Petőfi Népe, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-24 / 46. szám

5. oldal 1970. február 24. tedd beszélgetés megyénk, népműveléséről a Művelődésügyi Minisztérium osztályvezetőjével §/* ~ m m ~ A Petőfi Népe Kep-toto és, Kisz felszabadulási rejtvénypályázata Lépést tartani a köve­telményekkel, megfelelni a társadalmi igényeknek — ez a célja az Országos Népművelési Konferencia előkészületeinek idején is a népművelőiének. De eh­hez korszerű intézmény- hálózatra, jól képzett szak­emberekre, a népművelés gyakorlatában helytálló, munkájukat a helyi vi­szonyok, igények és lehe­tőségek figyelembevételé­vel végző népművelőikre van szükség. Takács Kálmán osztály- vezető, a Művelődésügyi Minisztérium közművelő­dési főosztályáról elmond­ja, mit tart jónak és mit problematikusnak Bács-Kiskun megye népművelésében: — Bács-Kiskun, orszá­gunk egyik legnagyobb te­rületű megyéje a második ötéves terv során, s azt követően is nagy erőfeszí­téseket tett a közművelő­dési hálózat kiépítésére, korszerűsítésére. Űj intéz­mények sokasága jött lelt­re Kiskunma jsától Hajó­sig, Tiszakécskétől Felső- szentivánig. Tudomásom szerint a második ötéves tervidőszakban saját for­rásból mintegy 55 millió forintot fordítottak nép­művelési beruházásokra. Különösen hasznosak az intézményfejlesztésben a megye új kezdeményezé­sei. Ide sorolhatom a ta­nács, a MÉSZÖV, a helyi erők összefogását, amiről a Népszabadság is elisme­rően írt tavaly „Bajai pél­da” című cikkében. Nem véletlen tehát, hogy az el­múlt évben éppen Bács- ban rendeztük meg orszá­gos konferenciánkat az in­tézményfejlesztési koncep­ciók megvitatására. Ko­molyain vették a megyé­ben minisztériumunk irányelveit a művelődési otthonok fejlesztéséről, en­nek alapján dolgozták ki a továbbhaladás lehetőségeit — és az országban első­ként láttak hozzá az egyé­ni követelményrendszer ki. alakításához... Takács Kálmán elisme­réssel beszél a Sükösdön kidolgozott, követésre mél­tó helyzetelemzésről, ame­lyet a népművelők a Pe­tőfi Sándor Művelődési Otthon 1969. évi munkater­vének elkészítéséhez tá­masztható követelmények­re állítottak össze, mesz- szemenően figyelembe vé­ve a helyi igényeket, tár­gyi, gazdasági lehetősége­ket, a helyi művelődés múltját és jelenét. — Hogyan értékeli a minisztérium a megye járásainak és városai­nak együttműködését? — Egy-egy város műve­lődési intézménye egyút­tal a környék kulturális központja. Országosan nagy problémát jelent a nép­művelési munka azokban a városokban, amelyek já­rási székhelyek is. Ez kü­lönösen égető Bácsban, ahol öt ilyen város talál­ható. Már az 1960-as évek elején megyei vb-határo- zattal szabályozták a já­rási és városi tanácsok együttműködését a műve­lődési otthonok munkáját illetően. E munka elisme­réseként rendeztük a ba­jai járásban a városi mű­velődési házak járási fel­adatairól szóló országos tanácskozásunkat... i— Mi a véleménye a termelőszövetkezetek kulturális munkájáról? — A tsz-ek nagy része anyagiakkal is hozzájárul a községi művelődési ottho­nok működtetéséhez. Az országban is elsőként kezd­ték a termelőszövetkezeti költségen függetlenített művelődésdotthan-igazga- tők alkalmazását... — A Népszabadság egyik cikke bíráló megjegyzéseket tett a megye népművelőinek képzettségét illetően. A minisztérium hogyan látja a helyzetet? — A megyében országo­san is legtöbb — 44 — a községi szinten függetle­nített művelődésiotthon- igazgatók - száma. Ez a mennyiség valóban nem párosul mindig minőség­gel. A továbblépés egyik elengedhetetlen feltétele, hogy javítsák az igazgatók felkészültségét, növeljék a szakképzett népművelők számát. Bácsban is érvé­nyes, hogy a művelődési otthonok igazgatói csak akkor végzhetnek eredmé­nyes munkát, ha partne­rei tudnak lenini a közsé­gi párt-, tanácsi-, tsz- és iskolavezetésnek... — Milyen problémát tart még a miniszté­rium sürgősen megol- dandónak? — A népművelési háló­zat teljessé tételében ne­hézséget okoz, hogy Kecs­keméten a tervek ellenére sem épült meg a megyei művelődési ház. A megye területén működő műve­lődési otthonok szakmai, módszertani segítését a jól működő (de lehetőségek hiányában csak korlátozott tevékenységet kifejtő) me­gyei népművelési tanács­adó látja el... A minisztérium illetéke­sének véleménye tárgyila­gos. Elismeri a munkát, az eredményeket — bíráló megjegyzései pedig meg­szívlelendők. Az elismerés­nek örülünk — a bírála­tot népművelőink, a taná­csok és a többi 6zerv fi­gyelmébe ajánljuk... Győri Ülés György Sokan ismerik az 1848-as szabadságharc itt látható emlékművét, amely a bátorság mementója. Arra emlé­keztet, hogy ezen a helyen állították meg a honvédek a Buda felé törő ellenséget. Hol áll ez az emlékmű? Pákozd — Ozora — Sukoró? A szerkesztőségnek beküldendő szelvény a 10. oldalon található. T alálkoznak. Ifíílom volt nálunk. Egy férfi és linnVVPMnP IPAVP7VP szinte félek beszé­;gy nő. Szeretik egy- lílíllj ÍUI1UU jUyjULVb.i. det mondani ilyen­mást, s előbb-utóbb kor. Az anyakönyv­ide lépnek be. Gyermekük száz volt — mi így mond- vezető nem sirdogálhat... született — ide jönnek. juk — ünnepélyes, azaz A legifjabb állampolgá- rlffv„ kitalálták már hnfív ennyit rendezett a KISZ, rókát is mi jegyezzük be. melrik intézményünkről van vagy vállalat Persze> min- Kecskeméten 1295 gyerek . y y den esküvő szép, hiszen két született, s 181 névadóün­egymást szerető ember lép népség zajlott le. Kecskeméten a vaskos, elénk, őszinte érzésekkel. _..... , _ ... nagyméretű könyvekkel A KISZ rendezte az év ^ megrakott, polcos szekré- egyik legünnepélyesebb es- t halálesetek ^eleev* nyék tövében, középkorú, küvőjét is, a városi tanacs f, . , _.. ®sel*;K oejegy c sinos asszony ül. Juhász dísztermében, a száztagú ,e ® A var<??í>aa ta' Imréné, az anyakönyvve- Kodály-kórus részvételével. yaly J81 'a halálozások zető. Vannak jubileumi házas- mltL^tJnml' TCárácíinkra mnnkáiárnl ságkötések is. Tavaly tör- ’ ,nt hogy tudomá­, Limáit tént, hogy a nagyszülők sul vesszük, hiszen... arany-, a szülők ezüstlako- Az ember életéhez tar- — Talán azzal kezdeném, dalmukat, a család legif- tozó legfontosabb esemé- hogy nálunk mindig nagy jabb tagjai pedig esküvő- nyek jegyzése _ ez amun- a forgalom. Tavaly 756 kecs- juket tartottak egyszerre. na„vnn „prptemi keméti pár kötött házassá- A múlt esztendőben négy ’ °y got, s ebből több mint öt- arany- és egy ezüstlakoda- —s —» Gondolat — érték nélkül „Elvtársak, engedjék, meg, hogy elmondjak én is néhány gondolatot...” Eleinte — van ennek már jó néhány éve — érdek­lődve hegyeztem a fülem, felrezzenve az álomba ringató értekezlet tétova, kábulatából: végre egy ember, akinek gondolatai vannak! S aztán, hogy ellebegtek a sikkesen kar­csú, vagy kúszán kompli­kált mondatok, többnyire csak megismételve, job­bik, de ritkább esetben kiegészítve a beszámoló­ban elhangzott tényeket, csalódva kellett megálla­pítanom: gondolatnak még csak az árnyékával sem találkoztam. És ez ettől így megy ér­tekezletről értekezletre. A hozzászólások bevezetésé­nek ez a sztereotipje láncreakciószerű gyorsa­sággal elterjedt, elural­kodott, s makacsul tartja magát mindmáig. Minden hozzászóló megcsillog­tatja a gondolatok Ígére­tét. Látszólag hasonlít ez a jelenség a felszólalá­sok indításának korábban divatos, ma már kivesző­félben levő formulájához, miszerint: „Csatlakozom az előttem felszólaló­hoz ...” Csakhogy ez leg­alább, a maga módján, őszinte volt: a felszólaló valóban csatlakozott, oly­annyira, hogy nem mon­dott semmi lényegeset, semmi érdekeset. De ez a mostani divat egyenesen megtévesztő: bornak ha- zudja a vizet. És csak amikor megkóstoljuk, ak­kor derül ki, mi is való­jában. De ez csak csalódást okoz. Az viszont már ve­szélyes, hogy a sztereotip kimondottan sugallja: gondolatnak fogadjuk el az egyszerű tényközlést. Vagyis: a gondolat fogal­mát lassanként olyasvala­mi tölti ki, amihez annak semmi köze. Ezek után már csak azon tűnődöm el: hogyan kezdje felszólalását az, akinek valóban vannak gondolatai, s azokat el is akarja mondani. Mert ha egy szó lassanként elér­téktelenedik, tartalma de­valválódik, akkor legjobb, ha semmit nem mondunk helyette. Inkább mondjuk el helyette — gondola­tainkat. —ni —el. I nagy fcomSiinátor (I.) X. alezredes várt rám, támadásba lendültek a volt türelmesen végignézte, amíg uralkodó osztály levitézlett körülményesen kényelembe tagjai is. A gazdasági rend helyeztem magam, s be- ellen törtek, biztosítva ezzel szélni kezdett. a munka nélkül megszerez­Az 50-es évek elején tér- hető óriási összegeket, a ki- mészetesen nemcsak erő- vételes jólétet. Az intel- szakos, életellenes bűn- lektuális típusú bűncselek- cselekmények történtek, de mények — csalás, üzérke­dés, sikkasztás — elköveté­séhez jó kombinációs kész­ség, intelligencia, művelt­ség szükséges. A leleplezés­hez, s ez nyilvánvaló, ezek­ből az öröklött, vagy szer­zett tulajdonságokból sok­kal több szükséges ... Dr. Sz. S. — volt teoló­gus és internált — buda­pesti lakásának szobájában nagy érdeklődéssel tanul­mányozta a Magyar Nemzet álláshirdetés rovatát. — Nocsak — ötlött eszé­be a kecskeméti Kenyér­gyár Vállalat hirdetése. „Pályázatot hirdetünk fő­könyvelői állásra, fizetés megegyezés szerint...” Ide írni kell! — határozta el, s azonnal papírt, tollat ra­gadott. Az önéletrajz alig egy óra alatt elkészült, de hiány­zott belőle néhány apróság a teológia, a jobboldali ma­gatartás miatti internálás. Egy hét sem telt el, amikor dr. Sz. S. jelentkezett Kecs­keméten, az igazgatónál, s az új főkönyvelő munkához kezdett. Csupán néhány hónapra volt szüksége ahhoz hogy nemcsak a vállalat ügyeit, de a veze­tők magatartását is megis­merje. Jó érzékkel figyelt fel az igazgató könnyelmű életmódjára és állandó pénzzavarára. Egyik nap benyitott az igazgató szo­bájába. — Kérlek, vizsgálatot in­dítottam T. J., a rőzsebe- szerző ellen, s mondhatom furcsa dolgokat találtam nála... Az igazgató elsápadt. Magában már elátkozta azt a percet, amikor először fo­gadott pénzt el T. J.-től. Erre azonban ő sem szá­mított. A főkönyvelő, akit nemrégen vett fel, máris fúrja, képes lesz kitörni a nyakát. Dr. Sz. S. a hatásos szünet után tovább foly­tatta mondanivalóját. — Rájöttem, hogy neked is juttatott olykor bizonyos összegeket... No, tudom, a reprezentáció, a vendégek, a szórakozás, ezt képtelen az ember a fizetéséből... Ne ijedj meg kérlek, én a barátod vagyok ... A pénzt továbbra is megkapod, s én, de gondolhatod ... — Köszönöm, te igazán jó barát vagy. — Hálálko­dott a szorítóba került igaz­gató —. De kérlek szépen a rőzsebeszerzőt, hogy is mondjam ... figyelmeztet­ni kellene, hogy ne így ... ugye érted? — Természetesein igazga­tó kartárs! Később, az igazgatói be­szélgetés után hívatta a rő­zsebeszerzőt. — Nézze kartárs! — mondta ellentmondást nem tűrő hangon. — Tisztában vagyok az ön manipuláció­jával. A háziipari szövet­kezet nevében felvásárolt négyforintos rőzsét maga nekünk, a saját nevében öt forintért adja el... Ne, ne szóljon közbe, megbeszél­tem az igazgató úrral, lead nekem 40 ezer forintot, s minden megy a maga út­ján ... Megegyeztünk Az 1953-as év dr. Sz. S.- nak kedvezett. Január 1-től mint a megyei sütőipari vállalat főkönyvelője most már önálló rőzseüzletekbe kezdett. Márciusban az igazgató kérette a főköny­velőt. — Pénzre volna szüksé­gem ... — Kérlek, hatezer elég lesz? — készségeskedett dr. Sz. S., s közben eszébe ju­tott a 37 ezer forint ösz- szegű rőzseszámla, amelyen az eladók nevét is megha­misította. — Igen, azt hiszem — mosolyodott el az igazgató. A nyár elmúlt, közeledett az ősz, s a vállalat műszaki gárdája bővült, nagyon hi­ányzott a műszaki vezető. Az álláshirdetés ismét be­vált, mert néhány nap múl­va Kecskemétre érkezett dr. K. D. A főkönyvelő dr. Sz. S. szigorú káderezés- nek vetette alá a jelent­kezőt. — Ismerem a szakmát — mondta beszélgetés közben dr. K. D. — ugyanis az ostrom előtt több részvény- társaságnál dolgoztam mint... — Csak őszintén, úgy lá­tom önnel jól együtt tu­dok majd dolgozni. — Igen, nem tagadhatom a részvénytársaságoknál, mint... igazgató dolgoz­tam, de fiatalabb koromban foglalkoztam kemencefe­nekek javításával is — tette hozzá gyorsan. (Folytatás következik)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom