nem szabad berendezkedni. További fejlesztésre van szükség és a háztáji állomány nagyarányú támogatására. Nemcsak a szántóföldi és a kertészeti termesztésben, de a feldolgozásban és az értékesítésben is jeleskedik ma már a Búzakalász Tsz. A savanyító üzem tavaly több mint 4,5 milliót forgalmazott. Az uborkát, a Csanádi almapaprikát dolgozzák itt fel, s egyre nagyobb mennyiségben tartósítják legnevezetesebb készítméiiyü- ket: az ecetes tormát. Tavaly meghódították vele a jugoszláv piacot, az idén már Nyugatra is szállítanak. Az üzemben egyre több fiatal talál munkát, rendszeres elfoglaltságot. Nemrégiben népi tánccsoportot is alakítottak. S most, a zárszámadó közgyűlés utolsó napirendi pontjaként a színpadon be is mutatják a hagyományos Csanádi táncokat, csillogó, tarka népviseletbe öltözve. A színpad előtti asztalon a melléküzemági termékek gusztusos kollekciója. Hagyomány és iparszerű, magas színvonalú gazdálkodás alkot lenyűgöző egységet. H. D. 40. Részben azért, mert a gyárhoz hűséges embernek ismerte, másfelől pedig az ilyen őrparancsnokot még háborúban sem viszik el, bármiképp- is alakuljon a helyzet. Stumpf 1941-től kettős életet élt. Az üzemben műlábával is éjszakánként végigjárt minden őrhelyet és szigorúan ellenőrizte, nem sértik-e meg a titoktartást a tervezőirodákban. Ugyanakkor erejétől tel- lően mindent megtett, hogy megakadályozza a termelés bővítését: rövidzárlatokat idézett elő, megrongálta a gépek villanymotorjait. Csakhogy ezek apró dolgok voltak. Ezért fényképezőgépet vett és gondosan lefényképezett minden rajzot és számítást, amit az óvatlan mérnökök az asztalokon felejtettek. Az így öaaze<Ivűl± anyag halálos teherkent nyomta, hiszen nem volt kinek átadnia az ezernyi veszéllyel megszerzett do- ku mentum-másolatokat. Még 1942 egyik sötét szeptemberi éjszakáján különös zajt hallott az egyik műhelyben. Kari Mlocsriik cseh származású osztrák munkást épp azon kapta rajta, amikor az éppúgy tönkre akarta tenni az egyik villanymotort, mint Stumpf. Így aztán már ketten lettek. Nemsokára háromra gyarapodott a kis csoport az egykori kiváló hallei esztergályossal, akit a Német Kommunista Párt Vörös Front elnevezésű harci szervezetében való részvétele miatt Mauthau- senba hurcoltak. A táborból került a tábor leány- vállalatához, a Flóragyárba. Nem árulta el a nevét sem, csupán Kurt- txak engedte masát szólítani, s ott volt még a bal tarjára tetovált szám — a ■abok ismertető jele. Épp Kurt ötlete volt, hogy pecsétnyomókkal idézzenek elő az alkatrészeken apró elváltozásokat. Artur épp ezt bírálta meg oly hevesen. Lindeman utasításához híven Stumpf nem is tartott közvetlen kapcsolatot vele — ez Kari Mlocsnik dolga volt. A csoport egyik új embere Robert Lehmann volt. Egy ilyen szakértő már nagyon kellett a csoportnak, Lehmann harmincéves kora ellenére már harcolt Spanyolországban is. A köztársasági hadseregben tűzszerész és mesterlövész volt. A köztársaság leverése után a többi antifasisztához hasonlóan Lehmann is Franciaországba szökött, melynek kormánya azonban letartóztatta és kiadta a hitleri Németországnak. Három koncentrációs tábort járt már meg 1943. óta, Mauthausen volt a negyedik. A maut- hauseni föld alatti táborparancsnokság utasítására senkinek sem beszélt arról, mi történt vele Peene- mündében. Stumpf két hetet áldozott arra. hogy elkészítse a Leestek a téli havak... \/ ajan mennyire igaz ” még a cigánydal: Leestek a téli havak, eget, földet beborítnak, elmehetsz már csóró árva, pucéran a nagyvilágba...? Úgy van-e, ahogyan a hajdani ismeretlen szerző vélekedett önmagunkról — pucéran a nagyvilágba? * 1/ étszázezerre tehető a Magyarországon élő cigány származású lakosság. Ennek a kétszázezer embernek — az össz- népesség