Petőfi Népe, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-15 / 39. szám
12. oldal 1970. február 15. vssárnap NYELVŐR Farkasszem, cigánykerék Ritkán hallott két szó. Nincs is változatosság használatukban, csak így mondhatjuk: valaki farkasszemet néz valakivel, valaki ci- (jánykereket hány. Ugyanígy a fabatka, a szemügy és a keze ügye is csak egyetlen formában él: fabatkát sem ér, szemügyre vesz, keze ügyében van. A duga és a korda is csak egyetlen szókapcsolatban használatos: dugába dől, kordában tart. Ezek a kiragadott példák is mutatják, hogy szavaink használatában különböző megkötöttségek vannak. Így a fogalomköri kötöttséget figyelembe véve elárulni csak rossz tulajdonságot lehet, jó tulajdonságokat nem. Felróni is csak hibát lehet, érdemeket nem. Aggodalmat nem táplálhatunk, de reményt igen. Árnyékát is csak az vetheti előre, ami kellemetlen, amitől félünk, például a kudarc, tehát a siker nem. Üjabban nagyon elterjedt helytelen szóhasználat dicséretet azzal vezetni be, hogy meg kell mondanunk. A bevezető főmondat folytatása csak korholás, rosz- szallás lehet: meg kell mondanunk, hogy nem használták fel a lehetőségeket. Vigyázni kell a vonzatok. ra is. Előfizetni valamire lehet, lekésni és nyilatkozni pedig csak valamiről. Mégis így olvassuk megyei folyóiratunk hirdetésében: fizesse elő (helyesen így mondjuk: fizessen elő, esetleg fizessen rá elő). Gyakran halljuk,: lekéste a vonatot (holott csak a vonatI ról késett le). Újabban ezt hallottam a televízióban: valaki azt nyilatkozta, i hogy... (és következett, amiről nyilatkozott). A szókapcsolásban is sokszor hibázunk. Ordas csak farkas lehet, ráró csak ló; a cégéres csak a gazember, szemenszedett pedig csak a hazugság jelzője lehet. A rokonértelmű szavakat sem cserélhetjük fel. Igaz, hogy így mondjuk: egyik eb a, másik kutya, mégsem cserélhető fel a két szó. Tehát így kell mondani: ebadó, véreb, öleb, kutya teringette, a kutyafáját (A vérkutya és az eb teringette helytelen, alig érthető szókapcsolat.) A szerkezet- és szólásve. gyülés is hibát okozhat A szó sem fér és a kétség sem fér valamihez szólást is csak akkor használjuk helyesen, ha az elsőt jóra, a másodikat rosszra vonatkoztatjuk: szó sem fér becsületességéhez, kétség sem fér aljasságához. Hézagot kitölteni, hiányt pedig pótolni lehet. Ezért helytelen azt mondani, hogy valami hézagpótló. Helyesen hiánypótlót mondhatunk; Aki helytelenül azt mondja, hogy valamit a szívügyünkre vetünk, az két szólást kever össze: valami szívügyünk és valamit a szívünkre vettünk. Ami még nem volt, annak csak híre lehet, de hamva nem, mert hiszen nincs ami elhamvadjon. De ami csak volt, de már nincs, arról helyesen azt kell mondanunk, hogy híre, hamva sincs. Kiss István Huszonöt éves a szabad Magyarország Kiállítás a Szépművészeti Múzeumban Szombaton délben ünnepélyesen megnyitották Budapesten, a Szépművészeti Múzeumban azt a reprezentatív kiállítást, amely hazánk felszabadulását és az azóta eltelt 25 esztendő legfontosabb gazdasági, kulturális és politikai eredményeit mutatja be. A Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztályának irányításával a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum, a Budapesti Történeti Múzeum és a Központi Múzeumi Igazgatóság által rendezett jubileumi kiállításon Ilku Pál művelődésügyi miniszter, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja mondott megnyitó beszédet. A hét teremben megrendezett nagyméretű kiállítás igen gazdag és változatos anyagot mutat be. A Márványteremben Magyarország felszabadulásának harci eseményeit láthatjuk egy nagyméretű terepasztalon, amely egyúttal Európa térképe is és ezen — elektromos berendezések segítségével — a második világháború főbb eseményei jelennek meg kivilágított képeken. Megtaláljuk itt a felszabadulás előtti illegális kommunista mozgalom dokumentumait: antifasiszta plakátokat, nyomdai termékeket, brossúrákat, felhívásokat, stb. Majd az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulásáról, az új állami élet kibontakozásáról szóló korabeli képek, újságok hívják magukra a figyelmet. Több tárgyi emlék foglalkozik a földosztással, az újjáépítéssel is. A negyedik terem Budapest felszabadulását és mai életét mutatja be tárgyi eszközökkel, fényképekkel. Érdekes darabja entókon és diafilmeken, továbbá szobrok, kisplasztikák, gobelinek, grafikák és népművészeti alkotások tarkítják, teszik szélesebbé, sokrétűbbé az anyagot. Természetesen a kiállítás teljes anyagának ismertetésére nem válalkozhatunk, Egy, kettő, A Petőfi Népe és a KISZ „Felszabadulási rejtvénypályázata" Jövő hét keddjétől — február 17-től — kezdve, április 4-ével bezárólag ismét kellemes, játékos fejtörésre invitáljuk a Petőfi Népe kedves olvasóit. A KISZ megyei bizottságával közösen felszabadulási rejtvénypályázatot indítunk, amely a jelzett határidők között nap mint nap ad alkalmat megfejtésre, fejtörésre, arra, hogy emlékezetünkben kutassunk, hol is láttuk... az ország mely részében találkoztunk azzal a...? S már az eddigiekből is sejteni lehet, hogy képrejt- vények megoldásából áll . ez a mostani verseny. Nem is „klasszikus” értelemben vett képrejtvényre kell gondolni, amely következtetések, áttételes logikai játék útján fejthető meg. Ennél direktebb módszerű ez a pályázat. Naponta — egy-egy fényképfelvétel vezeti el az olvasót az ország — g a megye különböző tájaira. Olyan alkotásokhoz — városkép, üzem, szobor, intézmény stb. —, amelyeket igen soitan személyesen megismertek már kirándulásokon, IBUSZ-utazásaik, üdülés alatti barangolásaik alkalmával, vagy filmhíradóból, televízióból, újságokból. Tehát ezek a képek állnak oda a kedves olvasó elé, és „megkérdik”: Mi vagyok? Hol vagyok? A nevemet mondja meg. Ki kell ‘tehát találni, helyesebben meg kell állapítani, mit ábrázol az aznap közölt kép? Mivel éppen nem „izzasztó’? töprengésre, fárasztó utánjárásra akarjuk késztetni az olvasókat, hanem az a célunk, hogy minél többen tartsanak velünk ebben az „Ismerd meg még jobban hazádat” játékban — „totósí tjük” a rejtvényt. Amellett, hogy két-hárpm mondat erejéig emlékezetébresztő ismertetést fűzünk egy-egy képhez — anélkül, hogy nevén neveznénk a gyereket, a megoldást jelentő választ is odaírjuk kérdésünk után. No, azért mégsem ilyen — magát a megfejtést kizáró, feleslegessé tevő módon. Tudniillik h á- rom változatot teszünk az olvasó elé, s azok egyike a helyes megfejtés. Mindjárt egy példát: Hazánk legnagyobb építőanyaggyára abban a helységben létesült, ahol a szabadságharc két fontos ütközete zajlott. Hol van a képen látható üzemóriás? — Szolnok, Vác, Komárom? A pályázónak az a dolga, hogy az „igazit” megállapítsa. Mivel három variáns szerepel, a sorrend szerinti — első, második, vagy harmadikra „adja voksát”. Ez esetben a Dunai Cement és Mészmű- ről van szó, tehát a megfejtés: Vác. Ez a sorrendben második, így a pályázónak csak az a dolga, hogy a 2-es számot beírja a kép melletti szel- ' vény „Megfejtés” rovatá- | ba. Nevét, lakcímét ugyancsak feltüntetve a megfelelő rubrikában, a szelvényt kivágja, s összegyűjti egy-egy héten keresztül. A Petőfi Népe keddtől vasárnapig megjelent számaiból kigyűjtött megfejtéseket levélborítékba téve a következő hét szerdájával bezárólag adja postára a szerkesztőség címére: Kecskemét — Városi tanácsháza, vagy Szabadság tér 1/a. A borítékra ráírandó: „Felszabadulási rejtvénypályázat”. Az egyhetes „adagokban” beérkezett megfejtéseket így rendszerezettebben, áttekinthetőbben lehet elbírálni. Érdemes minél több olvasónknak bekapcsolódni a hasznos időtöltést jelentő játékba. A pályázat befejeztével — az alkalomhoz is méltóan — értéke® díjakkal jutalmazzuk a legjobb megfejtőket. A főbb nyeremények; 1. díj: Kétszemélyes moszkvai utazás 2. díj: Tv-készülék 3. díj: Magnetofon 4. díj: Lemezjátszó 5. díj: Táskarádió Ezenkívül még 25 db különböző értékes nyereménytárgyat sorsolunk ki a legtöbb találatot elérők között. A nyeremények összege 20 ezer forint. Ne feledjék tehát: február 17-i, jövő keddi számunkban indul a „Felszabadulási rejtvénypályázat”, melynek startjele — stílszerűen — ez lehet: Rajt! Egy, kettő, há-romj Makrisz Agammemnon szobra a kiállításon nek a teremnek az a tábornoki egyenruha, amelyet Zamercev vezérezredes — a fővárosunk felszabadításáért folytatott harcok parancsnoka — viselt huszonöt évvel ezelőtt. Ezt a ruhát a Szovjetunió Központi Forradalmi Múzeuma bocsáj tóttá a budapesti kiállítás rendelkezésére. A következő teremben a szocialista tudomány és kultúra eredményeiről adnak számot a kiállítás rendezői. Ezen belül a könyvkiadás, a népművelés, sajtó, rádió, televízió, színház film, zeneművészet, képzőművészet fejlődését láthatjuk maketteken, színes fődé mindenképpen hasznos lenne, ha megyénkből az iskolák, művelődési házak, stb. csoportos kirándulásokat szerveznének a május végéig nyitva tartó és ingyenes kiállítás megtekintésére. Különösen azoknak nyújtana maradandó élményt a jubileumi bemutató, akik a felszabadulás után születtek. Nemcsak az 1945 előtti élet egyes mozzanataival ismerkedhetnének meg, hanem bepillantást kapnának a felszabadulás utáni idők ifjúsági mozgalmainak életébe, az új. jáépítés, a földosztás, stb. történelmi munkájába is. G. S. Mi az elvált szülők kötelessége A Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása Ifjúság elleni bűntettel kapcsolatos üggyel foglalkozott törvényességi óvás alapján a Legfelsőbb Bíróság. A terhelt, akit az ügyben elítéltek, büntetett előéletű, idült alkoholista. Házasságából két gyermek született. A házasságot később a járásbíróság felbontotta, a gyermekeket az anyánál helyezte el, egyúttal arra kötelezte a férfit, hogy a közös lakást 15 napon belül hagyja el. Az elvált férj azonban a lakásban maradt. Ittasan bántalmazta volt feleségét, szidalmazta a gyermekeit, drasztikus kifejezéseket használt előttük, bántalmazta őket. Emiatt fia érzelmi fejlettségében kissé elmaradt, s vegetatív idegzavarok léptek fel nála. Leánya idegrendszerét is megviselte az apa sorozatos durvasága. A védő arra hivatkozott, hogy a gyermekeket az anya gondozásába adták, s így nem lehet az elvált férjet ifjúság elleni bűntettben bűnösnek kimondani. A Legfelsőbb Bíróság azonban rámutatott: a szülők közös kötelessége gyermekük testi és erkölcsi jólétén, egészséges fejlődésén munkálkodni. A házassági kötelék felbontásával szülői mivoltukat nem veszítik el, szülői felügyelet szünetelésével a szülő és a gyermek közötti vérségi kapcsolat sem szűnik meg. A terhelt magatartása alapul szolgál arra. hogy ifjúság elleni bűntettben mondja ki bűnösnek a bíróság. Kik üljenek a vontatókra? Nem olyan régen, még egy fél évvel ezelőtt is, viszonylag egyszerű volt a vontatóvezetői jogosítvány megszerzése. Aki sikerrel elvégezte a traktoros tanfolyamot. az Autóközlekedési Tanintézet vizsgabiztosa előtt az erre a célra kijelölt pályán a gazdaság vontatójával csinált egy „nyolcast”, s ezenkívül még megmutatta, hogy be tud állni egy másik gép mögé. És ezzel már nekivághatott az országúti és a városi forgalomnak. A múlt év őszén azonban megjelent egy rendelkezés, amely a korábbihoz képest új alapokra helyezte a gép- járművezetői oktatást. s egyben-másban — így a vontatóvezetésben is — jócskán megszigorította a jogosítvány megszerzésének a feltételeit. A vontató- vezetői engedély megszerzését például 114 órás tanfolyam elvégzéséhez kötötte, amelyből 24 óra a gyakorlati, oktató mellett történő vezetés a forgalomban. Szigorúbbak lettek a vizsga feltételei is. Ügy véljük, nem szorul különösebb bizonygatásra, hogy a rendelkezést kellően indokolják a korszerű közlekedés követelményei. A dolgoknak nem is ezen a szintjén jelentkeznek a problémák. Pontosabban: elsősorban nem ezen... Hanem ott, hogy a traktorostanfolyamokat szervező gazdaságok vagy nem ismerik a rendelkezést, vagy egyszerűen nem vesznek róla tudomást. Teljesen a korábbi gyakorlat alapjain állanak. A tanulók elvégzik a 47 órás traktoros tanfolyamot, s ezután bejelentik a tanintézetnek: szeretnének vontatóvezctésből levizsgázni. Ez az, ami most már nem megy. A tsz-veze- tők dühöngenek: nekik elsősorban vontatóvezetőkre volna szükségük, s közben arról megfeledkeznek, hogy a traktor és a vontató — nem azonos fogalmak. A gépjárművek más-más kategóriájába tartoznak. Az is igaz, viszont, hogy az ú.i rendelkezés más tekintetben is nehéz helyzet elé állítja a gazdaságokat. Azzal a merev feltétellel, hogy a vontatóvezetői jogosítvány megszerzéséhez is kötelező minimumként írja elő a nyolc általános iskolai végzettséget. Az egyik Kecskemét környéki tsz vezetője pedig épp amiatt panaszkodott, hogy a fiatalok legtöbbje, aki a szövetkezetben marad, nem rendelkezik ezzel a végzettséggel. A jelen helyzet aggasztó: a traktoros-utánpótlás a gazdaságban megoldható, de ha a szemléletben nem történik változás, egyre kevesebben maradnak olyanok, akiket nyugodt lelkiismerettel lehet a vontatóra ültetni. Mi hát a teendő? Elsősorban az államigazgatás agropropagandistáira hárul itt nagy feladat, meg kell ismertetni a gazdaságokkal az ú.i rendelkezést, a megváltozott feltételeket. A gazdaságok vezetői pedig kérjék az Autóközlekedési Tanintézet támogatását, a vontatóvezetői tanfolyamok megszervezésére vonatkozóan. Legfőképpen pedig minisztériumi szinten kellene összehangolni a követelményeket a gyakorlati élet lehetőségeivel. Mielőtt a gépudvaron maradnak a vontatók — a legnagyobb szállítási idény közepette. ■—ni —el.
