Petőfi Népe, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-01 / 27. szám
8. oldal 1970. február 1, vasárnap Hazaérkezett az NDK-ból Kádár János és Fock Jenő (Folytatás az 1. oldalról.) az utóbbi években kialakult gyakorlatnak. Mind a belső építőmunka, mind a nemzetközi helyzet azt igényli, hogy a szocialista országok képviselői — kétoldalú és sokoldalú tanácskozások keretében — rendszeresen cseréljék vélemé. nyűket, hogy módjuk legyen a legidőszerűbb politikai kérdések megtárgyalására, a szocialista építkezésben szerzett tapasztalatok kicserélésére, azok kölcsönös hasznosítására. Ezek a találkozók jó alkalmat nyújtanak arra is, hogy demonstráljuk politikai egységünket, egyetértésünket. — Fock elvtárs és jómagam készséggel, örömmel tettünk eleget a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága és a Német Demokratikus Köz. társaság kormánya meghívásának. Mint ismeretes, a látogatás háromnapos volt. E három nap intenzív munkával, érdemi megbeszélésekkel, olyan létesítmények megtekintésével telt el, amelyek valamilyen módon összefüggésben álltak beszélgetéseink témái. vaL — Walter Ulbricht és Willi Stoph elvtánsak, valamint az NDK más pártós állami vezetői, a testvéri ország dolgozói a legnagyobb szívélyességgel, testvéri barátsággal fogad, tak bennünket. Tárgyalásaink, munkaprogramunk minden aktusának légköre szívélyes, elvtársias, s — ami a napirendre tűzött kérdéseket illeti, gyakorlatias volt. Sorra vettük az időszerű elvi, politikai kér. déseket, ismertettük álláspontunkat, kicseréltük vé. leményünket, s mint ismeretes, hangsúlyoztuk, elvi egységünket. Beszéltünk a jövő feladatairól is. Mindkét fél szilárd elhatározása, hogy együttműködésünket tovább szilárdítjuk és bővítjük minden területen, ahol az nemzetközi harcunk szempontjából szükséges, s a két nép érdekelnek megfelel. — Munkánk legfőbb elbírálói természetesen nem mi magunk vagyunk, mégis szeretném elmondani, hogy a látogatás légkörével és eredményeivel nagyon elégedettek vagyunk. Mint ismeretes, Fock elvtárssal együtt viszonylag rövid idő alatt másodszor jártunk Berlinben. Tavaly október elején ugyanis részt vettünk a Német Demokratikus Köztársaság fennállásának 20. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi ünnepségeken. Mind az akkor szerzett benyomások, mind a mostani megbeszélések, találkozó, sok tapasztalatai igen jók. A Német Szocialista Egy- sfegpart, a Német Demokratikus Köztársaság egész dolgozó népe — természetesen a saját viszonyainak megfelelő konkrét célokkal és módszerek alkalma, zásával — szervezetten, céltudatosan dolgozik a politikai munka, a gazdasági építés területén, a kultúra fejlesztésén, a közgondolkodás formálásán egyaránt. Eréllyel, célratörően, igen komoly eredményekkel dolgoznak nagy szocialista céljaik eléréséért. Közös elveinkből, kölcsönös érdekeltségünkből fakad. hogy nagy örömmel töltenek el bennünket a Német Demokratikus Köztársaság imponáló eredményei, s azt tartjuk, hogy az NDK- ban elért sikerek a mi népünk erőit is növelik. A tárgyalásokról szólva Kádár János hangsúlyozta: — Természetesen arra törekedtünk, hogy sorra- vegyük kétoldalú kapcsolataink legfontosabb kérdéseit. Kölcsönösen tájékoztatást adtunk az országainkban folyó szocialista építőmunkáról és sok időt szenteltünk a kapcsolatok konkrét kérdéseinek, hiszen er is alapja a tapasztalat- derének. Kölcsönösen és ismételen nagy megelégedéssel állapítottuk meg — bár egyes területeken másmás módszerekkel dolgozunk — hogy a Magyar Szocialista Munkáspártot és a Német Szocialista Egységpártot a szocializmus építésének alapelveit illetően elvi közösség fűzi ösz. sze. Különösen sokat foglalkoztunk a gazdasági építés kérdéseivel, amelyek döntő szerepet játszanak szocialista céljaink mielőb. bi elérésében, a dolgozó emberek életének megjaví. tásában. Tanácskozásainkon az együttműködés úgyszólván minden területét érintettük. A Magyar Nép. köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között egészséges, széles körű és évről évre fejlődő együttműködés alakult ki. Örömmel nyugtáztuk, hogy az utóbbi időben évről évre 12 százalékkal növekedett a két ország közötti áruforgalom. Éppen öt esztendővel ezelőtt tárgyal, tunk német elvtársainkkal arról, hogy öt év alatt körülbelül 60 százalékkal kell növelünk a forgalmat. Akkoriban ez nagyon soknak tűnt, most azonban — bár még nem értünk az ötödik esztendő végére — megállapíthattuk, hogy az előirányzatot túl fogjuk szárnyalni. Ismeretes azonban, hogy a szocialista országok gazdasági együttműködésében ma már nem elégedhetünk meg az egyszerű áruforgalommal —bizonyos értelemben tovább kell lépnünk. Ennek' szellemében foglalkoztunk az együttműködés sok konkrét kérdésével. Érintettük a közösen végzendő tudományos, műszaki kutatómunkát is, különösen a modem híradástechnika és a vegyipar területére vonatkoztatva. Ezekben az ágazatokban kölcsönösen előnyösen fejleszthetjük a kapcsolatokat, kooperációt és specializálást valósíthatunk meg a termelésben, ami mindkét ország számára nagyon előnyös, és gyakorlatilag segítheti elő a fejlődést. Bővíteni és fejleszteni akarjuk — és tudjuk — a két ország kulturális kapcsolatait is. Az előbbi témával összefüggésben különösen nagy jelentőségű lehet az együttműködés a felsőoktatásban és a szakemberképzésben. Felsőoktatási intézményeink kapcsolatai egészségesen fejlődnek, s meg kell mondani, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban az oktatás és a képzés színvonala magas, úgyhogy igen sok, számunkra hasznos tapasztalatot szerezhetünk. — Meg akarom még említeni, hogy formális szerződéseket, megállapodásokat nem írtunk alá, nem is ez volt a cél. Arra törekedtünk, hogy áttekintsük és megállapodásra' jussunk azokban a kérdésekben és feladatokban, amelyek a két párt és kormány napirendjén szerepelnek, s amelyekben előre kívánunk lépni. — Mind a hazai, mind a külföldi sajtó összefüggésbe hozta látogatásunkat kontinensünk egyik nagyon időszerű problémájával, az európai biztonság ügyével, és a két német állam kapcsolatával. — Mély meggyőződéssel hangoztattuk: megalapozottnak, jogosnak tartjuk azt az igényt, hogy az európai biztonság érdekében a Német Szövetségi Köztársaság vezetői vegyék tudomásul a realitásokat, mert csak ezen az útón-módon tudnak hozzájárulni — ha szándékukban van — az európai népek biztonságához, a kontinens országainak békés egymás mellett éléséhez, kapcsolataik fejlesztéséhez, ideértve az NDK és az NSZK közötti viszonyt is. — Támogatjuk az NDK- nak azt a jogos igényét, hogy a Német Demokratikus Köztársaságot teljes mértékben, nemzetközileg hatályosan ismerjék eL Ami a nyugatnémet kormány magatartását illeti, a magunk részéről szeretnénk hinni, hogy az általa hangoztatott ígéretes szavak valóban a helyzet megjavítására irányuló őszinte törekvést takarnak. A probléma megoldásában azonban más kiindulópont és megoldás nem lehetséges, csak a két német állam teljesen egyenjogú és nemzetközi érvényű kapcsolatainak a kiépítése. — *A Német Demokratikus Köztársaság léte, ereje és fejlődése nagy jelentősé' gű a magyar nép harca, szocialista céljai és biztonsága, sőt ezen túlmenően európa valamennyi népe szempontjából. Most is érvényes és a jövőben még- inkább bizonyossá válik: Európa minden népe számára fontos és kedvező tény, hogy a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásával létrejött az első német munkás-paraszt állam, német földön valósággá válik a szocialista eszme, s békeszerető, erős, szocialista állam épül. — Azt hiszem, minden gondolkodó ember megérti, belátja, milyen rendkívül nehéz feladatot kellett megoldaniok a Német Demokratikus Köztársaságban dolgozó kommunistáknak, a szocialista rendszer híveinek. Nemcsak barátaink ismerik el, az ellenség is kénytelen megállapítani, hogy nagyon nehéz körülmények között, nagy nehézségek leküzdése árán, hatalmas munkával teremtették meg a Német Demokratikus Köztársaságban mindazt, amit létrehoztak A helyzet azt mutatja, hogy a következő észtén dők is az NDK további fejlődésének évei lesznek — meggyőződésünk szerint Európa népeinek hasznára és javára. Nyilatkozatának befejező részében Kádár János arra utalva, hogy a közvélemény növekvő érdeklődéssel kíséri a nemzetközi élet eseményeit és élénken érdeklődik a különböző delegációk utazásai iránt, kijelentette: a bővülő nemzetközi kapcsolatok építése, ápolása, immár elengedhetetlen része a párt és a kormány munkájának, gazdasági és tömegszervezeteink tevékenységének — Munkám, sorsom úgy alakult, hogy elég gyakran képviselem hazánkat, dolgozó népünket, a magyar kommunistákat nemzetközi síkon. Természetes, hogy ilyen alkalmakkor is ugyanazt képviselem, amit itthon vallók, hiszen álláspontunk — bárhol vagyunk is — ugyanaz. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Magyar Népköztársaság az utóbbi Időszakban bizo. nyos szerepet tölt be a nemzetközi kommunista mozgalomban, a nemzetközi életben. Hogy a jövőben milyen súlyú tényezői leszünk a nemzetközi életnek, az továbbra is attól függ, miként állunk helyt, hogyan dolgozunk idehaza és a nemzetközi politika porondján. Remélem, az idei évben, amely sok szempontból jelentős és kiemelkedő esztendőnek ígérkezik — hiszen erre az évre esik felszabadulásunk 25. évfordulója, a Lenin- centenárium és más jelentős esemény — további tettekkel gyarapítjuk azt az erkölcsi tőkét, amelyet az ilyen nemzetközi találkozók jelentenek számunkra. — Amit a látogatásból hasznosítani lehet, a gyakorlati munkában fogjuk gyümölcsöztetni — fejezte be nyilatkozatát Kádár Já. nos. A szerb parlament vitája az egyetemekről A szerb parlament a hét végén vitatta meg az egyetemeken kialakult helyzetet. Különböző jugoszláv szervek értékelése szerint ugyanis egyes egyetemi tanárok a marxizmussal, a jugoszláv alkotmánnyal és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége programjával ellentétes nézeteket vallottak és hirdettek, ami káros következményekkel járt. A vitában olyan vélemények hangzottak el, hogy egyes egyetemi tanárok a szerb filozófusok egyesületét „szélsőséges és tőlünk idegen nézetek kifejtésére használták fel”, illetve, hogy „a tanárok fellépése a demokráciával való visz- szaéiés, s lényegében társadalmi berendezésünk ellen irányuló ellenséges tevékenység”. A szerb parlament képviselői ugyanakkor hangoztatták, hogy „nem az egyetem és a társadalom szembenállásáról, hanem a társadalomnak és azoknak a szembenállásáról van szó, akiknek tevékenysége ellentétes a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének programjával és az önigazgatási elvekkel”; és „nem a filozófiai és a nyelv- tudományi kart ítéljük el egészében, hanem csak a karok néhány tanárának elfogadhatatlan politikai nézeteit”. Elhunyt Horváth György Rövid betegség után. 52 éves korában elhunyt Horváth György, a bajai járási pártbizottság nyugalmazott munkatársa, aki a felszabadulástól kezdve pártmunkásként dolgozott. A bajai járási és városi pártbizottság saját halottjának tekinti. Horváth György 1918. január 21-én született Baján, agrárproletár családból. Egészen fiatalon napszámos és ínségmunkásként kényszerült dolgozni. 1935- töl a bajai fonógyárban hántoló, majd gépjavító munkás, s 1936-tól aktívan vett részt a gyári sztrájkokban és más munkásmegmozdulásokban. Ettől kezdődően élete végéig harcolt a társadalmi igazságtalanságok ellen, a munkásosztály érdekeiért. — 1945-ben lépett a kommunista pártba, a bajai 8. körzeti pártalapszervezet vezetőségi tagja lett, majd a két párt egyesítése után a bajai tűzoltóság pártszervezetében választották meg titkárnak. 1946-ban az MKP megbízásából vett részt a népbiróság munkájában. Különböző pártiskolák elvégzése után 1950- ben került a függetlenített pártapparátusba: a bajai posztógyárban, majd a kiskunfélegyházi járási pártbizottságon — 1955-től — a bajai városi és járási párt- bizottságokon végezte nagy szorgalommal és hozzáértéssel pártmunkáját, egészen az 1968-ban egészségi okokból történt nyugdíjazásáig. Horváth György a felszabadulás első óráitól kezdve tudásának és erejének teljes egészét adta a pártnak, a munkásmozgalomnak. Munkája elismeréséül a Munka Érdemérem, Magyar Szabadság Érdemrend bronz, majd a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki. Családja, munkatársai, barátai és ismerősei, a járás és a város kommunistái február 2-án, hétfőn délután 15 órakor vesznek végső búcsút tőle a bajai Fegyveres Erők Klubjában. „Áz utat végig kell járnunk” Bonni politikus az NDK elismerése mellett Polgár Dénes, az MTI tudósítója jelenti: Hans Apel szociáldemokrata képviselő, a párt parlamenti frakciójának helyettes elnöke, szombaton egy televízióadásban az NDK de jure elismerésének lehetőségéről kijelentette: „abba kell hagynunk ennek a dolognak a dogmatikus szemlélését Ha az NDK- val egyezményeket kötnénk, amelyek a két állam közötti kérdéseket megfelelően rendezik, ezek természetesen nemzetközi jogi érvényességgel bírnának. Ha az NDK ennek alapján kijelentené, hogy ezzel de jure elismertük, én személyesen ugyan nem helyeselném ezt az értelmezést, de nem is mondanék ellent.” Hans Apel hozzáfűzte: „természetesen az NDK-nak joga lesz széles körűen interpretálnia a dolglsat, s ennek, az ügy érdekében nem szabad ellentmondanunk”. A szociáldemokrata politikus foglalkozott Barzel CDU/CSU parlamenti frakcióelnöknek azzal az állításával is, hogy a kormány a keleti politikában felmondta az együttműködést az ellenzékkel. Apel kijelentette: „az ellenzék körében ellentétes vélemények vannak, s az ellenzék nem hajlandó tudomásul venni a tényeket és a rendelkezésünkre álló szűk játékteret. Ennélfogva az általunk helyesnek tartott útat, ha kell, az ellenzék nélkül is végig kell járnunk. A lassú, nehézkes, a múlt maradványai által megterhelt politika ellen vagyunk” — mondotta. Vélemények a rákkutatásról Az Izvesztyija péntek esti számában Nyikolaj Blo. hin ismert szovjet rákkutató cikket írt, amelyben kijelentette: a „vírusoknak az emberi daganatok keletkezésében játszott szerepére vonatkozó kutatások olyan szakaszba jutottak, hogy teljesen indokolt a remény, viszonylag nincs messze az idő, amikor megoldást nyernék egyes igen fontos kérdések.” A szovjet tudós emlékeztet azokra a felfedezésekre, amelyek a század elején a Raus-vírus és más, olyan daganatkeltő vírusok felfedezésére vezettek, amelyek állatok bizonyos daganatbetegségeit okozzák. Blohin nézete szerint „hatalmas jelentőségű munkát végez Borisz Lapin szovjet tudós és több munkatársa Szuhumiban.” E kutatások arra irányulnak, hogy beteg emberek sejtnélküli vérsavójának majmok szervezetébe történő bevitele révén leukó- zist idézzenek elő ezeknél az állatoknál. Kétségtelenül érdeklődésre tarthatnák számot az amerikai kutatások is — írja a tudós —, amelyekről kissé nagy hűhóval és kellő elemzés nélkül adtak hírt nemrég az újságok. Morton és Eilberg amerikai kutatók arra vonatkozó kísérletéről volt itt szó, amelyek révén vírust szigeteltek el az emberi szarkómából. Blohin professzor véleményé szerint a rosszindulatú daganatokkal szem_ ben való immunizálás céljából végzett munkálatok reálig lehetőséget rejtenek magukban, hogy sikerült létrehozni vírus okozta daganatok keletkezését gátló eszközöket a megfelelő vírusok előzetes elkülönítésére.