mintegy két százalékának — zöme ma még a lakosság átlagos társadalmi, kulturális, egészségügyi szintjénél jóval rosszabb körülmények között él...” — írja Faludi András a Cigányok című könyvében. Nos. ebből a kétszázezerből közel négyszázan élnek Jánoshalmán, pontosabban a község szélén a Zenészsoron és a Telepen. Élet- körülményüket, a feudális állapotoknál is elmaradottabb helyzetből kivezető út módozatait a múlt év októberében vizsgálta, kereste a községi tanács végrehajtó bizottsága. Általános megállapítása a vb-nek, hogy a jánoshalmi cigánylakosság életkörülményei rendkívül elmaradottak, sok az analfabéta, nagyfokú a zsúfoltság, fejletlenek a gyerekek stb. Tenészsor a község “ legszélső utcája. A házakkal szemben a hóval borított határ. Még távolabb onnan a Telep. A Zenészsoron haladva némi rendezettlenséget tapasztal az ember: kerítések, az ablakban itt-ott virág, függöny. Egy-két ház teteje régen beszakadt, falán élet- veszélyes repedés, de mind. egyiken ott az új házszám. Két kőépület is van. Ezeket a tanács építette beteg, jövedelem nélküli öregeknek. A Zenészsor a jánoshalmi cigányok „úri negyede”. Legalábbis akkor, ha a Telephez viszonyítjuk. Itt — a Telepen — 25 ház van, s ezekben mintegy 150 ember él. Kolompár Jánost, a tanács által megbízott vajdát otthon találom. Fekszik az ágyban és mereng. Odakint egyhatalmas barlangban elhelyezkedő föld alatti üzemek pontos tervrajzát, melyet aztán a megbeszélt helyre juttatott Bécsben. Egy hét múlva már vissza is kapta a tervet. Egy titokzatos kéz gondosan megjelölte a rajzon azokat a helyeket, amelyeken végre kell hajtani a robbantást. Minden pont mellett feltüntették a szükséges robbanóanyag mennyiségét, valamint a robbantás végrehajtásának rendjét is, hogy a művelet elérje a kívánt hatást. A feladat teljesítéséhez ötszázharminc kiló robbanóanyagot kellett becsempészni, majd álcázni és raktározni az üzemben. Ugyanis csakis ez a meny- nyiség biztosította azt a hatást, amelyről Artur beszélt Stumpfnak. Nos, épp a robbanóanyag beszállítása igényelte a legtöbb munkát és a legnagyobb veszedelmet. Az objektum terű. létére kizárólag egyetlen autóút vezetett, s a berendezéseket, anyagokat, alkatrészeket tehergépkocsin jut. tatták oda. És pontosan Strumpf parancsára minden egyes szállítmányt alaposan megvizsgáltak a kapuban. Az őrök fölmásztak mm egy szál ruhában, hajdon- fejjel gyerekek légiója didereg, élvezik a tél „örömeit”. — Hát maga, talán beteg? — kérdezem a vajdát, aki kissé szégyenkezz ve ül fel az ágyban. — Á, dehogy csak fagyszabadságon vagyok, ilyenkor nincs munka. Mi járatban van az elvtárs? Pillanatok alatt népgyűlés kerekedik a parányi, alacsony szobában: gyerekek, asszonyok, lányok, pelyhedző legények, férfiak. Egy öreg, igen alacsony kis ember ingben, s egyszál gatyában, papucsban áll a földön, ő csak figyel, de egészen közel jön hozzám és néz, néz, * Teljes csődöt mond itt * az újságírói rutin. Mindegy, hogy mit kérdezek, mert a második szó már a panasz szava. Kolompár József, a vajda 42 éves öccse — mellesleg hét gyerek apja, s tízéves munkaviszonya van — próbálja csendre inteni őket, parla- mentális keretek között tartani a beszélgetést. — Ne cigányul vertyog- jatok. Abból az elvtárs semmit nem ért. Mondjátok magyarul, de egyenként a bajotokat — A pillanatnyi csöndet kihasználva ő kezdi a mondókát — Legnagyobb keservünk a putri. Itt ha tavasszal megindul az olvadás, egymás után omlanak össze. A tél folyamán már kettő összedőlt. Ezek a családok a testvérhez költöztek s most tizenöten-húszan alszanak egy szobában. — A tanács nem segít? — A jó szándék megvan itt a tanácsi vezetőkben, de azon túl ők sem sokat tehetnek. Lenne nekünk lakásunk, ha az induló összeget be tudnánk fizetni: tízezer forintot és akkor építenénk OTP-kölcsönnel 61 ezer forintos házakat. Egy szoba, konyhát. De mondja meg nekem az elvtárs, honnan vegyek én, vagy a mások 10 ezer forintot? Hét gyermekem van, a családi pótlékkal együtt a keresetem még háromezer sincs. Itt mindenki sokgyerekes:, kevés keresetű. Ezen az indulón kellene változtatni valahogy. • A „kórus” helyesel Ko. " lompár Józsefnek. A vajda felül az ágyban, megerősíti az elhangzottakat és már sorolja is kinek hány gyereke van és mennyit keres havonta. A Telep 150 lakójának 80 százaléka dolgozik _ a t öbbi gyerek, öreg, beteg. A tanács — a rendelkezések lehetőségei szerint — valóban segít. A község különböző területein 1965- ben összesen hat lakás épült OTP-kölcsönnel, olyanoknak, akik össze tudták szedni az induló tőkét, a tízezer forintot. — Mi ezt nem tudjuk előteremteni. Itt rohadunk meg a Telepen. Pedig jó lenne elmenni innen. Hogy emelkedjünk ki, ha nincs anyagi erőnk hozzá? Valahogy másképpen kellene megoldani ezt a kérdést Ügy mint Kecskeméten. Ott csak 45 ezerbekerült egy lakás, pedig az város. A telek is drágább, meg úgy tudjuk, hogy csak kétezer forintot kellett befizetni előre, — érvel Rostás Győző öt gyerek apja, aki jelenleg táppénzes állományban van. * ■Jügy auiauaiya a „iei- ■ ’ emelkedésnek” az előítélet. Erre már-már klasszikus példákat említ az Élet és Irodalom január 24-i számában Csányi László. írásából csupán két — úgygondolom — általános érvényű mondatot idézünk: „... alig van falu, ahol a tanács szó nélkül kiadná nekik az építési engedélyt, a munkahely, ahol biztosítanák az egyenlő feltételeket, s főleg az egyenlő bért... Csoda-e, ha épp társadalmon kívüliségük tudata erősödik bennük ennek minden erkölcsi következményével Burai János harminc év a kocsik rákterébe is, hogy ellenőrizzék, az ott található ládák számozása meg- egyezik-e a szállítólevélen feltüntetettel. Stumpfnak nem volt saját rendelkezésű kocsija sofőré, akire támaszkodhatott volna. így hát saját magának kellett beszállítani a robbanóanyagot. Volt egy ' BMW-motorja, s azon minden alkalommal ellenőrzés nélkül bejárhatott az objektumba. Rendszerint egy testes táskát vitt magával, melyet oldalkocsira erősített. Magától értetődik, hogy az őrség nem vizsgálta meg saját parancsnokának táskáját. Ebben pedig robbanóanyag volt.... Stumpf először csak naponta egy adag dinamitot szállított az üzembe, egy hét múlva azonban kiszámította, hogy ilyenformán legkevesebb ötven napra lesz szüksége, de megeshet az is, hogy több. Ez viszont nagyon hosszú idő! Ötven napon át halálveszélyben élni, a lebukás fenyegető réme alatt! De ami legfőbb: ötven nap alatt a gyár elkészítheti a fegyvereket, akadálytalanul termelhet ... (Folytatjuk.1 körüli, a cigányok között feltűnően magas, analfabéta férfi. Tavaly a Kunfehértói Állami Gazdaságban dolgozott, ahogy elmondja napi 12—14 órát. s havonta 900 forintot kere. sett ott, ahol a „nem cigányok” ezer forinttal többet kaptak ugyanazért a munkáért. A példákat sorolhatnánk, de nem ez a cél. A cigányok — Jánoshalmán is — nem elkülönülni, hanem beolvadni, asszimilálódni akarnak. Ebben kell segíteni őket, az eddigieknél hathatósabban. Magyarországon kétszázezer emberről van szó. Nem elszigetelni kell őket, hanem befogadni. Ez lehet az egyetlen megoldás, ezt igénylik, szomjúhozzák ők is. Bizalomra van szükségük, az egyenjogúság érzetére és több anyagi támogatásra. Nem isten nevében, hiszen a havi törlesztést örömmel vállalnák, mert dolgoznak. Aki, tud, az dolgozik. A cigánykérdés megoldására kidolgozott szép elvek megvalósítása egyben arra is választ ad — amin* Csányi László mondja a7 i,ÉS”-ben —, hogy mikén vizsgázunk d°-m^.V -dizmus bóL, Gál Sándor
