Petőfi Népe, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-26 / 48. szám

1910. február 26. csütörtök 3. oldal Készülődés az Élelmezési Világkongresszusra Az ENSZ rendezésében az idén kerül sor Hágában a II. Élelmezési Világ- kongresszusra, amelyen ha­zánk is képviselteti magát. Ezt megelőzően a Magyar Agrártudományi Egyesület és a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület minden megyében vita­ülést tart. A két intézmény Bács-Kiskun megyei cso­portja a vitaülést tegnap tartotta a kecskeméti váro­si tanács dísztermében. Dr. Mészöly Gyula aka­démikus megnyitója után dr. Márton János, az Ag­rárgazdasági Kutató Inté­zet igazgató-helyettese tar­tott vitaindító előadást. Beszédében utalt arra a feszültségre, amely a vi­lág élelmiszerszükséglete és élelmiszerellátása között fennáll. Az emberiség je­lentős része — több mint 2 milliárd ember — éhezik vagy hiányosan táplálkozik, emiatt betegségeknek van kitéve. Bár az élelmiszer- termelés világviszonylat­ban gyorsabban növekszik, mint az emberiség szapo­rodási üteme, problémát okoz, hogy az élelmiszer- termelés és a népszáporú- ság a világ más-más, egy­mástól távoleső térségeire összpontosul. Az előadó a továbbiak­ban vázlatos áttekintést adott élelmiszer-fogyasztá­sunkról. Megállapította, hogy ma sokkal változatosab­ban táplálkozunk, mint 30—40 évvel ezelőtt; ke­vesebb zsírt, több fehér­jét és több vitamint fo­gyasztunk. Alapvetően ennek tulajdo­nítható, hogy a jellegzetes „magyar betegség” a tbc, leküzdöttnek tekinthető. A jól tápláltságot és az ét­kezési kultúra kedvező át­alakulását mutatja az is, hogy gyermekeink testmé­rete megváltozott. Tejből és tejtermékből azonban még mindig keveset fo­gyasztunk. Előadásának befejező ré­szében dr. Márton János ismertette a magyar dele­gációnak a hágai II. Élel­mezési Kongresszuson elő­terjesztendő javaslatainak tervezetét. A magyar küldöttség azt az álláspontot képviseli, hogy a világ élelmiszer ter­melése a mezőgazdasági nagyüzemeken keresztül, azok fejlesztésének útján növelhető hathatósan. Szükséges a növényne­mesítés tudományos eredményeinek gyors el­terjesztése a termelés gyakorlatában. Meg kell oldani a növekvő mennyiségű termékek táro­lási, szállítási problémáit. Hasznos volna a nyers­anyag termőhelyek közelé­ben kifejleszteni az élelmi­szeripart; kiterjeszteni az alapvető élelmiszerek ártá­mogatásának rendszerét; s megvalósítani csoportos élelmezés útján a helyes táplálkozási szokásokat. Javasolni fogja a magyar delegáció azt is, hogy minden élelmiszerterme­lő ország növelje mező­gazdasági exportját. Az előadást követő vitá­ban felszólalt dr. Kiss Ár­pád a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet igazgató-helyettese, dr. Maár András, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője, Horváth György, a Magyar Élelmiszer Ellen­őrző és Vegyvizsgáló Inté­zet igazgatója, dr. Harsá­nyt István, közegészségügyi felügyelő és dr. Bauer Fe­renc, a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti In­tézet osztályvezetője. A vásárváros tavaszi programja A HUNGEXPO-nál el­készült a vásárváros tava­szi programja. A BNV te­rületét először április 1-én tárják ki az érdeklődők előtt, ekkor nyitják meg a 42-es pavilonban az ápri­lis 12-ig tartó lengyel bú­torkiállítást. A lengyel Pa­ged vállalat konyha- és szobabútorokat, fémgarni­túrákat állít ki a 680 négy­zetméteres területen. A szezonnyitót április 7-én szovjet műszeripari kiállí­tás követi. Április 17-től 24-ig 30 belföldi és ugyan­ennyi külföldi cég nagy­szabású kiállítására kerül sor a vásárvárosban. A mezőgazdaságban használt műanyagokat a CHEMOL- IMPEX és a HUNGEXPO közös rendezésében tárják az érdeklődők elé. Erre a kiállításra már meg is ér­keztek az első külföldi szállítmányok; a műanyag öntözőcsövek. mint ötven napja tart a belvízveszély Készültségben a megyeszékhely tanácsa Az Alsódunavölgyi Víz­ügyi Igazgatóság tájékozta­tó szolgálata arról számolt be, hogy Baján 3,3, Kalo­csán 4, Kerekegyházán 4,3, Karapancsán pedig 5,5 mil­liméter csapadék hullott. A csatornákon a megye észa­ki részén 4—10, a déli sza­kaszon 2—4 centiméteres áradást észleltek. A megye északi részén a csapadék jelentékenyen növelte az elöntött területek nagysá­gát. Kunszentmiklós körze­tében már 3000 hold került víz alá. A megyében egyéb­ként a vízzel borított terü­let meghaladja a 78 ezer holdat. A Kalocsai, valamint a Homokhátsági Vízgazdálko­Fiatal szakemberek tanácskozása Kiskunhalason a Hazafi­as Népfront Bács megyei Bizottságának szervezésé­ben ma kerül sor a megye fiatal agrárszakembereinek tanácskozására. Az ülésen dr. Maár András, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője tart vitaindító elő­adást A fiatal szakemberek helye, szerepe és feladata a falu társadalmi, politikai és kulturális életének kialakí­tásában címmel. dási Társulatok elrendel­ték saját hatáskörükön be­lül az elsőfokú belvízvédel­mi készültséget. Kiskőrös környékén több helyen ta­nyákat veszélyeztet a víz. A szivattyúzások ellenére Kiskőrösön 30, Soltvadker- ten 25 holddal növekedett az elöntött terület. A bajai körzetben, különösen a Kí­gyós főgyűjtő térségében folyik nagy erővel a mun­ka. A nyúlgátakat erősítik, hogy a csatornákból kiöntött víz továbbterjedését meg­akadályozzák. A védelmi körzetekben a dolgozók a műtárgyaknál összegyűlt je­get, valamint hordalékot szedik ki, a 7-es számú csa­tornán pedig kotrógép dol­gozik. Több mint ötven napja védekezik az Alsódunavöl­gyi Vízügyi Igazgatóság az érdekelt tanácsokkal közö­sen a belvíz ellen. Ez idő alatt a vízügyi és a taná­csi közerők megközelítően 19 500 munkanapot dolgoz­tak. Jelenleg is 16 szivaty- tyúegység működik napi 24 órás üzemben. Kecskeméten a rendkívül csapadékos téli időjárás kö­vetkeztében a talajvíz olyan mértékben emelkedett, hogy nemcsak a mélyebb fekvé­sű, mezőgazdaságilag mű­velt területeket, hanem egyes városrészek épületei­nek állagát is veszélyezte­ti. Elsősorban a Máriavá- rost, a Rendőrfalut, a Mű­kertet, a Kossuth és az Er­zsébet körúttól délre eső la­kóövezeteket veszélyezteti a talajvíz. A megyeszékhely tanácsának elnöke ezért el­rendelte a belvízvédelmi készültséget. Utasította az építési és közlekedési osz­tályt, hogy állandóan ellen­őrizzék az említett városré­szek helyzetét, s egyben felkérte az Észak-Bács me­gyei Vízmű Vállalatot, a KPM Közúti Üzemi Válla­latot, a tűzoltóságot, hogy az út-, vízhálózat csatornáit fokozott mértékben ellen­őrizzék, tartsák tisztán, a tűzoltóság pedig szivattyú­zással, illetve aládúcolással nyújtson segítséget. G. G. dozatok és miképp kell cse­lekednünk ezeknek a ta­pasztalatoknak alapján, hogy győzelmet arathas­sunk a háborúban, a vér- telen fronton folyó háború­ban.” A proletárforradalom fő és alapvető feladata ekkor természetesen és elkerülhe­tetlenül a burzsoázia ellen­állásának letörése volt. Le­nin világosan látta, hogy párhuzamosan ezzel a fel­adattal, ugyanilyen elkerül­hetetlenül napirendre ke­rül a pozitív kommunista építésnek, az új gazdasági viszonyoknak, az új társa­dalom megteremtésének feladata is. „Itt lesz egyre nagyobb, óriási szerepe az agitációnak és a propagan­dának.” A propaganda alap­ja a szocializmus építésé­ben, a gazdasági építés po­litikai tapasztalata. Beszé­deiben, írásaiban így agitál, mozgósít; „Kevesebb poli­tikai fecsegést, több figyel­met a kommunista építés legegyszerűbb, de eleven, az életben kipróbált tényeire.” „Közelebb az élethez. Job­ban figyelemmel kísérni azt, hogy a munkás és pa­raszttömegek valóban vala­mi újat építenek minden­napi munkájuk során. Job­ban ellenőrizni, mennyire kommunista ez az új.” A régi rend sok akadályt hagyott az új társadalomra, amelyet nem lehetett és nem lehet egy csapásra el­takarítani az útból. „Át kell nevelni a tömegeket! — A tömegek átnevelésére pedig csak az agitáció és a propa­ganda képes. Egybe kell kapcsolni a tömegeket leg­elsősorban közös gazdasá­gi életünk építésével. Ez le­gyen a legfőbb és leglénye­gesebb minden egyes agitá­tor és propagandista mun­kájában” — mondja Lenin. „Munka nélkül, harc nélkül fabatkát sem ér a kommu­nizmusnak a kommunista brosúrákból és művekből bemagolt ismerete, mert ez azt jelentené, hogy tovább­ra is fennáll az elmélet és gyakorlat közötti régi sza­kadás, ami a régi polgári társadalom legvisszataszí- tóbb vonása volt.” Az elmé­let és a gyakorlat egysége a marxista propaganda alapja. Nem egy a sok fel­adat közül, hanem a párt­propaganda legfőbb szemlé­leti és módszerbeli követel­ménye. Számunkra, propa­gandisták számára a lenini tanítás alapos ismerete nél­külözhetetlen. Világosan tárja elénk Lenin személyes példája, gazdag elméleti és gyakorlati tevékenysége, hogy a propaganda alkotó tevékenységet követel. Nem ismerethalmazt, hanem szemléletet, látásmódot kell nyújtanunk a párttagok, a dolgozók számára. Ma is kétirányú tevékenységre van szükség. A marxizmus —leninizmus magas szintű ismerete az alapja a pro­pagandista munkájának. De nem elég az elvont tudás­anyag. Az élet sűrűjében kell ezekből helyes követ­keztetéseket levonni a to­vábbi munkához. Csak így lehet olyan tudást nyújtani, a fiatalok, a párttagok, a dolgozók szélesebb rétegei számára, amelyet hivatásuk gyakorlása közben alkal­mazni tudnak. Ma a párttagokkal szemben támasztott egyik követelmény, hogy legye­nek agitátorai a párt politi­kájának. Lenin 1920-ban így ír: „Minden egyes agi­tátor iegyen állami vezető, a parasztok és a munkások vezetője a gazdasági építés terén.” Az adott körülmé­nyeknek megfelelően a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt így jelöli meg a jelen­legi feladatot: Pártszerve­zeteink határozottan emel­jék ki a gazdasági vezetők politikai szerepét és felelős­ségét. Meg kell követelni tőlük, hogy propagandistái, agitátorai legyenek dönté­seinknek, intézkedéseink­nek, Agitációs és propaganda- munkánk alapja pártunk, a Magyar Szocialista Mun- kásnárt nolit'kája, amely a - ne ’oninizmus el­méletét következetesen ''ilh végre. Pártunk poli- tiká’f'T'k jól bevált mód­szere. hogy a tömegekhez — eszmecserék, kölcsönös beszélgetések révén — min­Kádár János látogatása a Magyar Távirati Irodában Kádár János elvtárs — Nyers Rezső és Aczél György elvtársak társasá­gában — szerdán látoga­tást tett a Magyar Távirati Iroda szerkesztőségében. A vendégeket Lakatos Ernő, a Kormány Tájékoztatási Hivatalának főosztályveze­tője és Léderer Frigyes, az MTI főszerkesztője fogadta. Burján Sándor, a belföl­di-, Éliá? Béla, a külpoliti­kai-, Horváth Tamás, a fo- toszerkesztőség vezetője és Borbély György főmérnök ismertették a hírügynökség munkáját. A látogatókat végigkalauzolták az MTI közelmúltban elkészült új korszerű hírközpontjában és bemutatták a hírügynök­ség telefotóját és fotólabo­ratóriumait. 73 ezer egészségügyi dolgozót ériil a március 1-i bérrendezés (Folytatás az 1. oldalról.) a népgazdaság más ágai­ban. 1966-hoz képest az ápolónők elvándorlása 50 százalékkal emelkedett. — Az illetékes párt- és kormányzati szervek — el­ismerve az egészségügyi dolgozók áldozatos munká­ját — a népgazdasági le­hetőségek figyelembe vé­telével fokozatosan segítik elő az élet- és munkakö­rülmények megjavításált. Ezen a téren egyik jelen­tős lépés a most beveze­tendő bérintézkedés, amelynek fontosságát jól érzékelteti, hogy mintegy 73 000 egészségügyi dolgo­zót, köztük 36 000 ápoló­nőt és gondozónőt, 10 000 takarítónőt és 27 000 kise­gítő dolgozót érint. Az évi 190 millió forint kihatású intézkedés az összes egész­ségügyi dolgozó 50—55 százalékára terjed ki. — A most megjelent utasítás szerint béremelés­ben részesülnek; 1. a megszakítás nélkül működő intézetekben — kórházakban, klinikákon, csecsemőotthonokban, szo­ciális otthonokban, stb. a közvetlen ápolási és gon­dozási felalatokat ellátó szakképzett és szakképzet- len ápolónők (gondozónők, szülésznők, szociális ott­honi ápolónők, mentőápo­lók, stb.), továbbá az ilyen intézetekben foglalkozta­tott takarítónők és a ki­segítő dolgozók; 2. a többi egészségügyi és szociális intézetek, in­tézmények, (szakorvosi ren­delőintézetek, gondozóinté­zetek, bölcsődék, stb.) ösz­denkor őszinte szóval ju­tunk el. A kommunista és munkáspártok és propagan­disták számára megfogal­mazott lenini követelmény ma is érvényes: „A kom­munista pártnak, amely va­lóban a forradalmi osztály, a proletariátus élcsapata akar lenni és amely azon felül a széles, nemcsak pro­letár, hanem a nem prole­tár tömegek, a dolgozók és a kizsákmányoltak töme­geinek vezetését is meg akarja tanulni, az a köte­lessége, hogy mind a váro­si, a gyári „utca”, mind a falu számára a leghozzá- férhetőbb, legvilágosabb és legelevenebb módon tudjon propaganda, szervező és agitációs munkát végezni.” Lenin tanításai ma is munkánk vezérfonalát je­lentik. Az évfordulóhoz kö­zeledve méginkább érezzük ennek jelentőségét, s min­dent el kell követnünk, hogy közkinccsé tegyük ezeket. BRENYÖ MIHÁLY a megyei pártbizottság munkatársa szes kisegítő munkakörben dolgozói. — A béremelés mértéke a betegágynál dolgozó ápo­lónőidnél, gondozóknál mintegy 20—25 százalék, 200 és 400 forintos hatá­rok között átlag 300 fo­rint. A szakképzetlen ápo­lónők körülbelül 20 száza­lékos béremelést kapnák, 150—250 forintos határok között 200 forintos átlag­ban. A takarítószemélyzet béremelése 10—15 száza­lék, ami 100—200 forintos határok között 150 forin­tos átlagnak felel meg. A kisegítő munkakörökben dolgozó betanított- és se­gédmunkások, konyhalá­nyok, stb. március 1-től 10—12 százalékkal, átlag 100 forinttal magasabb bért kapnak 50—150 fo­rintos határok között. — A betegágy mellett dolgozók, valamint a ta­karítószemélyzet bélét munkahelyhez és munka­körhöz kapcsolódó pótlék formájában emelik, hogy ezzel is elősegítsék ezek­nek a munkaerőknek a betegosztályokon maradá­sát. A kisegítő személyzet­nél az alapbért kell emel­ni. — A miniszteri utasí­tás egyöntetű végrehajtása érdekében irányelvként mondta ki a miniszté­rium, hogy a bérintézke­dést differenciáltan kell megvalósítani. Az intézet­vezetőknek a pótlékot, il­letőleg a béremelést a dol­gozók megterhelésének, munkájuk személyi és ob­jektív körülményeinek fi­gyelembe vételével kell megállapítaniuk, úgy, hogy a magasabb munkabérben kifejezésre jusson a vég­zett munka. — A bérintézkedés az egészségügyi dogozóknak mintegy felét érinti. Ezen túlmenően az irányelvek­ben arra hívták fel az in­tézetek vezetőinek figyel­mét, hogy a bérfejlesztést használják fel a mostani bérintézkedéssel nem érin­tett dolgozók legégetőbb problémáinak megoldásá­ra, emeljék a műtősnők, szakmunkások, továbbá az alacsony keresetű, vagy az úgynevezett hiányszak­mákban dolgozó egyes or­vosok bérét. — Most az a feladat, hogy az intézetek a besorolási munkákat mi­előbb kezdjék meg és gon­doskodjanak arról, hogy a magasabb béreket az érin­tett dolgozók már az áp­rilis elejei bérfizetéskor megkaphassák. A munka­erőutánpótlás megjavítá­sát azzal is elő kívánják segíteni, hogy 1970. szep­tember 1-től az egészség- ügyi szakiskolák arra ér­demes hallgatóit is ösz­töndíjban részesítik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom