Petőfi Népe, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-13 / 37. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Á MAGYAR S ÍO Cf'A LISTA M’U*N K Ä S PwlPl* fi Á C S- KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK:NAPILAPJA XXV. évf. 37. szám 1970. február 13. PÉNTEK Ara: 90 fillér Mitől urbanizálédik Tiszakécske? (4. oldal) Úttörőélet fő. oldal) Í7. oldal) ff uszonöt évvel ezelőtt szabadul fel az ország fő- városa, Budapest. Hosszú ideje folyt már a harc, a szívós és elkeseredett küzdelem, hogy a gyűrűbe fo­gott fővárost a hazánkat felszabadító szovjet haderők végre megtisztíthassák a fasiszta csapatok maradvá­nyaitól. Sok-sok áldozat, utcai harcok közepette nyo­multak előre, hiszen kímélni akarták a várost, melyet nehéz harci fegyverekkel sokkal rövidebb idő alatt elfoglalhattak volna. Amióta a németek megölték a két szovjet parlamentert, Osztyapenko és Steinmetz kapitányt, közel másfél hónap telt el, közben felsza­badult a főváros több peremkerülete, s január 12-én már a belvárosban folytak a harcok. Január 18-ra pe­dig egész Pest felszabadult. De még majd egy hónap­nak kellett eltelnie, hogy Buda is szabad legyen. Mind. ez sok vérveszteséggel járt, hiszen a Várban körülzárt német csapatok többször is kitörést kíséreltek meg. A német—magyar hadsereg kötelékeihez tartozó magyar katonák tömegesen álltak át a szovjet csapatokhoz. Mintegy 2500 főnyire tehető azoknak a magyar kato­náknak a száma, akik hősiesen küzdöttek a főváros teljes felszabadításáért a szovjet csapatok oldalán. Kü­lönösen kitüntették magukat e harcokban a Budai Önkéntes Ezred katonái, akik örökre beírták nevüket népünk történelmébe. Ii főváros nehezen heverte ki a háború pusztítá- sának nyomait. Nagy volt az ínség, a nyomor, hiányzott az élelem, gyógyszer, a ruházat. A felsza­badult keleti országrész lakossága megmozdult a fővá­ros népének megsegítésére. Már január végén gyűjtés indult, sokan vállaltak budapesti gyermekeket gondo­zásra, s egyelőre csak lovasszekereken, de megindult a főváros élelemmel való ellátása. Budapest megme­nekült az éhhaláltól. Hosszú időnek kellett eltelnie, hogy a felszabadult ■ ország, s benne a főváros is új erőre kapjon, meg­újuljon, hogy eltüntesse a háború nyomait. Évtizedek kellettek hozzá, hogy felépüljenek a lerombolt hidak, beépüljenek az utolsó romos telkek. De az ország szí­ve már a felszabadulás első perceitől kezdve dobog­ni, lüktetni kezdett, s egyre erőteljesebb vérkeringés indult közte és az egymás után felszabadított vidékek között. Iff a már régi fényét is túlszárnyalva ragyog fő- városunk. Népessége — a legutóbbi népszám­lálás szerint — meghaladja az egymillió-kilencszázez- ret, s hazánk lakosságának 19 százaléka él itt. Jelentő­ségét azonban mégsem ez szabja meg. S nem is csu­pán az a tény, hogy állami és politikai életünk, a gaz­daságirányítás és kultúra legfőbb intézményei itt fog­lalnak helyet. Budapest ezen túlmenően is sokat, még többet jelent nekünk. Egy kicsit jelképe az ország fej­lődésének, büszkék vagyunk szépségére, az idegeneket is vonzó nevezetességeire. Múzeumai, látványosságai, a színházak és tárlatok, panorámája, lüktető mozgalmas élete a miénk is, valamennyiünké. WS öszöntjük felszabadulásának 25. évfordulóján ha- -“*■ zánk fővárosát! S kívánjuk, hogy az elkövetke­ző negyedszázad hozzon új sikereket, új — még gyor­sabb — fejlődést életében. Csütörtökön délelőtt Kecskeméten, a Hazafias Népfront megyei bizottsá­gának székházában ünnepi ülést tartott a Magyar— Szovjet Baráti Társaság megyei elnöksége. A tanács­kozáson az elnökség tagjain kívül részt vett Erdősi Jó­zsef, a megyei pártbizott­ság első titkára, Badjul Ivan Ivanovics, a szovjet nagykövetség első titkára, dr. Glied Károly, a megyei tanács vb-elnökhelyettese, valamint Zsebrakov A. Sz. gárdaezredes, az egyik ma­gasabb szovjet egység pa­rancsnoka. A megjelenteket Gyóni Lajos, az MSZBT megyei elnöke köszöntötte, majd F. Tóth Pál, a Társaság megyei alelnöke tartott ün­nepi megemlékezést az első magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsö­nös segítségnyújtási szerző­dés 22. évfordulója alkal­mából. Méltatta a szerződés jelentőségét, mely kiindu­lópontja volt annak a fel­mérhetetlen gazdasági, mű­szaki és kulturális segítség­nek, melyet a kölcsönös előnyök és a teljes egyen­jogúság alapján a Szovjet­unió felszabadulásunktól kezdve napjainkig nyújtott hazánknak. Ezt követően Badjul elv­társ szólalt fel, aki közvet­len meleg szavakkal tolmá­csolta Tyitov szovjet nagy. követ és Kiricsenko, a krí­mi területi pártbizottság első titkárának üdvözletét az ünnepi ülés résztvevői­hez. Hangsúlyozta: barát­ságunk hosszú időre nyúlik vissza, s ennek megalapo­zásában a magyar interna­cionalisták is részt vettek, akiknek nevét ma is meg­becsülés illeti az egész Szovjetunióban. Sávolt Béla, az MSZBT megyei titkára a társaság elmúlt évi munkájáról és idei terveiről számolt be a népgazdaságnak, hazánk la­kosságának. A kapcsolatok sokoldalúságát számos pél­dával támasztotta alá. Erdősi József elvtárs, ar­ról szólott, hogy idei évfor. Badjul X. I. a szovjet nagykövetség első titkára is „ ..-I gyei elnökségi ülésén. jelenlevőknek. Az eredmé­nyekben gazdag 1969-es esztendő után, mejv tovább mélyítette népeink barátsá­gát, az 1970-es év újabb si­kerek forrása lesz, hiszen felszabadulásunk 25. évfor­dulója és más jeles esemé­nyek újabb lehetőséget te­remtenek a testvéri kap­csolatok elmélyítésére. A beszámolót hozzászólá­sok követték, melynek so­rán Zsebrakov gárdaezre­des arról a segítségről be­szélt — több ezer munka­napban fejezhető csak ki ez a támogatás —, melyet a szovjet hadsereg kato­nái az elmúlt esztendő so­rán nyújtottak a magyar dűlőink mind-mind kapcso. lódnak a Szovjetunióhoz, a szovjet néphez. Gazdasági kapcsolatainkon túl, me­lyeket számokban is ki le­het fejezni, a bárátság számtalan megnyilvánulá­sát nehéz szavakban rög- 1 zíteni. Hangsúlyozta: a ma­gyar—szovjet barátság ápolása nem csupán az MSZBT feladata, s ez a ba­rátság mélyen gyökerezik a megye társadalmi életében. Az elnökség tagjai közül Vécsy György, Losoncz Mi­hály és Urbán Pálné őszin­te szavakkal tolmácsolták köszöntik a testvérmegye, az egészségügyi és más te­rületeken megnyilvánuló felszólalt az MSZBT me­segítségért és megerősítet­ték a beszámolókban el­hangzottak jelentőségét. Az ülés résztvevői elha­tározták, hogy az évfordu­ló alkalmából táviratban köszöntik . a testvérmegye, a krími terület Szovjet— Magyar Baráti Társaságát és lakosságát. Nagy él­ményt jelentett valamennyi résztvevő számára, hogy a tanácskozás után levetítet­ték számukra a Lenin éle­téről készült eredeti doku- mentumfihnet, valamint a Bács-Kiskun megyei Filmstúdió által Krímben készített Barátok között cí­mű kitűnő ismeretterjesztő filmalkotást. Az ország szíve Megemlékezés a magyar—szovjet barátsági szerződés évfordulójáról T. P, DUNA, ERZSÉBET-HÍD

Next

/
Oldalképek
Tartalom