Petőfi Népe, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-01 / 27. szám

8. oldal 1970. február 1, vasárnap Hazaérkezett az NDK-ból Kádár János és Fock Jenő (Folytatás az 1. oldalról.) az utóbbi években kiala­kult gyakorlatnak. Mind a belső építőmunka, mind a nemzetközi helyzet azt igényli, hogy a szocialista országok képviselői — két­oldalú és sokoldalú tanács­kozások keretében — rend­szeresen cseréljék vélemé. nyűket, hogy módjuk le­gyen a legidőszerűbb poli­tikai kérdések megtárgya­lására, a szocialista épít­kezésben szerzett tapasz­talatok kicserélésére, azok kölcsönös hasznosítására. Ezek a találkozók jó al­kalmat nyújtanak arra is, hogy demonstráljuk poli­tikai egységünket, egyet­értésünket. — Fock elvtárs és jóma­gam készséggel, örömmel tettünk eleget a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága és a Német Demokratikus Köz. társaság kormánya meghí­vásának. Mint ismeretes, a látogatás háromnapos volt. E három nap intenzív munkával, érdemi megbe­szélésekkel, olyan létesít­mények megtekintésével telt el, amelyek valamilyen módon összefüggésben áll­tak beszélgetéseink témái. vaL — Walter Ulbricht és Willi Stoph elvtánsak, va­lamint az NDK más párt­ós állami vezetői, a test­véri ország dolgozói a leg­nagyobb szívélyességgel, testvéri barátsággal fogad, tak bennünket. Tárgyalá­saink, munkaprogramunk minden aktusának légköre szívélyes, elvtársias, s — ami a napirendre tűzött kérdéseket illeti, gyakorla­tias volt. Sorra vettük az időszerű elvi, politikai kér. déseket, ismertettük állás­pontunkat, kicseréltük vé. leményünket, s mint isme­retes, hangsúlyoztuk, elvi egységünket. Beszéltünk a jövő feladatairól is. Mind­két fél szilárd elhatáro­zása, hogy együttműködé­sünket tovább szilárdítjuk és bővítjük minden terü­leten, ahol az nemzetközi harcunk szempontjából szükséges, s a két nép ér­dekelnek megfelel. — Munkánk legfőbb el­bírálói természetesen nem mi magunk vagyunk, még­is szeretném elmondani, hogy a látogatás légköré­vel és eredményeivel na­gyon elégedettek vagyunk. Mint ismeretes, Fock elv­társsal együtt viszonylag rövid idő alatt másodszor jártunk Berlinben. Tavaly október elején ugyanis részt vettünk a Német De­mokratikus Köztársaság fennállásának 20. évfordu­lója alkalmából rendezett jubileumi ünnepségeken. Mind az akkor szerzett be­nyomások, mind a mostani megbeszélések, találkozó, sok tapasztalatai igen jók. A Német Szocialista Egy- sfegpart, a Német Demok­ratikus Köztársaság egész dolgozó népe — természe­tesen a saját viszonyainak megfelelő konkrét célok­kal és módszerek alkalma, zásával — szervezetten, céltudatosan dolgozik a po­litikai munka, a gazdasági építés területén, a kultúra fejlesztésén, a közgondol­kodás formálásán egyaránt. Eréllyel, célratörően, igen komoly eredményekkel dolgoznak nagy szocialis­ta céljaik eléréséért. Kö­zös elveinkből, kölcsönös érdekeltségünkből fakad. hogy nagy örömmel tölte­nek el bennünket a Német Demokratikus Köztársaság imponáló eredményei, s azt tartjuk, hogy az NDK- ban elért sikerek a mi né­pünk erőit is növelik. A tárgyalásokról szólva Kádár János hangsúlyozta: — Természetesen arra törekedtünk, hogy sorra- vegyük kétoldalú kapcsola­taink legfontosabb kérdé­seit. Kölcsönösen tájékoz­tatást adtunk az orszá­gainkban folyó szocialista építőmunkáról és sok időt szenteltünk a kapcsolatok konkrét kérdéseinek, hiszen er is alapja a tapasztalat- derének. Kölcsönösen és ismételen nagy megelége­déssel állapítottuk meg — bár egyes területeken más­más módszerekkel dolgo­zunk — hogy a Magyar Szocialista Munkáspártot és a Német Szocialista Egy­ségpártot a szocializmus építésének alapelveit ille­tően elvi közösség fűzi ösz. sze. Különösen sokat fog­lalkoztunk a gazdasági épí­tés kérdéseivel, amelyek döntő szerepet játszanak szocialista céljaink mielőb. bi elérésében, a dolgozó emberek életének megjaví. tásában. Tanácskozásain­kon az együttműködés úgy­szólván minden területét érintettük. A Magyar Nép. köztársaság és a Német De­mokratikus Köztársaság között egészséges, széles körű és évről évre fejlő­dő együttműködés alakult ki. Örömmel nyugtáztuk, hogy az utóbbi időben év­ről évre 12 százalékkal nö­vekedett a két ország kö­zötti áruforgalom. Éppen öt esztendővel ezelőtt tárgyal, tunk német elvtársainkkal arról, hogy öt év alatt kö­rülbelül 60 százalékkal kell növelünk a forgalmat. Ak­koriban ez nagyon soknak tűnt, most azonban — bár még nem értünk az ötödik esztendő végére — megál­lapíthattuk, hogy az elő­irányzatot túl fogjuk szár­nyalni. Ismeretes azonban, hogy a szocialista orszá­gok gazdasági együttműkö­désében ma már nem elé­gedhetünk meg az egyszerű áruforgalommal —bizonyos értelemben tovább kell lép­nünk. Ennek' szellemében foglalkoztunk az együtt­működés sok konkrét kér­désével. Érintettük a közö­sen végzendő tudományos, műszaki kutatómunkát is, különösen a modem hír­adástechnika és a vegyipar területére vo­natkoztatva. Ezekben az ágazatokban kölcsönösen előnyösen fejleszthetjük a kapcsolatokat, kooperációt és specializálást valósít­hatunk meg a termelésben, ami mindkét ország szá­mára nagyon előnyös, és gyakorlatilag segítheti elő a fejlődést. Bővíteni és fej­leszteni akarjuk — és tud­juk — a két ország kultu­rális kapcsolatait is. Az előbbi témával összefüg­gésben különösen nagy je­lentőségű lehet az együtt­működés a felsőoktatásban és a szakemberképzésben. Felsőoktatási intézményeink kapcsolatai egészségesen fejlődnek, s meg kell mon­dani, hogy a Német De­mokratikus Köztársaságban az oktatás és a képzés szín­vonala magas, úgyhogy igen sok, számunkra hasz­nos tapasztalatot szerezhe­tünk. — Meg akarom még em­líteni, hogy formális szer­ződéseket, megállapodáso­kat nem írtunk alá, nem is ez volt a cél. Arra töre­kedtünk, hogy áttekintsük és megállapodásra' jussunk azokban a kérdésekben és feladatokban, amelyek a két párt és kormány napi­rendjén szerepelnek, s amelyekben előre kívánunk lépni. — Mind a hazai, mind a külföldi sajtó összefüggés­be hozta látogatásunkat kontinensünk egyik na­gyon időszerű problémájá­val, az európai biztonság ügyével, és a két német állam kapcsolatával. — Mély meggyőződéssel hangoztattuk: megalapo­zottnak, jogosnak tartjuk azt az igényt, hogy az euró­pai biztonság érdekében a Német Szövetségi Köztár­saság vezetői vegyék tudo­másul a realitásokat, mert csak ezen az útón-módon tudnak hozzájárulni — ha szándékukban van — az európai népek biztonságá­hoz, a kontinens országai­nak békés egymás mellett éléséhez, kapcsolataik fej­lesztéséhez, ideértve az NDK és az NSZK közötti viszonyt is. — Támogatjuk az NDK- nak azt a jogos igényét, hogy a Német Demokrati­kus Köztársaságot teljes mértékben, nemzetközileg hatályosan ismerjék eL Ami a nyugatnémet kor­mány magatartását illeti, a magunk részéről szeret­nénk hinni, hogy az általa hangoztatott ígéretes sza­vak valóban a helyzet meg­javítására irányuló őszinte törekvést takarnak. A prob­léma megoldásában azon­ban más kiindulópont és megoldás nem lehetséges, csak a két német állam teljesen egyenjogú és nem­zetközi érvényű kapcsola­tainak a kiépítése. — *A Német Demokrati­kus Köztársaság léte, ereje és fejlődése nagy jelentősé' gű a magyar nép harca, szocialista céljai és bizton­sága, sőt ezen túlmenően európa valamennyi népe szempontjából. Most is ér­vényes és a jövőben még- inkább bizonyossá válik: Európa minden népe szá­mára fontos és kedvező tény, hogy a Német De­mokratikus Köztársaság megalakulásával létrejött az első német munkás-pa­raszt állam, német földön valósággá válik a szocialis­ta eszme, s békeszerető, erős, szocialista állam épül. — Azt hiszem, minden gondolkodó ember megérti, belátja, milyen rendkívül nehéz feladatot kellett megoldaniok a Német De­mokratikus Köztársaságban dolgozó kommunistáknak, a szocialista rendszer hívei­nek. Nemcsak barátaink is­merik el, az ellenség is kénytelen megállapítani, hogy nagyon nehéz körül­mények között, nagy nehéz­ségek leküzdése árán, ha­talmas munkával teremtet­ték meg a Német Demokra­tikus Köztársaságban mindazt, amit létrehoztak A helyzet azt mutatja, hogy a következő észtén dők is az NDK további fej­lődésének évei lesznek — meggyőződésünk szerint Európa népeinek hasznára és javára. Nyilatkozatának befejező részében Kádár János arra utalva, hogy a közvéle­mény növekvő érdeklődés­sel kíséri a nemzetközi élet eseményeit és élénken érdeklődik a különböző de­legációk utazásai iránt, ki­jelentette: a bővülő nem­zetközi kapcsolatok építése, ápolása, immár elengedhe­tetlen része a párt és a kormány munkájának, gaz­dasági és tömegszervezete­ink tevékenységének — Munkám, sorsom úgy alakult, hogy elég gyakran képviselem hazánkat, dol­gozó népünket, a magyar kommunistákat nemzetkö­zi síkon. Természetes, hogy ilyen alkalmakkor is ugyanazt képviselem, amit itthon vallók, hiszen állás­pontunk — bárhol vagyunk is — ugyanaz. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Magyar Népköztársaság az utóbbi Időszakban bizo. nyos szerepet tölt be a nemzetközi kommunista mozgalomban, a nemzetkö­zi életben. Hogy a jövőben milyen súlyú tényezői le­szünk a nemzetközi élet­nek, az továbbra is attól függ, miként állunk helyt, hogyan dolgozunk idehaza és a nemzetközi politika porondján. Remélem, az idei évben, amely sok szempontból jelentős és ki­emelkedő esztendőnek ígér­kezik — hiszen erre az év­re esik felszabadulásunk 25. évfordulója, a Lenin- centenárium és más jelen­tős esemény — további tet­tekkel gyarapítjuk azt az erkölcsi tőkét, amelyet az ilyen nemzetközi találkozók jelentenek számunkra. — Amit a látogatásból hasznosítani lehet, a gya­korlati munkában fogjuk gyümölcsöztetni — fejezte be nyilatkozatát Kádár Já. nos. A szerb parlament vitája az egyetemekről A szerb parlament a hét végén vitatta meg az egye­temeken kialakult helyze­tet. Különböző jugoszláv szervek értékelése szerint ugyanis egyes egyetemi ta­nárok a marxizmussal, a jugoszláv alkotmánnyal és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége programjával ellentétes nézeteket vallot­tak és hirdettek, ami ká­ros következményekkel járt. A vitában olyan vélemé­nyek hangzottak el, hogy egyes egyetemi tanárok a szerb filozófusok egyesüle­tét „szélsőséges és tőlünk idegen nézetek kifejtésére használták fel”, illetve, hogy „a tanárok fellépése a demokráciával való visz- szaéiés, s lényegében tár­sadalmi berendezésünk el­len irányuló ellenséges te­vékenység”. A szerb par­lament képviselői ugyan­akkor hangoztatták, hogy „nem az egyetem és a tár­sadalom szembenállásáról, hanem a társadalomnak és azoknak a szembenállásáról van szó, akiknek tevékeny­sége ellentétes a Jugoszláv Kommunisták Szövetségé­nek programjával és az önigazgatási elvekkel”; és „nem a filozófiai és a nyelv- tudományi kart ítéljük el egészében, hanem csak a karok néhány tanárának elfogadhatatlan politikai né­zeteit”. Elhunyt Horváth György Rövid betegség után. 52 éves korában elhunyt Horváth György, a bajai járási pártbizottság nyugalmazott mun­katársa, aki a felszabadulástól kezdve pártmunkásként dolgozott. A bajai járási és városi pártbizottság saját halottjának tekinti. Horváth György 1918. ja­nuár 21-én született Baján, agrárproletár családból. Egészen fiatalon napszá­mos és ínségmunkásként kényszerült dolgozni. 1935- töl a bajai fonógyárban hántoló, majd gépjavító munkás, s 1936-tól aktívan vett részt a gyári sztráj­kokban és más munkás­megmozdulásokban. Ettől kezdődően élete végéig har­colt a társadalmi igazság­talanságok ellen, a mun­kásosztály érdekeiért. — 1945-ben lépett a kommu­nista pártba, a bajai 8. kör­zeti pártalapszervezet ve­zetőségi tagja lett, majd a két párt egyesítése után a bajai tűzoltóság pártszerve­zetében választották meg titkárnak. 1946-ban az MKP megbízásából vett részt a népbiróság munká­jában. Különböző pártisko­lák elvégzése után 1950- ben került a függetlenített pártapparátusba: a bajai posztógyárban, majd a kis­kunfélegyházi járási pártbi­zottságon — 1955-től — a bajai városi és járási párt- bizottságokon végezte nagy szorgalommal és hoz­záértéssel pártmunkáját, egészen az 1968-ban egész­ségi okokból történt nyug­díjazásáig. Horváth György a felsza­badulás első óráitól kezdve tudásának és erejének tel­jes egészét adta a pártnak, a munkásmozgalomnak. Munkája elismeréséül a Munka Érdemérem, Magyar Szabadság Érdemrend bronz, majd a Munka Ér­demrend bronz fokozatával tüntették ki. Családja, munkatársai, barátai és ismerősei, a já­rás és a város kommunis­tái február 2-án, hétfőn délután 15 órakor vesznek végső búcsút tőle a bajai Fegyveres Erők Klubjában. „Áz utat végig kell járnunk” Bonni politikus az NDK elismerése mellett Polgár Dénes, az MTI tu­dósítója jelenti: Hans Apel szociáldemok­rata képviselő, a párt par­lamenti frakciójának he­lyettes elnöke, szombaton egy televízióadásban az NDK de jure elismerésének lehetőségéről kijelentette: „abba kell hagynunk ennek a dolognak a dogmatikus szemlélését Ha az NDK- val egyezményeket kötnénk, amelyek a két állam közötti kérdéseket megfelelően rendezik, ezek természete­sen nemzetközi jogi érvé­nyességgel bírnának. Ha az NDK ennek alapján kije­lentené, hogy ezzel de jure elismertük, én személyesen ugyan nem helyeselném ezt az értelmezést, de nem is mondanék ellent.” Hans Apel hozzáfűzte: „termé­szetesen az NDK-nak joga lesz széles körűen interpre­tálnia a dolglsat, s ennek, az ügy érdekében nem sza­bad ellentmondanunk”. A szociáldemokrata poli­tikus foglalkozott Barzel CDU/CSU parlamenti frak­cióelnöknek azzal az állítá­sával is, hogy a kormány a keleti politikában felmond­ta az együttműködést az ellenzékkel. Apel kijelen­tette: „az ellenzék körében ellentétes vélemények van­nak, s az ellenzék nem hajlandó tudomásul venni a tényeket és a rendelkezé­sünkre álló szűk játékte­ret. Ennélfogva az általunk helyesnek tartott útat, ha kell, az ellenzék nélkül is végig kell járnunk. A las­sú, nehézkes, a múlt ma­radványai által megterhelt politika ellen vagyunk” — mondotta. Vélemények a rákkutatásról Az Izvesztyija péntek es­ti számában Nyikolaj Blo. hin ismert szovjet rákku­tató cikket írt, amelyben kijelentette: a „vírusoknak az emberi daganatok ke­letkezésében játszott sze­repére vonatkozó kutatá­sok olyan szakaszba jutot­tak, hogy teljesen indokolt a remény, viszonylag nincs messze az idő, amikor megoldást nyernék egyes igen fontos kérdések.” A szovjet tudós emlékez­tet azokra a felfedezések­re, amelyek a század ele­jén a Raus-vírus és más, olyan daganatkeltő víru­sok felfedezésére vezettek, amelyek állatok bizonyos daganatbetegségeit okoz­zák. Blohin nézete szerint „hatalmas jelentőségű munkát végez Borisz La­pin szovjet tudós és több munkatársa Szuhumiban.” E kutatások arra irányul­nak, hogy beteg emberek sejtnélküli vérsavójának majmok szervezetébe tör­ténő bevitele révén leukó- zist idézzenek elő ezeknél az állatoknál. Kétségtelenül érdek­lődésre tarthatnák számot az amerikai kutatások is — írja a tudós —, ame­lyekről kissé nagy hűhóval és kellő elemzés nélkül ad­tak hírt nemrég az újsá­gok. Morton és Eilberg amerikai kutatók arra vo­natkozó kísérletéről volt itt szó, amelyek révén ví­rust szigeteltek el az em­beri szarkómából. Blohin professzor véle­ményé szerint a rosszin­dulatú daganatokkal szem_ ben való immunizálás cél­jából végzett munkálatok reálig lehetőséget rejtenek magukban, hogy sikerült létrehozni vírus okozta da­ganatok keletkezését gátló eszközöket a megfelelő ví­rusok előzetes elkülöníté­sére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom